Etimológia

amely nyilvánvalóvá teszi a tepsi oszmán-török eredetét, s azt is, hogy miért ejtik ezt a lesajnált nyelvjárásokban tepszi-nek. (Isztambul, Burger King)

Tovább utazunk

Az év első felére tervezett útjaink végére értünk. Jártunk a szecessziós Szabadkán és Tokaj-Hegyalja haszid temetőiben, legyőztük az ukrán kátyúkat Kárpátaljától Csernovicon és Kamenyec-Podolszkon át Odesszáig és vissza, részt vettünk három felekezet húsvétján Lembergben, s az orthodox fatemplomok és festett reneszánsz kolostorok útján újraegyesítettük a két ország között megosztott Máramarost és Bukovinát. Időközben pedig összeállítottuk, lejártuk és megbeszéltük, s most közzétesszük az év második felére tervezett útjainkat, amelyeknek végleges programjához a résztvevők javaslatait is szívesen fogadjuk. A tervezett költségek minden esetben az utazást (busszal), a szállást (kétágyas szobákban) és az idegenvezetést foglalják magukban.

Szokás szerint azt kérem, hogy akit egyik vagy másik út érdekel, kötelezettség nélkül (de azért komoly szándékkal) írjon szombatig, augusztus 3-ig a wang@studiolum.com címre. Ezt követően, a jelentkezők száma alapján tesszük közzé az utak részletes programját, pontos költségét (beleértve az egyágyas szoba felárát is), s a jelentkezés és befizetés határidejét Jöjjön velünk oldalunkon, amely a jobb margóra kirakva állandó utazási naptárként és tájékoztatóként szolgál.

• A kelet-galíciai stétlek eltűnt világa, augusztus 25–29. (vasárnap–csütörtök). A Wang folyó utastársai hozzászokhattak már, hogy túráinkon sok olyasmit is felkeresünk, ami már nem létezik, de ez az első olyan alkalom, hogy egy teljes egészében eltűnt világot járunk végig, az egykori zsidó kisvárosok hálóját Stryjtől Sambóron és Żółkiewen át Brodig és Tarnopolig, s onnét le Czortkówon és Buczaczon át a bukovinai határig, körüljárva az egykori Galícia keleti, Ukrajnához került felét. Felkeressük a pusztulófélben lévő gyönyörű temetőket és zsinagógákat, rekonstruáljuk e településhálózat egykori életét és kapcsolatait, felelevenítjük az egykori jeles személyiségek és mozgalmak emlékét. A régió zsidó örökségéről szóló írásaink összefoglalója itt található. Tervezett költség: kb. 80-90 ezer forint.

• Lembergi klezmerfesztivál, augusztus 30 – szeptember 2. (péntek–hétfő). Idén már ötödik alkalommal rendezik meg a lembergi klezmerfesztivált, amelyen számos autentikus kelet-európai – ukrán, moldovai, orosz – együttes mellett nemzetközi meghívottak is fellépnek. A hétvégi fesztivál idején a várost is bejárjuk mindazokkal, akik először vannak Lembergben, s kirándulást teszünk az oleszkói lengyel reneszánsz királyi kastélyhoz is. Lembergi műemlék-térképünk és a városról szóló írásaink itt vannak összegyűjtve. Tervezett költség: kb. 60-70 ezer forint.

• Nyugat-Galícia: stétlek és udvarházak, október 2–6. (szerda–vasárnap). Augusztusi utunk folytatásaként most Galícia nyugati, Lengyelországnál maradt felét járjuk be, ahol a kulturális és gazdasági központokoz való közelség folytán jobban látszik, mennyire a várak és kastélyok védelmében és kiszolgálására jöttek létre a zsidó települések, ahogy a 17. századi közmondás is tartotta: „nincs lengyel földesúr a maga zsidója nélkül”. Az egykori stétlek hálózatát itt pompás reneszánsz kastélyokkal és királyi várakkal párhuzamosan látogatjuk végig a krakkói Kazimierztől Opatów, Sandomierz, Tarnów reneszánsz zsidó városkáin át Lublinig és a világörökség listájára is felkerült Zamośćig. Felkeressük az első világháború fontos galíciai színhelyeit is, mint Przemyśl erődjét. Tervezett költség: kb. 80-90 ezer forint.

• A Krím, október 23-29. (szerda–kedd). Fokozatosan terjeszkedünk Keletre, Odessza után most a Krím-félszigetre jutunk el (és jövőre a Kaukázus következik). Repülővel érkezünk Szimferopolba (a jegyről ki-ki magának gondoskodik, most előre vásárolva kb. 60 ezer forintért lehet kapni Budapestről és vissza), s onnét autóbusszal járjuk be a műemlékekben és lenyűgöző természeti szépségekben egyaránt gazdag, és etnikailag sokszínű félszigetet. Látunk középkori karaita temetőt és zsidó hegyi várost, a bahcsiszeráji káni palotát és ma is működő örmény kolostort Ókrímben, genovai és gót fellegvárat, az orosz arisztokrácia lenyűgöző palotáit a Szevasztopol és Jalta közötti déli tengerparton, orthodox zarándokhelyeket és tatár mecseteket. Tervezett költség (a repülőjegyen kívül): kb. 130-140 ezer forint.

• „Világítás” Máramarosban, október 31 – november 3. (csütörtök–szombat). A román vidék egyik legnagyobb ünnepe a halottak napja körüli „világítás” a temetőkben, amikor a temetődombok megtelnek élettel, a távol élők is hazajönnek, s a családok közösen emlékeznek meg halottaikról, gyakran az arra járó idegent is megvendégelve. Ezért ekkor ismételjük meg tavaszi túránk Romániába eső részét: végigjárjuk Máramaros hagyományos fatemplomait, a szaploncai „vidám temetőt”, a máramarosszigeti piacot, a nagybányai skanzent. Tervezett költség: kb. 60-70 ezer forint.

• Az ismeretlen Mallorca, január 17-22. (péntek–szerda). Ennek a gyönyörű és archaikus szigetnek – amelyről régi olvasóink tudják már, hogy második otthonunk – az igazi arcát januárban lehet megismerni, amikor egy hónapra megszűnik a turisták áradata, s a sziget egy rövid időre csupán a maga hagyományos életét éli. Az idő ilyenkor is meleg, virágoznak a mandulafák és terem a narancs, s ekkor tartják a települések két jeles eseményét, Szent Antalnak, a földművesek, és Szent Sebestyénnek, Palma védőszentjének ünnepét, igazi mediterrán életörömmel, tűzijátékkal, a Szent Antalt megkísértő maskarás ördögök felvonulásával, éjszakai sütéssel az utcákon és tereken. Emellett bejárjuk Palma óvárosát, a régi zsidó negyedet, a középkori és reneszánsz belső udvarokat, a tengerparti arab városkákat és hegyi udvarházakat, borkóstolást tartunk Binissalemben és áthajózunk a szelíd kék gyíkok szigetére. Mallorcáról írott eddigi beszámolóink itt olvashatók. Tervezett költség (a kb. 70 ezer forintos repülőjegyen kívül): kb. 140-150 ezer forint.

Olvasóink felvetették még egy tokaj-hegyaljai hétvége lehetőségét, a zsidó bor Tokajtól Kassán, Eperjesen, Bártfán át Lengyelországig tartó útjának végigjárását, vagy az egyhetes Csernovic–Kamenyec-Podolszk–Odessza túra októberi megismétlését. Ezekre is van lehetőség, ha elegen jelentkeznek rájuk, különösen ha valamelyik fenti túrára esetleg nincs elég jelentkező, és ezért mást szervezhetünk helyette. Írjanak, kérdezzenek, javasoljanak bátran.

Örményország – utak, színek, megállók

Aznap délután minden borongós és nedves volt ebben az örmény völgyben, s a sírkövekkel kikövezett padlójú haghpati kolostorban még sötétebb és nedvesebb volt minden.
A taxi odalent állt meg egy kis téren, senki nem jött a fogadásunkra. Egy asszony ült csupán egy összecsukható székben a főtemplom kapuja mellett, de látásomra ő is elmenekült.
Kevéssel később, a völgy másik végének szürkületében egy másik, Isten tudja, honnan érkezett nő megállított: „Девушка!” Egy csokor árvácskát kínált nekem, apró lila virágokat, gyökerükkel együtt. Két szóra emlékezett még a franciából, amelyet évtizedekkel korábban tanult, amikor Örményország még egy másik világ része volt. „Bonjour camarade!”
Ki hívott engem valaha is „elvtársnak” ott, ahonnét jövök?


Mint a Kaukázusban mindenütt, ezek a régi települések a magaslatok csúcsán épültek, a völgyek fölött, amelyek egészen a 18. század végéig lakatlanok voltak.
Odzun, Haghpat és Sanahin így legalább egy évezreden át Alaverdi városa fölött terültek el a csipkézett szélű platókon, amelyek egyszerre voltak közel egymáshoz légvonalban, és sok óra járásra a közöttük futó, a folyók által mélyen bevájt völgyek sokasága miatt.
Alaverdi odalent mintha egy másik ország volna.

A völgyek városai más világhoz tartoznak, mint a magaslatok falvai. A 18. század végén vagy a 19. században, sőt még később, a Szovjetunió idején született ipari városok, egykor gazdag, tevékeny és népes városok – ma romvárosok.
A jereváni marsrutka, egy mocskos roncs, reggel tett le minket Vanadzorban, az egykori Kirovakanban, valahol a várost övező gigászi vegyi kombinátok között. A taxit, amellyel tovább folytattuk utunkat, egy rosztovi örmény vezette, nyugdíjas iskolabusz-sofőr, aki ma ide-oda pendlizik Oroszország és Örményország között. Vanadzorból a völgy mentén Alaverdibe vitt minket, egy másik lepusztult iparvárosba, amelynek elhagyatottságát a rézporral betakart völgy súlyosbítja.
A völgy akár egy fojtogató folyosó: a völgy a folyót követi, az út a völgyet, a vasút az utat, és semmi nem léphet ki ebből a folyosóból, hacsak fel nem kúszik a sziklafalon.


Alaverdiben egy benzinkútnál ettünk, közvetlenül a híd előtt, egy egyszerű fabódéban, egyetlen asztala volt, fölötte egy nagy kép az Ararátot ábrázolta, s a kissé zárkózott, seszínű hajú fiatal felszolgáló, akit felvillanyozott érkezésünk, mindenét előhozta, amije csak volt, hogy megkóstoljuk.

Egy idő után behívott a bódé hátsó részébe, s invitált, hogy lépjek ki a folyó fölé magasodó kis erkélyre. Széles mozdulattal tárta elém a látványt: amit a leginkább szeret ezen a helyen, mondta, az a táj szépsége. Minden annyira szép itt, a hegy, odalent a folyó, a fák…

Annyira szerettem volna, ha ez a szépség számomra is hozzáférhető lenne. Ha én is láthatnám ennek a helynek a szépségét, ezét a völgyét, amely addig a napig a legszörnyűbb látvány volt számomra, amellyel valaha is találkoztam, az itt-ott vöröslő hóval fedett sziklák szaggatott vonalait, a vizet odalent, amely barna volt a réziszaptól, mint valami romlott massza, a még kopár, de már színes nejlonzacskók százaival fedett fákat, a gyárak és a házak ásító homlokzatát – s mindezt egyetlen kérdés fogja át: így élnek itt az emberek?

Azt feleltem neki: igen, hamarosan itt a tavasz – s aztán visszamentem.


A vasút a völgyben Jerevántól Moszkvába vezet. A Moszkva-Jereván vonaton, amely 1991-ben már egy szétesőben lévő országon halad át, Artavazd Pelechian rendező kézi kamerával filmezi az arcokat. Férfiak és nők arcát, gyerekek arcát, eleven arcokat, elalvó arcokat, felfűzve egy utazás fonalára, ahol a horizont csak töredékekben villan fel. Pelechian, aki 1938 februárjában született Leninakanban, Szovjet-Örményországban, filmesszék rendezője, dokumentumfilmes és filmelméleti szerző. Filmjei rendszerint rövid- vagy közepes hosszúságú filmek, szinte némák, noha a hangnak mindig központi szerepe van bennük.

Artavazd Pelechian, Vége (Конец), 35 mm-es fekete-fehér film, 8 perc, 1992.

A vasút még nem teljesen elhagyatott, naponta  egy-két vonat jár még rajta – de már egészen más életet él. A völgy sem teljesen elhagyatott még, de már alszik, már eltűnőfélben van. A legtöbben messzire távoztak innen.



Hagyjuk hát el a völgyet, menjünk fel, hagyjunk mindent magunk mögött. Hagyjuk a vasutat, az utat, a városokat, a gépeket, a gyárakat, a rozsdát, a málló cementet, a romokat, a mocskos havat.
Fel az erdők felé.



Felfelé.
A falvak felé.
Minden felé, ami ajtót nyit az arra járónak, az utasnak, a vándornak.
Az emlékezet felé.






Hamarosan bizonyára eljön a tavasz.

Prokugyin-Gorszkij, Fiatal örmény nő ünnepi viseletben, Artvin, 1905-1915 között

Mustra, meg zamlalas

Rĕcēnsio, onis, f. Multitudinis cujusvis lustratio, sive recognitio. [מפקד miphkádh ספר sephár. ἐξέτασις. Gal. Reueue, examen du conte, & du nombre. Ital. Riuedimento, essamine di genti & nomi. Germ. Das abzehlen, oder besichtigen einer menge: Musterung. Hispan. El alarde. Polon. Liczba okazanich. Vngar. Mustra, meg zamlalas. Angl. A rekening or rehearsing.] ut, Recensio copiarum, sive exercitus. ¶ Interdum accipitur pro censu civium, eorumque facultatum: qui Romae quinto quôque anno à Censoribus fieri solebat. τίμημα. Cic. pro Mil. Qui nympharum aedem incendit, ut memoriam publicae recensionis, tabulis publicis impressam, extingueret. Rĕcēnsītŭs, a, um, Participium, à verbo antiquo Recensio, sis, quartae conjugationis, ut ait Georgius Valla. Idem significans, quod Recensus. [פקוד pakúdh נספר nispár. ἀπαριθμητείς, καταλεχθείς. Gall. Reueu, conte, nombré. Ital. Riueduto, contato, nominato. Germ. Gezehle, oder abgezehle. Hisp. Remembrado, nombrado. Pol. Przeliczoni. Vng. Meg zamlaltatot, valagottatott. Ang. Rekened, or told.] Sueton. in Jul. Caes. cap. 41: Instituit, ut quotannis in demortuorum locum, ex iis, qui recensiti non essent, subsortitio à Praetore fieret. Claud. in Eutrop. l. 2: Prisca recensitis evolvite secula fastis. Rĕcēnsŭs, a, um. Particip. Recognitus [פקוד pakúdh נספר nispár. ἀπαριθμητείς, καταλεχθείς. Gall. Reueu, conte, nombré. Ital. Reueduto, contato, nominato. Germ. Wider abgezehlet. Hisp. Remembrado, nombrado. Pol. Odliczoni. Vng. Meg zamlaltatot, rostaltatott. Ang. Reckened or teld.] Sueton. in Vespas. cap. 9. Amplissimos ordines, & exhaustos caede varia, & contaminatos veteri negligentia, purgavit, supplevitque recenso Senatu, & equite; submotis indignissimis, & honestissimo quoque Italicorum ac provincialium allecto. Calepinus, Dictionarium undecim linguarum, Basileae 1598

Kiállítások: • Zsidók az első világháborúban. Bécs, Zsidó Múzeum • Örmények Magyarországon • Az örmény kiállítás vége • Imogen Cunningham útlevele • Don – Egy tragédia és utóéletei • Az élet szép. Vlagyimir Vorobjov fotókiállítása • Vihar előtt. Az 1937-es párizsi világkiállítás • Moszkva, Majakovszkij emlékmúzeum • Szabadkai szecesszió • Európa politikai allegóriája, 1791. Moszkva, Történeti Múzeum • Moszkva, múzeumok a volt Vörös Október gyárban • Osztapenko kapitány a Memento Parkban • Kiállítás Rákosi Mátyás 60. születésnapjára • Viktor Ahlomov életmű-kiállítása Moszkvában • Magyar fotótörténeti kiállítás Londonban • Moszkva, 1900-1960. Fotókiállítás • A litván iskola • Négerek az állatkertben • A cenzúra múzeuma • Flamenco-kiállítás, Barcelona • A magyar vasút története, Szentendre • Borisz Indrikov középkori bicikli-kiállítása • Max von Oppenheim Tell Halaf Museuma • Szocreál műtárgyak a Pintér galériában • Menachem Kipnis fotói Krakkóban • Kimonókiállítás Szentpétervárott • Egyiptom csodái • Szent János-szobor Kalocsán • Az ambrasi Wunderkammer lövészmedvéje • Az Escalas-fotókiállítás Mallorcán • Kőbányai patikatörténelem • A könyv napja • Josef Sudek Madridban • Bernard Plossu Josef Sudekről • Stein Aurél-kiállítás az Akadémián • Kutyák a Dahlem múzeum dél-amerikai kiállításán • Rodin szobrai a palmai sétányon • Tibeti kolostorkincsek a Dahlem múzeumban • Berlin, Dahlem múzeum

Könyvek: • Jókai Mór: A Damokosok • Piotr Zychowicz: A Ribbentrop-Beck paktum. Lehettek volna a lengyelek a németek szövetségesei? • Ausztriai Mária császárnő végtisztességének krónikája (1603) a Studiolum szerkesztésében és a könyv összefoglalója • Umberto Eco: A mesés földek és helyek története, 2013 • Az oroszlán farka a Physiologustól Umberto Ecóig • Robert Makłowicz: Café Museum. Közép-Európa, 2012 • Az utazás íze. Francia gimnáziumi földrajzkönyv, 1905 • Søren Peder Sørensen: Magyar katonák Dániában • Witold Szolginia: Az egykori Lwów • Juan Agüero de Trasmiera: Flores romanas (1512) • Miquela Forteza Oliver: A könyvnyomtatás kezdetei Mallorcán • Lwówi ex librisek • Müteferrika, az első török nyomdász • Müteferrika Iránban • Covarrubias magyar szavai • Covarrubias és a spanyol-héber-magyar nyelvrokonság • Les songes drolatiques de Pantagruel (1565) • Petőfi Sándor: Любовь и свобода • Nándorfehérvár 555 éve. Várak, 2010/12 • Antonio Muñoz Molina García Lorcáról • Börtönkönyvtári pecsétek • Essad Bey / Lev Nussimbaum művei • Werner Rolevinck 15. századi Fasciculus temporuma • Grotius Mare Liberumának keletkezése • Bod Péter világtérképei, 18. sz. • Ivan Olbracht kárpátaljai írásai • Philip Hoare: Leviathan, avagy a Bálna • Nem létező lények anatómiája • Veritas filia Dei. Az első orosz emblémáskönyv és gyökerei • Lenin, Hitler és a gyerekek • Vízre írni • Modern lubokok • Leo Rosten: Vidám jiddis, és Raj Tamás: 100+1 jiddis szó • A könyvmoly apoteózisa • Erasmus könyvmolyai • Erasmus: Executio in effigie • Erasmus a római Indexen • Hafez és Erasmus: pillangó a gyertyalángban • Erasmus és a medvebocs • A „Szakáll-kódex” (1483) a kalocsai könyvtárban • Hyginus csillagképei • Daniel Kehlmann: A világ fölmérése • Kehlmann Gaussról és Bolyairól • Kehlmann az utolsó ítéletről • Goethe: Vándor éji dala a világ végéig (Kehlmann, Tolsztaja, Alkman) • Saramago és az elefántok • Kőbánya, Rekviem egy kaszinóért • Orhan Pamuk könyvtárai • Liu Xüelin: Teázás szakértővel • Olga Grushin: Szuhanov álomélete • Móser Zoltán: Mondottam, ember… • Galícia, Malecsi evangeliárium • Középkori sajtóhibák

Zene: • Bartók Béla: Román népi táncok • A Muzsikás zsidó estje • Magyar koldusok dala Spanyolországban • Lescsenko Cabaret: Honvágy • Román és magyar Kárpát-indulók, 1916 • Kiki, Buba és a tangó kontúrjai • Verdemar rejtélye, 1943 • Téli dalok Magyarországtól Perzsiáig • Katyusa • Tavaszi szél vizet áraszt • Horacio Molina és a tangó • Zaraza. Tangó Bukarestben • Arany város (Assza, 1987) • Kinek a dala? Egy balkáni vándordallam • Csecsen lány Isztambulban • A szabadság perzsa madara • Carlos Gardel tangói • Alkis Alkeos: Az első cigaretta • Olasz-magyar első világháborús katonadalok • Bárdok éjszakája Oroszországban • Lenin-dal, avagy gyászinduló • A Bella ciao gyökerei • Soheil Nafissi: Üstökösök és éjszakák • A mexikói corrido • A dal hatalma. Balkáni háborús dalok • A spanyol Átmenet dalai • Az argentín Átmenet dalai • Leonard Cohen és García Lorca • Rumi és Bach • Haszid kakas és szefárd fülemüle (Szól a kakas már) • Másodszor szól a kakas • Újra szól a fülemüle • Énekelt történelem Film: • Artavazd Pelechian: A Kezdettől a Végig és tovább • Az első szovjet színes film (1935) • A kijevi halálmeccs, 1942 • „Áll a bál.” Varsó utolsó képei, 1939 • Keleti szél. Lengyelellenes német és szovjet filmek, 1941 • Csernovic román és szovjet filmhíradóban, 1939-40 • 1956-os lengyel filmhíradók • Tengri, a kék ég • Santiago de Baku • Novruz a szovjet Bakuban, 1967 • Perzsa filmekről • Egy marék fűszer • Arany város (Assza, 1987) • Pontoszi görögök: A felhőkre várva

Távol az Araráttól

Az egykori Magyarország sok nemzetisége közül talán az örményekről tudunk a legkevesebbet. Sokunknak van ugyan örmény gyökereket számon tartó ismerőse, s a 90-es évek elején, az új nemzetiségi törvény bevezetésekor meglepetéssel láttuk a frissen alakult örmény nemzetiségi önkormányzatok sokaságát, de hogy pontosan mikor és honnét jöttek az örmények, s milyen jelentős szerepet játszottak a 18-19. századi magyar történelemben, azt csak az utóbbi években mutatta be részletesen néhány olyan kötet, mint Gazdovits Miklóstól Az erdélyi örmények története (2006), Gazda Dezsőtől a Gyergyói örmények könyve (2007), vagy az Őze Sándor és Kovács Bálint szerkesztette Örmény diaszpóra a Kárpát-medencében (2006-2007). Ezért annyira jelentős a Budapesti Történeti Múzeumnak az a kiállítása, amely Távol az Araráttól – Örmény kultúra a Kárpát-medencében címmel elsőként ad áttekintést a magyarországi örmények történetéről és kultúrájáról.


A kiállítás nem törekszik teljességre, hanem csupán néhány alapvető  téma köré csoportosítva mutatja be azokat az örmény emlékeket, amelyek túlnyomó része most szerepel először nyilvános kiállításon. A témákat néhány soros összefoglalók vezetik be, s az egymás mellé helyezett műtárgyak maguk is sugallnak egy történeti és tematikus fonalat, de azért – s ez itt az egyetlen, de súlyos kritika helye – éppen e történelem ismeretlensége s a kiállítás úttörő jellege miatt nagyon nagy szükség lett volna egy olyan katalógusra, amely részletesen is bemutatná e tárgyak, személyek és helyszínek történelmi és társadalmi kontextusát.

A magyarországi örmények négyszáz éves történelmén át vezető út az Ararát hegyével kezdődik, mint az özönvíz utáni emberiség, s mindenekelőtt az örménység alapvető viszonyítási pontjával, amelytől a 17. században Erdélybe bevándorolt örmények valóban távol kerültek. De hogy az eredetek emlékét mindmáig megőrizték, annak bizonyítéka az a budapesti örmény katolikus lelkészségen őrzött 19. századi, drágakövekkel berakott ezüst öv, amelynek darabjai az ősi örmény városok – Varagavank, Van, Ecsmiadzin, Aghtamar – látképeit ábrázolják (az egyes képek egérrel föléjük menve nagyíthatók).

A kezdetek termének közepén Világosító Szent Gergelynek, az örmények apostolának ikonja fogad, akinek jóvoltából Örményország 301-ben az első keresztény országgá vált. Szép átvezetés az Araráttól a terem másik, erdélyi felébe, hogy a 3. századi püspöknek a szamosújvári örmény templomban őrzött ikonja éppúgy az erdélyi népi barokk jegyeit hordozza, ahogy az iszfaháni örmény negyed főterén álló Világosító Szent Gergely-szobor a perzsa hősi epika figuráiét.



Az erdélyi letelepedést csupán néhány archív fotó és tárgy – kelengyeládák és egy esküvői medaillon-pár az Issekutz családtól – idézi fel, a „négy örmény plébánia” – Szamosújvár (Gherla, Armenopolis, Հայաքաղաք–Hayakaghak), Erzsébetváros (Eppeschdorf, Dumbrăveni), Gyergyószentmiklós (Gheorgheni), Csíkszépvíz (Frumoasa) – közül főként az elsőből, amelynek egyházi gyűjteményeiből a kiállított anyag nagy része is származik.

A következő terem az örmény könyvnyomtatást mutatja be eddig soha ki nem állított könyvekkel kárpát-medencei örmény gyűjteményekből, köztük a világ első nyomtatott örmény bibliájával és örmény nyelvkönyvével. Ez a téma egyszersmind a kiállítás apropója is, amelyet az első nyomtatott örmény könyv – a velencei Hakob Meghapart („a bűnös Jakab”) 1512-13 fordulóján kiadott Urbatagirk, „Pénteki Könyv” című imádságoskönyve – megjelenésének ötszázadik évfordulójára rendeztek.

Az egyes tárlók melletti rövid összefoglalókból kirajzolódik az örmény nyomdászat története. Hakob Meghapart nyomdáját utódja Konstantinápolyba telepítette vissza, ahol a 18. században már több mint 20 örmény nyomdában körülbelül 300 művet adtak ki. A katolikus egyházzal a 17. század végén unióra lépett erdélyi örmények körében azonban elsősorban a római Propaganda Fide Typographia Polyglottájából származó örmény könyvek terjedtek el, a 18. század végéig 44 örmény művet ismerünk innen. Az 1701-ben Konstantinápolyban alapított, majd 1715-től máig a velencei Szent Lázár-szigeten működő mechitarista rend – az „örmény bencések”, az armenológia legnagyobb korabeli művelői – a 18. század végéig olasz nyomdákban adtak ki örmény könyveket, majd 1789-ben saját nyomdát alapítottak, ahol művek százait adták ki közel negyven nyelven: ezek az örmény diaszpóra révén az Oszmán Birodalom legtávolabbi tartományaiba is eljutottak. A velencei mechitaristák egy csoportja 1773-ban Triesztbe, majd 1810-ben Bécsbe települt át, s mindkét helyen fontos könyvkiadói és tudományos tevékenységet folytattak.

Az örmény könyvnyomtatás történetében egy erdélyi magyar nyomdász is meghatározó szerepet játszott. A legnagyobb hatású örmény nyomdász, Voszkan Jerevanci 1660-ban alapított nyomdát Amszterdamban, s minthogy nem volt megelégedve a hozzáférhető örmény betűkészletekkel, az akkoriban ott dolgozó Misztótfalusi Kis Miklóstól rendelte meg egy új örmény betűtípus megtervezését, amely Európa-szerte gyorsan elterjedt, s különféle változatai máig használatban vannak.

Külön termet kaptak, nyilván az anyag bősége folytán, az erdélyi örmény katolikus egyház emlékei, főpapi portrék, egyházi ruhák, fogadalmi és oltárképek. A Szamosújvárról hozott három portré nem föltétlenül az egyház három legnagyobb alakját ábrázolja, választhattak volna mást is, például Zilifdarean Minász (1610-1686) püspököt, akinek vezetésével az örmények Erdélybe vándoroltak. A három életút azonban jól mutatja az örmény értelmiség tágas társadalmi és földrajzi mozgásterét, s választási lehetőségeit különféle kulturális központok között. A moldovai születésű Oxendio Virziresco (Verzár) (1655-1715) a római Propaganda Fide missziós kollégiumában tanult, s 1685-től az erdélyi örményeknek a katolikus egyházzal való unióján dolgozott, először nagy ellenállás közepette, ám végül teljes sikerrel, s 1690-ben, Minasz püspök halála után ő lett az erdélyi örmények egyházi vezetője. Stephano Roska (1670-1739) kamenyec-podolszki örmény családból származott, a Lemberghez közeli Stanislawów (ma Ivano-Frankivszk) örmény prépostja volt, s a lembergi örmény érsek megbízásából látogatta végig a négy erdélyi örmény plébániát, számos vallásos társulatot alapítva. Theodorovicz Mihály (1690-1760) az akkoriban fontos örmény településnek számító Besztercén született, s kereskedősegédből lett főesperes Szamosújváron. Ő építtette az első örmény kőtemplomot, a Salamon-templomot (1723-25), s ő vezette be a gregorián naptárt. Mária Terézia püspökké nevezte ki, ám ez végül nem nyert egyházi jóváhagyást: ettől kezdve tartoznak az erdélyi örmények a gyulafehérvári római katolikus püspök alá.

Az 1770-es évektől Szamosújváron fellendült a Rózsafüzér Királynője kultusza, akinek pártfogását a bajból való megmenekülésért hálából felajánlott számos fogadalmi képen is ábrázolták. Az itt szereplő képek között egy árvízből megmenekült lovas, egy tűzvészt túlélt család, egy betegségből felépült nő köszöni meg Mária közbenjárását.

A 19. század elejére az örmények kapcsolatai egykori krími és anatóliai központjaikkal meglazultak, viszont nyitva állt előttük a felemelkedés a magyarországi nagypolgárság körébe. Nyelvüket ekkorra már magyarra cserélték, s minden nemzetiség közül a legnagyobb számarányban vettek részt az 1848-49-es szabadságharc tisztikarában és finanszírozásában. A tizenhárom aradi vértanú közül kettő, Kiss Ernő altábornagy és Lázár Vilmos ezredes is örmény volt, s az ugyancsak örmény Czetz János tábornok az emigrációban lett az argentin katonai földrajzi intézet alapítójává, amely irányítása alatt egész Argentínát feltérképezte. A kiegyezés után az örmények nagy számban vettek részt a politikai és kulturális életben is. Az utolsó terem kiemelkedő korabeli képviselőik arcképcsarnoka.

Az asszimiláció ellensúlyozására ugyanakkor feltámadt az armenizmus ideológiája, amely az örmény identitás erősítését tűzte ki céljául. Erdélyi örmény helytörténeti kutatások kezdődtek, Armenia címmel folyóirat indult Szamosújváron, s 1905-ben megalakult az Örmény Múzeum (amely éppen idén, 2013 márciusában kapta vissza az 50-es években államosított anyagát). Az armenizmus jeles képviselői, Lukácsy Kristóf és Szongott Kristóf a magyar őstörténeti kutatásba is bekapcsolódtak, és több tanulmányban védelmezték a magyar-örmény nyelvrokonságot. Az utolsó terem irodalmi tárlója a 19-20. századi örmény tárgyú kiadványokból ad válogatást.

A kiállításról kivezető folyosó falát századfordulós örmény családi fotók borítják, a mindennapi történelem dokumentumai. Életek és történetek százai, amelyek világosan mutatják, milyen sok feltárnivaló van még ebből a történelemből. S ilyen értelemben a fotógyűjtemény Tükördarabok címe valójában az egész kiállításra érvényes.