Tesz-vesz város

A bécsi Kunsthistorisches Museum grandiózus Pieter Bruegel-kiállításának egyik központi darabja a Bábel tornya (1563). A képen gigantikus, sokemeletes, félig kész zikkurat tör az égnek, körülötte apró építőmunkások százai nyüzsögnek, s az előtérben a nagyratörő király éppen meglátogatja az építkezést. A király, akit Josephus Flavius (1.4.) a pogány Nimróddal, Noé unokájával azonosít, szemmel láthatólag sokkal inkább el van foglalva az építőmunkások hódoltatásával és megalázásával, mint az építkezéssel, amelynek hátat fordít, s így nem látja azt az égen kerekedő hatalmas vihart, amely rövidesen romba dönti a tornyot. A kép így első látásra azt a moralizáló műfajt képviseli, amelyben Bruegel oly sokat és oly nagy leleménnyel alkotott, az illusztrált közmondások és morális igazságok világát: aki magasra tör, mélyre hull alá, illetve aki másokat megaláz, az megaláztatik.

A király látogatása az építkezésnél. Alább: Bruegel szignója a jobboldali kövön, pontosan fölötte pedig, a torony tövében, egy kis figura, aki „szarik az egészre”

A kép egy másik, aktuálpolitikai értelmezése is elterjedt az irodalomban. Eszerint a németalföldi katolikus-protestáns szembenállás és Habsburg-expanzió légkörében a torony – amelynek szerkezetét Bruegel Hieronymus Cock 1551-es Colosseum-metszetéről, és saját itáliai útján készült Colosseum-rajzairól vette át – Rómát és a római egyházat jelentené, a munkásokat megalázó király pedig II. Fülöpöt és a németalföldi spanyol elnyomást. A rejtett Róma- és spanyolellenesség Bruegel más képein sem ritka: a Betlehemi gyermekgyilkosságon (1565) például spanyol vértesek végzik a hóhérmunkát egy németalföldi faluban. Egyik legfőbb mecénása, Abraham Ortelius, a nagy antwerpeni térképkiadó a mester halála (1569) után kifejezetten tanácsolta özvegyének, hogy „égesse el a spanyolellenes képeket”.

Hieronymus Cock, A Colosseum, 1551

Pieter Bruegel, A betlehemi gyermekgyilkosság, 1565-67

A kép legjobban kidolgozott vonulata azonban az, amely a reprodukciókon alig látszik, csupán az eredeti kép előtt állva tűnik szemünkbe. Ez pedig azoknak az apró építési jeleneteknek a sokasága, amelyek nyomán a torony az égig emelkedik. Hajók rakják ki a tengerparton az építőanyagot, emberek saroglyán, szekéren és létrán követ cipelnek, állványzatot ácsolnak, különös emelőgépeket forgatnak, ruhát szárítanak és ebédet főznek. Az egész torony egyetlen jól összehangolt építési terület, nyilvánvalóan még a nyelvek összezavarodása előtt.

Mindez egybevág Bruegel két jellemző kompozíciós módszerével. Az egyik, hogy a kép voltaképpeni témáját valahol mellékes helyen, oldalt, hátul, szinte elrejtve ábrázolja, mint a vízbe fúló Ikarusz lábait az Ikarusz bukásán. A másik az enciklopédikusság: hogy szenvedélyesen gyűjti össze egy téma valamennyi példáját, mint a Gyermekjátékokon, vagy a Németalföldi közmondásokon. A Bábel tornyán a háttérben, a torony falain, ahol csak a figyelmes szemlélő látja, valóságos építőipari katalógust állít össze. Ebből az egy képből rekonstruálni lehetne a 16. századi németalföldi építkezés eljárásmódjait és logisztikáját.

1563-ban Antwerpen volt a leggyorsabban fejlődő város Európában, amely hihetetlen sebességgel gazdagodott és terjeszkedett. A Bábel tornyán ábrázolt munkálatokkal Bruegel nap mint nap találkozott, és feltehető, hogy szokásos módszere szerint skicceken gyűjtötte, hogy majd egy nagy kompozícióban állítsa össze őket. A képnek ez a rejtett dimenziója ilyenformán egyszerre dokumentálja Antwerpen – a képen a torony alatt meghúzódó város – gazdagodását, és az egész kép morális mondanivalójának kontextusában figyelmeztet a gyors gazdagodás veszélyére:

„A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siránkoznak és jajgatnak: „Jaj, jaj, te nagy város! Patyolatba, bíborba és skarlátba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!” (Jel 18,15-17)

Antwerpenben ez a katasztrófa 1576 november 4-én, a spanyol-németalföldi Nyolcvanéves Háború első felvonásában következett be. Szerencsére Bruegelnek ezt már nem kellett megérnie.

A kiállítás teljesen magával ragad. Kijövet a szemközti utazási iroda kirakatában is Bruegelt látjuk.

December 17-én, hétfőn tárlatvezetést szervezünk a bécsi Bruegel-kiállításra és a másik nagy parasztfestőnek, a grúz Niko Pirosmaninak az Albertinában most nyílt kiállítására. Akit érdekel, részletekért írjon a wang@studiolum.com címre. Túljelentkezés esetén a túrát másnap is megismételjük.