Mikor lesz az már?

„Jibbone ha-mikdos ir cijon tömale, akkor lesz az már” – énekli Sebestyén Márta a Muzsikás együttes Szól a kakas már című albumának címadó dalában.


Sebestyén Márta és a Muzsikás: Szól a kakas már (3'06"). A Szól a kakas már. Magyar zsidó népzene (1992) lemezről.
(Erről a lemezről már korábban, a „Bella ciao” feltételezett zsidó gyökerei kapcsán is írtunk. A Muzsikás együttes azokat az öreg cigányzenészeket járta végig, akik valaha az 1944-ben elpusztított máramarosi hászid zsidóság ünnepein zenéltek, s tőlük gyűjtötte össze e közösség egykori dalait.)

Szól a kakas már Majd megvirrad már Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár. Micsoda madár, Micsoda madár Sárga lába, kék a szárnya Engem odavár.

Várj, madár, várj Te csak mindig várj Ha az Isten néked rendelt Tiéd leszek már. Mikor lesz az már, Mikor lesz az már? Jibbone ha-mikdos ir Cijon tömale Akkor lesz az már.

Vagyis mikor…?

A CD kísérőfüzetéhez ne forduljunk magyarázatért, itt csak a dal születésének legendás történetét olvashatjuk Szabolcsi Bence tolmácsolásában:

Taub Eizik hászid csodarabbi 1780 körül került Nagykállóra melamednek (tanítónak) a nagykállói rasekol gyerekei mellé, s ott később rabbi lett. A költői lelkű, természetszerető rabbi a legenda szerint mezei sétája közben hallotta a dalt egy pásztorgyerektől, s egy belső hang ellenállhatatlanul ösztönözte őt annak megtanulására. Megvette hát a dalt két forintért. Abban a pillanatban, amikor a vásárt megkötötték, a rabbi megtanulta a dalt, a pásztorgyerek meg elfelejtette. Azóta a felvidéki zsidóság magáénak érzi a nótát, és zsoltáros virrasztásai s egyéb vallásos ünnepei alkalmával mindenütt énekli, mivel annak szövegéből Messiást váró, allegorikus értelmet érez ki.


Magyar pásztorfiútól még az egyszeri csodarabbi is csak tősgyökeres magyar népdalt tud venni. Ezt Szabolcsi Bence sem látja másképp: a Szól a kakas már „egész magyar szövegében és egész dallamában egy jól ismert népdalnak nem is nagyon jelentékeny változata, erőszakkal betoldott héber sorokkal.” („Népdalok”, Az Egyenlőség Képes Folyóirata, 1921.) Ezekről az „erőszakos betoldásokról” még lesz szó. Először arra próbáljunk választ keresni, hogy egy többé-kevésbé tipikus magyar népdal hogyan válhatott ennyire népszerű haszid zsidó dallá?

A nagykállói haszid közösségből származó Ámos Imre (1907-1944) képe: Hajnalvárás, 1939

A kérdésre az egyik választ a dallam modalitása adja. A zsidó zene – legyen az akár klezmer, akár liturgikus kántorének – a gregorián zenéhez hasonlóan modusok, skálák, jiddisül shteygerek köré szerveződik. Ezek egyike, az Ahavoh rabboh, amely az ebben a modusban recitált reggeli ima kezdőszavairól nyerte nevét, különlegesen népszerű a haszid zsidók közt: számtalan haszid eredetű klezmerdarab és tish nign – szombatonként és ünnepekkor a rabbi asztalánál, gyakran eksztatikus hangulatban énekelt dal – épül erre a skálára.

Az Ahavoh rabboh egy módosított fríg skálának felel meg – innen ered a klezmerben elterjedt jiddis neve, a freygish –, ahol a skála harmadik foka egy fél hanggal fel van emelve. Szolmizálva: m-f-szi-l-t-d'-r'-m'. Ahogy gyakran a kelet-európai népdaloknak, úgy ennek a skálának sincs egyértelmű „tulajdonosa”: a spanyol flamenco „cigány skála”, az arab és a török zene hijaz maqam néven ismeri. S ha közelebbről megvizsgáljuk kérdéses népdalunkat, a Szól a kakas már-t, ez is pont ugyanerre a bővített terces fríg skálára épül. Ily módon minden változtatás nélkül átvehette a zsidó közösség úgy, hogy dallamvilágában teljesen magáénak érezhette.

Álljon itt egy példa egy ilyen freygish darabra a hagyományos kelet-európai klezmerrepertoárból, az Az du furst avek – „Amikor elmész” – jiddis népdal Joel Rubin (C-klarinét) és Joshua Horowitz (cimbalom) tolmácsolásában. A freygish skála mellett a rubato bevezető és a dal lassú, vontatottan feszes ritmusa is megerősíti a rokonság érzetét:


Rubin & Horowitz: Az Du Furst Avek (3'23"). A Bessarabian Symphony. Early Jewish Instrumental Music (1994) lemezről.
(Joel Rubin és Joshua Horowitz a múlt század fordulójának zsidó hangszeres zenéjét kísérlik meg rekonstruálni Bessarabian Symphony című lemezükön. Hasonlóan a barokk zene előadásaiból ismert historikus irányzathoz, ők is eredeti hangszereken játszva próbálják meg életre kelteni a korabeli előadási gyakorlatot, amelyet fluktuáló ritmika, gazdag ornamentika, glisszandók gyakori használata, és általában a vokális technikákhoz közelebb álló előadásmód jellemez. Lemezük azonban jóval több egyszerű kultúrarcheológiai kirándulásnál: élvezetes, élő, érzékenyen és érzelemgazdagon előadott zene.)

Kakas az interneten általunk közzétett Kaufmann-haggada margóján

De térjünk most vissza a dal szövegéhez. Az utolsó versszakot leszámítva tipikus magyar szerelmes népdalszöveggel van dolgunk, több ismert magyar népdalból is visszaköszön a szerelmesek madár-allegóriája. Az utolsó versszak azonban késői betoldás, amelyet a dalt magáévá tevő haszid zsidó közösség – talán maga Eizik Taub – költött hozzá, s amely gyökeresen átértelmezi az egész dalt.

A versszak ominózus héber nyelvű sora szó szerinti idézet egy késő középkori pijutból, zsidó liturgikus költeményből. A Cur mi-selo című pijut legkésőbb a 14. században született Észak-Franciaországban ismeretlen költő tollából. A költemény elég hamar elterjedt Európa zsidó közösségeiben, s mind a mai napig felcsendül szombatonként az ünnepi terített asztal mellett az étkezés utáni áldás, a Birkat ha-mazon bevezetőjeként. – Érdekes megjegyezni, hogy a Cur mi-selo ma elterjedt dallama ugyanarra az Ahavoh rabboh modusra épül, mint a Szól a kakas már.

A Cur mi-selo strófái a Birkat ha-mazon egyes áldásaihoz kapcsolódnak, amelyek hálát mondanak az Istentől kapott ételért, az Ősatyáknak örökbe adott földért, majd könyörögnek a Messiás eljöveteléért és a Szentély újjáépüléséért.

Ezekből a könyörgésekből emelte át a Szól a kakas már a pijut utolsó strófájának első sorát: יבנה המקדש עיר ציון תמלא, askenázi kiejtéssel: Jibbone ha-Mikdos, Ir Cijajn tömale. Magyarul: „Felépül a Szentély, és Sion Városa benépesül.” Akkor lesz az már.

Ez a betoldott strófa az Énekek éneke magasságába röpíti fel a dalt. Ahogy a hagyományos rabbinikus értelmezés szerint az Énekek énekének szerelmespárja az Örökkévaló és népének egymás utáni vágyakozását allegorizálja, ugyanúgy a Szól a kakas már énekese a számkivetett zsidó nép képviselőjeként vágyakozik szerelme, az Örökkévaló után, akivel csak a messiási időkben, az Ígéret Földjére való visszatérés és a jeruzsálemi Szentély újjáépítése után egyesülhet.

Így született meg egy potenciálisan zsidó dallamú magyar népdal és egy transzcendenssé emelt szerelmes vers házasságából a mai napig legnépszerűbb magyar nyelvű haszid dal.

Perzsiai zsidó kettős képmás „vőlegény”-darabja, 1846 k. Héber betűs, perzsa nyelvű felirata: Târ-zan ʿArus ben Shelomo – „ʿArusz ben Selomo taron játszik.”

De ezzel még távol sincs vége a történetnek. A Cur mi-selo pijutnak, úgy tűnik, titokzatos képessége van a szerelmes költemények megtermékenyítésére. Nagykállótól jó ezer kilométerre délre, a szefárd zsidó kultúrkörben egy másik igen népszerű szerelmes dallal fonódik össze a Cur mi-selo, bár itt nem a szöveg, hanem a dallam közös. A szefárd zsidók a pijut hagyományos dallamára éneklik a Los bilbilicos cantan – „A fülemülék dalolnak” –, illetve a La rosa enflorece – „Virágzik a rózsa” – címeken is ismert dalt.


Savina Yannatou és a Primavera en Salonico: Los bilbilicos cantan – „A fülemülék dalolnak” (4'11"). Az Άνοιξη στη Σαλονίκη (Tavasz Szalonikiben, 1995) lemezről.
(Savina Yannatounak az egykori thesszaloniki szefárd közösség dalait összegyűjtő CD-jéről már két bejegyzésben is idéztünk egy-egy dalt, itt és itt. Ez az anatóliai szefárdságtól elterjedt dal a harmadik kedvencünk. A bilbilico, ‘fülemüle’ szó a török bülbül szefárd kicsinyítő képzős alakja, míg a „megsebesül a hold” a magas irodalomból átvett kifejezés a lassan fogyó holdra.)

La rosa enflorese hoy en el mes de may mi alma s’escurese firiendose el lunar Los bilbilicos cantan con sospiros de aver, mi alma i mi ventura estan en tu poder. Los bilbilicos cantan en los arvos de la flor, debacho se asentan los ke sufren de amor. Mas presto ven, colomba mas presto ven con mí, mas presto ven, keridha, corre i salvame.

Virágzik a rózsa most, május hónapban, lelkem elsötétedik ahogy megsebesül a hold. A fülemülék dalolnak vággyal sóhajtozva lelkem és a sorsom a te kezedben van. A fülemülék dalolnak a virágzó fák között a fa alá ülnek le akiket szerelem gyötör. Siess gyorsan, galamb, siess gyorsan hozzám, siess gyorsan, kedvesem, fuss, ments meg engem

Perzsiai zsidó kettős képmás „menyasszony”-darabja, 1846 k. Héber betűs, perzsa nyelvű felirata: Rahel dar hâl vasmeh keshidan – „Rachel szemöldökét festi.”

Végül csendüljön fel a Szól a kakas már ma élő leghitelesebb tolmácsolójának, Eizik Taub rabbi hatodik generációs egyenes ági leszármazottjának, Rebbe Menachem Mendel Taubnak, a Kaliver – „Nagykállói” – haszid dinasztia rabbijának az előadásában. Nem tudom, mennyire tud a Kaliver Rebbe magyarul, mindenesetre a Szól a kakas már-t szinte hamisítatlan szabolcsi tájszólásban énekli. Jeruzsálemben, szombatonként, magyar nyelven.

Szefárd mesék I.

Ábrahám Zolinak

Ensemble Lyrique Ibérique: Mikor Nimród király. A Romances judéo-espagnoles (1992) lemezről.

Az Ensemble Lyrique Ibérique tagjai – Dominique Thibaudat (ének), Nabil Ibn Khalidi (ud), Pierre Rigopoulos (zarb és bendir) – talán nem is adtak ki több közös lemezt. Ez az egy viszont többet ér, mint mások teljes diszkográfiája. Az egész szefárd nyelvterületről válogatnak dalokat, és azzal a dinamizmussal adják elő őket, amely annyira hiányzik a legtöbb nyugat-európai szefárd zenei CD-ről. (Vesd össze pl. a Nimród király alábbi változatát mondjuk a Raices mulatós típusú előadásával.)

Kuando el rey Nimrod al kampo saliya Mirava en el syelo i en la’streyeriya Vido lus santa en la djuderiya K’aviya de naser Avraam avinu. Avram avinu, padre kerido padre benditcho, lus de Israel! La mujer de Terah se kedo prenyada De diya en diya, el le preguntava. De ké tenech la kara tan demudada? Eya saviya el byen ke teniya. En fin de mueve mezes parir keriya Iva kaminando por kampos i vinyas, A su marido, tal, no lo deskuvriya. Topo una meara, ayi lo paririya. En akéya ora el nasido avlava: Andadvos mi madre, de la meara. Yo ya topo kyen m’aletchara, Malah del yelo me akompanyara, Porke so kriyado del Dyo benditcho.

Mikor Nimród király kiment a mezőre Feltekintett az égre és a csillagokra Szent fényt látott a zsidónegyed fölött, Mert akkor született Ábrahám atyácskánk. Ábrahám atyácskánk, szeretett atyánk, áldott atyánk, Izrael fénye! Terah felesége várandós lett Férje napról napra kérdezgette őt: Mitől változott el annyira az arcod? Jól tudta ő, milyen kincset hordoz. Kilenc hónap után szülni készült Mezőkön, szőlők közt bolyongott Férje előtt nem fedte fel a titkot, Talált egy barlangot, ott szülte meg őt. Az újszülött megszólalt abban az órában: Menjen el békében, anyám, a barlangból. Lesz majd, aki engem megszoptasson, Mennyei angyal kíséri léptemet Mert az áldott Isten szolgája vagyok.

Savina Yannatou és a Primavera en Salonico: A királylány álma. Az Άνοιξη στη Σαλονίκη (Tavasz Szalonikiben, 1995) lemezről.

Savina Yannatou húsz körüli lemezén az egész Mediterráneum, sőt távolabbi vidékek hagyományos dalait énekli (az egyiken például egy csángó népdalt is, magyarul). Ezt a legelső lemezét azonban, amely egy thesszaloniki népzenei kutatás eredményeit mutatta be, teljes egészében az egykor népes és gazdag szaloniki szefárdság zenéjének szentelte. (Egy másik dalt a CD-ről lásd egy másik mesében.)

El rey de Francia tres hijas tenía La una labrava, la otra cusía, la más chica de ellas bastidor hacía. Labrando labrando sueño le caía. Su madre que la vía, aharvar la quería. – No me aharveš mi madre, ni me aharvaríaš Un sueño me soñaba, bien y allegría. – Sueño vos soñabaš, yo vo lo soltaría. - Me aparí a la puerta, vide la luna entera. Me aparí a la ventana, vide la estrella Diana. Me aparí al pozo, vide un pilar de oro con tres pajaricos picando el oro. – La luna entera es la tu suegra. La estrella Diana es la tu cuñada. Los tres pajaricos son tus cuñadicos. Y el pilar de oro, el hijo del rey, tu novio.

A francia királynak három leánya volt Egyik szőtt, másik varrt, a legkisebb közülük hímezett. Ahogy dolgozott, álom szállt reá. Az anyja meglátta, meg akarta ütni. – Ne üss meg, anyám, ne üss meg Álmot láttam, örömöt, vidámságot láttam. – Ha álmot láttál, én megfejtem neked. – Az ajtóban álltam, teliholdat láttam. Az ablakban álltam, hajnalcsillagot láttam. A kút mellett álltam, arany oszlopot láttam, három kicsi madár csipkedte az aranyat. – A telihold a te anyósod. A hajnalcsillag a te sógornőd. A három kicsi madár unokahúgaid. És az arany oszlop a király fia, a te vőlegényed.

Kol Oud Tof Trio: Azt kérdi a mi menyasszonyunk. A Gazelle (2002) lemezről.

Az izraeli Kol Oud Tof („ének, ud, dob”) együttes marokkói szefárd zenét játszik. Ezt a zenét többnyire nagyzenekarral, esztrádstílusban hallani. A Kol Oud Tof viszont, ritka kivételként, üdítően egyszerű hangszereléssel játssza, s ettől megmutatkozik ennek a zenének a lenyűgöző bonyolultsága. A honlapukon beharangozott De veinticinco escalones (Huszonöt lépcsőfok) összeállítás még nem jelent meg CD-n, de itt egy részlet látható belőle.

Ansina dize la nuestra novia como se llama la cavesa. Esto no se llama cavesa sino toronja de toronjal ay mi toronja de toronjal ay mis campos de espaciar goze la novia con el novio. …como se llaman los cabellos. Esto no se llama cabello sino briles de lavrar. Ay mis briles de lavrar… …como se llama la frente. Esto no se llama frente sino espada reluciente. Ay mi espada reluciente… …como se llaman las cejas No se llaman cejas sino cintas del telar Ay mis cintas del telar… …como se llaman los ojos. No se llaman ojos sino ricos miradores. Ay mis ricos miradores... …como se llama la naris. No se llama naris sino datil datilar. Ay mi datil datilar… …como se llama la boca. No se llama boca sino anillo de dorar. Ay mi anillo de dorar ay mi rosa de rosal… pase la novia ante del novio La novia, el novio la novia, el novio

Azt kérdi a mi menyasszonyunk: hogy mondják a fejet? Nem fejnek mondják hanem narancsfa narancsának ó, narancsfám narancsa ó, tágas mezőim örvendjen a menyasszony a vőlegénnyel. … hogy mondják a hajat? Nem hajnak mondják hanem hímezni való selyemnek. Ó hímezni való selymem… … hogy mondják a homlokot? Nem homloknak mondják hanem fényes kardnak. Ó fényes kardom… … hogy mondják a szemöldököt. Nem szemöldöknek mondják hanem szövőszék fonalának. Ó szövőszékem fonala… … hogy mondják a szemet. Nem szemnek mondják, hanem gyönyörű kilátónak. Ó gyönyörű kilátóm… … hogy mondják az orrot. Nem orrnak mondják hanem datolyapálma datolyájának. Ó datolyapálmám datolyája… … hogy mondják a szájat. Nem szájnak mondják hanem aranyozni való gyűrűnek. Ó aranyozni való gyűrűm ó rózsakertem rózsája… jöjjön a menyasszony a vőlegény elé a menyasszony, a vőlegény a menyasszony, a vőlegény

Mese hozott anyagból

írd meg a medvés-koronás mesét. legyen benne madzsarisztán padisahja.

Anna kommentje az előző bejegyzéshez

Hol volt, hol nem volt, a Van-tavon is túl, a Nincs-hegyeken is túl, egy kerek erdő közepén éldegélt egy medvebocs. A kerek erdő magas fáinak koronája úgy hajolt össze, akár a templomhajó boltozata. Alatta örökösen kellemes félhomály uralkodott, eső nem vert, szél nem szakadt. Szerette is a medvebocs a kerek erdőt nagyon, szeretett benne körbe-körbe járni, a többi állattal az erdő dolgairól eszmét cserélni. S úgy hitte, így is lesz ez örök életében.

Gennagyij Pavlisin illusztrációi az Amur-parti mesék-hez

Egy szép napon azonban a medvebocs valami úton-módon eljutott az erdő szélére, amelyről addig csak hírből hallott. Kilépett a fák közül, és megpillantotta a kék eget, amelyen fényesen ragyogott a nap. A tágas mezőn ismeretlen virágok nyíltak, és szarvasok legelésztek, amilyeneket a medvebocs még sosem látott – hatalmas agancsuk miatt nem fértek volna el a sűrű erdő fái között. „Uramisten, hát ilyen szép ez az erdőn túli világ!” – ámult el a medvebocs. Ettől fogva nap nap után kijárt az erdő szélére, hogy gyönyörködjék a látványban, mígnem egy szép napon aztán így szólt: „Megnézem már, mi van még a világban a mezőn túl.” S elindult az erdőből, vissza se nézett többé.

Olga Belskaya: A medve, aki repülni akart

Photis Ionatos: Ithaka, Kavafisz verse. Az „Ithaque” (1988) lemezről

Κωνσταντίνος Π. Καβάφης: Ιθάκη Σα βγεις στον πηγαιμό για την Ιθάκη, να εύχεσαι νάναι μακρύς ο δρόμος, γεμάτος περιπέτειες, γεμάτος γνώσεις. Τους Λαιστρυγόνας και τους Κύκλωπας, τον θυμωμένο Ποσειδώνα μη φοβάσαι, τέτοια στον δρόμο σου ποτέ σου δεν θα βρεις, αν μεν' η σκέψις σου υψηλή, αν εκλεκτή συγκίνησις το πνεύμα και το σώμα σου αγγίζει. Τους Λαιστρυγόνας και τους Κύκλωπας, τον άγριο Ποσειδώνα δεν θα συναντήσεις, αν δεν τους κουβανείς μες στην ψυχή σου, αν η ψυχή σου δεν τους στήνει εμπρός σου. Να εύχεσαι νάναι μακρύς ο δρόμος. Πολλά τα καλοκαιρινά πρωϊά να είναι που με τι ευχαρίστησι, με τι χαρά θα μπαίνεις σε λιμένας πρωτοειδωμένους, να σταματήσεις σ' εμπορεία Φοινικικά, και τες καλές πραγμάτειες ν' αποκτήσεις, σεντέφια και κοράλλια, κεχριμπάρια κ' έβενους, και ηδονικά μυρωδικά κάθε λογής, όσο μπορείς πιο άφθονα ηδονικά μυρωδικά, σε πόλεις Αιγυπτιακές πολλές να πας, να μάθεις και να μάθεις απ' τους σπουδασμένους. Πάντα στον νου σου νάχεις την Ιθάκη. Το φθάσιμον εκεί ειν' ο προορισμός σου. Αλλά μη βιάζεις το ταξείδι διόλου. Καλλίτερα χρόνια πολλά να διαρκέσει και γέρος πια ν' αράξεις στο νησί, πλούσιος με όσα κέρδισες στο δρόμο, μη προσδοκώντας πλούτη να σε δώσει η Ιθάκη. Η Ιθάκη σ'έδωσε τ' ωραίο ταξείδι. Χωρίς αυτήν δεν θάβγαινες στον δρόμο. Άλλα δεν έχει να σε δώσει πια. Κι αν πτωχική την βρεις, η Ιθάκη δε σε γέλασε. Έτσι σοφός που έγινες, με τόση πείρα, ήδη θα το κατάλαβες οι Ιθάκες τι σημαίνουν.

....

Konsztantinosz P. Kavafisz: Ithaka Ha majd elindulsz Ithaka felé, válaszd hozzá a leghosszabb utat, mely csupa kaland és felfedezés. A Küklopszoktól és Laisztrügónoktól, s a haragvó Poszeidontól ne félj. Nem kell magad védened ellenük, ha gondolatod tiszta és egyetlen izgalom fűti tested s lelkedet. A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz Poszeidónnal sosem találkozol, hacsak lelkedben nem hordozod őket, hacsak lelked nem áll velük utadba. Válaszd hozzá a leghosszabb utat. Legyen minél több nyári hajnalod, mikor – mily hálás örömmel! – először szállhatsz ki sose-látott kikötőkben. Állj meg a föníciai pultok előtt, válogass a jó portékák között, ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt, és mindennemű édes illatot, minél többet az édes illatokból. Járj be minél több egyiptomi várost, s tanulj tudósaiktól szüntelen. Csak minden gondolatod Ithaka legyen; végső célod, hogy egyszer oda juss, de ne siess az úttal semmiképp. Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út, hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten, az út aratásával gazdagon, s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad. Neki köszönöd a szép utazást, mit nélküle sosem tehettél volna meg, hát mi mást várhatnál még Ithakától? Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is; a szerzett tudásból s tapasztalatból máris megtudhattad, mit jelent Ithaka. Somlyó György fordítása

Hosszú útja során sokféle furcsa szerzettel találkozott,





sok különöset látott és hallott,


sokat tanult,


megismerte a városok elfelejtett utcáit és hátsó udvarait,


néha bajba is került, de valahogy mindig kivágta magát.


Mígnem aztán egy napon Madzsarisztán padisahjának földjére is elvetődött.


Madzsarisztán padisahja, a rettegett kényúr ekkoriban önhibájából kifolyólag utódlási gondokkal küszködött.


Kihirdette hát országában, hogy szépséges lánya eladósorba került, s kérőket vár. Jöttek is a kérők mindenfelől, grófok, bárók, válogatott cigánylegények. Hanem a királylánynak egyik sem kellett. Mert megálmodta ő régen, hogy senki más, hanem csakis egy repülő medve lesz az ő választottja, aki messzi földről érkezik majd hozzá.

Cseburáska. Andrej Kuznyecov lubok-sorozatából

Éjjel és nappal kinn ült hát a vár fokán, s azt figyelte, nem közeleg-e valamelyik égtáj felől egy kis fekete felhőnek látszó medvebocs.



Photis Ionatos: Savina Yannatou és a Primavera en Salonico: Ya salió de la mar la galana (Immár kijött a tengerből az úrnő), szaloniki szefárd dal, a „Primavera en Salonico” (Tavasz Szalonikiben) lemezről

Muchachicha está en el baño vestida de colorado. Échate a la mar. Échate a la mar y alcanza – échate a la mar. A la mar yo bien me echava, si la suegra licencia me dava. Échate a la mar. Échate a la mar y alcanza – échate a la mar. Ya salió de la mar la galana con un vestido al y blanco – ya salió de la mar. Entre la mar y el río mos creció un árbol de bembrillo – ya salió de la mar. La novia ya salió del baño, el novio ya la está esperando – ya salió de la mar. Entre la mar y la arena mos creció un árbol de almendra – ya salió de la mar.

................

Fürdőben van a leány, színes ruhába öltözik. Ússz be a tengerbe. Ússz be a tengerbe, s térj vissza – ússz be a tengerbe. A tengerbe szívesen beúsznék ha az anyós megengedné nekem. Ússz be a tengerbe. Ússz be a tengerbe, s térj vissza – ússz be a tengerbe. Immár kijött a tengerből az úrnő vörös és fehér ruhában – immár kijött a tengerből. A tenger és a folyó között egy birsalma-fácska nőtt – immár kijött a tengerből. Immár kijött a fürdőből a menyasszony, már várakozik rá a vőlegény – immár kijött a tengerből. A tenger és a part homokja közt egy mandulafácska nőtt – immár kijött a tengerből.

S amint megpillantotta, mindjárt ráismert, kétség sem lehetett felőle: ez az a mackó, akit álmában látott. Mindjárt be is vezette apjához, aki áldását adta rájuk, azonfelül pedig koronáját és fele királyságát.


S csaptak hétvilágra szóló nagy mulatságot, Hencidától Bonchidáig folyt a sárga lé s a dínomdánom, csak azért nem tovább, mert Bonchidától akkor még járhatatlan volt az út a hegyen át Szék felé, a muzsikusoknak is Szamosújvár felé kellett kerülniük. Én is ott voltam, hajnalig táncoltam, ettem, ittam, mulattam, mindent láttam-hallottam, úgy, ahogy most elmondtam.

Éljenek hát boldogan míg csak meg nem halnak, s még ezerannyit.