Temetők


A temető nekro-polisz, a halottak városa, ahol, mint a mesében, minden a fordítottja annak, ahogy az életben van. A fejfák formái, a sírkövek faragványai tagolt nyelven beszélnek, amelynek azonban nincs jelentése a temetőn, sőt azon a temetőn kívül. A temető szoborpark, ahol a város minden lakója, akinek élete a közösség és a hatalom nagy emlékműveinek erőterében zajlott, megalkothatja maga és szerettei egyetlen személyes emlékművét. A temetőben, kiváltképp errefelé, olykor népek süllyednek el, mint a legendák ellenségtől szorongatott védői, akik alatt megnyílt a föld, és ma már csak itt találni meg emléküket az egykor általuk benépesített városokban. A város épületeivel szemben, amelyekben az élők a nagybetűs történelem számára szeretnének megőrizni valamit magukból, a temetőben a kisbetűs történelem, a tegnap és a tegnapelőtt terül egymásra, mint az avar, egy utolsó színes szőnyegben fogva össze annyi múlt időt, amennyit az élő emlékezet még megőrizni képes.


5 megjegyzés:

miklósi írta...

A leskoi temetőről írottakban említést tesztek a Gura Humorului-i temetőről. Íme: http://miklosi.blogspot.com/2011/09/megemesztjuk-mi-esztendeinket.html
A felvételek idén augusztusban készültek.

Egy másik, a Iasi/Jászvásár temető: http://miklosi.blogspot.com/2011/09/jelt-allit-melleje.html

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm! Annyira szépek és olyan jól illenek az általunk most, galíciai utunkon fotózott haszid temetők sorába – amelyek közül még csak a leskóit tettük közzé –, hogy fel is rakok egy ajánló posztot róluk.

Judit írta...

Nem hoztam csak magamat. Gyönyörűséges ez a néhány sor, s igen elgondolkodtató!

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm! És ha az olvasó tényleg hozza magát, akkor az a legnagyobb, amit hozhat :)

Peter írta...

A halottakról szőtt gondolataid tovább élnek az erre fogékony fejekben, további szép gondolatcsírákat szülve... köszönjük!