Potyerjajevka


Potyerjajevka falu neve a потерять, ʻelveszíteni’ szóból ered, de az elvesztett orosz falvakkal ellentétben Potyerjajevka éppen hogy megkerült. Az altaji Barnaulban élő Alekszandr Bolobujev így ír az általa fényképezett közösségről:


„A semmiből újjáteremtett Potyerjajevka falut az altaji Mamontovszkij járásban a hit kis szigetének nevezhetnénk. Újjászületését a Lapkin fivéreknek, Ignatyijnak és Joakimnak köszönheti, akik 1991-ben tértek vissza szülőfalujukba, amely akkor már tíz éve nem szerepelt a térképeken, s felállították itt az első sátrat.

Az orosz falvak újjáélesztése orthodox közösségek által nem új gondolat, de egyelőre inkább csak elképzelésként van benne a levegőben, s még nem sok példa van tényleges megvalósítására. De ezekkel az emberekkel találkozva nagy benyomást tett rám meggyőződésük, megalkuvást nem ismerő természetük, és vállalkozásuk önzetlensége.

A történet egy egyedülálló nyári táborral vette kezdetét, amelyet az egész Oroszországból érkező hívő orthodox gyerekek számára szerveznek már több mint harminc éve. Egy másik szál volt az állandó faluközösség létrejötte a maga sajátos életformájával, amely egyáltalán nem jellemző mai korra, amennyiben tagjai minden újítástól mentes, a kánonokhoz ragaszkodó, szigorú orthodoxia szerint élnek. S egy harmadik szál a Lapkin fivérek szerepe, akik egyike prédikátor, a másik pap.

Szerettem volna hiteles, minden szépítéstől mentes képet adni ezekről az emberekről, akik egyszerre hősök és álmodozó idealisták, akik megpróbálnak felépíteni egy tökéletes társadalmat ezen a földdarabon, s akik kemény munkával valami utánozhatatlant és egyszerit hoznak itt létre. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a gyerekeket nem szabad minden áron a szüleik által választott sors folytatására kényszeríteni: a körnek nem szabad bezárulnia.


A hit csupán a reményt adja: minden egyéb az emberen múlik.”






5 megjegyzés:

Karcsi írta...

van köze a tolsztoji elvekhez?

Studiolum írta...

Közvetlenül nem hiszem, mert Tolsztojt a mostani orosz orthodoxok nemigen tartják kósernek, tehát követendőnek sem. Inkább arról lehet szó, hogy mindkettőnek köze van a századforduló környéki vidéki orosz orthodox élet fellendüléséhez és tudatos megszervezéséhez, amelynek a forradalom vetett véget.

Petrus Augustinus írta...

Mi a gondjuk Tolsztojjal a mostani orthodoxoknak? Túlságosan is reformpedagógusnak tartják a Jasznaja Polnaja-i munkája miatt?

Parsifal írta...

Tolsztojjal a korabeli orthodoxoknak is "baja" volt (egyházellenesség, heterodox istenkép, anarchizmus, a 'mir' narodnyik-rousseauista idealizálása stb).

Hozzá kell tenni (ehhez egyfajta szellemtörténeti rálátás szükséges), hogy a korabeli orosz társadalom részben a premodernizáció miatt már elszakadt ill. kezdett elszakadni a kultusztól. (Ott is kiindult ezért liturgikus megújulás stb.)

1789. nem csak úgy jött létre, hogy jöttek a csúnya szabadkőművesek meg enciklopédisták. A korabeli egyház és állam már csak árnyképe volt annak az eszmeiségnek, ami a középkort áthatotta.

A februári forradalmat bizonyos értelemben felszabadulásként élte meg az orosz orthodoxia.

Studiolum írta...

Így van. Tolsztoj az 1870-es évek végétől megszakította a kapcsolatát az orthodox egyházzal, amelyről úgy vélte, hogy elfordult a krisztusi tanítástól; nem áldozott, nem böjtölt (ami az orthodoxiában még a Trient előtti katolikus egyházfegyelemnél is fontosabb volt), saját evangéliumot állított össze. 1901-ben az orthodox egyház kiközösítette, s ez máig is érvényben van.