Lwów


Lwów, Львів, Lemberg, לעמבערג (de kiejtve lemberik), Լվովի, Львов, Liov, Ľvov, Lvov, Лвов, Lavov, Leopolis, Léopol, Leopoli, Leópolis, Ilyvó. Alig néhány európai városnak – Velencének, Rómának, Párizsnak, Londonnak – van saját neve ennyi nyelven, szerepel kitüntetett helyen ennyi nép mentális térképén. Azaz csak szerepelt. A várost, amely hatszáz éven át Európa egyik legfontosabb kapuja volt a Kelet – a tatárok, az orosz és román fejedelemségek, a Krím és a Kaukázus, a török – felé, s ahol tíz náció és ugyanennyi felekezet élt együtt, 1939. szeptemberében elnyelte a birodalom, s mialatt eltűntek belőle a zsidók, a németek, a lengyelek, az örmények és mások, aközben Európa a létezéséről is megfeledkezett. Manapság, ahogy Ukrajna megnyílik, már a Kelet egyik legfontosabb európai kapujaként születik újjá, amely megpróbálja felfedezni és kiaknázni egykori sokszínű, nyugati kultúráját, a „galíciai örökséget”.


Gyerekkorom egy csúnya iparvárosban telt. Akkor vittek oda, amikor még négy hónapos sem voltam, s az azt követő sok éven át egyfolytában arról a csodálatos szépségű városról, Lwówról meséltek nekem, amelyet családomnak el kellett hagynia. Nem csoda hát, ha egyfajta félig-meddig fennsőbbséges megvetéssel tekintettem a valódi házakra és utcákra, s hogy a valóságból csak a legszükségesebb dolgokat fogadtam el.
Adam Zagajewski: Két város


Bámulatos, hogy miközben az idő árja ellenében erőltetem emlékezetemet, egyáltalán át tudom még érezni az olyan utcanevek ártatlanságát, mint a Janow, Zmesienie, Piaski és Lackiego utca, melyeknek az 1941-es és 1942-es évek olyan ördögi jelentést adtak, mikor a város egy napon kiürült a Bernstein utcától a színházig, a Slonecznáig és tovább, s néma, holt városrész maradt a helyén, tágra nyílt ablakokkal és a szélben libegő függönyökkel. Egy lélek nem volt már az udvarokon és a balkonokon. A város határában néhány szétszórt épület állt csak, aztán a romokat benőtte a fű.
Stanisław Lem: Felsővár


Lwów kávéházairól sokat írtak már, s az olyan helyeknek, mint a „Café Szkocka”, az „Atlas” vagy a „George”, megvannak a maguk hűséges bárdjai. A lwówi kocsmák mesévé érett története már régóta önálló mítosszá, egyfajta „lwówi szöveggé” vált… A lengyelek, ukránok, zsidók, örmények, németek külön-külön a maguk imaházaiban imádkoztak, de a kocsmákban együtt múlatták az időt: legalább ott türelemmel voltak egymás iránt.
Bogusław Bakuła: Színpad, karnevál, forradalom


Ezzel a térképpel kezdjük az egykori város rekonstrukcióját: mai látogatók fényképeivel próbáljuk meg felmérni, mi az, ami az egykori Lwówból megmaradt. A városközponttal kezdjük, de hamarosan bővítjük a külvárosok térképével is, és a fényképek száma is folyamatosan gyarapodni fog. A szürke pontok azt jelentik, hogy egy-egy kép pontos helyét még nem sikerült megállapítani; ha pedig egy pont pirosra vált, arról időközben külön bejegyzés született. A mai állapot felvételét hamarosan régi fotókból, képeslapokból, rajzokból, visszaemlékezésekből készült újabb rétegekkel egészítjük ki. Nézzenek vissza.



Ősz Lwówban (1939)
Krakkó-Lemberg
A lwówi rádió (1930-39)
Jiddis boltfeliratok
A használtkönyv-piac
Szolginia Lwów-monográfiája Truszkowski százados lwówi háza és sírja
Az eltűnt zsidó múlt nyoma
Üdvözlet a Főkormányzóságból
A janowskai haláltábor
Jöjjön velem Lembergbe!
Jöjjön velünk a klezmerfesztiválra! 
Lwów udvarai
Kapucsengők
Lépcsőházak
Mezuzák nyomai
Kiteregetett lepedők
Cortile della Madonna
Campanile
Andreolli-passzázs
Letűnt idők címerei
A vasútállomás
Orosz utca 4.
Kopernikusz 1, egykori patika


15 megjegyzés:

barika írta...

A tócsás fotó már-már szimbólum.

Kálmán Dániel írta...

és ahogy nézem, a város faunája is igencsak gazdag (még sárkányok is akadnak). :)

Studiolum írta...

sőt még elefánt is! (bár ezt már a szájt is csodának minősíti Galíciában)

Petrus Augustinus írta...

Ez az Ilyvó lenne a magyar neve neki? :) Nagyon ízes! Kicsit olyan mint Fölöstön Fürstenfeldnek vagy Alamóc Olmütznek. :) Az utolsó kép pedig meg olyan mint egy kép a képben; az autó mintha egy beillesztett képből jönne ki.

Studiolum írta...

Az Ilyvó is a magyar neve neki; a 17. századi erdélyi irodalom még így emlegeti.

Az utolsó fotó tényleg kép a képben: azt hiszem, valami hosszan tartó renoválás lehetett itt a műemlék utcában, s hogy a turisták ne veszítsenek semmit, addig is kifeszítették ide, hogy néz majd ki, ha meglesz…

Ferkó írta...

Negyven éve egy belvárosi keskeny utcában, ahol már nem fért el egymás mellett a villamos két sinpárja, egyszerűen közrefogták egymást. Így futott párhuzamosan a négy sinszál, amig kiszélesedett annyira az utca, hogy ismét elfértek egymás mellett. Tízpontos ötlet, telitalálat volt.
Adja az ég, hogy még most is meglegyen!

Tamas DEAK írta...

"Magam pedig Ilyvóba mentem a kiowi palatinushoz, és bár csupán két szolgától kisérve,nem volt elég bátorságos ide s tova kóborolni, mivel az ügyek már-már végkifejlés felé tartottak, cselekvésre és mozgásra volt szükség; tereád biztam azért ó örök gondviselés, életem gondját."

II. Rákóczi Ferenc emlékezései ...

Tamas DEAK írta...

... egy fontos lwówi weblap :) http://www.misslviv.com/

Dorka írta...

Egy nagyon jó könyvet olvasok, melegen ajánlom a Wang folyó híveinak: Dina Rubina: Szindrom Petruski. Ekszmo 2014. Félek, hogy még nincs lefordítva. A szerző a 80-as években emigrált Izraelbe, ott is, azóta is oroszul ír, remekül. Ennek a regénynek egyik fő helyszíne Lvov az 50-es években - varázsosan és varázsosnak festi le. Fontos helyszínek még: Prága, Jeruzsálem, Szahalin...

Tamas DEAK írta...

A Pegasus - Teherán mellett - ki tudja meddig ide is indít járatokat 2016-ban.

Tamas DEAK írta...

Lviv bennfentes

Tamas DEAK írta...

Arleta átrakta blogját : http://forgottengalicia.com/. Első bejegyzés : zsidó sírkövek a Lenin szobor talapzatán Lembergben.

Tamas DEAK írta...

Nagyon jól sikerült videók a Városról és a ruszin skanzenről.

Tamas DEAK írta...

Христина Соловій & YanGo — Шкідлива звичка

Tamas DEAK írta...

Waszlavik Gazember interjú. Nem, nem tévedés !