Barátság

Gyerekkorunkban a főünnepek, április négy és november hét felé közeledve az újságok rendszeresen közzétették az ünnepi felvonulásra javasolt jelszavakat, nyilván hogy a brigádok dekorációs felelőseinek legyen még idejük az aktuális pártirányvonalat hirdető üzenettel elkészítenie a táblákat. A jelszavak a párttaktikát követve évről évre finoman változtak – bár ez a finomság is micsoda különbségeket hordozott egy vájt fül számára! –, de állandó fordulat volt bennük az „örök és megbonthatatlan barátság”, akár hazánk és a Szovjetunió, akár a béketábor népei között.

Azóta már sok megbonthatatlannak hitt dolog bizonyult megbonthatónak és megbontás után lejárt szavatosságúnak Nyugaton éppúgy mint Keleten. De nem a kettő közötti senkiföldjén, Ukrajnában, amely a rövid narancsvirágzás után ma is békésen alussza Csipkerózsika-álmát.


A Lwów-térképen, a hosszú Szabadság tér déli végpontján, az egykori Lenin szobor helyére visszaállított Mária-oszlop mögött jól látszik, hogy Lwów legnagyobb könyvesboltján több nyelvű felirat hirdeti az árut. Az ukrán mellett franciául, sőt lengyelül is, amely talán az egyetlen 1945 utáni lengyel felirat a városban. Meg is lepődik az ember ezen az Ukrajnában szokatlan internacionalizmuson. Ezek szerint mégis csak történt valami nyitás, és hol máshol, mint a szellem templomában.


Sőt ha az ember a régi zsidó utca – a térképen Староеврейская – felől közelít az egész saroképületet körbevevő könyvesbolthoz, még nagyobb meglepetéssel látja, hogy a felirat magyarul is kint van. Ugyan kinek? Tán csak nem a százötvenezres kárpátaljai magyar kisebbségnek? Hiszen ilyen előzékenységet még Ungváron se láttunk. Hiába, Lwów csak megőrizte soknemzetiségű szellemét, még ha nemzetiségeit nem is.


De az igazi meglepetés a boltba lépve fogadja az embert. Körben a pultok fölött olyan országcímerek köszönnek rá, amelyek tulajdon hazájukban legalább húsz éve porba hullottak már.

1989 előtti magyar, csehszlovák és román országcímer

Az eladónő, aki maga is olyan, mintha húsz éve állna már a pult mögött, elképedésünket látva elmagyarázza, hogy a bolt neve annak idején Barátság volt, s akkor rakták ki körben az összes szocialista ország címerét, illetve a „Könyvek” feliratot minden szocialista ország nyelvén, plusz franciául, talán a szellem védjegyeként. S azóta úgy is maradt, mert nem volt pénz felújítani a bolt berendezését.

Nem tudni, hogy ez a mindezidáig megbonthatatlannak bizonyuló barátság vajon örök is lesz-e egyben. Azt reméljük, nem. Azt azonban már idáig is bebizonyította, amit Cicero az igaz barátság egyik legfőbb vonásának tekintett: hogy a síron túl is tart.