A mamoiadai karnevál

A népszokások olyanfajta normatív leírásai, amilyeneket a néprajzi lexikonokban, vagy a mamoiadai Maszkmúzeumnak a helyi farsangról szóló reprezentatív kiadványában olvasunk, az időtlenségbe emelik, az örök körforgás ritmusához igazítják a szokást. Ami tegnap volt, az lesz holnap is, s a mamoiadai mamuthones és issohadores felvonulása úgy lép elénk ötezer év homályából, ahogyan az elmúlt ötezer év bármelyik farsangján az idő folyamába lépve láttuk volna.

A normatív leírás azokat az évről évre ismétlődő cselekvéseket hangsúlyozza, amelyeket a szokás lényegi elemeinek, s a közösségi identitás hordozóinak tart. Emiatt azonban nem ad számot a szokás megvalósulásának olyan alkalmi és improvizatív cselekvéseiről, mint hogy

• a mamuthones és issohadores, miközben végigtáncolják a falut, betérnek minden útba eső bárba, ahol ugyancsak körbetáncolják a helyiséget, minek fejében ingyen italt kapnak;

• a falusiak a legkülönbözőbb farsangi kosztümökben vesznek részt a mulatságon, amelyek viselettörténeti és jelképi szempontból a legkevésbé sem összeegyeztethetőek a mamuthones ezredéves mamoiadai hagyományával, de ez a legkevésbé sem zavar senkit;

• a felvonulás résztvevői újra meg újra kilépnek rituális szerepükből, a rokonokkal és komákkal interakciózva erősítik meg a társadalmi kötelékeket, s éppúgy fotózzák mobiltelefonnal a falu mulattatására Szlovéniából meghívott másik ezredéves busó-csoportot, a kurenteket, mint azok őket, és az összes néző mindannyiukat;

• s hogy ez az órákon át sok helyszínen hullámzó, meg-megtorpanó, sokszálú, egyszeri és soha meg nem ismételhető, csak itt és személyesen átélhető eseménysor, ez maga a mamoiadai karnevál.

A milánói repülőn fiatal olasz pár nézi, ahogy rendezgetem a képeket. „Hol van ez?” kérdezik. „Mamoiadában, Szardínián.” „Jövőre mi is elmegyünk oda”, döntenek.

Mamuthones a bárban. Nagy Tibor felvétele

Maria Pittau: Su Beranu (A tavasz). A Raighinas (2004) albumról

Az utánpótlás. Fabricius Ildikó felvétele

Évgyűrű

Gavoi (Szardínia), 15. századi plébániatemplom, 2016 húsvét

Gavoi, 2017 karnevál

Karnevál Szardínián

„Ha olyan karnevált akarsz látni, amilyen nincs még egy az egész földön, menj Mamoiadába, ahol Szent Antal napján kezdődik, s meglátod majd a faálarcos csordát, a néma és leigázott csordát, a legyőzött véneket és a győztes fiatalokat, a szomorú karnevált, a hamvak karneválját, mindennapos történetünket, az epével és ecettel fűszerezett örömöt, a keserű mézet.” Salvatore Cambosu: Miele amaro (Keserű méz)

Már csak néhány nap, és beköszönt a nagyböjt. Az utolsó napokban, farsangvasárnaptól húshagyókeddig azonban még csúcsra jár a farsang, amelyet különösen archaikus módon ünnepelnek Szardínia falvaiban. Ezek között is mindenekelőtt Barbagia világtól elzárt hegyvidékén, amely kulturálisan egyfajta sziget-a-szigeten, s ott is elsősorban Mamoiada falujában.

Mamoiada Szardínia egyik legöregebb települése. Közelében, a Sa Oche e Su Ventu kettős barlangban tárták fel a sziget egyik legrégebbi, húszezer éves emberi lakóhelyét, s a falu alatt a sziklába vájt hatalmas sírkamrákat már a Kr.e. 6. évezredben használták. A középkorban a minden várostól távol eső, nehezen megközelíthető hegyvidéket a katolikus egyház sem tudta igazán elérni: a falu környékén egyetlen szerzetesi közösség sem telepedett meg, ami kivételes dolog Szardínián, és egyetlen temploma is a falutól távol eső, kicsi Szent Kozma és Damján pásztortemplom volt. Ez is magyarázhatja ama igen ősi karneváli és tavaszköszöntő termékenység-rítusok fennmaradását, amelyek sok ezer éve az egész Mediterráneumban elterjedtek voltak, de ma már leginkább csak a Balkán hegyi falvaiban – no meg a mohácsi busójárásban – találjuk meg továbbélő maradványaikat.


A mamoiadai karnevál január 16. éjszakáján, Szent Antal ünnepén kezdődik, amikor az egész Mediterráneumban tüzeket gyújtanak és maskarások vonulnak fel. A mamoiadai felvonulások főszereplőinek két fajtája a mamuthones és az issohadores. Az előbbiek valamiféle ősi állat vagy természeti erő jelképeiként fekete birkabőrbe öltöznek, fekete fa álarcot és fekete kendőt viselnek, s hátukon húsz-harminc kilónyi rézcsengőt – „sa carriga” – hordoznak, csontból készült nyelvvel, amelyek kísérteties robajjal követik lassú, ritmikus vonulásukat. Az utóbbiak piros-fehér reneszánsz – vagy ahogy itt mondják, „török” – ruhában, többnyire fehér álarcban kísérik őket, kezükben lasszóval, amellyel igyekeznek a nézők közül is minél többet behúzni a menetbe. A felvonulás a falu főterén gyújtott máglyánál ér véget, ahol minden résztvevőt és nézőt a hagyományos szárd szalonnás babbal vendégelnek meg, s az egész falu szárd körtáncot – ballu tundu – jár a tűz körül.

Ma indulunk a karneválra. Ezt a rövid híradásunkat még csak a mamoiadai Maszkmúzeum farsangi kiadványának képeivel tudjuk illusztrálni. Húshagyókedd estéjén, azt reméljük, már saját képeket posztolhatunk az ünnepről.



Tenores di Bitti: Ballate a ballu tundu (Körtánc). Az Ammentos (1996) albumról

Húsvétvasárnap Szardínián

Olienában a húsvét vasárnap alaphangját a fiatal férfiak adják meg, az egykori banditák unokái és dédunokái, sőt újabban nők is, akik már kora reggeltől kezdve folyamatosan tüzelnek a háztetőkről. Amerre járunk odalent, folyamatosan hull a fejünkre az ólom, a sörét, a töltényhüvely.


Oliena, Vadnyugat. Lloyd Dunn felvétele, 2016. március 27.

A Szent Ferenc-templomból elindul a körmenet Szűz Mária szobrával, aki fiát keresve bejárja az óváros utcáit. Közben a Szent Kereszt-templomban többszólamú szárd népénekek közepette feldíszítik a feltámadt Krisztus szobrát, s egy másik körmenet is megindul a templom elől a főtér felé.

Visszafordulok a Szent Kereszt-templomhoz egy felvételért az üresen maradt térről. Fiatal nő áll kötényben a sarkon, izgatottan néz ide-oda. „Elment már a Krisztus?” „Öt perce.” „Ó, Madonna. Minden évben lekésem.”


A főtéren, rozmaringágakkal telehintett útvonalon egymás felé közeledik a két menet. Létrejön a találkozás, a s’incontru, amely az egész ünnepnek nevet ad. Krisztus meghajol anyja előtt, a szárd férfiak a Szűz Máriát hordozó szárd nők előtt. Utána minden résztvevő, s a népviseletbe öltözött egész közönség kettős sorban vonul a Szent Ignác-templomba a húsvéti nagymisére. A főutcán minden bár kirakta már az asztalokat-székeket. A helybéliek – s velük együtt mi is – helyről helyre járnak, kóstolgatják az ilyekor ingyen kínált mandulás süteményt. Barátok találkoznak, csoportok sűrűsödnek és oszlanak szét, színes madárrajokként kavarognak a város madárházának labirintusában.

Nagyszombat Szardínián

Nagyszombaton Szardínián megáll az idő, mint a futball-labda a levegőben. Az ogliastrai völgyben, Gàiro, Ulassai, Osini kisvárosaiban a péntek esti keresztlevételtől a vasárnap reggeli feltámadási miséig üresek a templomok, kihaltak az utcák, csak egy-egy öregasszony halad végig rajtuk a közkútról hozott korsó vízzel. Nehéz, álmosító napfény csurog lefelé a völgy oldalán, elvegyül a friss zöld fű, a rozmaring, a vad kakukkfű meleg illatával, gyíkok, öregemberek sütkéreznek benne. Ha késő délután felhők nem szállnának fel a tenger felől, hogy elfüggönyözzék a napot, mint a lila lepel a templomok lecsupaszított feszületét, ennek a napnak sosem lenne vége.


A fizzu meu so coro (Fiam szívét). Barbagiai vallásos ének a nagy szárd énekesnő, Maria Carta feldolgozásában, 1984

Nagypéntek Szardínián

Az olienai Szent Ignác templom teljesen sötétbe borul, csak a ministránsok és ministránsnők lámpásai világítanak, ahogy a menet elindul a szentélyből a templomhajón át, végig Oliena középkori utcáin. Hét templomot látogatnak meg Mária hét fájdalmának emlékére, kapujuk előtt lámpással állnak sorfalat, míg kisorjáznak onnan és csatlakoznak hozzájuk az ottani konfraternitások – a nagyheti szertartások egyes mozaikszemeit szervező vallási társulatok – tagjai. A hatalmasra nőtt menet egy óra múlva ér vissza a Szent Ignác-templomba. Itt már felállították a szentélyben a mozgatható karú monumentális középkori feszületet, a barokk népviseletbe öltözött kórus többszólamú vallásos népdalokat énekel. Kezdődik a s’iscravamentu, a keresztlevétel középkorból fennmaradt hagyománya.


Tenores di Bitti: Deus te salvet, Maria

Áttűnés: A vihar

Ardara (Szardínia) templomerődje és városa vihar után, alkonyatkor

El Greco: Toledo, vagy Vihar Toledo fölött, 1599 k., az első spanyol tájkép. A művészettörténeti elemzés sokféleképpen magyarázza a viharos eget, a művész zaklatott lelkiállapotától Istennel való kapcsolatán át a fenyegető jövő előérzetéig. Nem lehet, hogy csak azt festette, amit látott?

Áttűnés: Szép új világ

Arzara, Szardínia, 1920-as évek vége

Tarquinio Sini (Szardínia): Mondanità, 1928, tempera, papír

Desulo, Szardínia, 1974

Húsvét Szardínián

A 2016-os évre tervezett útjaink némelyike már tavaly év végén, jóval az út részletes meghirdetése előtt betelt. Amit nagy megtiszteltetésnek és a bizalom jelének tekintünk. Mintha azt mondták volna: mindegy, milyen útvonalon, mennyiért és mit mutat a Wang folyó, mi vele tartunk. Így volt ez többek között Szardíniával is: mire decemberi előkészítő utunkról – ahonnét naponta postáztuk a képeket és történeteket – visszatértünk, már betelt a busz. Húsvéti utunk útitervét tehát nem azért tesszük most közzé, mint a grúz vagy az örmény utazásét, hogy a még szabad néhány helyre útitársakat toborozzunk, hanem hogy kedvet csináljunk a résztvevőknek a mostani, s a többi olvasónknak egy esetleges második szardíniai túrára. Akit ez érdekel, már most írjon.


Ronde Neonelesu, F. I. Mannu di Ozieri: Ballu tundu neonelesu, 1979

1. Március 23, szerda. Alghero – Nuoro


Repülőnk március 22-én késő este érkezik Algheróba, ahol az óvárosban szállunk meg. Másnap reggel indulunk Szardínia hegyektől körülzárt szívébe, a Földközi-tenger egyik legarchaikusabb vidékére, a Barbagiába, ahol különlegesen szép és archaikus pompával ülik meg a nagyheti és húsvéti ünnepségeket. Utunk az oristanói hegyeken át vezet, amely a római hódítás előtti szárd kultúra, a nuraghe-civilizáció egyik központi vidéke volt. Megállunk Monteleone sziklaváránál, ahonnét csodálatos kilátás nyílik a környező tóvidékre, majd a bizánci-koraközépkori Macomer városában, s felkeresünk néhány jellegzetes környékbeli nuraghe-központot. Estére érkezünk meg szállásunkra, Nuoróba, a Barbagia központjába.


2. Március 24, csütörtök. Lanaittu völgye, Tiscali és Orgòsolo


A Barbagia megismerését a legemblematikusabb hellyel kezdjük, ahol a szárd őslakosság fél évezreden át, a római birodalom bukásán is túl ellenállt a római hódítóknak: a Lanaittu völgyével és Tiscali hegyi falujával. Autóbusszal megyünk a völgy bejáratáig, ahonnét gyalog tesszük meg a Tiscali-hegyre vezető négy kilométeres utat. A buszhoz visszatérve kora délután érünk Orgòsolo városkába, a Barbagia legmagasabb településére, amely generációk óta festett muráljaival az élő népművészet szabadtéri múzeuma. A várost bejárva vacsora után térünk vissza Nuoróba.


3. Március 25, péntek. Sa Gorropu, Sarda Orientale, Oliena


Második szardíniai gyalogtúránk a Sa Gorropu völgyébe, Európa legmélyebb – ötszáz méteres – kanyonjába vezet. Ismét kora délutánig kirándulunk, majd a Sarda Orientale autóúton – a Touring Club Italiano szerint Olaszország legszebb panorámaútján – megyünk el a szárd pásztorok által fenntartott hagyományos Băbbăi étterembe. Késő délután térünk vissza Oliena városkába, ahol a nagypénteki szertartás kiegészül a késő estig tartó „s’iscrevamentu”, Krisztus keresztről való levételének középkori eredetű hagyományával.


4. Március 26, szombat. Ogliastra kisvárosai


A Barbagia középső-déli részén húzódó Ogliastra kanyonja „sziget a szigeten”, olyan elzárt vidék, amelynek a 20. századi útépítésekig szinte semmilyen kapcsolata nem volt a külvilággal. Egész napos túránkon e hegyvidék pásztorfalvait és kisvárosait járjuk be, Gàiro „szellemfalujától” Ulassaion és cseppkőbarlangján át Fonni ferences búcsújáró helyéig és Gavoig, ahol hagyományos tavernában vacsorázunk.


5. Március 27. Húsvétvasárnap Olienában, tengeri kirándulás, hegyi kisvárosok


Reggel ismét Olienába megyünk, a középkor óta továbbélő „s’incontru” szertartására, ahol a feltámadt Krisztus és Mária szobra a hagyományos viseletbe öltözött egész város várakozása és lövöldözése közepette találkozik Oliena főterén. Utána ismét a Sarda Orientalén megyünk le a tengerpartra, Cala Gonone kikötőjébe, ahonnét a Bue Marino, azaz a szárd tengeri fókák barlangjához hajózunk. A visszaúton kitérőt teszünk Lula városkába, lenyűgöző kilátással az észak-barbagiai hegyvidékre. Este pompás búcsúvacsora Nuoro fölött a hegyekben, egy különleges kisvendéglőben.


6. Március 28, hétfő. Logudoroi templomvidék, Sassari, Alghero


Reggel indulunk vissza Nuoróból, egy-két órán belül érünk Logudoro tartományba, ahol a középkori pisai uralom alatt pompás templomok sokasága épült a falvakban, ezek közül nézzük meg a legszebbeket. Körülnézünk Logudoro központja, Sassari, Szardínia második legnagyobb városának óvárosában, késő délutánra érünk vissza első szállásunkra Algheróba.


7. Március 29, kedd. Alghero óvárosa és zsidó negyede

Délelőtt bejárjuk Szardínia egyetlen katalán városa, Alghero óvárosát és zsidó negyedét, innen indulunk a kora délutáni repülőhöz.