Játék

Karpatt, Un jeu (Játék). A Sur le quai CD-ről (2011)

Maman m’a montré un jeu quand j’étais tout p’tit Tu vas voir c’est très marrant on va changer d’pays Chez nous c’est pas facile, notre cabane est en bois On va prendre un bateau y a pas d’place pour papa C’était très rigolo les gens jouaient à tomber dans l’eau Je sais qu’ils faisaient semblant, je l’sais j’suis pas idiot

Mama mutatott egy játékot mikor kicsi voltam: meglátod, őrült jó, más országba megyünk idehaza nem könnyű, fából van a bódénk csónakba szállunk, papának nem jut már hely. Vicces volt, az emberek vízbeesést játszottak de tudtam, csak színlelik, hát nem vagyok bolond.

Maman m’a montré un jeu quand j’avais mal au ventre Tu vas voir c’est très marrant on va jouer à attendre Quand on s’ra arrivé tu mangeras tout les jours On gagnera plein d’argent pour faire venir papa un jour De l’autre côté d’la mer, on a couru sur une plage Y avait les sirènes de police on s’est caché sous les branchages

Mama mutatott egy játékot mikor fájt a hasam meglátod, őrült jó, azt játsszuk, hogy várunk majd ha megérkezünk, minden nap eszel sok pénzt keresünk hogy papa is jöhessen. A tenger túlsó partján a partra futottunk rendőrök szirénáztak, elbújtunk a fák alatt.

Maman m’a montré un jeu faut s’trouver un abri Tu vas voir c’est très marrant on va camper la nuit Y avait plein d’gens comme nous qui jouaient à cache-cache On s’est fait une cabane dans un tuyau avec des vaches Et puis toute la journée on attendait près des feux rouges On lavait les voitures toutes les voitures avant qu’elles bougent

Mama mutatott egy játékot, menedéket kell találnunk meglátod, őrült jó, táborozunk éjszaka. Rengetegen voltak, mint mi, bújócskát játszottak, bódét ütöttünk össze egy tehénlegelőn. Aztán egész nap a piros lámpánál vártunk, le kellett mosni minden kocsit, mielőtt elindulnak.

Maman m’a montré un jeu faut s’trouver d’l’argent Tu vas voir c’est très marrant faut tendre la main aux gens Elle rentrait pas souvent, elle travaillait le soir Elle se faisait très belle pour attendre sur un trottoir Moi j’aimais pas trop ça quand elle montait dans les voitures Avec des gars bizarres qui lui faisaient des égratignures

Mama mutatott egy játékot, pénzt kell találnunk meglátod, őrült jó, csak tartanod kell a kezed ő ritkán jött haza, éjszaka dolgozott, kicicomázta magát, úgy állt ki az utcára. Nem nagyon szerettem, mikor autóba ült furcsa figurákkal, akik összekaristolták.

Maman m’a montré un jeu faut s’trouver des papiers Tu vas voir c’est très marrant on va jouer à s’cacher Les flics nous on trouvé ils ont cogné sur nos têtes Je savais bien qu’c’était qu’un jeu alors j’ai pas fait la mauviette J’ai pas pleuré quand on nous a attaché dans l’fond d’un avion J’ai compris qu’on avait gagné au grand jeu de l’immigration

Mama mutatott egy játékot, papírokat kell találnunk meglátod, őrült jó, addig bújócskát játszunk. A rendőrök megtaláltak, a fejünket ütötték. Tudtam, hogy csak játék, és ki kell tartanom, úgyhogy nem sírtam, mikor a repülőgépre szíjaztak, tudtam, hogy mi nyertük a bevándorlás nagy játékát.

Koldusok dala

Többször is írtunk már azokról a különös egybeesésekről, amelyek titokzatos szálakkal fűzik egymáshoz Spanyol- és Magyarországot, a régi Európa e két finis terraejét. Újabb példájukként a magyar és a spanyol sajtó egyazon héten tette közzé, hogy a válság és a kísértetiesen hasonló politikai klíma hatására mindkét országból ötszázezren mentek külföldre munkát vállalni. Ami persze arányában mást jelent Magyarországon, mint az ötször akkora népességű Spanyolországban.

Még meglepőbb azonban, hogy a Spanyolországból kitántorgók immár száz éve a magyar koldusok dalával mondanak búcsút hazájuknak és emlékeznek rá nosztalgiával idegen földön.


José Serrano, Canción húngara, előadja José Carreras

A dal az Alma de Dios című zarzuela, hagyományos zenés népszínmű utolsó dalbetétje, amelyben a színes mellékepizódként felbukkanó magyar koldusok éneklik meg honvágyukat szeretett hazájuk iránt. Talán még a magyar és medvéje is ezt dalolták a Pireneusok falvait járva. A José Serrano, a valenciai himnusz szerzője által 1907-ben írt darabot éppen ez a dal tette rendkívül népszerűvé Spanyolország-szerte. Ahogy Wang Wei felidézi:

A 20. század 10-es és 20-as éveiben, a zarzuelák fellendülő népszerűségével (elsősorban Madridban, ahonnét divatjuk az egész országra kisugárzott) ezt a dalt minden társadalmi réteg ismerte és dúdolta. Nagyanyám olyan átéléssel énekelte, mintha ő maga is száműzött magyar lenne. Azt hiszem, az is hozzájárult ehhez, hogy azokban az években nagyon sokan emigráltak Spanyolországból Amerikába. Nagyanyám apja ugyancsak ekkor ment munkát keresni Havannába. Nagyjából ugyanannyi pénzzel tért haza, amennyivel elindult, csak persze a családjától távol töltött sok év után, öregebben és kiábrándultabban.

A dalra mások is úgy emlékeznek, hogy dédapjuk még a földeken dolgozva is folyton ezt dalolta. S nem véletlen, hogy az utóbbi években új divatja támadt, olyan mesterek előadásában, mint José Carreras, Alfredo Kraus és Plácido Domingo.

Canta, mendigo errante, cantos de tu niñez, ya que nunca tu patria volverás a ver. Hungría de mis amores, patria querida, llenan de luz tus canciones, mi triste vida. Vida de inquieto y eterno andar, que alegro solo con mi cantar. Canta vagabundo, tus miserias por el mundo, que tu canción quizá el viento llevará hasta la aldea donde tu amor está. Es caminar siempre errante mi triste sino, sin encontrar un descanso en mi camino. Ave perdida, nunca he de hallar un nido amante donde cantar.

Dalold, bolyongó koldus gyermekkorod dalait ha már hazádat soha viszont nem láthatod. Szerelmem, Magyarország, szeretett hazám, dalaid töltik meg fénnyel szomorú életem. Nyughatatlan, örök vándorlás életem, csak az éneklésben találom örömem. Dalold nyomorúságodat a világnak, csavargó, hátha dalodat elviszi a szél a messzi faluba, ahol szerelmed él. Céltalan, örök vándorlás az én szomorú sorsom, nyugtot nem találok vándorutamon. Elveszett madár, soha nem találhatok szerető fészket ahol dalolhatok.