A Wang folyó versei: angyal

Az Arany Angyal Smíchov központjában állt, ott, ahol a prágai Kisoldalról az Újezd-kapun át érkező, és a Kinsky hercegek itteni kertjéről elnevezett (majd 1920 óta Štefánik szlovák tábornok nevét viselő) főút keresztezi a túlparti Újvárosból a Palacký-hídon át ide érkező Palacký (1945 óta Lidicei) főutcát. Zömök, egyemeletes ház volt, de alacsony timpanonja büszkén hirdette, hogy a város – mert Smíchov 1921-ig önálló város volt! – előkelő étterme ez, ahová elsőként ül be az is, aki most érkezett meg a két saroknyira lévő smíchovi pályaudvarra, s az is, aki Prágából jött ki dolgát intézni a dinamikusan fejlődő, gazdag iparnegyedbe.

Az 1869-ben alapított étteremben először a pályaudvarral szemközti Részvény-Serfőzde, azaz 1911-től Staropramen sörét szolgálták fel, de kilenc évvel később a ház hátsó traktusában megnyitották saját sörfőzdéjüket is. A 10°-os – „desítka” – Angyal sör, noha csupán évi 8400 hektót főztek belőle – a Staropramen termelésének egynegyedét –, Smíchovon kívül is híressé vált. Egészen a 20. század első évtizedeiig, amikorra a Staropramen sörgyár már annyira megerősödött, hogy a negyed kis sörfőzdéi nem tudtak tovább konkurrálni vele. Az Angyal vendéglő azonban saját sör híján is fontos vonatkoztatási pontja maradt a kisvárosnak, majd Prága 5. kerületének, annyira, hogy magát az útkereszteződést és környékét is „az Angyal” – křižovatka Anděl – néven emlegették.

A két főutca kereszteződése az 1920-as években a pályaudvar felől jövet. Balra a sarkon az Arany Angyal

Az Arany Angyal a prágai Kisoldal felől érkezve, 1935

A 20-as és 30-as évek a smíchovi polgárság aranykora volt. Csehszlovákia a győztesek oldalán fejezte be a háborút, s az ő jóvoltukból függetlenséghez, új piacokhoz és vámkedvezményekhez jutott. A cseh nagyipar virágzott, a smíchovi Ringhoffer-Tatra vagon- és gépgyár egész háztömböket kebelezett be az Angyallal szemközti negyedben, s a dicsőségből lejjebb is csorgott. Smíchov belvárosában nem volt olyan ház, ahol ne lett volna egy-két elegáns üzlet az utcafronton, s további néhány az udvarban.

A Ringhoffer-gyár terjeszkedése a smíchovi zsidó hitközség korábbi telkére is igényt tartott. A hitközség ezért a központba, az Angyal háztömbjébe települt át, ahol 1927-ben a gyár költségén, az akkoriban Csehszlovákia-szerte divatos funkcionalista stílusban – erről szintén lesz még szó – felépítették új zsinagógájukat.

A ma is álló zsinagóga a Pilseni – ma Pályaudvar – utcán. Mögötte az Angyal háztömbje.

Az aranykornak 1948-ban szakadt vége. Az üzleteket államosították, s a következő évtizedekben fokozatosan lerohasztották. Aki az 1980-as évek végén Smíchovban járt, azt az egykor virágzó, s aztán negyven éven át pusztuló kisvárosnak otthonról is ismerős képe fogadta. A valamikor elegáns főutcai házak többségén kint volt a „Pozor, padá omítka!” – „Vigyázat, hullik a vakolat!” tábla, amelyet a népi graffiti azzal egészített ki: „V sobotu a v neděli též kominík!” – „Szombaton és vasárnap a kéményseprő is!” Jan Čech 2009-ben írott blogbejegyzése ugyan végtelen nosztalgiával sorolja elő a 70-es évek smíchovi kiskocsmáit és kétes tisztaságú étkezdéit, de ebben valószínűleg nagy szerepe van az idő megszépítő varázsának. Az Angyal sem kerülte el a sorsát: kifőzde lett belőle, „Bufet – Smáženka”, ahol, ugye emlékeznek rá, téli reggeleken a fűtetlen helyiségben a kis kör alakú asztal mellett állva elfogyasztott zsíros sült kolbásszal és kora reggeli sörrel lehetett nekiindulni a városnéző túrának.

Az Angyal háztömbje és a zsinagóga, 1970

Az Angyal háztömbje a pályaudvar (és a zsinagóga) felől nézve. Jan Čech fotója, 1970-es évek

Az Angyal büfé-kifőzde bejárata. „Smážené speciality” – „Sült különlegességek!” El tudják képzelni? Jan Čech fotója, 1970-es évek

Az Angyal-kereszteződés a 70-es évek végén, innen

Aztán 1980-ban ennek is vége szakadt. A metró B vonalának smíchovi megállóját éppen az Angyal háztömbjének helyére tervezték. Az Arany Angyalt 1980. január 16-án lebontották, s a metrómegállót és az útkereszteződést, minthogy ilyen nevet természetesen nem viselhettek, Moszkvára keresztelték át. Csupán a homlokzati timpanont díszítő emblematikus angyal-freskót, a jeles 19. század végi történeti festő, Václav Brožík alkotását (1870) sikerült megmentenie Olga Beránková restaurátornak. Az állomás fölött pedig megkezdték a Moszkva áruház építését, amely azonban félbeszakadt. Az egyedül befejezett földszinti élelmiszerbolt falaiból éveken át meredeztek felfelé az ötemeletesnek szánt betonmonstrum vasszerkezetének csonkjai.

A freskó 2000 óta a metróállomás bejáratánál (lásd alább)

Azért Smíchov 1980 után sem maradt teljesen angyal nélkül. A trianoni békeszerződésben Csehszlovákiának ítélt Kárpátaljáról 1929-ben hozták át és állították fel a Smíchov fölötti Kinsky-kertben a ruszin Nagylucska – Velyki Lučky – Szent Mihály arkangyalnak szentelt görögkatolikus fatemplomát. A korabeli cseh közvéleményben olyanfajta romantikus kép élt a Kárpátok archaikus és romlatlan szláv falucskáiról, mint mondjuk a magyarban Erdélyről, s nagy lelkesedéssel fogadták a távoli tartománynak – hivatalosan Ruszinszkó népének ajándékaként – a fővárosba érkezett egzotikus követét. Az arkangyal azóta is a Petřín oldalából őrködik a városnegyed fölött. A templom tornya alól kitűnő kilátás nyílik Smíchovra és a folyó túlpartján a vyšehradi várra.

A Smíchovba áthozott Szent Mihály Arkangyal-templom felavatási ünnepsége, 1929. szeptember 10.

A bársonyos forradalom után csak lassan került sor Smíchov rehabilitációjára, ahol különösen nagy volt a szocializmus alatt elavult vagy tönkrement ipari területek aránya. A fejlesztésnek nagy lendületet adott, hogy az ING Group Real Estate, éppen a Prága központjához közel fekvő nagy rozsdaövezetek miatt, Smíchovot választotta csehországi központjának. Az első fázisban, 2000 őszére építették fel a negyed központjában pusztuló hatalmas Ringhoffer-Tatra gépgyár telkére az Új Smíchov bevásárlóközpontot – erről majd még külön is írunk –, és a Moszkva áruháztorzó, azaz az egykori Angyal helyére, a metróállomás fölé az Arany Angyal irodaházat.

Az irodaház építésze a francia Jean Nouvel volt, olyan ikonikus épületek tervezője, mint a bécsi Gasometerek, a barcelonai Torre Agbar, a párizsi Musée du quai Branlay, vagy a koppenhágai Koncerthuset. Nem csoda, hogy a prágai Arany Angyal is emblematikus épületté vált. Kék hajóként úszik a városnegyed fölött, amelynek tatja épp a régi Arany Angyal helyén, a háztömb sarkán magasodik fel. Alatta, az újjáépített metrómegálló bejáratánál – egészen pontosan a Colosseum pizzéria emeletén – állították ki a régi étterem timpanonjáról megmentett angyal-freskót. A tornyot nagy prágai írók, Kafka, Rilke, Gustav Meyrink, Konstantin Biebl, Jiří Orten angyalokról szóló idézetei díszítik. S fölöttük, immár harmadikként a sorban, a Berlin felett az ég emberré vált angyala vigyáz Smíchovra.

Nem, nem a Transzdnyisztriai, hanem egy sokkal kisebb és mindenképpen vidámabb. Ez a köztársaság a Vilnius folyócskán túl fekszik, az egykori gettóban, ahová a zsidók elhurcolása után az alvilág és a város legszegényebb lakói települtek be, majd a 70-es évektől kezdve egyre több nincstelen művész költözött. Ők kiáltották ki 1997-ben az Užupis, azaz Folyóntúli Köztársaságot, amelynek saját elnöke és püspöke, moszkvai nagykövetsége és nem kevesebb mint négy zászlaja van.

A köztársaság alapító legendája szerint a Lenin-szobrok eltávolítása után üresen tátongó talapzat bántotta az itt lakó művészek szépérzékét, s összeálltak, hogy szocialista realista stílusban megfaragják rá Frank Zappa szobrát. A mozgalom olyan öntudattal töltötte el a helyi közösséget, hogy elhatározták: függetlenné válnak Litvániától, amely nem törődik a lepusztult városnegyeddel, s a maguk kezébe veszik sorsuk intézését. Akárhogy történt is, az önálló állam jelképe ma már a főutcáján 2002-ben emelt angyalszobor. Erről kapta új hivatalos nevét is: Az Angyal Köztársasága, hirdeti büszkén a vízum felirata, amelyet a határfolyó užupisi hídfőjénél álló kocsmában ütnek bele a látogató útlevelébe.