Fényiratok

Emlékszem, hogy Antonioni egy terepfelmérés során Üzbegisztánban három idősebb muszlimnak odaadta a róluk készült polaroid képeket. A legidősebb, ahogy rápillantott a képekre, mindjárt vissza is adta őket ezekkel a szavakkal: „Minek megállítani az időt?”




„Minden fotó egy emlék, de semmi sem emlékeztet nála jobban az idő törékenységére és tűnékenységére. Ezért minden alkalommal, amikor előveszem a fényképezőgépet, eltölt az öröm, hogy most megállítom az időt, és a szomorúság, mert ami a kezemben marad, az csak egy darab papír.”
(Ryszard Kapuściński: Afrika)

7 megjegyzés:

. írta...

Bizony-bizony annak az idős muszlimnak a szavai nagyon szíven ütöttek -még múltkor, mikor először olvastam itt a blogban.
Sikerült hatalmas bűntudatot elültetnie bennem, aki nagyon-nagyon szeretek régi fotókat nézegetni.
Eddig azt hittem, ez a világ legártatlanabb cselekedeteinek egyike,-ezt most is így hiszem-, de már kétellyel terhelve.Jaj,jaj.

sat. írta...

Hogy választott népe bosszút állhasson az ő ellenségin, az Úr megállítá a napot és a holdat (Józsué 1o, 12-14). Annakokáért az ember is megrögzíti hangban és képben a világ folyását, hogy uralja azt. És különbség lészen azok között, akik uralják a földet és annak minden lakóját, és azok között, akik alávettetnek az ő szolgálatukra. Tekintsük azért az ő példájukat, hogy kik engedetlenek lesznek, fegyver élire hányatnak a választottak által, kiknek győzelmes bosszújáért az Úr megállítá a napnak és a holdnak a futását az ő pályájukon, mígnem mindenek el nem enyésznek alattuk.

sat. írta...

És hálásan köszönöm a muszlim kóant.
De azért tán ne is rohanjunk csapot-papot hátrahagyva futásunkban a bosszúálló nép elől a végső cél felé, hanem vegyünk példát az anekdotabéli öregről is, aki békével (?) bevárja az időknek eljövetelét avagy végzését.

Studiolum írta...

Tibi, én férfiasan bevallom, hogy nem értem a próféciát. De talán épp ebben áll a prófécia lényege.

Ami az időt illeti, elmondom, én hogy vagyok ezzel. Valamikor nagyon szerettem fotózni, kamaszkoromtól kezdve. Aztán jó pár évig teljesen abbahagytam, épp azért, amit én ís úgy fogalmaztam: minek megállítani az időt? Az időt megélni kell. Amióta pedig rájöttem, hogy a képekkel az időt megosztani is lehet, azóta újra fotózom.

Névtelen írta...

Ahogy Tamás ecsém írná: katyvasz, nem prófécia. Javíthatatlan újfent csak piszkálódám kicsit a fönsőbbrendű abszurdum igazságok felett: miszerint nemcsak képekkel, hanem rögzült fogalminkkal is próbáljuk állogatni azon időt, ill. teszik ezt az uralomra elhivatottságot érzők más egyebekkel is. Továbbá a hanyathomlok előre haladás se megoldás. Tán nem szükséges ragozni, hisz már tovább is vivéd a gondolatot a divízióval. Ismételten kösz mindent. Idv

Studiolum írta...

nem divízió: disztribúció! (~divide/share, podeliť/rozdeliť, feloszt/megoszt). Az első: kizárás, a második: befogadás. :)

Névtelen írta...

Kösz. Én azt a megosztást akartam kizárni, hacsak nem föltétlen szükséges az igazságos befogadás érdekében.)