Lesko, zsidó temető


A leskói zsidó temető a szefárd zsinagógától északra fekszik, magas domb tetején. Lengyelország egyik legnagyobb zsidó temetőjének mondják, ahol még az 1942-es pusztítás után is több mint kétezer síremlék maradt épen. Ezeket azóta az idő pusztítja. A temető nagy részét – a bejárati kivételével, ahol a belżeci mártírok síremléke áll, és valahol középtájon egy tisztással, ahol a leskói rabbik sírjait látogatják messze földről – ellepte a gyom, a sírkövek a földbe süppednek, moha és gomba teszi olvashatatlanná feliratukat és mállasztja faragványaikat. Úgy tűnik, a mai leskóiakat nem érdekli ennek az örökségnek a megőrzése. Szomorú látni ezt a pusztulást, de hogyha azzal a disneylanddel hasonlítjuk össze, amivé a krakkói zsidónegyedet tették, még mindig ez tűnik valódibbnak.

Mivel a leskói temetőről nagyon kevés publikáció található, ezért igyekeztünk minél több
fényképet közzétenni róla, még a gyengébb minőségűeket is, amelyekből
sajnos akad néhány az alkonyatkor készült képek között.

Belépve a kapun, hamarosan magunk előtt találjuk a temető legrégibb sírjait. Feliratuk tanúsága szerint nem sokkal fiatalabbak mint maga a leskói zsidó hitközség, amelynek eredete a 16. század elejére datálható. Az általam leolvasni tudott legrégebbi sírkövön az 1599-es évszám áll.

A felirat utolsó sorában olvasható az 5359-es zsidó évszám, amely az 1599-es polgári évnek felel meg

Balra: „Itt / van elrejtve a becsült / asszony, Eszter / Juda (…) leánya”

Ezek a korai sírkövek nélkülöznek mindenféle figurális díszítést, viszont egyedülállóan szép a feliratok kalligráfiája. Bár a leskói községet szefárd zsidók alapították, az askenázi környezet hatása elég erős lehetett, egyrészt mivel ezek a sírkövek állóak, ellentétben a hagyományosan fekvő szefárd sírkövekkel, másrészt mivel többségük klasszikusan szép askenázi kalligráfiát mutat. A feliratok lakonikusak: az elhunyt nevét és halálozási idejét mindössze a hagyományos „Itt van elrejtve” és „Legyen bekötve az élők kötelékébe” feliratok keretezik.

Itt van elrejtve / A becsült és tiszteletreméltó / Asszony, Gitl, / Az áldott emlékű / Rabbi Jakob lánya / Eltemettetett / (…) 5362 (1602)

Két nehezen olvasható női sír, a baloldalin az évszám 5362 (1602)

lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2 lesko2


Itt / van elrejtve a becsült / és tiszteletreméltó asszony…

A 17. század végétől gazdagodni kezd a sírkövek díszítése. Megjelennek az első szimbólumok, amelyek az elhunyt származását és családi állapotát mutatják. A kohaniták – Áron főpap leszármazottai – sírját két, papi áldásra emelt kéz jelzi.


lesko3 lesko3 lesko3 lesko3 lesko3 lesko3 lesko3 lesko3 lesko3 lesko3

Kohén sírja, áldásra kiterjesztett kezekkel. Mellette a felirat: A papság koronája.

A jeruzsálemi Templom idejében a főpapok segítői Lévi törzséből kerültek ki. Ők csakúgy, mint a kohaniták, a mai napig számon tartják származásukat. Sírjukat az a kézmosó kancsó díszíti, amellyel a főpap kezét mosták meg a Szentélyben.


lesko4 lesko4 lesko4 lesko4 lesko4 lesko4 lesko4 lesko4 lesko4 lesko4

Az előtérben két levita sírja, mindkettő tetején látható a kézmosó kancsót fogó kéz.

Érdekes ennek a minden bizonnyal jó családból való levitának a sírja, amely a „Becses férfi a Horowitz családból” feliratot viseli. A sírkő tetejét ékesítő kézmosó kancsó felett egy hárombetűs héber szó áll: „Szegal”. Ez a leviták címének, a „Szegan levijá”-nak elterjedt rövidítése. Értelmezése vitatott, szó szerinti jelentése „a leviták helyettese”, értelemszerű fordítása szerint viszont inkább „a leviták hercege”, vagy „a főpap segédje”. Levita értelemben írott forrásban először 1070-ben bukkan fel. Később elterjedt a leviták közt családnévként is, a híres festő, Mark Chagall is ennek a névnek a franciás változatát viseli.


Érdekes páros a levita kancsó és a pihenő szarvas az alábbi síron. A szarvas talán az elhunyt héber nevére – Cvi, Naftali – vagy családnevére – Hirsch – utal.


Családanyák sírján gyakran találunk ötágú gyertyatartót, amely az ünnep esti gyertyagyújtásra utal, s a vallásos asszonyt szimbolizálja. A leskói temetőben ezt a szimbólumot fantasztikus változatosságban találjuk: az ötágún kívül három- és hétágú változatban, burjánzó népi barokk és letisztult, szinte klasszicista stílusban.


lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5 lesko5

Női sír, szép fonott ötágú gyertyatartóval. Az elhunyt neve: Lea

A 18-19. században ismét megújul a sírkőfaragás művészete. Ekkor alakul ki Kelet-Európában a sírkőfaragásnak az az iskolája, amelyet népi barokká, népművészetté asszimilálnak az itt élő és dolgozó kőfaragó mesterek. Valószínű, hogy a népművészeti alkotómunka e szinte előzmények nélküli fellángolása kapcsolatba hozható a haszidizmus térhódításával. A haszidizmus hirdette az élet szeretetét és szépségét, újra felfedezte a természet és az ember kapcsolatát, és az életörömnek ez a váratlan kirobbanása tükröződik abban a 18. században kialakuló zsidó népművészetben, amelyben a tánc, a dal, az illusztrációk és a kerámia mellett a sírkőfaragók munkásságára is rányomta bélyegét. Ennek a kornak a sírkőművészetén soha nem látott módon burjánzanak a képi szimbólumok és díszítések. Gyakran szinte lehetetlen megmondani, hogy valóban szimbólumokról vagy csak dekorációról van-e szó. Ilyenek a gazdag állatdekorációk – sasok, szarvasok, oroszlánok, galambok –, koronák, könyvszekrények, gyümölcsök és virágok. Talán helyesebb is konkrét szimbólumok helyett egy olyan képnyelvről beszélni, amelynek látványa a Bibliában és Talmudban jártas jámbor zsidóban asszociációk sorát váltotta ki. Csak hogy egy példát hozzunk: több sírkövön is találunk szőlőfürtöt. Scheiber Sándor rabbi és professzor szerint ez a családot jelképezi: „Feleséged, mint termő szőlőtő” (Zsolt. 128,3). Máshol viszont Izrael jelképe: „Szőlőtőt szakítottál ki Egyiptomból” (80,9). Kinek van igaza, mit akart a néhai kőfaragó elmondani a jelképpel? Számtalan értelmezés lehetséges, éppen ez a szép, a vonzó, az izgalmas a kövek üzenetében.

Emeljünk ki néhány, visszatérő motívumot bibliai és talmudi lelőhelyeikkel együtt. Gyakran láthatunk koronát a sírkő tetején. Ez a talmudi Pirké Avot traktátus egy sorára utal: „Három korona van: a Tóra koronája, a papság koronája és az uralom koronája. A jó hír koronája azonban felülmúlja mindeniket.” (Avot 4,17)


lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6 lesko6


A leskói koronák némelyike mellé a kőfaragó még azt is odavéste héberül, melyik koronáról van szó: általában a jó hír koronájáról, de kohaniták sírkövén természetesen a papság koronája szerepel.




A jó hír koronái

Különösen érdekes, hogy szemmel láthatólag ugyanaz a mester készítette mindkét feliratot. A szöveg külalakja azonos, de balra a jó hír, jobbra a papság koronájához illő szöveget faragta bele.

Van, ahol nem találunk kísérőszöveget, de a képi ábrázolás mégis egyértelműsíti az értelmezést. Ezen a sírkövön, amely alatt minden bizonnyal jelentős Talmud-tudós nyugszik, a könyvektől roskadozó könyvszekrény feletti korona csakis a „Tóra koronáját” szimbolizálhatja:


Az elhunyt igen tanult ember lehetett, hogy egy egész könyvszekrénnyel ábrázolják.

A sas, a szarvas és az oroszlán szintén a Pirké Avot egy sorára utalhat: „Légy erős mint a párduc és könnyű mint a sas, gyors mint a szarvas és bátor mint az oroszlán, hogy megtedd mennyei atyád akaratát.” (Avot 5, 23) A szarvas emellett a Leskóban gyakori „Hirsch” családnévre is utalhat.


lesko8 lesko8 lesko8 lesko8 lesko8 lesko8 lesko8 lesko8 lesko8 lesko8 lesko8 lesko8 lesko8 lesko8 lesko8


A sas az anyai gondoskodást is jelképezheti: „Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket.” (5Móz 32,11) Lehet Isten gondoskodásának szimbóluma is: „Megújul a te ifjúságod, mint a sasé.” (Zsolt 103,5)


lesko7 lesko7 lesko7 lesko7 lesko7


Nagyon gyakori motívum az oroszlán. A hozzá fűződő szimbólumkör igen széles: az oroszlán Júda törzsének és Dávid király házának címerállata, ezért általános érvényű zsidó jelkép is. Raj Tamás szerint a két oroszlán által körülvett korona – amely Leskóban igen gyakori motívum – a Tóra védelmét jelképezi. Ezen kívül az elhunyt héber vagy jiddis személynevét – Júda, Arje, Léb, Löw – is kifejezheti.


lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10 lesko10

Jeles Talmud-tudós sírja lehet, erre utal a könyvekkel teli szekrény, amelyet két oroszlán fog közre

Némelyik újabb keletű síron már-már a blaszfémia határát súroló, szinte emberarcú oroszlánokat látunk:

Évszám: 5685 (1925) Név: Jichák

lesko9 lesko9 lesko9 lesko9 lesko9 lesko9 lesko9 lesko9 lesko9 lesko9

Megnyugtató, hogy a sírkő egyetlen olvasható szava: „jámborok”. Bár ki tudja, az oroszlánokra értették-e, vagy azokra, akik a kő alatt fekszenek…

Meglepetve fedeztem fel amúgy, hogy ezeknek az „antropomorf” oroszlánoknak nem egy rokona él innen sok száz kilométerre, a romániai Gura Humorului hasonlóan díszes hászid temetőjében, ahol több sírkőről is ilyen emberarcú oroszlánok mosolyognak ránk:

Gura Humorului, hászid temető: Elimelekh Ligvornik sírköve

Gura Humorului, hászid temető: „Itt van elrejtve egy jámbor és igaz férfiú, a mi tanítómesterünk, Ráv Jehuél Mihál, a kohanita Ráv Jiszráél fia. Elhunyt ádár rison hó 22. napján az 5668. évben (1908). Legyen lelke bekötve az élet csokrába” – Erdélyi Lajos: Az élők háza albumából

Néhány sírkövön együtt hever az oroszlán és a szarvas:


„Cvi rac li-mekom menuhato…” – „Szarvas futott nyugvóhelyére…” A második sor végén látszik, hogy rímes vers, ami a kő legnagyobb részét kitölti. Legalul, a kékkel kihúzott sor elején olvasható az elhunyt neve: Cvi Abraham, fia R.…-nak



Érdekes megjegyezni, hogy ez a képi stílus még a 20. század első felében is változatlanul virágzott. Nem egy olyan sírkőről derült ki, amelyet a motívum stílusa alapján a 18. századra datáltam volna, hogy a múlt század húszas éveiben készült.


Az elhunyt neve: Cvi Hirsch, a sírkő tetején faragott szarvas. Érdekes, hogy az elhunytnak mind héber neve, mind családneve „szarvas”-t jelent; ez magyarázza a sírkövet díszítő motívumot. A sír felirata verses-rímes, első sora: „Is halakh be-derekh tamim…” (Az ember az igazak útját járta…) Elhunyt 5680 (1920) Tammuz havának 6. napján

A gazdag képi világ mellett a szövegek stílusa is változik. A lakonikus sírfeliratokat felváltják a rímes, több soros elégiák, amelyek klasszikus bibliai stílusban méltatják az elhunyt érdemeit.

A leskói közösséget nyomtalanul elsodorta a holokauszt. Nem csoda, hogy a legtöbb sírnak nincs ma már látogatója. Kivételt jelent az a két rabbisír, amelyet a temető közepén találunk. Közülük kimagaslik Menachem Mendel Rubin rabbi sírja. Az ő fia, Naftali Cvi Horowitz hászid rabbi volt a ropsici dinasztia megalapítója, s utódjai közül még öten váltak egy-egy hászid dinasztia alapítóivá. A világ minden tájáról idelátogató jámbor zsidók így Menachem Mendel rabbiban összesen hat hászid dinasztia ősatyját tisztelhetik. Sírján mécseseket gyújtanak, a látogatás jeleként kavicsokat és kérőcédulákat, kvitliket helyeznek el a sírkövön.

Előtérben az eredeti, háttérben egy újabb időkben felhelyezett sírkőlap. Az utóbbin olvasható a halálozási év: 5564 (1804) Tishri hó 23. napja.



lesko1 lesko1 lesko1 lesko1 lesko1 lesko1 lesko1 lesko1 lesko1 lesko1 lesko1 lesko1 lesko1 lesko1 lesko1

A másik, valamelyest szerényebb sír Menachem Mendel unokájának, Naftali Cvi fiának, a leskói Avraham Chajim rabbinak földi nyugvóhelyét jelzi. Róla éppoly keveset tudunk, mint nagyapjáról, az interneten is csak egy pár jiddis és héber nyelvű oldal említi őt futólag a híres rokonság ürügyén. A jámbor zarándokok azonban róla sem feledkeznek el, s csakúgy, mint nagyapja sírján, az ő sírkövén is számos emlékmécsest, látogatást jelző követ és kvitlit találunk. A sírkő legalsó sorának jelentése: „És szereti Izraelt”. A betűk számértékét összeadva megkapjuk a halálozási évet: a zsidó időszámítás szerinti 5591. év, amely az 1831-es polgári évnek felel meg.




Leskón a kvitliírás hagyománya érdekes fejlődési vonalat mutat. A legtöbb cédulát – amelyen a kérés mellett a kérők és családtagjaik nevének felsorolása is szerepel – még kézzel írták a zarándokok.


A modern technika azonban egy ilyen patinás hagyományt sem hagy érintetlenül: találunk már néhány számítógépen írt és nyomtatott kérőlistát is.


A legextrémebb kvitlit azonban ezen a síron találtuk:


A kérő nevét a repülőtéri csomagjegy vonalkódja fölött olvashatjuk. Talán a repülőtéren elkallódott csomagok megtalálásáért imádkozott itt egy jámbor zarándok? Vagy annyira modern technikával van dolgunk, hogy a Mennyei Csarnokokban már csak be kell olvasni a vonalkódot, amitől felugrik a kérés a képernyőn? Lehet, hogy a technika rohamos terjedésével egyszer majd itt is olyan digitális kvitliküldő szolgálat fog létrejönni, mint a jeruzsálemi Siratófalnál, Betlehemben Ráchel ősanya sírjánál és Ukrajnában a breszlovi Nachmán rabbi sírjánál. De inkább reméljük, hogy nem.


lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11 lesko11


19 megjegyzés:

G.d.Magister írta...

Nagyon jó írás, nagyon jó fotókkal! AZ "itt van elrejtve..." talán a római hic situs est-re megy vissza? S talán a római sírköves temetkezés hatott a zsidóra? (Nem lennék meglepve)

Benjamin a Vörösmacska írta...

Nagyon szép! Nagyon tetszik!

A következő fogott meg különösen:
" Itt van elrejtve...."
Nem hagyott el bennünket, csak elrejtőzött.....!

Studiolum írta...

@ Benjamin: Igen, ez tényleg nagyon szép formula. Igazából, ha belegondolunk, az „itt nyugszik” is hasonlóan szép, csak ahhoz már nagyon hozzászoktunk.

Studiolum írta...

Jó orrod van, Magister. Komoróczy Géza azt írja A zsidó Budapest c. könyvnek a temetőkről szóló fejezetében (592. old):

„Itt van eltemetve (vagy: elrejtve)” (po nikbar / nitman) „Itt nyugszik (szó szerint: rejtőzik)” (po támun). A héberben a fenti három kifejezés megfelel a görög-római világban a sírköveken használatos kezdőformulának: entha de keitai [ἔνθα δὲ κεῖται] / hic iacet.

A hic situs est még inkább rokon az „elrejtéssel”.

BB írta...

nagyon jóóóó, szeretem a rengeteg szép képet. De hogyan tudsz ilyen kis macskakörömnyi képeket beilleszteni? Picasásokat is be lehet ilyenformán, macskakörmös hálóban építeni?

BB írta...

nem mellesleg: sztem a pesti zsidó temető sincsen jobb állapotban

Studiolum írta...

A kis képek beillesztése kézimunka: Photoshopban egyedileg összeállított imagemap, az egyes mozaikszemekre rákötött javascriptes felpattanó ablakokkal.

A pesti zsidó temető azért sosem volt ennyire elhanyagolt, még általam ismert legrosszabb, 70-es évekbeli állapotában sem. Megtévesztő, hogy Leskóban csak azokat fényképeztük – kétszázat a kétezerből – amelyek egyáltalán hozzáférhetőek voltak, közel a kitaposott ösvényekhez, és még így is minden sírkő körül kiirtottuk a követ eltakaró gazt a fotózás előtt. A temető nagyobbik részét úgy elborítja a növényzet, hogy csak a kövek teteje látszik ki belőle.

Zotya írta...

A Talmud és a papság koronáját még csak el tudom képzelni, mit jelent, de mi az a "jó hír koronája"?

Liang Sheng írta...

Szó szerint a "jó név" koronája, ami a "jó hírnevet" jelenti. Vagyis hogy az elhunyt példás és erényes életével, családja és a közösség iránt tanúsított cselekedeteivel elnyerte a közösség tiszteletét és megbecsülését, jó hírnévre tett szert.

BB írta...

köszönöm a tech segítséget, megnézem a régóta nem használt Photoshopot. Budapest környékén temetőápolás-ügyileg számíthatsz rám (ránk).

G.Péter írta...

Van valami az itteni sírkövek díszítésében, stílusában vagy ikonográfiájában, ami a leskói temetőre jellemző, és másutt nincs vagy kevésbé van meg?

Liang Sheng írta...

Hmmm... Erre pontosan nem tudok válaszolni, nem ismerek hozzá elég hászid temetőt. Ami viszont biztos, hogy a galíciai és romániai hászid temetők teljesen egyedülállóak a kor többi zsidó temetőjéhez képest. Másutt nem találunk ennyire burjánzó ornamentális és figurális díszítéseket a sírokon, ami már csak azért is feltűnő, mert a zsidó sírok általában kerülik a figurális díszítést a Tízparancsolat ismert tiltása alapján. Ezért is emeltem ki érdekességként a már-már blaszfémikus "emberarcú" oroszlánokat némely sírkövön.

Összehasonlításként, a Tokaj-hegyaljai temetők hasonló korú barokk sírkövein sokkal visszafogottabb díszítéseket találunk: egy-két faragott virágot, szőlőfürtöt, indát, nagyon elvétve egy egyszerű koronát vagy magányos oroszlánt. A legtöbb síron pedig még ennyit sem, csak magát a faragott héber szöveget.

eretzhagar írta...

Nagyon megörültem a képeknek, mert egy időben érdekelt a ropsici családfa. Magyarországon is éltek leszármazottak, például Rubin Joszef Meir bodrogkeresztúri rebbe vagy a nagykárolyi ortodox főrabbi, Horovitz Abis.
Hogyhogy sem a nácik, sem a kommunisták, sem a helyiek nem tették tönkre a temetőt, mint olyan sok más helyen?
Egy apró megjegyzés: a halálozás éve nem 1804, hanem 1803, mivel Tisri a zsidó újév után van, de a keresztény újév előtt.

Studiolum írta...

Köszönjük a javítást!

A temetőt a nácik azért eléggé megrongálták, főleg a bejárat közelében, de olyan nagy volt, hogy még így is bőven maradt benne ép sír. A helyiek pedig folyamatosan hagyják tönkremenni: az ottani nyirkos éghajlaton a növényzet és főleg a moha szó szerint mállasztja a köveket, mint sok képen látszik is.

eretzhagar írta...

Igen, de legalább nem törték össze kölykök, és nem hordták szét járdának vagy házalapnak a köveket.
Az Avoyseinu-HFPJC nevű szervezet honlapján látom, hogy foglalkoznak vagy foglalkozni akarnak a kerítés helyreállításával.

Névtelen írta...

Szia!

Nagyon tetszett leírás főleg mert nagyon szépek a képek hozzá és látom rettenetesen utána olvastál, ugyanakkor mind az írásban és a kommentek között is felfigyeltem, hogy a Budapesti Zsidó Temetőkről is írták, hogy gondozatlanok. Nem azok, mármint a megszokotthoz képest azok, de a zsidó vallás szerint a temetőkben növényzetet nem szabad "megölni" mert azzal a hallottakat sértjük meg. Remélem ezzel segíthetem :)

Liang Sheng írta...

Kedves Névtelen!

A poszt szerzőjeként köszönöm a kommentet és a dícséretet. A növényzet "megölésének" tilalma azonban legjobb tudomásom szerint nem létezik a zsidóságban. A halakha nem tiltja a fű vágását a temetőben, kifejezetten engedélyezi azzal a feltétellel, ha a levágott füvet nem visszük ki a temetőből, hanem helyben elégetjük (Sulchan Arukh, Joreh Deah 368, 1). Ennek megfelelően tőlünk nyugatabbra számos szépen nyírt füvű zsidó temetőt látni, Lengyelország, Ukrajna, Litvánia elhagyott zsidó temetőit pedig önkéntes zsidó szervezetek igyekeznek karbantartani, amelybe a fű nyírása is beletartozik.

דוד írta...

A temetok karbantartasa elegge illuzorikus. Miutan Kelet-Europaban a
zsido lakossag nagy resze elpusztult/elkoltozott nincs arra penz vagy
lehetoseg hogy egy nehany fontosabb/hiresebb helyen kivul fenntartsak
a temetoket. Van valami lista, Mo-on is kb 1500(!) temetorol van szo
(szerintem ez sem teljes), de persze Lengyelo, Ukrajna meg nagyobbak.
A zsido lakossag teljesen eltunt. Sok helyen a temeto helyet is csak
nyomozassal lehet kideriteni. Meg hiresebb rabbik sirjat is sok esetben
lehetetlen megtalani. Mikor sikerul arrol kozlemeny jelenik meg az
ujsagban.

Studiolum írta...

Lengyelországban és Ukrajnában más a helyzet, mint Magyarországon. Elég túlélő maradt ahhoz, hogy emlékezzenek a temető helyére és az elhunytak jelentőségére, és úgy tűnik, fontosabb is volt ez számukra, mint a magyar zsidóságnak. A nagy rabbik sírját titokban a szovjet időkben is számon tartották és látogatták, 1990 óta új sírköveket és óheleket emelnek fölöttük. A falusi temetőket alapszinten karbantartatják fizetett helyi emberrel. Ezt tapasztaltuk lengyel-galíciai és podólia-odesszai útjaink során, és ezt akarom megmutatni most augusztusban ukrán-galíciai körutunkon is.