Gorgan

A perzsa fotó, akárcsak a perzsa film, a legjobbak között van a világon. Szorosan össze is tartoznak: a perzsa fotót sajátosan filmkocka-szerűvé teszik a váratlan kivágások, a közeli és távoli síkok kontrasztjai, a mozgás hangsúlyozása, míg a perzsa filmek jellegzetes fenséges tájainak színei, élessége, meditatív kompozíciói lassan végigpásztázott állóképekre emlékeztetnek.


Nem véletlen, hogy az 1979-es fordulat óta eltelt harminc évben éppen a film és fotó vált világszínvonalúvá Iránban. Az iszlám forradalom a legtöbb művészeti ágat – zenét, táncot, festészetet – betiltotta vagy háttérbe szorította. Darius Mehrjuinak, a 70-es évek nagy filmrendezőjének azonban az iráni paraszti életet abszurd metaforává sűrítő Gaav – „A tehén” – című filmjével egy magánvetítésen sikerült meggyőznie Khomeini ajatollahot a film mint propagandaeszköz fontosságáról. A filmkészítés szabad kezet és állami támogatást kapott, és mindmáig jelentős függetlenséget élvez. A filmművészet és a hozzá kötődő fotózás érzékeny és tehetséges fiatal művészek sokaságának jelentett kibontakozási lehetőséget, s aki a mai Iránba látogat, kiterjedt és eleven filmes és fotós világgal találkozik.


De míg a perzsa filmek legalább a filmszemlékre eljutnak Európába – ahol jelentős díjakat nyernek –, a perzsa fotóból alig ér el hozzánk valami. Iránban sok kitűnő fotóalbum és képes folyóirat jelenik meg perzsa nyelven, de ezek nemigen kerülnek ki az országból. A perzsa blogoszféra nagyon eleven – a világ blogjainak negyedik leggyakoribb nyelve a perzsa –, de a perzsa blogok nagyon individualisták, és kevés az olyanfajta gyűjtőportál, amelyek Nyugaton vagy Oroszországban is megkönnyítik áttekintésüket. Hosszú böngészés eredményeképpen, olykor a legváratlanabb helyeken bukkanunk elképesztően szép fotókra.


Ilyen például a گرگان ما Gorgân-e mâ, „A mi Gorganunk”, Golesztán tartomány székhelyének internetes krónikája, amelyben a hírek és szokványos sajtófotók között elszórva gyakran bukkannak fel helyi fotósok kitűnő képei. Ilyen ez a sorozat is, Hamid Khurshidi képei a Gorgan környéki türkmén pásztorokról.





Golesztán tartomány a Kaspi-tenger délkeleti partján terül el, s az Elbrusz négyezer méter magas déli hegyvonulatától az északi türkmén pusztákig terjed. Enyhe éghajlata és termékeny földje Irán egyik legfontosabb mezőgazdasági vidékévé teszi. „Mintha Isten a világ teremtésekor egy kis helyen akart volna kísérletezni különféle vidékekkel, erdőkkel, hegyekkel, síksággal és tengerrel, úgy hozta létre Gorgant és vidékét”, írja Hamid Khurshidi. „Ezek a képek a Gorgan fölötti síkságot és népét mutatják be.”





Mohammad Javad Martabi a Gorgantól hét kilométerre a hegyek között fekvő Ziyarat faluról tett közzé ahhoz nagyon hasonló képeket, ahogyan Abbas Kiarostami mutatta be a kurd falucska teraszos házait és a környező hegyvidéket az Elvisz minket a szél-ben.







Abotaleb Nadri pedig a Gorgan környéki téglavető falvak gyerekeiről készített fotósorozatot. A nagyon magasra emelt perspektíva arra emlékeztet, ahogyan Samira és Hana Makhmalbaf vagy Majid Majidi filmezik felülről gyerekszereplőiket, képileg is hangsúlyozva kiszolgáltatottságukat.








Gorganban született a klasszikus perzsa zene nagy öregje, Mohammad Reza Lotfi is. Ez a darab a Sheyda együttessel készített Vatanam Iran (Hazám, Irán, 2008) album záró tétele (2'18").