Czap

Nagyanyám családneve Czap volt. Nincs ebben semmi különös, hiszen a hatezres Mándok szinte minden családját így hívták. Olyannyira, hogy amikor a hatóság valamiképpen rendet akart vágni ebben az egynemű halmazban, kénytelen volt az ABC betűivel megkülönböztetni az egyes leszármazási ágazatokat, mint az antropológusok teszik: sokad-nagynénénk, Idusnéni például, aki második anyánkként nevelt tízünket, a Czap G. nevet viselte.

A név eredetét azonban homály fedi. Sokáig azt gondoltam, talán a közeli – a trianoni határ által félbevágott – Csap / Чоп városka nevéből ered, míg nyelvészeten meg nem tanultam, hogy az etimológiában Cs-ből nem lesz C, és viszont.

Egy másik, erősen alternatív magyarázatot a sumér-magyar rokonság egy elkötelezett híve sulykolt a fejembe – „capu”, a sumér „szapu”, azaz „szapul” szóból – miközben a sumér-magyar rokonság elkötelezett ellenfele, Komoróczy Géza ajtaja előtt vártunk konzultációra. Egyikünk sem járt még a professzornál. Ő utánam következett, és néha eltűnődöm rajta, miként végződhetett a beszélgetés.

Az internet azonban mindenre fényt derít. Az infanata.org szájton – a kortárs orosz könyvkiadás egyik legjobb terjesztője – nemrégiben jelent meg Pavlo Csucska Прізвища закарпатських українців. Історико-етимологічний словник” (A kárpátontúli – tehát a történeti Magyarországtól 1918-ban Csehszlovákiához, majd 1945-ben Ukrajnához csatolt területen, mifelőlünk nézve Kárpátalján élő – ukránok családnevei. Történeti-etimológiai szótár) című gyűjtése (Львів 2005), címlapján az egyes ukrán dialektusokat ábrázoló térképpel, amelyen előzékenyen ukránul tünteti fel a magyar városokat (Mándok körülbelül Záhony lágyságjelénél található), miközben a dialektusok közül nagyvonalúan kifelejt minket, magyarországi ruszinokat (hogy milyen nemzetépítő célból, azt megtudhatjuk a ruszin Bonkáló Sándor Rutének, Budapest, 1996 c. könyvéből).


„Minket”, mondom, merthogy Mándok lakossága jórészt elmagyarosodott ruszinokból áll, akiket a falu földesurai több hullámban telepítettek be jobbágynak a Kárpátokból. Ők építették a 16-17. században a Bukóc nevű dombon a mai Magyarország egyetlen görögkatolikus ruszin fatemplomát – amely ma a szentendrei Skanzenben áll –, s a nővéreimet máig keserítő vékony szálú szláv haj mellett ők hagyták a falura a Czap nevet is.

Izgatottan töltöttem le a könyvet: vajon benne vagyunk-e a történelemben? És benne vagyunk. Az 589-90. oldalon azt találja a sóvár olvasó:

Цап – Вл, Мк, Пр, Вб, Уж, Хс, Тч. 1695: Симко Цапъ – Давидково (ПаПо-I 176); 1705: свідок Czap Alexa, a 1715: кр. Andr. Czab (!) – Бирсана, Дубове (Bélay 143, 136); 1764: Czap – Чепа (Szabó 314); 1755: Ioann Цапп – Сокирниця (Гаджеґа-М 192, 193); 1787: Cap – Фолюш, Ославиця, Межибрід та ін. на Лемк, Присліп, Спас на Бойк (ЙМ). ◄ Від традиційної назви тварини цап (Чопей 422, ДэжеДел 177). Серед угорців апел. cáp має також “літній вусатий чоловік” (Kázmér 199)

Azaz hogy a név már a 17. századtól – az első fennmaradt összeírásoktól – kezdve legalább hét faluban, köztük Mándokon (Мк) dokumentált, s hogy a „kecskebak” jelentésű hagyományos „cap” elnevezésből ered, amelyet magyar nyelven „cáp” formában „nagybajszú férfi” jelentésben is használnak.

De tényleg ezt jelenti a „cap”? Hiszen az orosz nyelvben – legalábbis az orosz szótárakban – nincs ilyen szó. Szerencsére az infanata.org nemrégen elkezdte felrakni a nagy ukrán értelmező szótárt is (Словник українскої мови, Київ 1980), s ennek frissen megjelent 11. kötetében (pp. 179-180.) az áll:

ЦАП, а. ч. 1. Самець кози. Валя виганяє з двору вівці, між ними цап (Вас., III, 1960, 326); Від сусіди вийшов з двору Сдоровенний сивий цап. Вийшов, свівся дибки вгору I зубами гілку хап! (С. Ол., Вибр., 1959, 159); * У порівн. Стриба, як цап на городі (Помис, 1864, № 12494); Чужі пішли, але з Бекіром трудна була рада: він уперся, як цап, і лишився на ніч (Коцюб., II, 1955, 155); Він, мов мой цап, буцнув головою і кунувся вниз (Чаб., Балкан. весна, 1960, 24); // Самець дикої кози, сарни; козел. Дикий цап кричав десь в лісі жалібно, різко (Фр., III, 1950, 433); // перен., ірон. Про чоловіка з неприємним, фальшивим голосом; про бородатого або старого чоловіка.
Борода цапом – борода, яка формою нагадує цапину. Сурмач на березі сидимь, грає. Перед ним уже стоямь, завмерши, четверо бородамих людей. Бороди широкі й різноманітні: лопатою, цапом, бакенбардами, але бороди всі солідні й укохані (Ю. Янов., IV, 1959, 44); Цапом стрибати – високо й незграбно стрибати; стрибати як цап. А тим часом [чорт] скік к одвірку – Ну цапом стрибати! З прогонича зуздрів дірку – Та й шморгнув із хами (Г.-Арт., Байки., 1958, 74); Як з цапа вовни з кого – чого – те саме, що Як з цапа молока (див. молоко). Із нього науки, як з цапа вовни (Фр., IV, 1950, 226); Як з цапа молока див. молоко.

Azaz hogy a név valóban „bak”-ot jelent, s ez a szó az évszázadok folyamán számos szólást is nemzett, a „kecskeszakáll” és „bakugrás” kifejezésektől a „Baktól akar gyapjút / tejet” mondásig.

A szó azonban nyilvánvalóan nem szláv eredetű, hiszen szinte minden más szláv nyelv a козел, kozel, koza stb. változatokat használja a kecskebak megnevezésére. Akkor hát honnan származik?

Az Етимологічний словник української мови (Az ukrán nyelv etimológiai szótára) hat kötetéből még csak az első négy van fenn az infanata.org-on, s az utolsó kötet a Ц betűvel még várat magára. Minthogy azonban Pavlo Csucska névtára szerint a cáp változat a magyarban is honos, nézzük meg, mit mond erről a Tótfalusi-féle Magyar etimológiai nagyszótár:

cáp – ‘kecskebak’: Román eredetű szó (ţap) a keleti nyelvjárásokban, olykor ‘herélt hím háziállat’ értelemben is.

A román-magyar nagyszótár csakugyan tartalmazza a „ţap” szót, és miközben megismétli az ukrán kifejezéseket – ezáltal is igazolva az ukrán szó román eredetét –, számos további szólással is gazdagítja annak jelentését:

ţap, ţapi hn fn 1. áll bakkecske, kecskebak; ◊ ţap ispăşitor bűnbak; ar mulge şi ţapul megfejné a bakkecskét is; a sări ca un ţap úgy ugrik mint egy (bak)kecske; (a sta) ca un ţap logodit úgy bámul, mint borjú az új kapura (tkp. úgy áll mint egy eljegyzett bakkecske); 2. áll bak; ţap-negru zergebak; 3. cövek ţapi bătuti în pămînt földbevert cövekek; 4. egy pohár sör; a bea un ţap de bere iszik egy pohár sört 5. söröspohár [pahar pentru bere]; 6. csill Kos; 7. növ barba-ţapului szakállas tündérfürt, kecskeláb, erdei tündérfürt [Spiraea aruncus]

A teljesség kedvéért már csak annak kellene utánanézni, vajon a román szó honnan ered. A legtekintélyesebb román etimológiai szótár, Alexandru Ciobănescu Diccionario etimológico rumano-ja – amelyet a szerző spanyol emigrációban állított össze, s a lagunai egyetem spanyol nyelven adta ki 1958 és 1966 között – ugyan megvan a Széchényi könyvtárban, de ott most épp nyári szünet van. Ősszel, ha feljutok, megírom a folytatást, s addig is azt a humanista álmot dédelgetem: hátha a román ţap szó az ugyancsak „kecskebak” jelentésű latin caper-ből ered, s ilyenformán szerény ruszin nemzetségünk neve a Corvinusokéval és Ursinusokéval egy tőről sarjad.

* * *
Lapzárta után. Noha a román szótár még elérhetetlen, de legalább A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárá-hoz sikerült időközben hozzáférnem (köszönet érte annak, akit illet!) Ez pedig a következőt írja a cáp szóról:

cáp 1560 k.: „Castratus: chap: órw: herelth kechke” (GyöngySzt. 3766.); 1627: czáp (Nyr. 14:82); 1637: csap (OklSz.); 1840: czaf (MNy. 12:43); 1863: Czápsa sz. (Kriza: Vadr. 495); – capf, capp (MTsz.); Czapi sz. (Herman: Pászt. 455); caff, cáp (ÚMTsz.). J: 1. 1560 k.: ’herélt hím állat (kecske, juh, bika stb.); verschnittenes männliches Tier (Ziege, Schaf, Stier usw.)’ (l. fent); 2. 1584: ’kecskebak; Ziegenbock | bak; Bock’ (OklSz.); 3. 1641: ’öreg, szakállsa ember; alter bärtiger Mann’ (Kereszt: FKer. 398: NySz.).
Román eredetű, esetleg szlovák közvetítéssel is; vö. rom. ţap ’kecskebak’; – vö. még szlk. ’(kecske)bak; mocskos ember’. A román szó etimológiája vitatott; talán az illírből származik; vö. albán capcap, cjap, sqap ’kecskebak’. A vlach pásztorterminológia elemeként Dél- és Kelet-Európa csaknem valamennyi nyelvébe belekerült; vö.: ol. N. zappe, zappo ’kecskebak’; dalmát zapo ’ua.’; szb.-hv. Ča cap ’ua.’ szln. càp ’ua.’; le. cap ’kos, (kecske)bak; herélt kecskebak; goromba, szakállas fickó’; or. N. цап ’kecskebak’. Hasonló hangalakú és jelentésű szó távolabbi nyelvekben is található (vö. krimi gót stap ’kecskebak’; perzsa čapiš ’egyéves kecskebak’; osz. caev ’kecskebak’; ótörök *čābiš ’féléves kecskegida’), de ezeknek a román szóhoz való viszonyuk még tisztázásra szorul. – A magyar szó 1637-i csap adata talán csak írásváltozat. A nyelvterület keleti és északkeleti részén a szó forrása a román volt; máshol szlovák közvetítéssel is számolhatunk. Az adatok időrendje ellenére is valószínűbbnek látszik, hogy a rom. ţap-ot eredeti ’kecskebak’ jelentésében vettük át, a magyarban azonban a cáp már igen korán a ’kiherélt bak’ jelentésre specializálódott, majd más herélt háziállatra is alkalmazták. – Németből való származtatása téves. – Nyelvjárási szó.
Budenz: NyK. 2: 475; Edelspacher: NyK. 12: 98; Szarvas: Nyr. 11: 121, 14: 7; Alexics: Nyr. 17: 320, 26: 502; Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 799; Melich: NyK. 39: 35; Herman: Pászt. 455, 539, 703; ÉtSz.; Bernecker: SlEtWb. 120; Mariánovics Milán: Nyr. 46: 183; Drăganu: Rom. 185; Skalička: Sb.Fil. 11: 82; Cranjala: RumVl. 231; Gáldi-Makkai: RomTört. 29; Balogh: ErdMúz 47: 430; Blédy: Infl. 32; Kniezsa: SzlJsz 805, MNy. 61: 140; Cioranescu: DiccEtRum. 823; Márton: MNy. 52: 95, NyIrK. 6: 280; Machek: EtSlČSl. 54; Szabó T. A.: NyIrK. 4: 302, StUnBB. 1960. 2: 18, 24, 1962. 2: 15, 16, 21, 24; Molnár N.: Áll. 21 (Meyer-Lübke: RomEtWb.
3 9599.; Vasmer: RussEtWb. 3: 281; Abajev: EtOs. 1: 307; Trubačev: DomŽiv. 89.)

Egy álommal kevesebb tehát: a román szó nem latin, hanem illír eredetű (s így újabb bizonyítékkal szolgál a balkanológus Schütz István elméletére, aki a román nyelvet az albánból származtatja). Ám még így is vigasztal a tudat, hogy a név legalább jelentésénél fogva rokon a történetíró Gnaeus Pompeius Trogus, a lantos Bakfark Bálint, vagy a botanikus Hieronymus Bock nevével. Meg a Velkopopovický Kozeléval.


Kassa, Fő utca 1.

Tegnap Kassán jártunk.

Már régen szerettem volna elmenni. Sára miatt. Megnézni azt a várost, ahol felnőtt.

Különösen kíváncsi voltam az 1872-ben Schalkház Lipót – Sára német anyanyelvű nagyapja – által alapított híres Schalkház szállóra.


A Fő utca 1-ben levő szép historizáló épület évtizedeken keresztül a magyar irodalmi és művészeti élet egyik fontos központjának számított.

Az útikönyvből kiderült, hogy a Schalkház helyén ma a Hotel Slovan áll. Nem baj, gondoltam. Biztos felújították. Megnézzük azt is.

Megnéztük.

Ahhoz, hogy az ember eljusson Kassa belvárosába, először kilométereken keresztül át kell kelnie egy volt szocialista ipari város minden mocskán. Aztán megérkezik egy irdatlan nagy térre, ahol egy gigantikus felszabadulási emlékmű mellett


két óriási parkolót talál – köztük egy valaha működött szökőkút romjait – ahol sebtében leöntött bitumen és térdig érő gaz váltja egymást.


A parkoló egyik oldalán a hetvenes-nyolcvanas évek nagyratörő stílusában épített, de azóta elhagyott Megyei Művelődési Ház-típusú épület omladozik. A homlokzatán egy hatalmas piros számláló rendületlenül számlál valamit.

A másik oldalon – a Schalkház Szálló helyén – áll a Hotel Slovan.


Szocialista monstrum 1971-ből. Akkori címe: Leninová 1. Az a fajta „holnapra megforgatjuk az egész világot” szellemű karbantarthatatlan toronyház, amelyik tíz év múlva már teljesen lepusztul.


Az utcatábla ma újra Fő utca 1. Az idők változását a lerongyolódás, az újonnan létesült kaszinó és egy tíz emelet magasan az egész oldalát befedő óriásplakát jelzi.

A kép háttereként a belváros teljesen diznilendesítve, a nyugati jólétet a mindenütt üvöltő otromba zenék, a multicégek boltjai és a teljesen irreális mennyiségben létező vendéglátóipari egységek hivatottak megjeleníteni. A nép boldogan fogyaszt.


Pontosan ez történt Magyarországgal. Schalkház Szálló. Hotel Slovan. Gloria Palac Pepsi.


Nagyon, nagyon szomorú volt.

Kértem Sárát, segítsen, hogy valahogy kikerüljek a teljesen rám telepedő kétségbeesésből.

Akkor elkezdtem érezni, hogy ő milyen szeretettel van itt. Hogy Isten egyáltalán nem hagyja magukra ezeket az embereket.

Elkezdtem meglátni a kultúrának azokat a kicsi, itt maradt vagy visszaszerzett szilánkjait – egy kifinomult a csokrot a Fő utcai virágosbódéban, egy jó angol történeti sorozat fordítását a könyvesboltban, egy szépen csempézett mosdót az étteremben –, amelyek valódiságuknál fogva alkalmasak arra, hogy általuk megmentse azokat, akik meg akarnak menekülni.

És megvigasztalódtam.

Córdoba


...s emellett egy bölcs córdobai feliratról lásd bejegyzésünket a Mesa revueltá-ban, a Studiolum blogjában.