Rózsaszínű levelek 6.


[1914. nov. 28.?]
A feladó neve: Timó Károly I. honv. gy.ezr.
A feladó czime: III. század II. szakasz Népliget

Czím: Szépreményű Zajácz Antónia úrhölgynek
III. Kis-Korona utca 52.
Bpest



Kedves fiam.
Nagyon rosszul eset hogy vasárnap nem jöhettem haza, mert ilyen parancs volt az utolsó percben. Én vártalak titeket lent a kapunál de hiába. Remélem fiam hogy egészséges vagy már, nagyon vigyáz magadra mert én pl. nem is akadályozhatom meg hogy meg ne fázzak. Mit csinál a mamád, már egész jól van? Mult héten volt egy kis szabad időm esténként de most már olyan felfordulás van itt hogy az ember egészen megszédül. Itt nincs rendbe a széna. És most nem tudom még, hogy mikor fognak kiengedni. Addig is csókollak
Károly



Előző levelek (térképen szürkével jelölve):

Budapest, 1914. november 27.
Budapest, 1914. november 18.
Budapest, 1914. október 27.
Debrecen, 1914. szeptember 25.
Szerencs, 1914. augusztus 28.
[A szokásos sajnálkozások között, amelyek a nagyon áhított, de rendre elmaradó találkákra utalnak, ott egy elejtett félmondat, amely a háború kis köreire, a frontra készülő csapatban meglévő légkörre és lelkiállapotra vonatkozik. A monarchia csapatainak helyzete a nyár végi álmokat semmivé foszlatta. A Szerbia elleni villámháború lendülete teljesen megtört, az orosz csapatok – akárhogy próbálja a korabeli sajtó elmosni – az ezeréves határokat átlépve számos helyen már a Kárpátok belső ívére is betörtek.


Kiverjük az oroszokat a Kárpátokból

Idegeskedés, egymásnak ellentmondó parancsok és hírek, félelmek és bizonytalan életérzések kavaroghatnak a falak mögött. Hát igen: „Itt nincs rendbe a széna.”]

Rózsaszínű levelek 5.


[1914. nov. 27.]
A feladó neve: Timó Károly I. Magy. Kir. honv. gy.ezr.
A feladó czime: III. ….? II. menetszázad

Czím: Szépreményű Zajácz Antónia úrhölgynek
III. Kiskorona utca 52.
Bpest



Kedves fiam, lapodat megkaptam, (r. v. k.) ami egyedüli vigasz itt ha már haza nem jöhetek. Remélem mire a lapot megkapod már egészséges leszel. Nem tudom, hogy Vasárnap haza jöhetek mert akkor fogok felszerelni teljes jövő héten megyek Érdre, Téténybe lőni. Szerdán délbe telefonáltam a műhelybe de te még otthon voltál. Hétköznap nem jöhetek semmi esetre sem haza de ha Vasárnap 5 órára nem leszek otthon ugy gyere 6ra be, én majd a kapunál várlak ha egészséges leszel mert már szeretnélek látni. Már most a régi épülettel szembe lakom, a 29es ezred helyén. 1 emelet 33ajtó, de a cím az amit kívül irtam.
Az öreg itt volt csütörtökön. Én még mindig meg vagyok fázva de ez igy lesz mert nem lehet segíteni rajta.
Tisztellek mindnyájatokat.
Ölel csókol a zs… od.
pápá
Károly



Előző levelek (térképen szürkével jelölve):

Budapest, 1914. november 18.
Budapest, 1914. október 27.
Debrecen, 1914. szeptember 25.
Szerencs, 1914. augusztus 28.
[A lap második, betoldott sorában értelmezhetetlen rövidítés, talán a „rögtön választ kérek/kapsz” a feloldása. Egy teljes heti kihelyezés azt jelenti, hogy a következő heti találkozásoknak lőttek.

Miért éppen Téténybe? Feltehetően valamilyen dombos-hegyes terepet kerestek ezredük közelében, ahová a jövőbeli összecsapások színhelyeit képzelték. Az ezred laktanyájától, a Népligettől egy mellékvágányra állított tehervonattal az összes felszerelést könnyen áttelepíthették Téténybe. Onnan a fennsík pereme csupán 1–2 kilométer.

A nagy háború előtti eredeti katonai felvétel, amelynek az 1:75 000-s ún. Spezialkarté-it az Arcanum honlapján lehet megtekinteni, a környéken egy birkaaklon kívül semmilyen objektumot nem jelez. A későbbiekben, a háborús készülődések miatt válhatott fontossá a gyakorlótér kijelölése. Innen maradt meg egy gyakorlat vázlata és a kereten kívül a részletezése, amit a Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténeti térképtára őriz. Piros vérűek és kékvérűek katonásdit játszanak.


Egy harcászati gyakorlat vázlata

A folyamatos helyesbítésekkel frissített újabb kiadásokon utóbb megjelenik a lőtér a körzetben, amelynek felirata a közös hadsereg rendelkezéseivel összhangban nemcsak a vezényszavakban, hanem a térképeken is egységesen német volt. Ide vonult hát ki Károly a csapatával az áhított találkozások helyett.

A harmadik katonai felmérés Tétényi-fennsíkot ábrázoló újabb kiadásának kivágata a lő- és gyakorlótér feltüntetésével (HIM hadtörténeti térképtára)

A címzés oldalát szinte olvashatatlanná tevő tintaceruzás szöveg tükörből részben kiolvasható, de erre a későbbiekben visszatérünk.]

Következő levél: 1914. november 28.

Az építészet színháza

zabradli zabradli zabradli zabradli zabradli zabradli zabradli zabradli zabradli zabradli zabradli zabradli zabradli

El tudják képzelni, hogy Lechner Ödön, Lajta Béla és Kós Károly reppelve adják elő a színpadon a magyaros szecesszió általuk vallott felfogását, miközben a háttérben egy hosszú bajszú juhász laza mozgással táncol rá, időnként közbekérdez, helyesel és megbízásokat ad nekik, s mindez a reakciókból ítélhetően a közönség műértésének és nemzeti identitásának erősítésére szolgál?

Ez történt ma este a Divadlo Na zábradlí színpadán, persze cseh kontextusban. A Károly-hídtól pár percre működő kamaraszínház házi zeneszerzője, Miloš Orson Štědroň Divadlo Gočár, „Gočár Színház” című zenés komédiájában Josef Gočár, Pavel Janák és Jože Plečnik lép színre, a három nagy építész, akik az 1910-es évektől kezdve megteremtették a modern cseh építészetet. A színely egy fiktív építésziroda, ahol együtt dolgoznak, s hol egymáshoz fordulva, hol áriára fakadva fejtik ki építészeti elveiket a jazz-trió – dob, szaxofon/klarinét és zongora, utóbbinál maga a szerző – fergeteges kíséretében. A szövegek tele vannak ragyogó poénokkal, a közönség dől a nevetéstől, miközben igazán informatívan adják elő a cseh avantgard irányzatok, a funkcionalizmus, a kubizmus, a rondokubizmus lényegét.


A darab negyedik szereplője a Csehszlovák Köztársaság. Fiatal nő, aki a program szerint „kettős szerepet játszik: egyfelől idealista, merész és lelkes hozzáállásával a fiatal köztársaság jelképe, másfelől közönséges és aggresszív háziasszonyként a cseh pitiánerség képviselője”. Az építészetelméleti áriákat szólótánccal kommentálja, rajong az építészekért és korholja őket, megbízásokat ad és díjakat oszt nekik. Versenyt ír ki templomépítésre, ami alkalmat ad a mestereknek, hogy egy-egy főművük, a vršovicei Szent Vencel-templom, a vinohrady Husz-templom és a vinohrady Jézus Szíve-templom hatalmas papír makettjével felvonulva jazz-kantátában adhassák elő hitvallásukat a transzcendens építészeti megjelenítéséről. S mindezt ötödik, szótlan szereplőként az Elnök, Masaryk óvó tekintete kíséri, aki, mint a kínai vendéglők szerencsehozó macskája, ujjával végig szünet nélkül integet a középen függő képernyőről.

Ez a politikai allegória jelzi a modern építészet jelentőségét az egykori Csehszlovákiában, és aktualitását a mai Csehországban. Az 1918-as függetlenné válás után a modern építészet éppúgy nemzeti identitáselemmé vált, ahogy más kelet-európai országokban a nemzeti szecesszió két évtizeddel korábban. A modern építészek jelentős politikai hátszelet élveztek, s a helyi irányzatokat – elsősorban a Janák-féle kubizmust és Gočár rondokubizmusát – „csehszlovák nemzeti stílusnak” kiáltották ki. A klasszikus modern a cseh – és kisebb mértékben a szlovák – városkép és esztétika meghatározó elemévé vált. Csak itt, a színház körüli ötszáz méteres körben is legalább három-három jelentős épülete áll mindhárom mesternek.

A modernnek ez jelenléte a köztereken és a köztudatban magyarázza a közönség reakcióját és a darab sikerét. Fogják az utalásokat a stíluselemekre és az egyes prágai épületekre, és élvezik a modern építészeti elméletek frappáns összefoglalóit. A retro-gegre vett darab új módon eleveníti fel és teszi befogadhatóvá a cseh művészet és történelem egyik nagyra tartott korszakát, miközben növeli a közönség nyitottságát a kortárs építészetre. Már több mint egy éve fut a Divadlo Na zábradlíban, s még mindig telt házas, és hatalmas ovációval ér véget. Minden építész álma.

Josef Gočar: A prágai Fekete Madonna-ház lépcsőháza, 1912

Bársonyos évforduló


2014 majdnem minden kelet-európai országban a huszonötödik év. November 9-én dőlt le a berlini fal, és november 17-én kezdődött a Vencel téren az a tüntetés, amely általános sztrájkká növekedve a hónap végére megbuktatta a csehszlovák kommunista vezetést.


Prágában ezen az egész héten megemlékezések folytak. Mindenekelőtt a Vencel téren, ahol hétfőn, november 17-én sok ezres felvonulás (és Miloš Zeman elnök elleni tüntetés) volt, s azóta is újabb és újabb gyertyákat gyújtanak a Vencel-szobor tövében és a Jan Palach-emlékhely előtt.

velvet1 velvet1 velvet1 velvet1 velvet1 velvet1 velvet1 velvet1 velvet1 velvet1 velvet1

A Respektben válogatás jelent meg Karel Cudlín – Václav Hável elnök egykori személyi fotósa – huszonöt évvel ezelőtti képeiből.

velvet2 velvet2 velvet2 velvet2 velvet2 velvet2 velvet2 velvet2 velvet2 velvet2 velvet2

Hogy az események mennyire összefüggtek, azt jól illusztrálja a Vítkov-hegyi emlékhelyen rendezett kiállítás a Prágába menekült keletnémetek kiengedéséről Nyugatra 1989 szeptemberében, amely az ezt követő magyar határmegnyitással együtt döntően járult hozzá a berlini fal leomlásához, ez pedig a prágai tüntetések sikeréhez.

velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3 velvet3

A könyvesboltokat elárasztották a Václav Havel-életrajzok és fotóalbumok. A Lucernában, a Vencel-tér melletti reprezentatív kultúrpasszázsban és mozipalotában „A szabadság fesztiválja” címmel tartott egyhetes filmsorozat pedig a Václav Havel életéről készült első mozifilm bemutatójával zárult: Život podle Václava Havla, az élet Václav Havel szerint, a cseh televízió és a francia-német Arte együttműködésében. Andrea Sedláčková kétszáz órányi dokumentumfilmből és családi fényképekből vágta össze a filmet, amely gyerekkorától – sőt már a nagyszülőktől – kezdve kíséri végig Havel életét, gondosan kiegyensúlyozva és kozmetikázva, minden zavaró elemtől megtisztítva és kisimítva. A film, amely fanyalgó, de igazságos recenziója szerint „az iskolák, az ünnepi évforduló és a külföldi közönség számára készült”, már a nagy elnök kanonizált életrajzát rögzíti az utókor számára. Nem véletlen, hogy bemutatója éppen a Lucernában volt, amelyet az elnök nagyapja, Vácslav Havel – a századeleji Prága egyik legnagyobb építési vállalkozója – tervezett és építtetett, s amely most az elnök második felesége, Dagmar Havlová tulajdonában van, akinek érdemeit a film kellő módon ki is domborítja. Mostantól fogva ez lesz a múlt.

velvet4 velvet4 velvet4 velvet4 velvet4 velvet4 velvet4 velvet4 velvet4

Sirály


seagulls seagulls seagulls seagulls seagulls seagulls seagulls seagulls seagulls seagulls

A fiatal Oroszország, a korlátlan lehetőségek hazája


Ezzel a címmel jelent meg november 17-én a National Geography Oroszországról szóló különszáma. Igaz, nem most november 17-én, hanem éppen száz éve, 1914-ben.


De a cím éppolyan aktuális volt akkor is, mint ma, sőt még aktuálisabb. Az utóbbi évtizedek kutatásai egyre inkább megerősítik, hogy az 1917 utáni propaganda szólamaival szemben a háború előtti Oroszország nagyon ígéretes gazdasági és társadalmi fejlődés előtt állt, amelyet először a világháború, majd a forradalom vetett vissza és vitt mellékútra.

Lenin tévutat mutat a parasztságnak, de azok ekkor még csak nevetnek rajta

A Gilbert H. Grosvenor által szerkesztett különszám először adott részletes áttekintést az amerikai közönség számára Oroszország földrajzáról, történelméről, gazdaságáról, kultúrájáról, hagyományairól és az előtte álló jövőről, amelyet rendkívül fényesnek látott. Úgy vélte, a 20. század végére Oroszország képes lesz élelemmel ellátni a föld lakosságának felét, miközben saját lakossága 600 millióra növekszik. Tocqueville-t idézi: „Jelen pillanatban két nagy nemzet él e földön, az orosz és az amerikai. Útjuk kiindulópontja eltérő, és más-más irányt követ, de úgy tűnik, mindkettőt arra választotta ki az ég, hogy meghatározzák egy-egy félteke sorsát.” Ebben az egy jóslatában nem is csalódott.

„Ahol a nemzet kihalásáról még soha nem hallottak… Az oroszok híresek termékenységükről…” Ebből azért látszik, hogy nem mostani a különszám. Az ENSZ előrejelzése szerint, ha a jelenlegi trend nem változik, 2050-re Oroszország lakossága egyharmadával csökkenhet.

A magazin több mint száz remek fekete-fehér fényképpel illusztrálta a terjedelmes szöveget, amely annyira informatív, hogy a mai National Geographic igazán példát vehetne róla. Sőt még tizenhat színes képet is közzétett, ami meglepően korainak hangzik ebben az időben – de ha jobban megnézzük, a tizenhat képet kézzel színezték.

ng1914 ng1914 ng1914 ng1914 ng1914 ng1914 ng1914 ng1914 ng1914 ng1914 ng1914 ng1914 ng1914 ng1914

A különszám fekete-fehér képeit és szövegét teljes terjedelmében itt lehet átlapozni.

Diaszpóra


Ezt a képet pontosan hét éve, 2007 novemberében készítettem Yazdban, a zoroasztriánus agyagvárosban, valahol a bazárnegyedben, a kupolák füzérével fedett átjárók labirintusában. Két évvel később tettem közzé itt a Wang folyón egy másik yazdi képpel együtt – a harmadik Sirázban készült, a Vakil mecset udvarán, ahol az ebédidő csöndjében figyeltük a macskák játékát –, illusztrációként ahhoz a poszthoz, amelyben három szép szefárd dalt mutattam be barátom kérésére, mert ő addig még szefárdból csak kommerszet hallott: a Nimród királyt, A királylány álmát és a Menyasszonyt. Nemcsak a keleties hangulat miatt választottam épp ezeket a képeket, hanem azért is, mert itt, Yazdban találkoztam először iráni zsidókkal. Színes fejkendős nők voltak, az idegent felismerve fesztelenül köszöntek ránk, és meghívtak a rabbi fiának bármicvójára. Nagy középkori ház árkádos udvarán, aranyhalas medence mellett kecskét sütöttek, Irán messzi városaiból is összegyűlt a diaszpóra, tömérdek volt a nép.

Hét év után újra találkoztam ezzel a képpel. A kolumbiai Santa Marta város szefárd közösségének weboldalát lapozgatva jutottam el a Colonia Magazine – szabad fordításban, „A Shtetl Hírei” – helyi kiadványhoz. S a lap aljára leérve megpillantottam a kiadvány elegáns címlapját is, amelyet csupa ikonikus szefárd kép díszített: Dávid-csillag, széder-asztal, rabbi, szefárd zenekar, zsidó lap a kávé mellett – és a yazdi átjáró, a zoroasztriánus vagy síita apával, aki karján hordozza a fény felé feltekintő kisfiát. A weboldal kezdőlapjára átlépve pedig felcsendül az a dal, amellyel annak idején én is kezdtem a posztomat: a Nimród király.

A kép hazatalált.


Minden, ami fontos

Az eddig bemutatott háborús nyelvkönyvek közös jellemzője volt, hogy hatvan-hetven évvel később e kötetek az antikváriumok polcain nagyon ritka vendégek voltak – a szovjetunióbelieket pedig igyekeztek gyorsan meg is semmisíteni. Gondoltuk volna, hogy mégis van legalább egy olyan közöttük, amelynek egy részéből generációk tanultak, sőt tanulnak ma is?


A lengyelül tanulók számára közismert Varsányi István zsebkönyve. Ha hátralapozunk a forrásjegyzékhez, az első forrásmű a kiadási évével rögtön feltűnő lesz.

Wladysław Szabliński: Wszystko co ważne. Minden ami fontos. Debrecen, Városi nyomda, 1940


Mudrák József barátom, aki a debreceni egyetemen dolgozik, pontos és érdekes információkat közölt a szerzőről. Wladysław Szabliński vel Krawczyk a debreceni Tisza István Tudományegyetem lengyel lektora volt a harmincas évektől. 1912. december 7-én született Varsóban. 1935 szeptember 1-től már tanított az egyetemen, és tevékeny részt vett a nyári egyetem munkájában is. Kitűnően beszélt magyarul, sokan csak Szablinski Lászlónak ismerték, felesége magyar nő, Juhász Ágnes volt. Nyelvkönyvének példamondatai alátámasztják azt, hogy nem véletlenül követelte a német kultúrattasé Szabliński menesztését 1941 nyarán, akit természetesen az egyetem nem küldött el, ott maradhatott más beosztásban, könyvtárosként, 1942 februárjától.

RÁDIÓ / rádiót hallgatunk / keressük meg Londont! / hallgassuk meg mit ad Budapest!

1944 februárjában Divéky Adorján professzor (a varsói egyetem volt magyar lektora, a varsói Magyar Intézet volt igazgatója) javasolta újból lektorrá választását, mert „a magyar kormányzat a magyar-lengyel kultúregyezményt a maga részéről ma is érvényben lévőnek tartja”. Azonban egy bő hónap múlva, a német megszállás után nem csak ez nem történt meg, de a fenti példamondatokat sem írhatta volna le hátrányos következmények nélkül.


VILLÁM, 1944. június 15.

Szabliński a könyvtári feladatokat 1944. június 17-ig látta el.

Ezek után talán nem meglepő, hogy mennyire aktuális témákkal látja el a tanulni vágyót a kötet.

HÁBORU / az angol kormány ultimátumot intézett a német kormányhoz / a német kormány visszautasította az ultimátumot / Anglia hadat üzent Németországnak / a németek hadüzenet nélkül törtek be Lengyelországba / a technikai fölény Németország oldalán volt / hadijelentés / hadseregünk gyorsan nyomul előre

csapataink visszaverték az ellenséges támadást / a fronton nyugalom volt / kelepcébe csalták az ellenséget / a francia csapatok ellentámadásba mentek át / a katonák árkokat ástak és megerősítették az elfoglalt állásokat / a német csapatok visszavonultak az előre kiszemelt állásokba / az ellenséges csapatok hanyatt-homlok menekültek / megnyertük a csatát! / az ellenség veresége elkerülheteten / áttörték a Siegfried-vonalat / légitámadást intéztek Varsó ellen / a légelhárító tüzérség két repülőgépet lőtt le / 20 bombát dobtak le / lebombázták a középületeket / legtöbbet a polgári lakosság szenvedett / lebombázták a vöröskereszteskórházat / tíz halottat és negyvenhárom sebesültet vesztettünk / az ellenség vesztesége ismeretlen / a csapatok tábort ütöttek / Varsó ostroma közel egy hónapig tartott / az erőd helyőrsége megadta magát

A nyelvkönyv példamondataiból dicsőséges alternatív történelem bontakozik ki. Anglia és Franciaország nem hagyták szégyenteljesen cserben szövetségesüket, mint a valóságban, hanem, mint azt szerződésben fogadták, megtámadták a lengyeleket lerohanó német agresszort. Ilyenformán Lengyelország győztesen fejezte be a háborút.

Anglia sikeresen folytatja a tengeralattjárók elleni hadjáratát / az ellenség nyersanyagkészlete kimerült / fegyverszünetet kötöttek / béketárgyalásokat kezdtek / békét kötöttek / a legyőzött ellenségnek alá kellett írnia a békeszerződést

A magyarok is ontottak vért függetlenségükért / most Lengyelország negyedik felosztása következett be / most a lengyelek vették át a magyar jelszót: nem, nem, soha! / nem hagyjuk magunkat!

Egy biztos: Wladysław Szabliński bátor ember volt. Varsányi István professzor, akinek az élete szintén kalandba illő volt és filmre kívánkozna, jó okkal hivatkozhatott erre a kis füzetre mint forrásra könyve legutolsó oldalán. Ő is bátor ember volt: 1957 májusában forrásnak megjelölni ezt kötetet, amelyben például a lenti két oldal is szerepel, nem kis kockázatot jelentett. Lehet, hogy csak Szablińskinak akart emléket állítani, de az is lehet, hogy – Szablińskihoz hasonlóan – a fél évvel előbb letiport Magyarország katasztrófájára akart utalni, és emlékeztetni rá, hogy Lengyelország sokkal nehezebb helyzetből is fel tudott állni, újra tudott épülni. Itt van rá tehát a példa, hogy minden sikerülhet, nincs lehetetlen.

És ez minden, ami fontos.

Lengyelország két világháború közötti térképe (pontozva, illetve utólag pirossal jelölve az országot a nácik és a szovjetek között felosztó Ribbentrop-Molotov-határvonal) illetve Magyarország határai Kárpátalja viszafoglalása (1939. március 15.) és a második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) között – abban az időszakban tehát, amikor a kis idegenvezető felkalauzolja Török Sándort a közös magyar-lengyel határra.