Brand


Michael Chabon egy régi jiddis társalgási szótárt lapozgatva ébredt rá, hogy a jiddis az egyik legnagyobb holt nyelv Európában. Ez a nyelv, amelyet száz éve még ugyanannyian beszéltek anyanyelvükként mint a magyart, szinte nyom nélkül tűnt el Kelet-Európa nyelvi térképéről. Minthogy alapvetően beszélt nyelv volt, alig maradt utána írásos emlék: kétnyelvű imakönyvek, egy-két 19. század végi világi könyv és újság, néhány temető és tömegsír emléktáblája.

Üzletek a lwówi gettóban 1941 őszén

És a lwówi boltok feliratai. Talán Lwów az egyetlen város Európában, ahol máig látni még jiddis nyelvű feliratokat az utcán. És nemcsak hogy fennmaradtak hetven éven át, míg a város Csipkerózsika-álmát aludta, de manapság, az üzletek felújításakor meg is őrzik őket a boltok díszvakolatának kváderein. Mint az előző bejegyzésben bemutatott nagy élelmiszerbolt homlokzatán  a Csornovola sugárút sarkán, az operaház háta mögött, ahol az egykori új zsidónegyed találkozott az óvárossal.




Vagy mint annak a régi tejboltnak a falán, amelynek képét Alfanje küldte el nekünk ugyaninnen, s mely az egykori Lwów és Lemberg két másik olyan nyelvén is hirdette választékát, amelyek a jiddissel együtt tűntek el a városból.



Úgy tűnik, az üzletek tulajdonosai maguk is tisztában vannak a lwówi jiddis feliratok egyedülálló, brand-jellegével. Ezt bizonyítja, hogy nemcsak megőrzik és felújítják őket, hanem újonnan készített másolataikkal antikizálják és teszik „hamisítatlanul lwówiakká” az újonnan nyílt üzletek portáljait. Mint ezét a kötöttáruboltét az egykori új zsidónegyedben, csupán egy sarokra Sólem Áléchem egykori lakóházától.


A felirat új voltáról azonban nemcsak modern tipográfiája árulkodik. Hanem az is, hogy a „kötöttáru” héber betűs megfelelője nem jiddisül van – úgy שטריקוואַרג shtrikvarg lenne –, hanem héberül: סריגים szrigim. Noha a szent nyelv ilyen használata elképzelhetetlen lett volna a századelőn, manapság nyilvánvalóan ez a praktikusabb, ha az eladó azokat az izraeli turistákat tartja szem előtt, akik a bolt előtt haladnak el a Sólem Áléchem-emléktáblához igyekezve. Amely egyébként a legújabb, és minden bizonnyal végérvényesen az utolsó jiddis nyelvű felirat az egykori Lemberikben.


1906 אין דעם הויז האט געוווינט אין
יאר דער קלאסיקער פון דער יידישער ליטעראטור שאלעם-אלייכעם

In dem hoyz hot gevoynt in 1906 yor der klasiker fun der yidisher literatur Sholem-Aleykhem

Ebben a házban lakott 1906-ban a jiddis irodalom klasszikusa, Sólem Áléchem


12 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

Szerintem hallgassunk is bele angol felirattal az egyik szomszéd vidékről valamint lengyel feliratos korabeli játékfilmmel plusz egy kis munkácsi kavalkád ahol egy ismert melódiatöredék is van

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm! Az első film egy minden galíciai város zsidóságát bemutató nagy sorozat része, közvetlenül a háború előtt (1938-39). Megvan a lwówi darab is, csak nem a YouTube-on, hanem egy lengyel szájton, nem beágyazhatóan, de teljesen végignézhetően.

Tamas DEAK írta...

Nekem még anno a Błazen purymowy [Der purymszpiler] ragadta meg a figyelmemet, egyrészt a magyar zeneszerző miatt, másrészt pedig ez Galíciában játszódik. Sajnos ezen a filmen a lengyel szinkronszövegtől nem nagyon hallani az eredeti szöveget, de legalább a dalokat lehet.
Vajon hol lehet ezeknek a filmeknek a forgatókönyve?

Szabi írta...

"A felirat új voltáról azonban nemcsak modern tipográfiája árulkodik. Hanem az is, hogy a „kötöttáru” héber betűs megfelelője nem jiddisül van – úgy שטריקוואַרג shtrikvarg lenne –, hanem héberül: סריגים sorigim."

Úgy írod, mert az izraeli turistákra utazik. De az is lehet, hogy a bolt-tulajdonos csak a régi héber-betűs feliratokat látta, ő is akart produkálni egyet, "antikizálni", ahogy mondod, de a héber betűk láttán eszébe sem jutott más, mint az (új)héber, a jiddisről, mint héber betűkkel írt nyelv, talán nem is hallott, nem is tudott...

Egyébként mindig meglep, hogy a világi témákkal foglalkozó (transliterált) jiddis szöveg némettel teljes mértékben érthető: hiába tér el kicsit a fonetika, a szintaxis, lényegében német nyelvjárás. Világi szövegekben, ráadásul kevés a nem német eredetű (héber, szláv) szó, ami mégis előfordul, az pedig általában fordítva, jiddis/héber jövevényszóként megvan a középeurópai nyelvekben, úgyhogy érthető.

(Egyébként ha nem "angolos" lenne a jiddis transzliterációja, hanem "hagyományos", azaz a németet valamelyest követné, mint pl. nálunk szokás szerint a német eredetű orosz családneven re-transzliterációja esetén, valószínűleg középfokú német nyelvtudás és egyéb nyelvészeti előképzés nélkül is értelmezhető lenne).

Studiolum írta...

Lehetséges, hogy félreérthetően írtam: a két mondat nem úgy függ össze logikailag, hogy a tulajdonos azért írta héberül, mert már a turisták jártak a fejében, hanem hogy ha már egy ilyen antikizáló portált alkotott (valószínűleg eleve hébernek tartva a korábbi feliratokat, és újhéberben nézve vagy kérdezve utána a maga árujának) akkor valóban praktikusabb a héber, mint a jiddis egy speciális turistaforgalom szempontjából ennyire kiemelt területen (már amekkora turistaforgalom egyáltalán van Lwówban).

A jiddis, legalábbis az írott változata, valóban nagyrészt érthető a német alapján, főleg ha bizonyos szabályos hangváltozásokhoz már hozzászokott az ember. De azért még a világi szövegekben, pl. dalszövegekben is elég sok héber/arám és szláv szó és idiomatikus kifejezés van, amelyek ismerete fontos az árnyaltabb megértéshez.

Tamás: azok a forgatókönyvek, attól tartok, már sehol nincsenek. Amennyire tudom, a németek az összes lengyelországi zsidó intézményi és magántulajdonban lévő dokumentumot szisztematikusan elpusztították. Akkor lehet talán esélye a túlélésre, ha még 1941 előtt kikerült mondjuk valamilyen állami archívumba, ami valószínűtlen.

Szabi írta...

Persze, ezt én is hozzá akartam tenni, de aztán a hosszú hsz végére kiment a fejemből, mármint, hogy míg az írott teljesen jól érthető, a beszélt valójában még jobban eltér fonetikájában, intonációjában. Ott már tényleg megállja magát a német-holland összehasonlítás: ismerősnek hangzik, egy-két szót még ki is veszel a mondatból, de a folyamatos beszéd kavalkádjában valahol elveszel az örvények közt...

(Legalább is ez volt a benyomásom a két -- bevallottan nem sok -- alkalommal, amikor manapság is, élve hallottam).

Tamas DEAK írta...

Itt van egy disszertáció Galíciáról ... meg azt is olvastam (nem ebben), hogy volt valami jiddis nyelvű Lemberger Zeitung..?

Studiolum írta...

Igen, erről a cikkről szeretnék is majd írni – a magyarul megjelent kevés jó galíciai összefoglaló egyike. És valóban volt Lemberger Zeitung, magam ugyan nem láttam, de idézeteket olvastam belőle.

Tamas DEAK írta...

Másokat is kezdenek megihletni a lwówi öreg feliratok

Unknown írta...

Az azert tulzas, hogy alig maradt jiddis nyomtatott anyag. Van kb 15 ezer konyv ingyen letolthetoen az interneten (kb 4-5 nagyobb site)plusz
peldaul Haynt varsoi napilap 30 evfolyama majdnem teljesen es nyilvan
meg sokkal tobb letezik, lehet venni
csomo dolgot stb.
Lasd pl. Google :Yiddish Sources

Studiolum írta...

Persze, de ezek az anyagok elsősorban Amerikában kerültek fel a netre, ahová még vittek magukkal a kivándorlók könyveket, meg létrehoztak egy helyi könyvkiadást, illetve Izraelben kapni még, szintén kivándorlók révén. Kelet-Európában minden jiddis felirat unikum, s a jiddis nyelvű kiadvány még az ócskapiacokon is ritkaság.

Unknown írta...

Nem csak amerikai anyag: van nemetorszagi (Frankfurt a/M) itt nagyon sok regi (XVI-XVIII szazad) konyv van, van magyarorszagi anyag is
kozte(XIX -XX sz), Europeana (parizsi jidd.kozpontbol tettek fel az internetre),a varsoi konyvtar is feltett parszaz konyvet ( altalaban
modern szepirodalom) de pl volt Bp-en napilap azt hiszem 1919-ig Grosberg L(אלגעמ.יוד.צייטונג) szerkeszteseben stb
A SzU-ban is kiadtak sokmindent kb
1941-ig neha azutan is