Hirosimai emlék


„Ebben a bejegyzésben sok hobbim egyikéről szeretnék mesélni”, írja lebedeff nemrég indított blogjában, amelynek címe: „nem vagyok fotós, ez csak a hobbim”, s amelyben régiesre vett, de minden archaizáló modorosságtól mentes szép és érzékeny portréit mutatja be. „Sok éve gyűjtöm a régi fényképezőgépeket, s olykor megesik, hogy az interneten rendelt géppel együtt az utoljára benne maradt filmet is megkapom. Néha csak elfelejtik kivenni a gépből, néha pedig nem marad rá idő a tulajdonos halála, lopás vagy más váratlan baj miatt. Ezeket én előhívom.”


„Ezt a csomagot Hirosimából kaptam. Az eladónak, akinél rákérdeztem, fogalma sem volt, mi ez a film és kit ábrázol. Az általuk vásárolt ház valamelyik előző tulajdonosáé lehetett, az otthagyott holmik között találták. A részletek alapján a 40-es évek első feléből, a háború idejéből származnak. A papírra írt 3-as talán 1943-at jelent. Ha valaki ért japánul, hálás lennék a fordításért.” Én, aki csak a kanjit olvasom a kínai alapján, mint a csak a nagybetűket ismerő parasztember, és azt sem biztos, hogy úgy, ahogy a japánok, csak a nevet tudom kiolvasni: talán Kato Masaharu. Hátha bitxəšï vagy Komaváry többre megy vele.


„A képek központi figurája ez a fiatalember, aki szemmel láthatólag rokonlátogatásra és egy kis lazításra érkezett haza a frontról. Itt látható kamikaze-pilótaruhában, kezében karddal.”


„Itt is ő van középen az asztalnál, a helyi rokonok és ismerősök körében.”


„Szake (az üveg már a földön hever), miszo, és minden egyéb ünnepi finomság. Szemmel láthatólag ő maga állt fel és sütötte el időzítéssel a következő képet.”


„Egy fiatal rokonnal vagy saját fiával az udvaron, kimonóba átöltözve.”




„Ez talán hősünk mamája vagy nagymamája lehet.”




„Valamilyen autószerelő műhely, barátok, talán egykori kollégák, a járművekből ítélve is a 40-es években.”







„Van ebben az egészben valami nagyon szomorú és misztikus. Ezek a képek több mint ötven évig vártak rá, hogy valaki megnézze őket. A képen látható személyek bizonyára már mind halottak, és egyikük sem látott soha egyet sem ezek közül a fotók közül.”

16 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

"A képen látható személyek bizonyára már mind halottak, és egyikük sem látott soha egyet sem ezek közül a fotók közül.”

hát a japán átlagéletkort ismerve én nem tennék ilyen elhamarkodott kijelentést :)
De akkor hogy van ez, barátunk megrendelte a gépet, és benne volt a film? Azt honnan tudták hogy előhívatlan és eleve hogy benne van? És mi a kanjis papír? :)

Studiolum írta...

A szűkszavú eredetiből én sem tudok többet kivenni. Egy későbbi bejegyzésben, ahol hasonló felfedezésről számol be, a film nem a gépben volt, hanem mellette tárolták, előhívásra szánva, és a géppel együtt küldték el neki, hátha még hasznát tudja venni. Igaz, az egy 6×6-os kamera volt, ez pedig kisfilmes.

A japán életkor valóban megengedné, hogy legalább a fiatalabb szereplők éljenek még, bár éppen Hirosimában sokkal rosszabb a statisztika…

Kinga írta...

Szerintem, ha kicsit megtekergeti a filmtovábbító kart - akkoriban ezek még manuálisak voltak -, akkor érzi és hallja, hogy van-e benne film. De az is lehet, hogy rutinosan mindig sötétkamrában nyitja ki a gépeket, ha a fotózik, akkor van neki ilyen.

Én is gondolkoztam, hogy maradhatott használatlanul ez a gép hetven évig. Ha pl. a pilóta volt a fényképezőgép tulajdonosa, és eltűnt, vagy fogságba esett egy következő bevetésen; egy darabig kerülgették a személyes holmiját, de ő nem került elő, és nem jött érte vissza; nemsokára pedig már nem volt kinek hazaküldeni Hirosimába...
Mivel értékes gép, nem dobták ki; ugyanakkor mivel a japán egy erkölcsös nemzet, és nem volt jogos tulajdonos, senki nem is használta.

Szerintem is egészen szürreálisan szomorú ez a történet, olyan, mint amikor egy kirakósjátéknak csak 1-2 darabját találja meg valaki - értelmetlen, és csak annyit mond, hogy valami volt, de már elveszett.

Biztos, hogy kisfilmes gép? Van mindenféle más középformátumú méret is, 6x7, 6x8 pl.

Tamas DEAK írta...

Ezzel kapcsolatban tudok egy közelebbi sztorit is mesélni.
Tavaly voltam a National Portrait Galleryben ahol a mellékelt festmény van kiállítva a Bronte testvérekről. A képet a szintén hamar elhunyt, a képről kiretusált férfitestvérük festette. Ezt a képet nemtomki összetekerte és feltette egy szekrény tetejére. És az ott is maradt összetekerve 80 (nyolcvan) évig ...
Na ezek a boldog nemzetek... ott így maradnak mozdulatlanul szekrények, mert mindenki elégedett és békében él. Nálunk hány szekrény maradt mozdulatlan 1850 és 1930 között ...?

Amúgy az egy dolog, hogy a csomag Hiroshimából jött, de az is biztos, hogy a képek ott készültek? Az utolsó két képen lévő épület elég jellegzetes, fene tudja beazonosíthatóak-e.

Névtelen írta...

Ez a mozdulatlan szekrény elmélet vonzó, csak a jelen tárgy szempontjából nem teljesen helytálló. Mondjuk Hirosimában csomó szekrény NEM maradt mozdulatlanul, csakúgy mint egész Japánban. Ezt az országot nem csak rommá bombázták az amcsik, de ráadásul még a földrengések is gyakoriak...

bitxəšï írta...

Igen, a 加藤正治-t én is Kató Maszaharunak olvastam, de a 正治-nak lehet akár Sódzsi olvasata is. Az, hogy a 3-as 1943-ra utalna, nekem gyanús :) Nem tudom, hogy a háború előtt mi volt a helyzet, de ma elég gyakran az uralkodói-korszakon alapuló évszámokat használják (idén Heiszei 23 van).

Komaváry írta...

A háború alatt nagyon sok kastély odalett, de a képen szerintem az Észak-Japánban, Aomori prefektúrában álló Hiroszaki kastély van. (Ez keveredhetett össze Hirosimával.)

http://en.wikipedia.org/wiki/Hirosaki_Castle

http://ja.wikipedia.org/wiki/%E5%BC%98%E5%89%8D%E5%9F%8E

Japánban mind a mai napig rengeteg olyan családi raktár van, ahol akár több száz éve gyűlnek a családi kincsek. Egyszerű, földrengés- (és ami fontosabb) tűzbiztos épületek, sokszor a vidéki birtokon, amelyek éppen ezért elég sokmindent túlélnek.

A képeket még a teherautó oldalára felfestett név, illetve egy másik képen lévő iparjel segítségével lehetne beazonosítani, de szerintem azok kivehetetlenek.

bitxəšï írta...

A fenti cédulán van egy áthúzott szöveg is, a 各一ヤキ,
ami talán arra utal, hogy mindegyik kockát előhívták (?)

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm mindenkinek a mozaikszemeket! Továbbítom is az eredeti szerzőnek.

A kastély tényleg nagyon úgy néz ki, mint a Hiroszaki-kastély. De azt, hogy a gépet Hirosimából kapta, a szerző maga szögezi le, függetlenül a képek tartalmától. Talán inkább az lehetett, hogy a gép tulajdonosa (akár hirosimai volt, akár máshonnan került a gép Hirosimába) a családi fotózás utolsó kockáira a Hiroszaki-kastélyt vette fel. Lehet, hogy mint katona oda tért vissza szolgálatba. Mindenképpen valószínű, hogy egy műemléket nem a saját városában fotóz le, hanem ott, ahol máshonnan jöttként felfigyel rá. De ezek persze csak találgatások.

Azt én sem értem, hogy a 3-as mért utalna éppen 43-ra; talán mert orosz fejjel az volna a legvalószínűbb :)

Nem, a gép nem kisfilmes, én olvastam félre sietősen az eredeti szövegben. Ő is azt írja, hogy középformátumúak, „127-es típusúak, valahol középtájt a 35 mm-es és a 120 mm-es film között”.

Komaváry írta...

Studiolum: teljesen jogos, a képek miatt feljebb vinni a helyszínt teljesen alaptalan.

Elnézést a félrevezető kitérőért.

Studiolum írta...

Mi az, hogy elnézést. Én köszönöm a hozzászólást. A kitérőt amúgy is meg kellett tenni, mert a kastély szinte biztosan a Hiroszaki – és ez az egyetlen fix földrajzi kapaszkodó, mert hogy a többi kép hol készült, és hogy került a gép Hirosimába, azt nem tudjuk. A cetlin nincs valamilyen földrajzi utalás?

bitxəšï írta...

Sajnos nincs...és a név is túl gyakori, hogy támpontot nyújtson.

Petrus Augustinus írta...

Talán a languagehat-es lyányok tudnának segíteni; ők mindig összehoznak valami rendhagyót. Nem szóltak eddig hozzá az angol verzióhoz?

magister írta...

Középformátumú gépeknél könnyű tudni, hogy van-e befűzött film a gépben. Az első képen látjátok az elfotózott tekercseket. A negativ filmnek van egy papír hátlapja (ez az a rózsaszín meg sárga), amire számok és jelek vannak nyomtatva, a gép hátlapján meg van egy ablak, amin át ezeket a jeleket nézzük, hogy jól pozicionáljuk a filmkockát. Ha nincs visszacsévélve a film, a papírt látod. Ha vissza van csévélve és kinyitod, a papír hátlap védi a filmet a fénytől.

Szabi írta...

@bitxəšï

Az áthúzott 各一ヤキ-t (bár én a harmadik jelt ア-nek olvastam volna (az elsőt meg, bizonyítva hozzá nem értésemet, egyáltalán nem: ?一アキ) én is meg akartam jegyezni.

A papíros _nyomtatott_ szövege semmit sem árul el?

Studiolum írta...

Nézzétek meg az angol változatot, ott két japán már fordított a nyomtatott szövegből, és több hasznos megfigyelést is tett. (Egyáltalán, jólinformált wangereknek mindig érdemes csekkolni az adott poszt angol nyelvi kommentjeit is, úgy is mint kiskaput a nagyvilágra.)