Honras



Szeretnénk megosztani örömünket olvasóinkkal. Ma jelent meg az általunk gondozott első modern kiadásban, eredeti spanyol nyelven és angol fordításban a Libro de las Honras de la Emperatriz María de Austria, annak a pompás gyászszertartás-sorozatnak a leírása, amelyet a madridi Szent Péter és Pál jezsuita kollégium rendezett 1603-ban, hogy megemlékezzen legnagyobb jótevője, María de Austria császárné jámborságáról és bőkezűségéről. Mária császárné a madridi jezsuitákra hagyta gyakorlatilag teljes magánvagyonát, beleértve azt a telket is, ahol felépítették és 1608-ban megnyitották iskolájukat. Itt nevelkedett számos olyan spanyol nagyság, mint Lope de Vega, Calderón de la Barca vagy Francisco de Quevedo: úgyhogy Ausztriai Mária hagyatéka ilyenformán rendkívüli hatást gyakorolt a spanyol Aranykor irodalmára és kultúrájára.

A Libro de las Honras az uralkodói gyászszertartások rendkívüli részletességgel ritualizált konvencióit követve az egyetem rektorának dicsőítő ajánlásával kezdődik az ausztriai házhoz és Mária lányához, Ausztriai Margithoz, a madridi Descalzas Reales klarissza nővéréhez: ebben a kolostorban élt visszavonult életet haláláig Mária császárné. A bevezetőt a ravatal és a templomi dekoráció részletes leírása követi, majd Juan Luis de la Cerda jezsuita teológus hosszú latin beszéde, végül a híres jezsuita szónok, Jerónimo de Florencia pompás gyászbeszéde.


A könyv a továbbiakban főként a jezsuita atyáknak és diákjaiknak a császárné tiszteletére komponált verseit mutatja be. A mű legérdekesebb és legeredetibb része azonban annak a harminchat „hieroglifának” vagy emblémának a leírása és reprodukciója, amelyek a gyászszertartás ikonográfiai programjának részeként végigvonultak a templom falán. Az emblémákat gondosan úgy tervezték, mint a gyászbeszéd tételmondatainak vizuális alátámasztásait, ami egyedülálló összjátékot eredményez a kimondott szó és az emblematikus képsorozat között.


Meggyőződésünk, hogy a Libro de las Honras-nak ez az angol fordítása a gyászemblémák műfajának egy igen fontos és ugyanakkor kevéssé ismert gyűjteményét teszi hozzáférhetővé a nemzetközi kutatás számára. A könyv jól illusztrálja a barokk vonzódását „a szemeknek szóló prédikáció” iránt, amely a költészetet és emblematikus képeket együttesen felvonultató ünnepségek állandó kísérője volt, olyan pedagógiai technika, amelyet a jezsuiták különösen hatékonyan alkalmaztak iskoláikban a kezdetektől fogva. A könyv fontosságát az is jelzi, hogy ez volt a műfaj első darabja Spanyolországban, amely fametszetekkel illusztrált egy uralkodói gyászszertartást. A Libro de las Honras, avagy most már egyszersmind Book of Honors egyaránt fontos mű a 17. századi Spanyolország kultúrája, története és művészettörténete, az embléma-kutatók, az aranykori spanyol irodalom, a prédikáció, a katolicizmus és a jezsuita rend történészei számára.

Frederick A. de Armas professzor, a chicagói egyetem Andrew W. Mellon Professzora így méltatja a kiadást:
„Ez a fontos és lenyűgöző könyv első ízben nyújtja egy ritka és jelentős mű, a Libro de las Honras de María de Austria régen várt angol fordítását. A fordítás rendkívül gördülékeny és egyszersmind igen pontos. A mű központjában Mária császárné, a korai modern Európa egyik központi alakja áll. A könyv alapvető új anyaggal szolgál a történészek, művészettörténészek, valamint az emblematika és a korabeli irodalom iránt érdeklődő minden olvasó számára. Összefogott és kitűnő bevezetője áttekinti a könyv felépítését és valamennyi emblémáját. A bevezető egyik fontos megállapítása, hogy az emblémák vizuális alátámasztást nyújtottak a gyászszertartás beszédei számára, míg a ravatal és annak emblematikus díszei egyfajta, a szemnek szóló gyászbeszédként hatottak. Ez a vizualitás és verbalitás közötti állandó interakció a könyvet az ellenreformáció korabeli Spanyolország „társművészeteinek” elsőrangú dokumentumává avatja.” (Frederick A. de Armas: Andrew W. Mellon Professor of Humanities. Professor of Spanish and Comparative Literature. Chair, Department of Romance Languages & Literatures. University of Chicago)


Szeretnénk még egyszer megköszönni a Saint Joseph’s University Press kiadójának kiváló munkáját, és különösen a kiadvány közvetlen felelőse, Joseph F. Chorpenning atya figyelmét és gondosságát, amelyet a kiadvány osztályon felüli minősége és szépsége dicsér.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gyanús, hogy nem császárnő volt, hanem császárné. (Nem tudom, hogy ki ő, és most nincs időm utánanézni, csak nem emlékszem a 16. századból női uralkodóra császárság élén.)

Petrus Augustinus írta...

Igen, valóban. I. Miksa magyar és cseh király, szent római császár feleségeként királyné és császárné volt, valamint Spanyolországnak a régense is néhány évet, mikor éppen apja, V. Károly a császárság ügyeit intézi. Azt nem tudom, hogy a spanyol Wiki miért nevezi őt 'María de Austria y Portugal'-nak, talán mert az anyja, Izabella, portugál volt? (Plusz: 'törétnész' az történész, az idézetben.)

Nagyon profi amúgy, megrendelni honnan lehet?

Horváth Ákos írta...

Ja igen (én voltam a névtelen, most megpróbálom névvel), elfelejtettem megírni, hogy elismerésem, nagyszerű munka lehet!

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm! Igen, a császárnő az helyesen császárné (mindjárt végig is javítom a szövegben, kihúzva a kommented lába alól a szőnyeget), de mert már jó éve csak spanyolul, latinul és angolul gondolkodom a témáról, ahol nincs ilyen megkülönböztetés, ezért észre se vettem, hogy használom magyarban.

A Portugal hangsúlyozása a portugál királyi nagyapára utal, s a korabeli ingatag portugál trónviszonyok közepette a trónra való komoly jogcímet jelentett.

A megrendelésről én is csak annyit tudok, amennyit ide belinkeltem: az amerikai jezsuita egyetemi kiadók szövetségét. Még nekem sincs „hivatalos” példányom belőle, csak amit a tűzhöz közelebb álló amerikai szerzőtársam, John személyesen lenyúlt és küldött…