A társaság kedvéért


A mai Mandinerben – ahogy már néhány nappal ezelőtt is – írás jelent meg a kommentelés szabadságáról, a verbális erőszak terjedése és a véleményszabadság közötti dilemmáról. Fontos kérdés ez, amelyet újra és újra elő kell venni, ahogy az európai civilizáció teszi is már sok évszázada, s különösen a magyar sajtótörvény keltette bizonytalanság közepette örvendetes, hogy mindkét cikk határozottan kiáll a szabad véleménynyilvánítás mellett. Nincs is ehhez mit hozzátennem, s nem is tennék, ha nem olvasnám a cikkben azt a nyilvánvalóan költőinek szánt kérdést:

„A kommentek színvonala láttán [sokan hangoztatják], hogy a magyarok… a kommentelést csak fröcskölődésre használják. Kérdés, hogy a fejlett európai demokráciákban vajon magas röptű, esetleg mély értelmű, hidegvérű, racionális elemzéseket olvashatunk-e a kommentmezőkben?”

Nem kell sokat töprengenem, hogy határozott igennel válaszoljak a kérdésre. Töprengtem már eleget, rendszeresen olvasva több ország blogjait és fórumait. Az elmúlt években minden egyes nyelvnek kialakult a maga határozott komment-stílusa, s természetesen ezeknek is megvannak a maguk mélypontjai és krakélerei, de a társalgás hangneme mindegyiken összehasonlíthatatlanul magasröptűbb, hidegvérűbb, és civilizáltabb, mint a magyar neten. Nem is csak a köztudomásúlag tapintatos brit modorra gondolok itt, hanem a spanyoloknak még a ledorongolásban is megnyilvánuló udvariasságára, az olaszok cinizmusban is mértéktartására, vagy a görög kifinomultságra, amelyen még az elutasítást is elbűvölve olvassa az ember. S még az olyan szókimondó netes kultúrák is, mint az amerikai vagy a német, pontosak, a tárgyra koncentrálnak, és tiszteletben tartják vitapartnereiket. És ez nemcsak a „fejlett európai demokráciák” jellemzője. A török kommentekből süt a jóindulat, a perzsákból az empátia, és még a vagdalkozásban ránk leginkább hasonlító oroszokat is sokkal inkább a tárgy, és az információ megosztása érdekli, mint az, hogy ki kerekedik fölül a másikon. A kommentelés a mindennapos társalgás meghosszabbítása, ugyanannyi tisztelettel és empátiával egymás iránt, amennyit egy valódi társaságban is elvárnak a résztvevőktől. Ezért élvezetes olvasni őket.

Magyar kommenteket olvasni viszont a legritkábban élvezetes. A magyar kommentelők nagy része mintha a valódi társaságtól különböző közegnek tekintené az internetest, s úgy lép fel, ahogy egy valóságosban sosem tenné, vagy ha igen, rövid úton kigolyóznák belőle. Nem száll bele, hanem fennsőbbséges kívülállóként odamondogat, nem megérteni és kommunikálni akar, hanem kinyilatkoztatni és kioktatni. S amelyik fórumon ez lesz a norma, ott az ember nem tehet mást, mint amit hasonló körülmények között egy valódi társaságban tenne – otthagyja.

Illetve még egyet tehet. Ahol befolyása van, ott megpróbálhatja rávenni a résztvevőket a játékszabályok megváltoztatására. Kis faluban lakom, ahol az általunk szerkesztett civil egyesületi honlap az egyetlen helyi internetes fórum, s ilyenformán választások idején ezen ugrik egymás torkának a falu jobb- és balfele, ugyanazok az emberek, akik nyilvános falugyűléseken képesek higgadtan, sőt humorral érvelni egymással szemben. Hosszú tanácstalanság után végül az alábbi moderálási elveket fogalmaztuk meg:

Szerkesztőségünk szeretné a magyar interneten sajnálatos módon eluralkodott indulatos és személyeskedő hangvételt távol tartani honlapunktól.

Bármennyire is ez a hang tűnik ma természetesnek a magyar internetezők körében, higgyék el, hogy az európai országokon belül ez inkább szomorú kivételt jelent.

Ezért a továbbiakban csak tárgyilagos hangvételű és a tárgyra koncentráló, indulattól, cinizmustól, gúnyolódástól, gyanúsítgatástól, kioktatástól, fölényeskedéstől, vagdalkozástól mentes, egymást és egymás álláspontját tiszteletben tartó és tisztelettel kezelő kommenteket közlünk. Ami nem ilyen, azt vagy teljesen kihagyjuk, vagy összefoglaló idézetként közöljük lényeges mondanivalóját.

Kérjük olvasóinkat, hogy segítsenek a tőlünk telhető mértékben hozzájárulni szellemi közéletünk tisztábbá és egészségesebbé tételéhez.

A helyzet rövid időn belül megváltozott. Mintha ki-ki felfogta volna, hogy a drót túloldalán is ember ül, a kommentek egyik napról a másikra tárgyilagossá és civilizálttá váltak, és sok olyan olvasó is elkezdett hozzászólni, akit addig a hangnem tartott vissza ettől. A korábban dühöngőként üzemelő fórum mára a falu egyik szellemi műhelyévé vált, s az itt felvetett és végigbeszélt problémák már nem egyszer folytatódtak hivatalos önkormányzati javaslatban.

Van még remény.

10 megjegyzés:

L. N. Peters írta...

Remény mindig van. Gyanítom azonban, hogy itt több egyoldalúsággal is dolgunk van.
Nem igaz, hogy a magyar kommentelők stílusa mindenütt az építőipari szakzsargonból vétetett. Több blogom is van, sok kommentelővel. Hébe-hóba téved oda néha egy-egy civilizálatlan hang - általában kimoderálom.
Az sem igaz, hogy külföldön nem fordul elő; ez nem hungarikum. Ahogy az a kulturális környezetszennyezés, ami terjeszti, zömmel az sem made in Hungary.
Nem a hangnemtől félek, az tünet.

Inkább a mögötte lappangó, gyülekezni látszó indulattól...

M. Fehérvári Judit írta...

Egyetértek az előttem szólóval, noha valami oka csak lehet annak, hogy a magyarokat közös kalap alá veszik csaknem mindenféle külföldi oldalon.
Itt van pl. a nem magyar Vatera: http://www.ebay.com/. Vannak olyan oldalai, s nem is egy, ahol szóba sem állnak magyarokkal. Ahol annyira sok a reményvesztett ember, mint nálunk,ahol annyira szabadosság van csupán szabadság helyett, mint itt, nem is csoda, hogy elszabadulnak az indulatok.

Edith Illyés írta...

Én is azt tapasztalom, hogy külföldön sokkal civilizáltabb a hozzászólások hangneme. Ennek szerintem egyszerű oka van: civilizáltabbak a szerkesztőségi anyagok. Többnyire a nagy újságok és televíziós médiacégek vezetik az internetes piacot is, és ezek hozták magukkal az offline világban megszokott "komoly" stílust, a kommentelők pedig igazodnak hozzá.

Nálunk viszont az offline média nagyon későn mozdult. A legprofibb Népszabadságnak is csak egy-két éve van normális honlapja, Magyar Nemzet stb. online jelenléte értékelhetetlen. Az internetes piacot 10 évig olyan, sajtóhagyományok nélküli vállalkozások határozták meg, mint az Index vagy az Origó. Ez utóbbit visszafogta a nagyvállalati tulajdonosi háttér, az indexes vállalati szubkultúra viszont a "gonzo" újságírásból nőtt ki -- így ami nyugaton egy marginális jelenség, az nálunk az egyik vezető hírportál révén maga a fősodor. A kommentelők pedig itt is igazodnak az elithez. Ha a publicisztika célja a másik ember verbális eszközökkel történő megsemmisítése, ha öncélúan trágárkodik, stb. akkor milyen hozzászólásokat várunk? És miután ezt látják az internetezők a nagy portálokon, sajnos így fognak viselkedni ott is, ahol egyébként a szerkesztőségi tartalom kifogástalan.

De azt is el kell ismerni, hogy a külföldi udvarias fórumok gyakran sokkal kevésbé érdekesek, mint a hazaiak. Itthon minden húsz infernális hozzászólásra jut egy-egy gyöngyszem. Sehol nincs annyi nyelvi lelemény és fekete humor az interneten, mint nálunk.

Petrus Augustinus írta...

Hát azt az ott írók is mondják, hogy a Mandiner és a Konzervatórium egy trolltanya. Szerintem azért ennek ellenére nem ilyen reménytelen a helyzet; sokszor igényesebbek a kommentes blogok, mint egyes fórumok. Itt van a Wang-folyó is. A perzsa választásos bejegyzés alatt pl. egy nagyon profi és hosszú beszélgetés alakult ki.

Studiolum írta...

Igen, én is hallottam már, hogy a szerzők ezen keseregnek, de teljesen igaza van az idézett cikk első kommenterének: „Fel kell vállalni a moderálással járó szellemi és morális felelősséget, nem beszélve a vele járó munkáról, ha valaki színvonalas fórumot akar fenntartani.”

Edith: ez fontos szempont, nem gondoltam rá. A kezdeti publicisztikák hangnemének biztosan nagy szerepe van a mai komment-stílus kialakulásában.

Azért van olyan nyelv, ahol az udvariasság és az érdekesség egyensúlyban van: az orosz, amely szinte egyenletesen sziporkázó, és ahol még az ellenfelet is kötelező szellemesen elküldeni nah, ahogy az ottani netszlengben mondják. De az amerikai szakblogok is, amelyeket egyfajta arisztokratikus nerdség határoz meg.

Petrov: rosszul látom, hogy mindjárt az első mondatod azt illusztrálja (noha nagyon visszafogottan), amiről fentebb szó volt? Egy angol vagy spanyol blog sosem kezdené a választ a szerző vagy az írás negatív minősítésével, hanem a tárgy (azaz hogy kinek milyen mintára van rálátása, és abból milyen következtetést von le) alapvetően szubjektív jellegét elfogadva valahogy így kezdené: „Értem, hogy neked ez a tapasztalatod, de én úgy látom…”

Ami a konkrétumot illeti: nem állítom, hogy külföldön ez nem fordul elő, hanem hogy eléggé kivételt jelent, amit igen gyakran maguk a kommentelők szankcionálnak.

A mögötte lévő indulattól én is tartok. A fórumgazdák gyakran azzal mentegetik a laissez-parler politikáját, hogy „jobb, ha itt megy ki a gőz”. Én viszont azt látom, hogy pont ez a gyakorlat teszi elfogadottá, hogy bárki bárhol kieresztheti a gőzt.

Petrus Augustinus írta...

Ez miért nem ment ki az angol verzióra? Nyilván ők a magyar kommentekről nem tudnának nyilatkozni, de érdekes lenne a véleményük egyéb kommentekről. Vagy ne teregessük ki a szennyesünket? xD

Studiolum írta...

Gondolkodtam rajta, csak nem láttam tisztán, mennyire menne át a mondanivaló lényege a magyar kommentek tényleges ismerete nélkül a külföldieknek, és mennyit kellene magyarázkodnom az angol verzióban, s ezért aztán sok bokros teendő között elmaradt az angol változat. (Talán nem is igen volt még ilyen, legföljebb ha egyszer vagy max. kétszer.) De ha így friss külső szemmel úgy látod, érdekes lehet különösebb magyarázat nélkül egy az egyben felrakni az angolra is, akkor megcsinálom.

Studiolum írta...

U.I. a kettővel ezelőtti kommenthez: bocsánat (csak most veszem észre) a Peters önkéntelen oroszra fordításáért: úgy látszik, a gondolataim még az Edithnek írt válasz fonalán haladtak tovább…

Petrus Augustinus írta...

Kimehetne; ám annak te vagy a tudója, hogy ennek milyen gyümölcse lenne. Ártani nem használ. Oszt, ki tudhassa? Valami csemegét is visszakaphatunk á la Languagehat. :)

Edith Illyés írta...

Laissez-parler: a Kurucinfón valódinak tűnő Facebook-azonosítóval, névvel, munkahellyel, nyilvános kapcsolati hálóval kommentelnek az emberek. Nagyon tanulságos olvasmány. A legképtelenebb sztorikat is névértéken elfogadják, és szabályosan hergelik egymást. Egyetemi oktatók, közalkalmazottak, tisztes családanyák követelik, hogy mikor lesz már újra tömeggyilkosság.

Ez egy nagyon régi probléma, hogy a média mennyiben tükre a valóságnak, és mennyiben vesz részt maga is a valóság alakításában. Amikor a fórumokon hergelés és gyilkosságra uszítás folyik, az egyértelműen az utóbbi kategória.

Viszont a szélsőjobbos ismerőseim :) is tele vannak panasszal. Ha ki kell menni az utcára, mindig ugyanaz a 20-30 ember áll össze, a többieket tankkal se lehet elvontatni a számítógép elől. :)