A társaság kedvéért

A mai Mandinerben – ahogy már néhány nappal ezelőtt is – írás jelent meg a kommentelés szabadságáról, a verbális erőszak terjedése és a véleményszabadság közötti dilemmáról. Fontos kérdés ez, amelyet újra és újra elő kell venni, ahogy az európai civilizáció teszi is már sok évszázada, s különösen a magyar sajtótörvény keltette bizonytalanság közepette örvendetes, hogy mindkét cikk határozottan kiáll a szabad véleménynyilvánítás mellett. Nincs is ehhez mit hozzátennem, s nem is tennék, ha nem olvasnám a cikkben azt a nyilvánvalóan költőinek szánt kérdést:

„A kommentek színvonala láttán [sokan hangoztatják], hogy a magyarok… a kommentelést csak fröcskölődésre használják. Kérdés, hogy a fejlett európai demokráciákban vajon magas röptű, esetleg mély értelmű, hidegvérű, racionális elemzéseket olvashatunk-e a kommentmezőkben?”

Nem kell sokat töprengenem, hogy határozott igennel válaszoljak a kérdésre. Töprengtem már eleget, rendszeresen olvasva több ország blogjait és fórumait. Az elmúlt években minden egyes nyelvnek kialakult a maga határozott komment-stílusa, s természetesen ezeknek is megvannak a maguk mélypontjai és krakélerei, de a társalgás hangneme mindegyiken összehasonlíthatatlanul magasröptűbb, hidegvérűbb, és civilizáltabb, mint a magyar neten. Nem is csak a köztudomásúlag tapintatos brit modorra gondolok itt, hanem a spanyoloknak még a ledorongolásban is megnyilvánuló udvariasságára, az olaszok cinizmusban is mértéktartására, vagy a görög kifinomultságra, amelyen még az elutasítást is elbűvölve olvassa az ember. S még az olyan szókimondó netes kultúrák is, mint az amerikai vagy a német, pontosak, a tárgyra koncentrálnak, és tiszteletben tartják vitapartnereiket. És ez nemcsak a „fejlett európai demokráciák” jellemzője. A török kommentekből süt a jóindulat, a perzsákból az empátia, és még a vagdalkozásban ránk leginkább hasonlító oroszokat is sokkal inkább a tárgy, és az információ megosztása érdekli, mint az, hogy ki kerekedik fölül a másikon. A kommentelés a mindennapos társalgás meghosszabbítása, ugyanannyi tisztelettel és empátiával egymás iránt, amennyit egy valódi társaságban is elvárnak a résztvevőktől. Ezért élvezetes olvasni őket.

Magyar kommenteket olvasni viszont a legritkábban élvezetes. A magyar kommentelők nagy része mintha a valódi társaságtól különböző közegnek tekintené az internetest, s úgy lép fel, ahogy egy valóságosban sosem tenné, vagy ha igen, rövid úton kigolyóznák belőle. Nem száll bele, hanem fennsőbbséges kívülállóként odamondogat, nem megérteni és kommunikálni akar, hanem kinyilatkoztatni és kioktatni. S amelyik fórumon ez lesz a norma, ott az ember nem tehet mást, mint amit hasonló körülmények között egy valódi társaságban tenne – otthagyja.

Illetve még egyet tehet. Ahol befolyása van, ott megpróbálhatja rávenni a résztvevőket a játékszabályok megváltoztatására. Kis faluban lakom, ahol az általunk szerkesztett civil egyesületi honlap az egyetlen helyi internetes fórum, s ilyenformán választások idején ezen ugrik egymás torkának a falu jobb- és balfele, ugyanazok az emberek, akik nyilvános falugyűléseken képesek higgadtan, sőt humorral érvelni egymással szemben. Hosszú tanácstalanság után végül az alábbi moderálási elveket fogalmaztuk meg:

Szerkesztőségünk szeretné a magyar interneten sajnálatos módon eluralkodott indulatos és személyeskedő hangvételt távol tartani honlapunktól.

Bármennyire is ez a hang tűnik ma természetesnek a magyar internetezők körében, higgyék el, hogy az európai országokon belül ez inkább szomorú kivételt jelent.

Ezért a továbbiakban csak tárgyilagos hangvételű és a tárgyra koncentráló, indulattól, cinizmustól, gúnyolódástól, gyanúsítgatástól, kioktatástól, fölényeskedéstől, vagdalkozástól mentes, egymást és egymás álláspontját tiszteletben tartó és tisztelettel kezelő kommenteket közlünk. Ami nem ilyen, azt vagy teljesen kihagyjuk, vagy összefoglaló idézetként közöljük lényeges mondanivalóját.

Kérjük olvasóinkat, hogy segítsenek a tőlünk telhető mértékben hozzájárulni szellemi közéletünk tisztábbá és egészségesebbé tételéhez.

A helyzet rövid időn belül megváltozott. Mintha ki-ki felfogta volna, hogy a drót túloldalán is ember ül, a kommentek egyik napról a másikra tárgyilagossá és civilizálttá váltak, és sok olyan olvasó is elkezdett hozzászólni, akit addig a hangnem tartott vissza ettől. A korábban dühöngőként üzemelő fórum mára a falu egyik szellemi műhelyévé vált, s az itt felvetett és végigbeszélt problémák már nem egyszer folytatódtak hivatalos önkormányzati javaslatban.

Van még remény.