Kurban Bajram


A mai nap korán kezdődött Karaszart kazah falucskában, Novoszibirszktől kétszáz kilométerre délnyugatra, a kazahsztáni határ közelében. A három utcából és néhány tucat házból álló falu minden családja birkavágással készült a legnagyobb muszlim ünnepre, Eid al-Adhára, vagy ahogy török és perzsa vidéken nevezik, Kurban Bajramra, az áldozat ünnepére.


Az áldozat ünnepén az egész muszlim világ Ábrahám engedelmességéről emlékezik meg, amellyel Allah parancsára kész volt feláldozni egyetlen fiát, s fia engedelmességéről, amellyel beleegyezett az áldozatba. Engedelmességük láttán Allah teljesítettnek tekintette az áldozatot, és megparancsolta, hogy Ábrahám egy kost öljön le fia helyett. Ugyanígy beszéli el ezt a Biblia is, azzal a különbséggel, hogy a Korán szerint ez a fiú Ábrahám elsőszülöttje, a rabszolga Hágártól származó Izmael, az arab nép ősatyja volt.


A hajnali birkavágás után Karaszart férfijai reggeltől kezdve csoportosan járják be a falu minden házát, tiszteletüket téve a házigazda előtt, és bőséget kívánva az elkövetkező évre. Együtt imádkoznak és esznek a frissen vágott birkából. Ma egész napon át velük tartott Valerij Klamm novoszibirszki fotós is, aki már sok éve fényképezi a novoszibirszki körzet falvainak mindennapi életét. Képei, amelyeket néhány órája tett közzé a novoszibirszki terület fotóportálján, furcsa módon ismerős világot mutatnak be: néhány különbségtől eltekintve mindez lehetne akár egy kelet-magyarországi vagy erdélyi faluban is.


A vendégek rang szerint ülik körbe az alacsony, kör alakú ünnepi asztalt, a dasztarhant, s a birka csontjait a vendégek rangja szerint tálalják fel. A legnagyobb tiszteletben álló vendég kapja a csípőcsontot, az utána következő a combcsontot és a sípcsontot. Az asztalfőn ülő és az imádságot mondó legöregebb személy kapja a birka fejét, amelyből minden jelenlévőnek ad. Az ételt ilyenkor különösen illik dicsérni, s megkezdett kenyeret, megkezdett csésze teát nem szabad az asztalon hagyni.


Az áldozat ünnepén minden mozzanatnak különös jelentősége van az asztal körül. Még a macskának is, amelyet ilyenkor ugyancsak az asztal mellé invitálnak, megemlékezve a Próféta macskaszeretetéről, aki inkább levágta köntöse szélét, minthogy felébressze az azon alvó macskát.


És amelyik házban televízió is van, ott azt is megnézik, hogyan ülik meg a muzulmán világ más országaiban az áldozat ünnepét.




7 megjegyzés:

Komaváry írta...

"Az áldozat ünnepén az egész muszlim világ Ábrahám engedelmességéről emlékezik meg, amellyel Allah parancsára kész volt feláldozni egyetlen fiát, s fia engedelmességéről, amellyel beleegyezett az áldozatba. Engedelmességük láttán Allah teljesítettnek tekintette az áldozatot, és megparancsolta, hogy Ábrahám egy kost öljön le fia helyett. Ugyanígy beszéli el ezt a Biblia is, azzal a különbséggel, hogy a Korán szerint ez a fiú Ábrahám elsőszülöttje, a rabszolga Hágártól származó Izmael, az arab nép ősatyja volt."

Akkor ezt használom apropónak, hogy rákérdezzek a Habibira:

Craigh Thompson a Habibi c. képregényében erről is ír/rajzol:

http://hoodedutilitarian.com/wp-content/uploads/2011/10/Habibi0015.jpg

Ha olvastad, kiváncsi lennnék, te hogy értelmezett az orientalizmusát.

(A kép forrás ez az esszé, de csak a képregény után érdemes elolvasni, szerintem:
http://hoodedutilitarian.com/2011/10/can-the-subaltern-draw-the-spectre-of-orientalism-in-craig-thompsons-habibi/ )

Studiolum írta...

A Habibit nem tudtam végigolvasni. Valahol félúton feladtam, mert annyira szörnyen unalmas volt. Annak a néhány innen-onnan összelopkodott és a maga kontextusából kiragadva büszkén fitogtatott beginner level arabizmusnak meg csupán annyi köze van a Közel-Kelethez, mint Madonna kabbalizmusának a judaizmushoz. A legrosszabb fajta, megemésztetlen, széteső és csomagolópapírnak használt orientalizálás, amivel csak találkoztam.

Az volt az érzésem, mintha Buzzatti Képes poémáját akarta volna újra megcsinálni, a férfiszemmel szemlélt női testnek ugyanazt a végtelenített kiaknázását, csak orientális fülledtséggel és izgató arab betűmisztikával próbálná pótolni azt az erotikát, amely elemi módon hiányzik a grafikájából.

Elolvastam az ajánlott tanulmányt, és alapvetően helyesnek érzem a meglátásait, de azt gondolom, minden kritikájával együtt is túlságosan nagylelkű volt ehhez a fércmunkához.

Karcsi írta...

Melyikünk vágná le a köpenye, vagy inge szélét, hogy a macska tovább aludjon? Szeretünk valamit ennyire?

Komaváry írta...

Köszönöm szépen a gyors választ.

Mivel sem az orientalisztikát, sem az orientalizmust nem ismerem, segítettél helyére tenni a dolgokat.

Studiolum írta...

Én köszönöm, hogy alkalmat adtál rá, hogy a puszta zsigeri rossz érzésen túl megpróbáljam megfogalmazni is, ami nem tetszik. Utána is gondolkodtam még rajta, és lehet, érdemes volna részletesebben is írni róla, éppen az orientalizálásáról és általában az orientalizmusról. Olyan részleteset és jót, mint az általad ajánlott tanulmány, nem tudnék, de talán így is volna értelme. Már csak azért is, mert a tanulmány nagylelkűen átsiklik éppen az arabizálás buktatói fölött azért, hogy az általa legrosszabbnak tartott cselekményszálat boncolgathassa.

Tudom, hogy miután ilyen lendületesen kifejtettem a magam álláspontját, már nem egyszerű válaszolni rá, mégis megkérdezem, neked mi a véleményed a könyvről?

Kinga írta...

"Képei ... furcsa módon ismerős világot mutatnak be: néhány különbségtől eltekintve mindez lehetne akár egy kelet-magyarországi vagy erdélyi faluban is."

Nekem is ez volt az első gondolatom, hogy a keleties arcok nélkül, és azt leszámítva, hogy néhány fotón a földön ülnek, mennyire lehetne ez nálunk is valahol falun. Hogy a globalizáció akkor mégsem a Coca-colával és a van Damm filmekkel kezdődik, hanem a műszálas csipkefüggönnyel, a viaszosvászon terítővel, az aranykeretes kopott csendéletfotóval, a szőnyegvédő védőszőnyeggel, a rikító színű plüssjátékokkal megtöltött fenyő utánzatú laminált farost tálalószekrénnyel.
A második pedig az, hogy mennyire mindegy végül is ez addig, amíg megtartják az ünnepet, méghozzá nem egyedül, szűk családi körben, ahogy legtöbbünk a karácsonyt, hanem az egész falu együtt.

Komaváry írta...

Elnézést, hogy csak mostanra sikerült válaszolnom.

Mivel nem fért bele a megjegyzés terjedelmébe (és ilyen terjedelemben pláne nem illik ide), linkekkel kiegészítve ide tettem fel:

http://orokorom.freeblog.hu/archives/2011/11/10/A_Habibi_kapcsan/