Bella ciao

Olasz család
Margueriteclark nemrégiben rakta fel azt az izgalmas videót, amely két dalt egymás után lejátszva azt sugallja, hogy a máig népszerű olasz partizándal, a Bella ciao voltaképpen jiddis eredetű. A felvételt nemcsak a zene, hanem a háttereként összegyűjtött sok-sok klezmerzenész- és partizánfotó miatt is érdemes végignézni.


Una mattina
Mi son’ alzato
O bella ciao, bella ciao
Bella ciao, ciao, ciao
Una mattina
Mi son’ alzato
E ho trovato l’invasor.

O partigiano
Porta mi via
O bella ciao, bella ciao
Bella ciao, ciao, ciao
O partigiano
Porta mi via
Che mi sento di morir.

Se io muoio
Da partigiano
O bella ciao, bella ciao
Bella ciao, ciao, ciao
Se io muoio
Da partigiano
Tu mi devi seppellir.

Seppellire
Lassù in montagna
O bella ciao, bella ciao
Bella ciao, ciao, ciao
Seppellire
Lassù in montagna
Sotto l’ombra di un bel fiore

E le genti
Che passeranno
O bella ciao, bella ciao
Bella ciao, ciao, ciao
E le genti
Che passeranno
Ti diranno: „Che bel fior”.

Quest’ è il fiore
Del partigiano
O bella ciao, bella ciao
Bella ciao, ciao, ciao
Quest’ è il fiore
Del partigiano
Morto per la libertà
Egy reggel
felkeltem
o bella ciao, bella ciao
bella ciao, ciao, ciao
egy reggel
felkeltem
és ott találtam a megszállót.

Ó partizán
vigyél el
o bella ciao, bella ciao
bella ciao, ciao, ciao
ó partizán
vigyél el
mert érzem, hogy meghalok.

Ha meghalok
partizánként
o bella ciao, bella ciao
bella ciao, ciao, ciao
ha meghalok
partizánként
el kell temess engem.

El kell temess
ott fenn a hegyen
o bella ciao, bella ciao
bella ciao, ciao, ciao
el kell temess
ott fenn a hegyen
egy szép virág árnyékában.

És az emberek
akik arra járnak
o bella ciao, bella ciao
bella ciao, ciao, ciao
és az emberek
akik arra járnak
azt mondják majd: „Milyen szép virág.”

Ez a virág
a partizáné
o bella ciao, bella ciao
bella ciao, ciao, ciao
ez a virág
a partizáné
aki a szabadságért halt meg.


A felfedezés, írja Jenner Melletti a Repubblica Online 2008. április 12-i számában, Fausto Giovannardi borgo san lorenzói mérnök érdeme, aki autózás közben azon kapta magát, hogy a Bella ciao-t énekli a néhány héttel korábban, 2006 júniusában Párizsban vásárolt „Klezmer – Yiddish swing music” című CD egyik számára. Megállt. Elővette a CD-tokot, és megnézte az előadó nevét. Mishka Tziganoff odesszai cigány zenész volt, akivel a „Koilen” (Szén) című klezmer táncot 1919-ben New Yorkban vették viaszhengerre. A zenész családjáról – vagy inkább köröttük a századelő new yorki cigánynegyedének homályba burkolózó életéről – Robert Duvall 1983-ban filmet is forgatott „Angelo my love” címmel, amely az amerikai cigány kommentárokból ítélve olyanfajta kultuszfilmnek számít odaát, mint a Latcho drom Európában. Néhány részlete a youtube-on is látható. Akinek a teljes film megvan, szóljon!

Olasz város a századfordulón
Jenner Melletti cikkére Carlo Loiodice válaszolt a Carmilla Online május 6-i számában. Ebben rámutat, mennyi útja-módja van a motívumok átvételének és párhuzamos felhasználásának, s óvatosságra int: ha van is kapcsolat Tziganoff klezmer dallama és a Bella ciao között, azt valószínűleg több lépésben, bonyolult áttételek útján kell keresnünk, s nem szabad úgy rövidre zárnunk a dolgot, mint Giovannardi teszi, hogy biztosan a hazatérő amerikás olaszok hozták magukkal a dalt.

Olasz férj és feleség
Loiodice érvelésének előzménye is van. Giovanna Daffini gualtieri parasztasszony, az olasz népzene egyik legnagyobb énekesnője, aki tizenhárom éves kora óta dolgozott a Pó-menti rizsföldeken, 1962-ben, 49 évesen énekli magnóra Gianni Bosio és Roberto Leydi etnomuzikológusoknak a „Reggel, amint fölkelek, a rizsföldekre kell mennem” kezdetű dalt, a Pó-menti parasztasszonyok munkadalát. „Daffini dalaiban”, írja Gianni Bosio „ott volt generációjának valamennyi asszonya, egy foggal-körömmel végigharcolt élet minden bátorsága, a minden áron felnevelt öt gyerek élete, a mindennapi létezésért optimizmussal és bátorsággal folytatott küzdelem”. Bosio közbenjárására vették fel Giovannát és férjét, az őt hegedűn kísérő Vittorio Carpit a „Nuovo Canzoniere Italiano” együttesbe, aminek ők jobb megélhetést, mi pedig az oly ritka autentikus olasz népzene néhány szép felvételét köszönhetjük.

Olasz apa gyerekekkel és szamárral
Már az első néhány taktus után is nyilvánvaló, hogy a Bella ciao dallama és szövege ebből a dalból származik.








Giovanna Daffini: Alla mattina appena alzata (Reggel, amint fölkelek), a Giovanna Daffini: L’amata genitrice (1991) CD-ről

Alla mattina appena alzata
o bella ciao bella ciao bella ciao ciao ciao
alla mattina appena alzata
in risaia mi tocca andar.

E fra gli insetti e le zanzare
o bella ciao bella ciao bella ciao ciao ciao
e fra gli insetti e le zanzare
un dur lavor mi tocca far.

Il capo in piedi col suo bastone
o bella ciao bella ciao bella ciao ciao ciao
il capo in piedi col suo bastone
e noi curve a lavorar.

O mamma mia, o che tormento!
o bella ciao bella ciao bella ciao ciao ciao
o mamma mia o che tormento
io t’invoco ogni doman.

Ed ogni ora, che qui passiamo
o bella ciao bella ciao bella ciao ciao ciao
Ed ogni ora, che qui passiamo
Noi perdiam la gioventù

Ma verrà un giorno che tutte quante
o bella ciao bella ciao bella ciao ciao ciao
ma verrà un giorno che tutte quante
lavoreremo in libertà.
Reggel, amint fölkelek
o bella ciao bella ciao bella ciao ciao ciao
reggel amint felkelek
a rizsföldekre kell mennem.

És a rovarok és a szúnyogok között
o bella ciao bella ciao bella ciao ciao ciao
és a rovarok és a szúnyogok között
kemény munka vár rám.

A kápó ott áll a botjával
o bella ciao bella ciao bella ciao ciao ciao
a kápó ott áll a botjával
és a munkába görnyeszt minket.

Ó anyám, micsoda kín!
o bella ciao bella ciao bella ciao ciao ciao
ó anyám, micsoda kín
minden nap téged hívlak.


És minden órával amit itt töltünk
o bella ciao bella ciao bella ciao ciao ciao
és minden órával amit itt töltünk
a fiatalságunkat vesztegetjük el.

De eljön a nap, amikor mindannyian
o bella ciao bella ciao bella ciao ciao ciao
de eljön a nap, amikor mindannyian
a szabadságban dolgozunk.


Olasz család az asztalnál
A helyzetet bonyolítja, hogy 1965 májusában, a „Reggel, amint fölkelek” első nyilvános előadásai után egy bizonyos Vasco Scansani Giovanna Daffini falujából levelet írt az Unità kommunista napilapnak, s ebben azt állította, hogy a dalt ő írta 1951-ben a Bella ciao dallamára. Giovanna és férje készségesen el is ismerték, hogy ők valóban Scansani változatát adják elő, de ez csak egy a dal sok változata közül. A dolog nagy port vert fel, mondja Cesare Bermani az olasz „canto socialé”-ról, s mindenekelőtt a Bella ciao-ról Guerra guerra ai palazzi e alle chiese („Háború, háború a paloták és templomok ellen” – idézet az Internacionálénak a Marseillaise dallamára írt egyik 1874-es változatából) címmel írt tanulmánykötetében, s legfőbb eredménye az volt, hogy ráébresztette az olasz népzene kutatóit, „mennyivel bonyolultabb a népi énekesek világa, mennyi forrásból táplálkozik, s milyen mértékben figyelembe veszi a környező világ repertoárját, a közönség ízlését, sőt adott esetben még a népzene-kutatók elvárásait is”. 1974-ben egy újabb szerző is jelentkezett, Rinaldo Salvadore volt csendőr, akitől a dal egy 1934-ben (!) nyomtatásban is megjelent változata származott.

Olasz nagycsalád
Az eredeti rizsmunkás-dal sok változata közül én hármat találtam. Az egyiket, amelyet 1906-ban (!) jegyeztek fel, D. Massa, R. Palazzi és S. Vittone közölték Riseri dal me coeur (Pó-menti tájszólásban: „A szívemből tör fel”) című kötetükben. A másodikat és harmadikat Riccardo Venturi közli a Bella ciao történetének szentelt nagyszerű honlapján. Az a „mindenféle értelmezési kísérletnek ellenálló sűrű köd”, amelyet Margueriteclark említ a dallal kapcsolatban, minden bizonnyal abból is fakad, hogy az általunk ismert partizándal szövege számos ilyenfajta dal parafrázisának és kontaminációjának eredménye – hasonlóan a mexikói forradalom ezerféle betoldással ismert „La cucaracha” (A csótány) című dalához, amelyről korábban írtunk. Számunkra ezek a foszlányok már összefüggéstelennek tűnnek, de a Resistenza résztvevői, akik ismerték az eredeti dalokat, pontosan tudták, melyik versszak melyik eredetinek a parafrázisa.

Alla mattina appena alzata
o bella ciao, bella ciao
Bella ciao ciao ciao
alla mattina appena alzata,
devo andare a lavorar!

A lavorare laggiù in risaia
o bella ciao, bella ciao
Bella ciao ciao ciao!
A lavorare laggiù in risaia
Sotto il sol che picchia giù!

E tra gli insetti e le zanzare
o bella ciao, bella ciao
Bella ciao ciao ciao
e tra gli insetti e le zanzare,
duro lavoro mi tocca far!

Il capo in piedi col suo bastone
o bella ciao, bella ciao
Bella ciao ciao ciao
il capo in piedi col suo bastone
E noi curve a lavorar!

Lavoro infame, per pochi soldi
o bella ciao bella ciao
Bella ciao ciao ciao
lavoro infame per pochi soldi
E la tua vita a consumar!

Ma verrà il giorno che tutte quante
o bella ciao, bella ciao
Bella ciao ciao ciao
ma verrà il giorno che tutte quante
Lavoreremo in libertàaaaaaa!

Reggel, amint fölkelek
o bella ciao, bella ciao
bella ciao ciao ciao
reggel amint fölkelek
dolgozni kell mennem.

Dolgozni odalenn a rizsföldön
o bella ciao, bella ciao
bella ciao ciao ciao!
Dolgozni odalenn a rizsföldön
a tűző napon.

És a rovarok és a szúnyogok között
o bella ciao, bella ciao
bella ciao ciao ciao
és a rovarok és a szúnyogok között,
kemény munkát kell végeznem.

A kápó ott áll a botjával
o bella ciao, bella ciao
bella ciao ciao ciao
a kápó ott áll a botjával
és a munkába görnyeszt minket.

Nyomorult munka, kevés pénzért
o bella ciao bella ciao
bella ciao ciao ciao
nyomorult munka kevés pénzért
és az életed fogy el benne.

De eljön a nap, amikor mindannyian
o bella ciao bella ciao
bella ciao ciao ciao
de eljön a nap, amikor mindannyian
szabadságban dolgozunk!
Öregember szamárral és két kisfiúval
Stamattina mi sono alzata,
stamattina mi sono alzata,
sono alzata - iolì
sono alzata - iolà
sono alzata prima del sol.

Sono andata alla finestra
e ho visto il mio primo amor

che parlava a un’altra ragazza,
discorreva di far l’amor.

Sono andata a confessarmi
e l’ho detto al confessor.

Penitenza che lui m’ha dato:
di lasciare il mio primo amor.

Ma piuttosto che lasciarlo
son contenta mì a morir.

Farem fare la cassa fonda
e andremo dentro in tri:

prima il padre e poi la madre
e il mio amore in braccio a mi,
e il mio amore in braccio a mi.

Ma reggel felkeltem
ma reggel felkeltem
felkeltem – iolì
felkeltem – iolà
felkeltem napfelkelte előtt.

Az ablakhoz mentem
és láttam első szerelmemet

amint egy másik lánnyal beszélt
arról, hogy szerelmeskedjenek.

Elmentem gyónni
s elbeszéltem a gyóntatónak.

Azt a penitenciát adta:
hagyjam el az első szerelmemet.

De semmint hogy elhagyjam
készebb vagyok meghalni.

Koporsót készíttetünk
és belefekszünk hárman:

először apám-anyám
aztán szerelmem, karjaimban
aztán szerelmem, karjaimban.
Olasz nagycsalád árkádok alatt
E picchia picchia la porticella
dicendo: „Oi bella, mi vieni a aprir”.
E picchia picchia la porticella
dicendo: „Oi bella, mi vieni a aprir”.

Con una mano aprì la porta
e con la bocca la gli dà un bacin.
La gh’ha dato un bacio così tanto forte
che la suoi mamma la l’ha sentì.

Ma cos’hai fatto, figliola mia,
che tutto il mondo parla mal di te?
Ma lascia pure che il mondo ’l diga:
io voglio amare chi mi ama me.

Io voglio amare quel giovanotto
ch’l'ha fatt sett’anni di prigion per me.
L’ha fatt sett’anni e sette mesi
e sette giorni di prigion per me.

E la prigione l’è tanto scura,
mi fa paura, la mi fa morir.
Kopogtat, kopogtat az ajtón
és azt mondja: „Ó szépem, gyere, nyisd ki.”
Kopogtat, kopogtat az ajtón
és azt mondja: „Ó szépem, gyere, nyisd ki.”

Egy kezével kinyitotta az ajtót
szájával csókot adott neki.
Olyan hangos csókot adott neki
hogy az anyja meghallotta.

De hát mit tettél, lányom,
az egész világ rosszat mond majd rólad!
Hagyd el, mit mond a világ,
azt akarom szeretni, aki engem szeret.

Ezt a fiút akarom szeretni
aki hét év börtönt ült le értem
Hét év és hét hónap
és hét nap börtönt értem.

És a börtön olyan sötét,
hogy megrémít, hogy meghalok.

Olasz gyerekek horgásznak
A Bella ciao tehát a Pó-menti rizsföldeken született – még a 19. század második felében, írja Bermani, aki szerint eredetileg a „bella, ciao” is egyfajta búcsú a munkában elvesztegetett ifjúságtól. De akkor honnan a kétségtelen kapcsolat Tziganoff klezmer dallamával?

Megkockáztatom a hipotézist, hogy a hatás fordított volt. Lehetséges, hogy a klezmer dal született a Bella ciao-ból, pontosabban a rizsmunkások dalából.

Olasz falusi templom, ünnepi mise
Jó tíz éve, a Gyulafehérvárról Budapestre tartó éjjeli expresszre felszállva váratlanul illusztris társaságban találtam magam. A kupéban ketten ültek: egy római egyetemi tanulmányaira visszatérő görögkatolikus román kispap és Jakubinyi György erdélyi katolikus érsek. Utóbbi a katolikus pap minden sztereotípiáját meghazudtolta. Ritka férfias jelenség volt, elbűvölő zsidó humorral, figyelmességgel és hatalmas műveltséggel. Az akkor még tizenkét órás utat egyetlen fantasztikus one-man-show-vá változtatta, úgy, hogy minket beszéltetett a legtöbbet, s mégis az ő történeteire emlékszem leginkább. Hogy senkinek ne legyen hozott fórja, ezért se mi ketten nem társalogtunk egymással magyarul, sem ők ketten románul (noha a kispapnak és nekem „meg volt engedve”, hogy egymás között hol az egyik, hol a másik nyelven értekezzünk), hanem időről időre, ahogy Jakubinyi indítványozta, „váltottunk”, olaszról franciára, franciáról latinra, németre, oroszra, görögre, héberre, bár az újhébernél – amelyen Jakubinyi, mint mondta, Elie Wiesellel levelezik, minthogy családjaik szomszédok voltak Máramarosszigeten, s máig folyamatos jó kapcsolatban vannak egymással – mindketten csődöt mondtunk. Akkor visszatértünk valami közérthetőbbre, amit az időközben előkerült érseki misebor is elősegített.

Olasz gyerekjáték
Ekkor mesélte el Jakubinyi, hogy ő voltaképpen Giacomini, s dédapja még fagylaltárusként – gelati! gelati! – jött Máramarosszigetre. Mégpedig nem máshonnét, mint Csernovitzból, amely akkor az osztrák Bukovinához tartozott, aztán 1940-ig Cernǎuţi néven Romániához, aztán Черновци néven a Szovjetunióhoz, aztán ugyanezen a néven Ukrajnához. Hasonlóan hányattatott sorsú várost többet is ismerünk a régióból. Az olasz cukrászok, mondta, a századfordulótól kezdve éppúgy uralták a piacot a Monarchia keleti felében és az orosz birodalomhoz tartozó Dél-Ukrajnában, mint az albánok az egykori Jugoszláviában, a hemsinek (muzulmán örmények) Törökországban, vagy az azeriek ma Iránban.

Muzsikás, Szól a kakas már CD (1992)
A Muzsikás együttes 1992-ben adta ki „Szól a kakas már” című lemezét, amelynek borítójára annak az archív fotónak a Péreli Zsuzsa által készített gobelin-változatát tették, amely Margueriteclark videóján is látható a klezmer zene hátterében. A lemezen annak a máramarosi zsidóságnak a zenéjét rekonstruálták, amelyet az 1940-es évek első felében szinte maradéktalanul elpusztítottak. A rekonstrukció, egy soha le nem jegyzett zene rekonstrukciója negyven évvel később történt, meglehetős pontossággal. Mi alapján?

A Muzsikásék azokat az öreg cigány zenészeket látogatták végig, akik annak idején a zsidók ünnepségein zenéltek. Ezek pontosan ismerték és a 90-es évekig megőrizték azokat a dallamokat, amelyeket a különféle eseményeken játszani kellett. Gheorghe Covaci, Toni Árpád és a többiek, amikor a Muzsikás előjátszott egy-egy dallamot, amelyet ők már negyven éve nem játszottak, azonnal felismerték a stílust. „Honnan van ez?” kérdezték. „Biztos, száz százalékig, ezer százalékig biztos, hogy ez zsidó zene.” S azonnal utánajátszották, mindazzal az árnyalattal és ornamentikával, amellyel annak idején a zsidó ünnepeken játszották.

Olasz öregek
A kilencvenes évek elején a Fonóban, az Utolsó óra sorozatban – amelynek keretében a még élő idős erdélyi, felvidéki, kárpátaljai népzenészeket hívták meg előadásra és lemezfelvételre Budapestre – egy azóta meghalt huszti prímás szólóestjén voltunk Katával. A nevére már nem emlékszem, de biztosan nem lenne nehéz utánakeresni. Az est egyik fénypontja az volt, amikor bemutatta, hogy ugyanazt a dalt hogyan játszaná a helyi magyaroknak, ukránoknak, románoknak, a mulatni vágyó orosz pártbizottságnak, odahaza a családnak, fellépésen a művelődési házban. Fergeteges volt. Mint Jakubinyi érsek a vonaton. Addig fel nem fogott pontosságú illusztrációi a mondásnak: „ahány nyelven beszélsz, annyi ember vagy”.

Olasz nagycsalád
Márpedig ezen a vidéken, ahol együtt éltek zsidók, románok, ruszinok, cigányok, ukránok, magyarok, olaszok, oroszok, szlovákok, lengyelek, csehek, örmények, tatárok, a dallamok sem maradtak egy-egy nemzetiség kizárólagos tulajdonában. A „Szól a kakas már” magyar népdal – amely jelentős török-arab népzenei hatást is mutat – Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kedves dala volt, mint Móricz Zsigmond említi Erdély-trilógiájában. „Taub Eizik hászid csodarabbi 1780 körül került Nagykállóra melamednek (tanítónak) a nagykállói rasekol gyerekei mellé”, írja Szabolcsi Bence zenetudós, „s ott később rabbi lett. A költői lelkű, természetszerető rabbi a legenda szerint mezei sétája közben hallotta a dalt egy pásztorgyerektől, s egy belső hang ellenállhatatlanul ösztönözte őt annak megtanulására. Megvette hát a dalt két forintért. Abban a pillanatban, amikor a vásárt megkötötték, a rabbi megtanulta a dalt, a pásztorgyerek meg elfelejtette. Azóta a felvidéki zsidóság magáénak érzi a nótát, és zsoltáros virrasztásai s egyéb vallásos ünnepei alkalmával mindenütt énekli, mivel annak szövegéből Messiást váró, allegorikus értelmet érez ki.”








Muzsikás és Sebestyén Márta: Szól a kakas már, a Magyar zsidó népzene (1992) CD-ről

A Muzsikás a lemezen számos magyar, román, ruszin és egyéb népzenei hatást mutat ki a Tiszától a Fekete-tengerig játszott zsidó zenében. Mindezt a régió zenei professzionistái, a hivatásos cigánybandák közvetítették a nemzetiségek között. Nem lehetséges, hogy az olasz gelateristi-vel, a piacot Nagykállótól Odesszáig uraló Giacominikkal, Valentinikkel és Giulianókkal a rizsmunkások dalai is eljutottak a Pótól Mishka Tziganoffig, aki – mint Dorogi Katalin rámutat a 168 órában Jenner Melletti cikkéről megjelent tudósításában – rendkívül jól ismerte a romániai zsidó zenei repertoárt is?

Olasz értelmiségi
S hogy hogy néz ki az, amikor valóban egy zsidó dallamból lesz mozgalmi dal, arról a következő bejegyzésben írunk, kárpótlásul.

Idős olasz nő(Tullo archív fotói a Pó-síkságról)

9 megjegyzés:

anna írta...

én is énekeltem úttörő koromban, i pionyere vagy mi a szösz volt benne partizán helyett, majd egyszer előadom neked. a jakubinyi-történet remek és a belinkelt interjúban elképesztő dolgok vannak. nekem ez a blog olyan, mintha szabadegyetemre járnék.

Studiolum írta...

Nagyon megtisztelő, de nem érdemlem én ezt… én csak reszelgetem a körmömet és írogatok… úgy szabadegyetem ez csak, mint ahogy Hofi nagyapja volt szabadköméjes…

De az „i pionyere” verzióra kíváncsi vagyok. Teremtsünk rá alkalmat, hogy meghallgassam. Ezek szerint még fordítás után is tovább burjánzott a szöveg! Micsoda mediterrán életerő.

Jakubinyi érsek úrnak pedig egészségére, Isten adjon neki ezerannyit! [:iszik egy korty sirázi bort:]

marguerite írta...

na, most borzasztóan elirigyeltem ezt az imponáló alaposságot, meg áttekintést! :)
és köszönöm, órák óta itt sertepertélek a dalok között!

engem az nagyon megzavart gyerekként, hogy valahogy úgy képzeltem el, az első versszakok alapján, hogy a már haldokló partizán pont az ellenséget kéri meg, hogy temesse el. és hogy miért. érthetetlen, és nagyon felkavaró volt.
Az eljött a hajnal indítás is, a magyar fordításban sokkal drámaibban hatott, mint az eredetiben a szimpla reggel, felkeltem felütés.

Studiolum írta...

Nekem is mindig zavaros volt a szöveg. Muszáj volt látnom az eredetieket, amelyekből makaróni-módra összeállították, hogy megnyugodjak, nem az én készülékemben van a hiba.

(pl. „una mattina mi sono alzata / e ho visto il mio primo amor” vs. „una mattina mi sono alzato / e ho trovato l’invasor” – még az is jópofa, hogy a partizán-változatban muszáj volt hímnemesíteniük az egyes szám első személyű múlt időt, ilyenformán aztán egyetlen nőre tett utalás sem szerepel benne, már a „bellá”-tól eltekintve.)

Igen, a magyar szöveg eléggé „megemeli” a hamisítatlan olasz földhözragadtságú eredetit, akárcsak a klezmer dallam az olasz eredetit. Nemzetkarakter dolga :D

Örülök neki, és köszönöm!

Krónikás írta...

Úttörővasutas koromban énekeltem, az első változat változatát. Mivel ez a 80-as évek végén volt, mi már nem gondoltunk bele az esetleges politikai tartalmába - számomra (számunkra?) ez "csak" egy dal volt, amit jól lehetett énekelni.

Eljött a hajnal, elébe mentem,
o bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao
Eljött a hajnal, elébe mentem
S rám talált a megszálló.

Ha partizán vagy, vigyél el innen
o bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao
Ha partizán vagy, vigyél el innen
Mert ma érzem meghalok

Ha meghalok majd, mint annyi társam
o bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao
Ha meghalok majd, mint annyi társam
Légy te az ki eltemetsz

A hegyvidéken temess el engem
o bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao
A hegyvidéken temess el engem
Legyen virág a síromon.

Az arra járó majd megcsodálja
o bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao
Az arra járó majd megcsodálja
S mondja azt ez szép virág

Az ő virága a partizáné
o bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao
Az ő virága a partizáné
Ki a szabadságért halt meg.

Studiolum írta...

Igen, ez a „sztenderd” magyar szöveg. Én is ezzel énekeltem („mint annyi társam” :) ) Épp azért is nem raktam fel ezt a változatot, mert feltételeztem, hogy mindenki ismeri, és inkább egy szó szerinti magyar fordítást adtam helyette, hogy látni lehessen, pontosan mit is mond az olasz eredeti. De azért jó, hogy most legalább kommentben itt van! Legalább látni, mennyire különbözik a „bevett” magyar változat az olasz eredetitől.

Egyébként Riccardo Venturi idézett lapján, amelyet a Bella ciao változatainak szentelt, sok más mellett ott van ez a magyar verzió is. (Meg ennek a posztnak a megjelenése után átvette innen a szó szerinti magyar fordítást is, és magyarul (!!!) válaszolt rá, amivel egy következő bejegyzést ihletett…

nehogymá írta...

"katolikus pap minden sztereotípia"? lehetne? hogy részletesebben? ha jól sejtem, ez valami rossz dolog!!!

Studiolum írta...

Miért, talán nincsenek a katolikus papról sztereotípiák? De, sajnos, vannak.

Tamas DEAK írta...

Lehet az a prímás Murzsa Gyula?