December huszonkettedike, a leghosszabb éjszaka, az év legsötétebb napja. Oroszországban hagyományosan ezen a napon rendezik a Международный Праздник бардовской песни-t, a Bárdok nemzetközi ünnepét. A bárdokét, akik az elmúlt évtizedek sötét napjaiban a reményt, a személyességet, a költészetet tartották életben dalaikkal.
бард • bárd, énekes költő. Az 1960-80-as években páratlan népszerűségre tett szert néhány költő, aki saját gitárkíséretével (=> гитара) maga adta elő – eredetileg nem színpadi előadásra szánt – dalait, melyeknek szövege őszinte személyességével, gondolatiságával, gyakorta szatirikus hangvételével jótékonyan különbözött a korabeli „hivatalos” költészettől (vö. => авторская песня), és a közönség már csak ezért is még az „ártatlan” sorok közé is beleérzett egyfajta ellenzékiséget. Számaik – melyeket sokszor betiltottak – agyonnyúzott magnószalagokon, egyenként körmölt vagy indigóval gépelt másolatokban terjedtek (=> самиздат), és mivel zeneileg általában nem voltak túl bonyolultak, házibulikon, tábortűz mellett gyakran énekelték őket. A három leghíresebb ~ => Высоцкий В. С., => Окуджава Б. Ш. és Галич А. А. volt. (Soproni András: Orosz kulturális szótár, Budapest 2008, 35.)
A végtelenbe nyúló orosz weben megszámlálhatatlanul sok szájtot találni a bárdokról és az általuk énekelt „szerzői dalokról”. Szinte csak véletlenszerűen említhetünk néhányat: a bards.ru dal-archívumát, a lib.ru szöveggyűjteményét, vagy a nnm.ru gyarapodó lemezválogatását.
авторская песня • szerzői dal. Vokális művek tág csoportja, amelyek nem tartoznak a „hivatalos” művészetbe, és sokszor éppen annak ellenében születtek.
Elődeik közé tartoztak a 19. sz.-ban idegen dallamra íródott diákdalok, forradalmi indulók és rabénekek (vö. => Стело, товарищи, в ногу; => Славное море, священный Байкал), majd a => гражд. в. és a => ВОВ sok dala.
A voltaképpeni ~ az => оттепель időszakának terméke, amikor az országban megnőtt a szellemi, de egyben a fizikai mozgástér is. Ekkor vált tömegessé az a dalköltészet, amelyből később a => барды művészete kisarjadt. A dalok szerzői – számuk sok tízezer – maguknak írtak a saját legbelsőbb érzéseikről, közönségük többnyire a bizalmas baráti kör volt (vö. => кухонные разговоры). Ez a mély személyesség és őszinteség gyanakvást keltett a hatalom berkeiben, de a jelenség annyira tömegessé vált, hogy ellenőrzésére, kivált betiltására semmi esély nem mutatkozott, így a hatalom a néma figyelő szerepébe kényszerült, és csak a „legveszélyesebbnek” tartott dalokat és szerzőket igyekezett „kiszűrni”.
A ~ műfaji és hangulati szempontból sokszínű: a skála a románccal (=> романс) határos érzelmes művektől a country, a dzsessz és a blues motívumait is magába olvasztó, ironikus, szatirikus darabokig terjed. Viszonylag jól elkülöníthető a felületes, sablonos esztráddaloktól, alig választható el azonban az olyan eredeti hangvételű rockegyüttesek számaitól, amilyen a => Машина времени, => Аквариум.
A bizalmatlan hivatalos fogadtatás ellenére már 1959-ben sikerült megszervezni hat egyetem részvételével a diákdalszerzők szemléjét, a 60-as évek közepétől pedig egyre-másra alakultak a клубы смуденческой песни (КСП) – diákdalklubok, majd a студенческий szót felváltotta a самодеятельный – amatőr, öntevékeny, még később az авторский szó. E klubok taglétszáma ritkán haladta meg a húsz főt, viszont egyre gyakrabban szerveződtek nagyobb létszámú találkozók.
Az intim hangulatú ~ ma is megtalálja a helyét, mintegy a politika és tévéshow-k csinnadrattájának ellensúlyaként. Az új kihívást az jelenti, hogy a számok bekerülnek a tévébe, rádióba, hangrögzítő stúdiókba, és áruvá válnak. Nagy kérdés, nem öli-e meg az ezzel járó professzionalizmus magát a műfajt. (Soproni András: Orosz kulturális szótár, Budapest 2008, 10-11.)
Az ünnepi alkalomból Bulat Okudzsavától, a műfaj megteremtőjétől rakom fel alább az Ima (vagy François Villon imája) című dalt. Noha követője és barátja, Vlagyimir Viszockij sokkal ismertebb, nekem Okudzsava álomszerű dalai a legkedvesebbek, amelyek egy-egy nagyon egyszerű helyzetet énekelnek meg sok szeretettel, együttérzéssel és abszurd metaforával.
Окуджава Булат Шалвович • Bulat Salvovics Okudzsava (1924-1997). Grúz (=> грузины) származású, moszkvai születésű orosz költő, => бард és prózaíró, aki gyermekkorát az Arbaton (=> Арбат) töltötte. Pártmunkás szüleit letartóztatták, apját kivégezték, anyja lágerba került. Ő maga 1942-ben önkéntesként a frontra ment, megsebesült, 1945-ben leszerelték. 1945-50-ben a tbiliszi egyetem bölcsészkarán tanult, majd egy Калуга környéki falusi iskolában tanított, egészen anyja rehabilitálásáig, amikor visszatérhetett a fővárosba. Kalugában jelent meg első verseskötete. Az 1950-es évektől kezdve dalokat (=> авторская песня) is írt, melyeket gitárkísérettel maga adott elő, előbb szűk baráti körben, majd közönség előtt. A jelenség új volt, és bár a dalok nagy népszerűségre tettek szert, a hivatalos kritika sokáig nem volt hajlandó elismerni a költő tehetségét. A 60-70-es években egyre többen akadtak hozzá hasonló => барды, és valóságos mozgalom alakult, amelynek egyik elismert vezetője Okudzsava lett. A prózában is jelentőset alkotott: háborús emlékein alapuló kisregényét több 19. sz.-i történelmi tárgyú regény követte.
A hivatalos kritika hol a „nagy állampolgári témák” hiányával, hol pacifizmussal, hol történelmietlenséggel vádolta, a közönség viszont rajongott érte. Egyszerű, könnyen megjegyezhető dallamú, de jelképekben, misztikus-romantikus képekben gazdag szövegű dalai, melyeknek „hőse” a troli utasa, a trombitás, a papírkatona, a cirkuszi artistanő, egy moszkvai hangya, a 70-es évek olvasói és hallgatói számára tele voltak áthallásokkal, de ma is elevenen hatnak, különösen a szerző – ma már csak felvételekről hallható – előadásában.
A 60-70-es évek orosz => интеллигенция képviselője és bálványa volt, akinek – bár aktuális kérdésekben rendkívül ritkán szólalt meg – szavára odafigyeltek az emberek. Emlékét – egyebek között – a => Москва környéki Peregyelkinóban (Переделкино) дом-музей – emlékház őrzi, ahol születésnapján, máj. 9-én ünnepségeket rendeznek. (Soproni András: Orosz kulturális szótár, Budapest 2008, 269.)
Az Ima első változata az, amelyet a leggyakrabban hallani lemezfelvételeken.
Bulat Okudzsava: Молитва Франсуа Вийона (Ima / François Villon imája)
A második változatot Okudzsava 1994. október 2-i torontói koncertjén adta elő, 70 évesen, két évvel halála előtt. Jó látni, milyen szépen letisztult, leegyszerűsödött a végére.
Ha más is megszerette ezeket a dalokat, szívesen fordítok még belőlük.
бард • bárd, énekes költő. Az 1960-80-as években páratlan népszerűségre tett szert néhány költő, aki saját gitárkíséretével (=> гитара) maga adta elő – eredetileg nem színpadi előadásra szánt – dalait, melyeknek szövege őszinte személyességével, gondolatiságával, gyakorta szatirikus hangvételével jótékonyan különbözött a korabeli „hivatalos” költészettől (vö. => авторская песня), és a közönség már csak ezért is még az „ártatlan” sorok közé is beleérzett egyfajta ellenzékiséget. Számaik – melyeket sokszor betiltottak – agyonnyúzott magnószalagokon, egyenként körmölt vagy indigóval gépelt másolatokban terjedtek (=> самиздат), és mivel zeneileg általában nem voltak túl bonyolultak, házibulikon, tábortűz mellett gyakran énekelték őket. A három leghíresebb ~ => Высоцкий В. С., => Окуджава Б. Ш. és Галич А. А. volt. (Soproni András: Orosz kulturális szótár, Budapest 2008, 35.)
A végtelenbe nyúló orosz weben megszámlálhatatlanul sok szájtot találni a bárdokról és az általuk énekelt „szerzői dalokról”. Szinte csak véletlenszerűen említhetünk néhányat: a bards.ru dal-archívumát, a lib.ru szöveggyűjteményét, vagy a nnm.ru gyarapodó lemezválogatását.
авторская песня • szerzői dal. Vokális művek tág csoportja, amelyek nem tartoznak a „hivatalos” művészetbe, és sokszor éppen annak ellenében születtek.
Elődeik közé tartoztak a 19. sz.-ban idegen dallamra íródott diákdalok, forradalmi indulók és rabénekek (vö. => Стело, товарищи, в ногу; => Славное море, священный Байкал), majd a => гражд. в. és a => ВОВ sok dala.
A voltaképpeni ~ az => оттепель időszakának terméke, amikor az országban megnőtt a szellemi, de egyben a fizikai mozgástér is. Ekkor vált tömegessé az a dalköltészet, amelyből később a => барды művészete kisarjadt. A dalok szerzői – számuk sok tízezer – maguknak írtak a saját legbelsőbb érzéseikről, közönségük többnyire a bizalmas baráti kör volt (vö. => кухонные разговоры). Ez a mély személyesség és őszinteség gyanakvást keltett a hatalom berkeiben, de a jelenség annyira tömegessé vált, hogy ellenőrzésére, kivált betiltására semmi esély nem mutatkozott, így a hatalom a néma figyelő szerepébe kényszerült, és csak a „legveszélyesebbnek” tartott dalokat és szerzőket igyekezett „kiszűrni”.
A ~ műfaji és hangulati szempontból sokszínű: a skála a románccal (=> романс) határos érzelmes művektől a country, a dzsessz és a blues motívumait is magába olvasztó, ironikus, szatirikus darabokig terjed. Viszonylag jól elkülöníthető a felületes, sablonos esztráddaloktól, alig választható el azonban az olyan eredeti hangvételű rockegyüttesek számaitól, amilyen a => Машина времени, => Аквариум.
A bizalmatlan hivatalos fogadtatás ellenére már 1959-ben sikerült megszervezni hat egyetem részvételével a diákdalszerzők szemléjét, a 60-as évek közepétől pedig egyre-másra alakultak a клубы смуденческой песни (КСП) – diákdalklubok, majd a студенческий szót felváltotta a самодеятельный – amatőr, öntevékeny, még később az авторский szó. E klubok taglétszáma ritkán haladta meg a húsz főt, viszont egyre gyakrabban szerveződtek nagyobb létszámú találkozók.
Az intim hangulatú ~ ma is megtalálja a helyét, mintegy a politika és tévéshow-k csinnadrattájának ellensúlyaként. Az új kihívást az jelenti, hogy a számok bekerülnek a tévébe, rádióba, hangrögzítő stúdiókba, és áruvá válnak. Nagy kérdés, nem öli-e meg az ezzel járó professzionalizmus magát a műfajt. (Soproni András: Orosz kulturális szótár, Budapest 2008, 10-11.)
Az ünnepi alkalomból Bulat Okudzsavától, a műfaj megteremtőjétől rakom fel alább az Ima (vagy François Villon imája) című dalt. Noha követője és barátja, Vlagyimir Viszockij sokkal ismertebb, nekem Okudzsava álomszerű dalai a legkedvesebbek, amelyek egy-egy nagyon egyszerű helyzetet énekelnek meg sok szeretettel, együttérzéssel és abszurd metaforával.
Окуджава Булат Шалвович • Bulat Salvovics Okudzsava (1924-1997). Grúz (=> грузины) származású, moszkvai születésű orosz költő, => бард és prózaíró, aki gyermekkorát az Arbaton (=> Арбат) töltötte. Pártmunkás szüleit letartóztatták, apját kivégezték, anyja lágerba került. Ő maga 1942-ben önkéntesként a frontra ment, megsebesült, 1945-ben leszerelték. 1945-50-ben a tbiliszi egyetem bölcsészkarán tanult, majd egy Калуга környéki falusi iskolában tanított, egészen anyja rehabilitálásáig, amikor visszatérhetett a fővárosba. Kalugában jelent meg első verseskötete. Az 1950-es évektől kezdve dalokat (=> авторская песня) is írt, melyeket gitárkísérettel maga adott elő, előbb szűk baráti körben, majd közönség előtt. A jelenség új volt, és bár a dalok nagy népszerűségre tettek szert, a hivatalos kritika sokáig nem volt hajlandó elismerni a költő tehetségét. A 60-70-es években egyre többen akadtak hozzá hasonló => барды, és valóságos mozgalom alakult, amelynek egyik elismert vezetője Okudzsava lett. A prózában is jelentőset alkotott: háborús emlékein alapuló kisregényét több 19. sz.-i történelmi tárgyú regény követte.
A hivatalos kritika hol a „nagy állampolgári témák” hiányával, hol pacifizmussal, hol történelmietlenséggel vádolta, a közönség viszont rajongott érte. Egyszerű, könnyen megjegyezhető dallamú, de jelképekben, misztikus-romantikus képekben gazdag szövegű dalai, melyeknek „hőse” a troli utasa, a trombitás, a papírkatona, a cirkuszi artistanő, egy moszkvai hangya, a 70-es évek olvasói és hallgatói számára tele voltak áthallásokkal, de ma is elevenen hatnak, különösen a szerző – ma már csak felvételekről hallható – előadásában.
A 60-70-es évek orosz => интеллигенция képviselője és bálványa volt, akinek – bár aktuális kérdésekben rendkívül ritkán szólalt meg – szavára odafigyeltek az emberek. Emlékét – egyebek között – a => Москва környéki Peregyelkinóban (Переделкино) дом-музей – emlékház őrzi, ahol születésnapján, máj. 9-én ünnepségeket rendeznek. (Soproni András: Orosz kulturális szótár, Budapest 2008, 269.)
Az Ima első változata az, amelyet a leggyakrabban hallani lemezfelvételeken.
Bulat Okudzsava: Молитва Франсуа Вийона (Ima / François Villon imája)
A második változatot Okudzsava 1994. október 2-i torontói koncertjén adta elő, 70 évesen, két évvel halála előtt. Jó látni, milyen szépen letisztult, leegyszerűsödött a végére.
Пока земля еще вертится, пока еще ярок свет, Господи, дай же ты каждому, чего у него нет. Умному дай голову, трусливому дай коня, дай счастливому денег, и не забудь про меня. Пока земля еще вертится, Господи, твоя власть, дай рвущемуся к власти навластвоваться всласть. Дай передышку щедрому хоть до исхода дня, Каину дай раскаяние, и не забудь про меня. Я знаю, ты все умеешь, я верую в мудрость твою, как верит солдат убитый, что он проживает в раю! Как верит каждое ухо тихим речам твоим, Как веруем и мы сами, не ведая, что творим. Господи мой, Боже, зеленоглазый мой! Пока земля еще вертится, и это ей странно самой, пока ей еще хватает времени и огня, дай же ты всем понемногу, и не забудь про меня! | Ameddig még a föld forog amíg eleven a fény Uram, add meg mindenkinek amije nincs neki. Az okosnak adj jó fejet a gyávának lovat pénzt a szerencsésnek és ne feledkezz meg rólam. Ameddig még a föld forog Uram, uralkodóm, add, hogy aki uralomra vágyik uralkodhassék vágya fölött. Adj megpihenést a nagylelkűnek legalább míg a nap véget ér Káinnak adj megbánást és ne feledkezz meg rólam. Tudom, hogy mindenható vagy és hiszek bölcsességedben ahogy a megölt katona hiszi hogy tovább él a paradicsomban ahogy minden fül hisz csendes beszédeidnek ahogy mi magunk is hiszünk nem látván, mit teszünk. Uram, Istenem én zöldszeműm ameddig még a föld forog – maga se tudja, miért – ameddig még elég idő és tűz maradt: adj mindenkinek egy keveset és ne feledkezz meg rólam. |
Ha más is megszerette ezeket a dalokat, szívesen fordítok még belőlük.
3 megjegyzés:
Köszönöm ezt is, ajándékul küldöm: Ghymes együttes (Youtube Kézfogás)
Nézhető és hallgatható bepötyögve a keresőbe
YOUTUBE KÉZFOGÁS
Kézfogás (Szarka Tamás Ghymes együttes)
Boldog asszony kincse kicsi még, altatná nagyon
Álmos gyermek sír a takarón könnyét számolom
kórus: Boldog asszony kincse kicsi még, altatná nagyon
Álmos gyermek sír a takarón könnyét számolom
Nézd a szemeimet minden kiderül, kár mondani már
A magyarság szívbe menekül úgy is jót talál, úgy is jót talál
Kín altatná terhes idegét, félre fájdalom
Békesség az égbe kirepül, hull az oltalom
kórus: Kín altatná terhes idegét, félre fájdalom
Békesség az égbe kirepül, hull az oltalom
Nézd a szemeimet minden kiderül, kár mondani már
A magyarság szívbe menekül úgy is jót talál, úgy is jót talál
kórus: Másik kézbe simul a kezünk csepp a tengeré
Réges-régből új, ha sikerül Kárpát zengené
Másik kézbe simul a kezünk csepp a tengeré
Réges-régből új, ha sikerül Kárpát zengené
Nézd a szemeimet minden kiderül, kár mondani már
A magyarság szívbe menekül úgy is jót talál, úgy is jót talál
Nézd a szemeimet minden kiderül, kár mondani már
A magyarság szívbe menekül úgy is jót talál, úgy is jót talál
Bizony, ha lenne magyar „Bárdok éjszakája”, azon a Ghymesnek is ott kellene lennie. Én sok közül a „Tánc”-ot szeretem tőlük: http://www.youtube.com/watch?v=EY1ozK3KD2c
ennyi év alatt senki nem mondta még, hogy szívesen fogadna további fordítást? biztos mindenki perfekt orosz :-) én örülnék újabb daloknak!
rpanni
Megjegyzés küldése