Butibalausí

Tor des Animes, Mallorca Mallorca, Idris Ibn al-Yamani 11. századi arab költő verse a Can Majoral ház Butibalausí borának címkéjén


Nehezek voltak a serlegek, mikor kihozták elénk

ám tiszta borral megtöltve

könnyűvé váltak

s azzal együtt szinte a magasba repültek

ahogy a testet a magasba emeli

a szellem

Szép volna egy gyönyörű középkori arab serleggel illusztrálni ezt a verset, mondjuk a kuvaiti királyi iszlám kerámiagyűjtemény nemrégen megjelent, valóban királyi katalógusából. Én azonban mindenképpen valami helyit, mallorcait akartam, olyat, amit talán még az 1077-ben elhunyt helyi költő, Idris Ibn al-Yamani is kezében tarthatott, amikor költőtársaival poharazgattak a sziget sűrű, erős, finoman karamellás borából.

Mallorca, museum, medieval (pre-13th-century) Arabic pitcher11. századi arab korsó a mallorcai múzeumból

Ez a kor, az arab kalifátus kora volt a Baleári-szigetek – al-Yaza‘ir al-Sharqiya, „a Nyugati Szigetek” – aranykora. Ennek emlékét őrzik az egész Mallorcát behálózó, s máig használatban lévő kő öntözőcsatornák, a hegyi birtokközpontok, a granjá-k pompás szökőkútjai és arab feliratos festett gerendái, a legtöbb település – Binissalem, Banyalbufar, Alcúdia – és számos család arab neve. És persze a szőlőskertek. Közöttük is különösen a Can Majoral gazdaság, amelynek az ültetvény egykori arab nevét fenntartó Butibalausí borain máig ott van, minden egyes palackon, Idris Ibn al-Yamani verse, a Serlegek.


A Can Majoralhoz egy másik költő neve is fűződik. Ez nem más, mint a tulajdonos öccse, Biel Majoral, a katalán tanszék professzora és a mallorcai népzene egyik legjobb énekese és kutatója, ami igen nagy szó ezen a sok tekintetben archaikus, gazdag zenei hagyományokat őrző szigeten. Alább egyik kedves dalomat kötöm be az ő előadásában, a magyar népballadák motívumaira is emlékeztető Don Francisco balladát, amelynek külön ízt ad a jellegzetes, archaikus mallorcai katalán tájszólás.

Wang Wei utólagos kommentárja a legutóbbi mondathoz: Színesíti a dolgot, hogy a 18. századi eredetű szövegben az archaikus mallorcai katalánba korabeli spanyol mondatok is vegyülnek, mégpedig kétféle szinten: “Don Francisco” (akit katalánul helyesen “Don Francesc”-nek hívnának) tökéletesen beszél spanyolul, az asszony pedig megpróbál spanyolul társalogni vele, de csak hibásan megy neki. Ez arra utal, hogy a szerető az asszonynál magasabb társadalmi réteghez tartozik, minden bizonnyal a központi politikai hatalom képviselője. Ez a kettősség is hozzájárul a dal finomságához és mélységéhez.

Biel Majoral: Vou veri vou per no dormir
Biel Majoral: Don Francisco (8'43"). A Biel Majoral: Vou veri vou per no dormir CD-ről (1997)

Bona nit prenda estimada
Fins demà vespre no torn
Jo me’n vaig a la caçada
Sopa i colga’t de jorn.

Ella sopa i se colga,
fa allò que son marit diu.
Quan va esser dins la cambreta
a les portes sent: obriu.

Quien es que llama a la puerta
que no me deixa dormir
Aixeca’t que som Don Francisco
que te vengo a divertir.

Ara aviso a mis criadas
para que te vengan a abrir
Jo no vullo a tus criadas
sino que te vullo a ti.

Aquí baix han mort un home
no sé si és lo teu marit.
Millor, millor, Don Francisco
així més prest n’haurem sortit.

Davalla amb camisa blanca
i sabateta xoquí
mentre que obria la porta
ell li apaga el candelí.

Don Francisco, Don Francisco,
vós no ho solieu fer així.
Ella torna a prendre escala
i ell darrera la seguí.

Com dins lo blanc llit se colguen
Don Francisco fa un sospir.
Don Francisco, Don Francisco,
¿de què sospirau així?

Senyora, estava pensant
son marit si ens deu sentir.
No hagueu ánsia Don Francisco
és nou llegos lluny d’aquí.

Abans de la matinada
Don Francisco fa un sospir.
Don Francisco, Don Francisco,
¿de què sospirau així?

Senyora, estava pensant
quants infants teniu de mi.
Jo en tenc tres de Don Francisco
i dos del meu bon marit.

Senyora, estava pensant
son marit si és aquí dins.
Mal li roeguin els ossos
i la vista els escorpins.

No digueu mal senyoreta,
no digueu mal del marit
que pensant tenir-lo fora
potser el teniu dins el llit.

Com comença a trencar el dia
Don Francisco fa un sospir.
Don Francisco, Don Francisco,
¿de què sospirau així?

Senyora, estava pensant
de fer-vos un bon vestit,
una vestidura blanca
amb collaret carmesí.

L’agafà per la mà blanca
i se l’emmena al jardí.
Mon marit no em matis ara
tres paraules dixam dir:

Fadrines, viudes, casades,
preniu exemple de mi,
tenint lo marit a fora
no vos aixequeu a obrir,

perquè jo m’hi he aixecada
per això tenc de morir
i amb la punta de l’espasa
ma vida acaba aquí.
Jó éjszakát, kedves feleségem,
holnap estig nem jövök haza:
vadászni megyek.
Vacsorázz, s feküdj le időben.

Megvacsorázik, le is fekszik,
úgy tesz, ahogy férje mondta.
S már a hálószobában van, mikor
a kapunál azt hallja: nyissa ki!

Ki az, aki a kapunál szólít,
aki nem hagy aludni?
Kelj fel, mert Don Francisco vagyok,
jöttem, hadd mulassak veled.

Szólok mindjárt szolgáimnak
hogy jöjjenek ajtót nyitni neked.
Nem kívánom a szolgáidat,
hanem csak téged kívánlak.

Idelenn megöltek egy embert
nem tudom, nem a férjed-e.
Annál jobb az, Don Francisco,
így gyorsabban szabadultunk tőle.

Lemegy egy szál fehér ingben
és vörös bőr papucskában.
Míg az ajtót nyitotta neki,
amaz elfújta a gyertyáját.

Don Francisco, Don Francisco,
nem szokott ilyet csinálni!
Fordult vissza fel a lépcsőn,
amaz meg ment a nyomában.

Hogy a fehér ágyba befeküdtek,
Don Francisco sóhajt egyet.
Don Francisco, Don Francisco,
miért sóhajtozik így?

Asszonyom, arra gondoltam,
hátha idebent van a férje.
Ne aggódjon, Don Francisco,
messze van ő innen nagyon.

Pirkadat előtt
Don Francisco sóhajt egyet.
Don Francisco, Don Francisco,
miért sóhajtozik így?

Asszonyom, arra gondoltam:
hány gyermeke is van tőlem?
Három van Don Franciscótól
és kettő jó férjemtől.

Asszonyom, arra gondoltam:
hátha idebent van a férje?
– Rontás rágja a csontjait
skorpió egye a szemét!

Ne mondjon rosszat, asszonyom,
ne mondjon rosszat a férjéről
mert míg azt gondolja, távol van,
hátha itt van bent az ágyban.

Ahogy virradni kezd,
Don Francisco sóhajt egyet.
Don Francisco, Don Francisco,
miért sóhajtozik így?

Asszonyom, arra gondoltam:
szép ruhát készítek önnek,
talpig fehér ruhát
nyakán vérvörös gallérral.

Megfogja őt kézen fogva,
kivezeti a kertbe.
– Férjem, ne ölj meg azonnal,
hadd szólhassak még egy szót:

Lányok, özvegyek, férjes asszonyok,
tanuljatok példát rólam:
ha távol van a férj,
ne keljetek fel ajtót nyitni,

mert én felkeltem kinyitni,
s ezért kell most meghalnom,
és a kard éle által
életem itt véget ér.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

elég soká várt a drágalátos férj a megtorlással. Öt gyerek most félárva...

Studiolum írta...

Csak kettő. Három egészen az.

Névtelen írta...

percekig tartott, de azt hiszem, megértettem. azt hiszem.

Studiolum írta...

Már csak a dramaturgiai ökonómia mián gondolnám, amely ugye fokozottan jellemzi a balladát. A falon függő puska azért van, hogy elsüljön, az ötödik versszakban megölt ember meg hogy bemutatkozzon a végire.

talalttargy írta...

Hááát, bemutatkozott! Nagyon tetszett a ballada, a zene is. Lorca balladái is eszembe ötlöttek, Aranyéi is.Az Alvajáró románc vagy a Tengeri-hántás, akár a Kőműves Kelemenné. Csupa sűrítettség, feszültség, sejtelmesség.Titok. Szeretem őket.

Milyen hatalmas indulatok, ugyanakkor leheletfinom utalás: a fehér ruha vérvörös gallérral.)
Néhány napja olvasom blogodat, gratulálok. Tényleg nincs párja!

Studiolum írta...

Igen, nagyon egy tőről fakadnak. A mallorcai balladákat hallgatva nekem is ezek jutnak eszembe, meg még a Kriza-balladák. Olyan archaikusak és kifinomultak, amilyet „Nyugaton” már nem várna az ember.

Nagyon köszönöm a megtiszteltetést, és gyere máskor is!