Hieroglifák

Julia Borges országából küldte el nekünk nagy honfitársához méltó megfigyelését és töprengéseit.

Argentine, Buenos Aires, university, enigmatic/hieroglyphic graffiti: crow with human eye
Ahogy a buenos airesi egyetem bölcsészkarának hátsó lépcsőjén ereszkedem alá, egyszerre csak ez az erőteljes szem néz szembe velem. Semmiféle magyarázó felirat nem kísérte ezt a különös képet, amely ugyancsak különbözött azoktól a graffitiktől, amelyekkel az én diákkoromban borították be a különféle politikai csoportosulások az egyetem falait.

Nem mintha az utóbbi években nem jártam volna a tanszéken, csakhogy ma már csupán heti két órára nézek be, leadom az előadást, aztán már ott sem vagyok. Így aztán már évek óta nem kóboroltam az épület folyosóin a diák gyönyörűségével és nyugalmával, aki nincs is tudatában saját nyugalmának, míg diák. Múlt hónapban azonban ismét diákká váltam ugyanabban az épületben, ahol annak idején diplomát szereztem, s hogy minél intenzívebben élhessem át ezt a már elfelejtett érzést, egy héten át minden délután öt órát kellett odabent töltenem. Csak azért részletezem mindezt, hogy az olvasó is megérezhessen valamit az újrafelfedezésnek abból a lelkiállapotából, amely elfogott e kép láttán. Egy szem egy madárral.

Egy szem, amelyet ugyan festékszóróval és primitív körvonalakkal rajzoltak, de mégis azokra az egyiptomi hangulatú szemekre emlékeztetett, amelyeket a reneszánsz oly előszeretettel alkalmazott a különféle emblematikus kompozíciókban (és amelyeket e blog gazdája sokkal jobban tudna illusztrálni, mint én).

Alciato, Emblema 16, Ne credasJulia megtisztelő kihívására válaszolva, íme például Andrea Alciato jól ismert 16. emblémája: Ne credas (Ne légy hiszékeny), az Emblemata 1591-es leideni Plantin-féle kiadásából.

E reneszánsz hangulatban úgy véltem, a madár a szem fölött – amelynek formáját siettemben nem igazán figyeltem meg – talán sólyom lesz, az egyiptomi Hórusz falfirka-változata.

A lépcsőházban lefelé haladva azon töprengtem, vajon mi lehet mindez és mit jelenthet. S az alászállás – katabászisz – meghozta a választ. A következő lépcsőfordulóban ugyanaz a madár fogadott, ugyanazzal a fekete festékkel fújva, de most azzal a felirattal: „Cría cuervos” (Nevelj hollót).

Argentine, Buenos Aires, university, enigmatic/hieroglyphic graffiti: crow with inscription “Cría cuervos”
Világos! Egy holló! És mit tesz a holló, ha felneveled (a spanyol közmondás szerint): „…te sacarán los ojos” (kivájják a szemed).

Elbűvölt ezt az egymástól távol eső kép- és szövegtöredékekből konstruált üzenet, amely oly sok hasonlóságot mutat a reneszánsz és barokk jelképek és emblémák logikájával.

A szem és a (most már tudjuk) holló képe tehát egyfajta figyelemfelhívás volt, s egyszersmind néma vád is. Az emblémák és hieroglifák éber és figyelmes szeme itt kettős szerepet játszik: egyszerre kémlelője és áldozata az arra járó fekete hollóknak. Ezzel az ünnepélyes feszültséggel tekint ránk, különösen nagy erővel közvetítve üzenetét.

Külön fel kell hívnunk a figyelmet a beszédes módon aránytalan méretekre. A hatalmas szem mellett az áruló holló eltörpül, alsóbbrendűvé válik. Ezáltal a szem figyelő és figyelmeztető szerepe is nagyobb hangsúlyt kap.

Ám a tanszéken megejtett kalandtúra során még egyéb érdekes falfirkákra is bukkantam. Az alábbi kép ugyancsak ámulatba ejtett, s nagy elismerést ébresztett bennem a diákok kifinomult szimbolikus reprezentációs készségei iránt.

Argentine, Buenos Aires, university, enigmatic/hieroglyphic graffiti: fishes eating each other with inscription “¡Uníos!”
Elsőre antiimperialista jelentést olvastam ki belőle (tág értelemben: a kicsik egyesült erővel szembeszállhatnak a hatalmasokkal), de nyilván sok egyebet is bele lehet látni. Annyi bizonyos, hogy a jelkép a jól ismert, ókori eredetű mondást („a nagy halak megeszik a kicsiket”) fordítja visszájára az „egységben az erő” eszméje révén.

A holló és a szem máig titokzatos, konkrét vonatkozás nélküli képével ellentétben erről az ábráról tudni lehet, hogy az egyik politikai diákszervezet, a La Juntada jelképe.

A képnek sikerült igen sűrített és kifejező formában megfogalmaznia mondanivalóját, s noha úgy hallottam, nem a Juntada találta ki (úgyhogy ki tudja, talán más is rábukkan majd hasonló logóra a földgolyó valamelyik más pontján, s érdekes lenne tudni, milyen szerepben), de mindenképpen ők alakították ki ezt a tökéletes formáját. (Az ötletet, mondták nekem, innen merítették, s a motívum az internet sok más pontján – például itt / itt / itt – is felbukkan.)

A modern képalkotás, amely a valóság (mondjuk így, a természetben előforduló dolgok) átalakításával dolgozik, ilyenformán szemben áll azzal a hagyományos és konzervatív szemlélettel, amelyet Sebastián de Covarrubias alábbi emblémája példáz (Emblemas morales, Madrid, 1610, I. centuria, 88. embléma):

Covarrubias, Emblemas morales, 1611, Emblem I.88A víz oly termékeny, hogy ha béke lenne / a benne élő halak között, / úgy nagy bőségben ontaná / őket nap mint nap a földre. / Ám minthogy a torkosság ösztönzi őket / így mindegyikük nagy erővel igyekszik / felfalni a másikát: s a nagyok / élve ragadják el a kicsinyeket.

Covarrubias, Emblemas morales, 1611, Emblem I.88, commentaryA latin közmondás, amelyet Erasmus idéz Chiliades-ében [az Adagiá-ban], azt mondja: Magni pisces, parvos comedunt. A nagy halak megeszik a kicsiket. Morális értelemben a gazdagok azok, akik a szegények és erőtlenek javain híznak kövérre. Az embléma nyilvánvaló, s a MAIORA MINORIBVS OBSVNT (A nagyok elállják a kicsinyek útját) mottót Battista Mantovano Eclogái-nak 9. könyvéből vettük.

Igaz, Covarrubias keserűen szól erről a súlyos igazságról, s nem kerüli el figyelmünket felszólamlása a gazdagok ellen, „akik a szegények javain híznak kövérre”. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a halaknak ez az exempluma olyan állapotot mutat be, amelyen lehetetlen változtatni (sőt az sem biztos, hogy a halak bősége a földön, amely az epigramma szerint akkor állna elő, ha nem ennék egymást, vajon jó dolog lenne-e, minthogy több élelmet jelentene az embernek, vagy rossz, amennyiben a halak elárasztanák és elfoglalnák előlünk a földet).

Mekkora átalakulásnak kellett végbemennie ahhoz, hogy a természetet, amely korábban az emberi társadalom allegóriájaként szolgált, mára a társadalom alakítsa ironikus és allegorikus módon a maga képére. Az ember a maga kozmoszát vetíti ki a világra, s többé már nem látja mikrokozmosznak önmagát.

11 megjegyzés:

marguerite írta...

a halakat már láttam máshol valami más kontextusban, hasonló jelentéssel, de a hollós graffiti nagyon tetszik, épp mert kevésbé direkt vagy didaktikus!

http://confidencial.blogsome.com/images/cria_cuervos.jpg

Studiolum írta...

Igen, a hollós nagyon tetszett nekem is. Ráadásul Julia először csak az első képet küldte el megfejtésre, persze nem ment… akkor jött „kis segítségnek” a második.

Nekem a film egy másik borítóval van meg, az még jobban illik a rajzhoz: http://www.studiolum.com/wang/criacuervos.jpg

Komavary írta...

A hollósra egy alternatív magyarázat: valakinek nem sikerült befejeznie ezt a jelet, és utána találta meg a hollós-stenciles:

http://flickr.com/photos/48889122860@N01/46051590

Studiolum írta...

Nagyon jó! Ráadásul itt is a „szem a kézen” van a szemben, aminek a búvópatak-történetéről az egyiptomiaktól a barokkig (és ezek szerint tovább is, Naoki Urasawáig) tényleg kellene egy bejegyzést írni.

De mi az a tomodachi?

Komavary írta...

A Tomodacsi az ő: 友達. Vagyis a Barát - esetleg Haver, mindenki haverje.

Talán egy gyerekkori barát, biztosan szektavezér, világuralomra törő terrorista és gonosztevő.

Habár az első lapokon megjelenik (ő, illetve szimbóluma), több, mint húsz köteten át nem derül ki, kit rejt a jel.

Studiolum írta...

友達 (a szárazföldön 友达), Yŏudá, a Kiváló Barát. Netán Yoda mester is innen vette a nevét?

Lehet tudni, miért jele neki a szem a kézen?

ÉvaZsuzsanna írta...

Krasznahorka várában a várkonyhában az ajtó fölött festmény, jelképes háromszög, Isten szeme mindent lát. Figyelmeztetés volt, hogy ne sokat lopjon a személyzet?

Studiolum írta...

Nem hiszem. Ez csak egy kései népi értelmezése ennek a barokk Szentháromság-szimbólumnak. Inkább a szoba megszentelése lehetett a célja, mintha csak keresztet festettek volna oda. De az Andrássyakat ismerve az sem teljesen kizárt, hogy szabadkőműves jelkép volt, mert ők is használták a jelet.

Julia írta...

No pude resistirme a ver si había tenido comentarios (y debería avergonzarme de esta curiosidad rayana en la vanagloria).
Pero ahora tengo más curiosidad porque no puedo saber lo que se ha dicho... así que estamos peor. Espero que hayan sido positivos.

Este mensaje debería ser privado. Tendrías que tener la precaución controladora de Wang Wei que no publica comentarios hasta que él los ACEPTE.
Saludos y gracias por el espacio otra vez (es un honor participar de un blog de tanta calidad)

Studiolum írta...

On the request of Julia, a short resume of the Hungarian comments (in English so that others can read it as well):

Marguerite liked the graffiti with the crow, without any direct or didactic message, and the motto recalled her the title of Saura’s film (cover here.) I also added another cover, even more fitting to the post.

Komaváry from Tokyo sent a Tomodachi-graffiti hypothetising for wit that it might have been the starting point of the Buenos Aires graffiti. He commented that Tomodachi 友達 was the Excellent Friend, a hero of Japanese manga. And as these two kanas in Chinese are read as “Youda”, with the same meaning as in Japanese, it came to my mind that perhaps this was the origin of the name of Yoda from the Stars’ War.

And Éva Zsuzsanna remembered of having seen a Baroque graffiti of the eye in the Slovakian castle of Krasnahorka. It was in a triangle, and thus it obviously symbolized the ever-vigilant Trinity.

A very international workshop indeed! Go on, Julia, we are looking forward to your next topic!

Julia írta...

Thank you so much! Very interesting contributions!
(I'm sorry, but my written or spoken english is too limited)