A mexikói corrido

Mexikó, forradalom délen, 1912. Agustín Victor Casasola (1874-1938) fotója. Vö. http://content.cdlib.org/ark:/13030/hb367nb4xx/?layout=metadata&brand=calisphere
Olvasóinkhoz intézett felhívásunkra, hogy küldjék el nekünk a saját történelmük dalait, Fleur du Printemps az alábbi szép csokrot küldte a mexikói forradalom (1910-1920) corridó-iból. Levelének spanyol eredetije blogunk idegen nelvű változatán olvasható. A szöveget kommentáló fotókat a forradalom fotográfusa, Agustín Victor Casasola (1874-1938) készítette.

A corridó-k a spanyol románcok mexikói utódai. Az olyan nagy szabású érzelmeket, eszményeket, győzelmeket, vereségeket, fájdalmakat és örömöket éneklik meg, amelyek közösségi jelentőségűvé váltak a mexikói nép számára. A corrido a nép nyelve. A maga idejében az újság szerepét is betöltötte: a hírek énekelve terjedtek országszerte, sokkal inkább, mint újságokon keresztül, amelyek nem válhattak jelentős hírforrássá egy túlnyomórészt írástudatlan országban. Csak a legnagyobb emberek és események voltak méltók arra, hogy corridót költsenek róluk, de olykor az ország belső vidékeinek mindennapi életéből vett jeleneteket is megörökítenek.

Mexikói forradalom. Vonatról leszálló nők. Agustín Victor Casasola (1874-1938) fotója. Vö. http://content.cdlib.org/ark:/13030/hb0v19p09c/?layout=metadata&brand=calisphere
A corrido fontos ismertetőjegye a spontaneitás, az egyszerű nyelv és dallam. Kevés költői eszközt használ, rendkívül tömör, s fontosabbnak tartja a ritmust, mint a formát. Klasszikus szerkezete a 8a 8b 8a 8b képletet követi, ami lehetővé teszi, hogy többet is ugyanarra a dallamra énekeljenek. Ezért aktualizálható és változtatható, s ezért van az, hogy egy-egy corrido számos változatban él.

Mexikói forradalom. Katonák családi körben. Agustín Victor Casasola (1874-1938) fotója. Vö. http://content-s10.cdlib.org/ark:/13030/hb6199p2k3/?layout=metadata&brand=calisphere
Andrés Henestrosa, a mexikói indián származású irodalmár, politikus, szónok és költő szerint a corrido a nemzeti öntudattal és érzéssel együtt született meg Mexikó függetlenné válásának idején, ám a forradalommal érte el csúcspontját, amely a „porfirizmusnak”, Porfirio Diaz mexikói diktátor (1876-1911) rendszerének és az európaizálódásnak (Díaz a mexikói felső rétegek franciásodását támogatta) az elutasítását jelentette. Ez volt a nemzetté válás legjelentősebb és legszélesebb támogatottságú időszaka, amely a leginkább a mexikói valóságban gyökerezett, s innen fakad roppant népszerűsége is.

Mexico, Revolution. Gyalogló nő a lovagló zapatisták oszlopa mellett. Agustín Victor Casasola (1874-1938) fotója. Vö. http://content.cdlib.org/ark:/13030/hb1p300718/?layout=metadata&brand=calisphere
A forradalom az új pártok közötti konfliktusból eredt, minthogy a régieket Porfirio Díaz hatalomra kerülése után betiltották. Az első új pártot Francisco I. Madero szervezte Díaz újraválasztása ellen, s ő indította meg a fegyveres felkelést is. A mozgalom, amelyet a közös ellenség, Díaz gyűlöletén kívül semmi más nem tartott össze, később több kisebb pártra szakadt az egyes csapattesteket vezető tábornokok és az általuk megszállva tartott vidékek szerint. A tábornokok között különösen jelentős volt északon Venustiano Carranza, a máig érvényben lévő 1917-es alkotmány megfogalmazója, középen Emiliano Zapata, illetve ugyancsak északon Pancho Villa, Pascual Orozco y Álvaro Obregón, a Partido Nacional Revolucionario társalapítója, amely a jelenlegi Partido Revolucionario Institucional elődjeként az alapítás évétől, 1929-től 2000-ig volt megszakítatlanul hatalmon.

Mexikói forradalom. General Zapata on horseback. Agustín Victor Casasola (1874-1938) fotója. Vö. http://content.cdlib.org/ark:/13030/hb6p3009q4/?layout=metadata&brand=calisphere
Természetesen Pancho Villa és Emiliano Zapata örvendtek a legnagyobb népszerűségnek, s máig az ő nevükre mint elődjükre hivatkoznak bizonyos mozgalmak, mint a Nemzeti Felszabadítás Zapatista Hadserege (EZLN), vagy a Francisco Villa Népfront (FPFV).

A leghíresebb corridók közül választottam néhányat, meg amelyek a leginkább tetszenek nekem. Remélem, hogy az olvasóknak is tetszeni fognak.

Mexikói forradalom. Revolutionary soldier aboard a train holding the hand of a woman on the ground. Agustín Victor Casasola (1874-1938) fotója. Vö. http://content.cdlib.org/ark:/13030/hb8c601174/?layout=metadata&brand=calisphere
La Rielera. (A vasutasnő) Ezt a corridót még az iskolai kórusban énekeltük, s azóta szeretem. A vasút, ahol a vasutasnő dolgozik, México városát köti össze Durango és Coahuila északi tartományokkal, ahol Lerdo, Gómez, és főleg Torreón környékén fontos bányák voltak. A dal a forradalomnak a pártosodást követő szakaszából származik, amikor a Venustiano Carranzát követő carrancisták a villisták, Francisco Villa hívei ellen fordultak.



Vasutasnő vagyok és Juant szeretem,
ő az én életem és én az ő gyönyörűsége;
amikor azt mondják, indul a vonat,
adiós, vasutasnőm, elmegy a te Juanod.

Amikor azt mondja a mozdonyvezető
hogy indul a vonat San Juanba,
már hozom is a kosarát
amivel a földet rostálja

Van nekem egy pár pisztolyom
elefántcsont markolattal
azzal védem meg magamat
hogyha kell, a vasutasok ellen.

Van nekem egy pár pisztolyom
pontos a lövése
egyiket kedvesemnek hagyom
másikat ellenségemre fogom.

Adiós, lerdói fiúk,
gómeziek, torreóniak,
elmennek már a pályafelügyelők
véget ért örökre a műszak.

Van nekem egy pár lovam
a forradalom számára
az egyiket Vörösbegynek hívják
Verébnek a másikat.

Azt mondják, a carrancisták
olyanok, mint a skorpió,
amikor jönnek a villisták,
futnak felemelt farokkal.

Tudom, hogy mert mundérban látsz
azt hiszed, kérni jövök tőled
pedig én, te barna lány,
csak a kegyeidet keresem.

Amiért csizmában látsz,
azt hiszed, katona vagyok,
pedig csak szegény vasutas vagyok
a központi vasúton.

Yo soy rielera y tengo mi Juan,
él es mi vida yo soy su querer;
cuando me dicen que ya se va el tren,
adiós mi rielera ya se va tu Juan.

Cuando dice el conductor,
va salir para San Juan,
le llevo su canastita
con la que va a refinar.

Tengo mi par de pistolas,
con sus cachas de marfil,
para darme de balazos
con los del ferrocarril.

Tengo mi par de pistolas
con su parque muy cabal,
una para mi querida
y otra para mi rival.

Adiós muchachos de Lerdo,
de Gómez y de Torreón,
ya se van los garroteros,
ya se acabo la función.

Tengo mi par de caballos
para la Revolución,
uno se llama el Jilguero
y otro de llama el Gorrión.

Dicen que los carrancistas
parecen un alacrán,
cuando ven a los villistas
alzan la cola y se van.

So porque me ves de traje
crees que te voy a pedir,
solo quiero prieta chula
tus favores conseguir.

Si porque me ves con botas
piensas que soy melitar, [militar]
soy un pobre rielerito
del Ferrocarril Central.

Mexikói forradalom. Armed soldadera. Agustín Victor Casasola (1874-1938) fotója. Vö. http://content.cdlib.org/ark:/13030/hb909nb8h6/?layout=metadata&brand=calisphere
La Adelita. Ez az egyik leghíresebb mexikói corrido. A forradalomban nemcsak katonák vettek részt, hanem nők és gyerekek is kísérték a csapatokat, akik ellátták és etették a katonákat, s ápolták a sebesülteket és betegeket. [Itt látható a két nagy színésznő, María Félix és Dolores del Río szereplésével egy híres film egyik jelenete a mexikói mozi hőskorából, amely a háborúban a katonákat kísérő nőkről szól.]



A sziklás hegyvidéken
táborozott egy hadsereg
s egy bátor nő követte őket, aki
az őrmestert bolondul szerette.

Mindenki becsülte Adelitát
aki az őrmestert imádta
mert bátor volt és amellett szép is,
még az ezredes is tisztelte őt.

És hallották, hogy azt mondta
az, aki annyira szerette őt:

Ha Adelita hozzám jönne
ha Adelita a feleségem lenne,
selyemruhát vennék neki,
abban vinném táncba a laktanyában.

S ha Adelita elmenne mással,
utána mennék szárazon és vízen
a tengeren egy hadihajóval
s a szárazföldön katonai trénnel.

S amikor véget ért a kegyetlen csata,
s a sereg a táborba visszavonult,
egy asszony zokogása hallatszott,
sírása betöltötte a tábort.

Az őrmester hallván, s félve attól,
hogy imádottját örökre elveszíti,
fájdalmát magába visszafojtva
így énekelt szerelmesének:

És hallották, hogy azt mondta
az, aki annyira haldokolt:

És ha netán meghalnék a csatában,
s holttestemet ott eltemetnék,
Adelita, Istenre kérlek,
gyere el, és sirass el engem.

En lo alto de una abrupta serranía,
acampado se encontraba un regimiento,
y una joven que valiente lo seguía,
locamente enamorada del sargento.

Popular entre la tropa era Adelita,
las mujer que el sargento idolatraba,
que además de ser valiente era bonita,
que hasta el mismo coronel la respetaba.

Y se oía, que decía,
aquel que tanto la quería:

Y si Adelita quisiera ser mi esposa,
si Adelita fuera mi mujer,
le compraría un vestido de seda
para llevarle a bailar al cuartel.

Y si Adelita se fuera con otro,
la seguiría por tierra y por mar,
si por mar en un buque de guerra,
si por tierra en un tren militar.

Y después que termino la cruel batalla
y la tropa regresó a su campamento,
se oye la voz de una mujer que sollozaba,
su plegaria se escucho en el campamento.

Al oírla el sargento temeroso,
de perder para siempre a su adorada,
ocultando su dolor bajo el esbozo
a su amada le cantó de esta manera:

Y se oía, que decía,
aquel que tanto se moría:

Y si acaso yo muero en campaña,
y mi cadáver lo van a sepultar,
Adelita por Dios te lo ruego,
que con tus ojos me vayas a llorar.

Mexikói forradalom. General Pancho Villa on horseback
El Mayor de los Dorados. (A doradók őrnagya) A doradók („aranyozottak”) az Emiliano Zapata mellett leghíresebb forradalmi tábornok, Pancho Villa „elitcsapatai” voltak. Villa északon harcolt, míg Parral az USÁ-val határos Chihuahua államban. Ez a corrido ugyancsak a forradalom pártokra bomlásának korszakából van. Álvaro Obregón jelentős és kitűnő katona volt, később Mexikó elnöke lett.



Francisco Villa katonája voltam
a világhíres tábornoké,
aki ha egyszerű széken ült is
nem irigyelte az elnökét.

Most a tengerparton élek
s arra a halhatatlan időre emlékezem
Ay… Ay…
Most a tengerparton élek
s Parralra és Villára emlékezem.

A doradók egyike voltam
akit szerencséje őrnaggyá tett,
a háború tett nyomorékká
míg a hazát és a becsületet védtük.

Visszaemlékszem az elmúlt időkre
hogy harcoltunk a hódító ellen
ma az elmúlt időkre emlékszem
a doradókra, akiknek őrnagya voltam.

Lovam, amelyet annyiszor megültem
Jiménezben dőlt ki alólam
egy golyó, amelyet nekem szántak
az ő testén szaladt keresztül.

Haldokolva nyerített fájdalmában
s a hazáért adta életét
Ay… Ay…
Haldokolva nyerített fájdalmában
s hogy sirattam, amikor kimúlt.

Pancho Villa, emlékeimben
s szívembe vésve hordozlak téged
még ha olykor meg is vertek minket
Álvaro Obregón csapatai.

Mindig hű katonád voltam
a forradalom végéig
Ay… Ay…
Mindig hű katonád voltam
aki mindig az ágyúkkal szemben harcolt.

Fui soldado de Francisco Villa
de aquel hombre de fama mundial,
que aunque estuvo sentado en la silla
no envidiaba la presidencial.

Ahora vivo allá por la orilla
recordando aquel tiempo inmortal.
Ay… Ay…
Ahora vivo allá por la orilla
recordando a Villa allá por Parral.

Yo fui uno de aquellos Dorados
que por suerte llegó a ser Mayor,
por la lucha quedamos lisiados
defendiendo la patria y honor.

Hoy recuerdo los tiempos pasados
que peleamos contra el invasor,
hoy recuerdo los tiempos pasados
de aquellos Dorados que yo fui Mayor.

Mi caballo que tanto montara
en Jiménez la muerte encontró,
una bala que a mí me tocaba
a su cuerpo se le atravesó.

Al morir de dolor relinchaba
por la patria la vida entregó
Ay… Ay…
Al morir de dolor relinchaba
cómo le llorara cuando se murió.

Pancho Villa te llevo grabado
en mi mente y en mi corazón
y aunque a veces me vi derrotado
por las fuerzas de Álvaro Obregón.

Siempre anduve como fiel soldado
hasta el fin de la revolución
Ay… Ay…
Siempre anduve como fiel soldado
que siempre ha luchado al pié del cañón.

Mexikói forradalom. Agustín Victor Casasola (1874-1938) fotója. Vö. http://content-s10.cdlib.org/ark:/13030/hb1d5nb3n0/?layout=metadata&brand=calisphere
Caballo Prieto Azabache. (Hollófekete lovam) Ó, ez az egyik kedvenc corridóm. Egy katona siratja benne a lovát, aki megmentette az életét, amikor Villa katonái már kivégzésére készültek. A „Mauser” a forradalom tipikus lőfegyvere volt. Még Porfirio Díaz importálta az első darabokat Németországból, s gyárat is alapított tömeggyártásukra.



Hollófekete lovam, hogy is
felejthetnélek el, az életem köszönöm neked
amikor ki akartak végezni
a Pancho Villához hű csapatok

Felhős volt az éjjel
s egy előőrs meglepett.
S miután lefegyvereztek
kivégzésre ítéltek.

Amikor már a siralomházban voltam,
azt mondta Villa a szárnysegédnek,
tedd félre nekem ezt a lovat,
mert jól nevelt és engedelmes.

Tudtam, hogy nem tudok megszökni,
de csak a menekülésen járt a fejem.
S te, hollófekete lovam,
ugyanúgy gondolkodtál, mint én.

Emlékszem, hogy megkérdezték, mi az
utolsó kérésem halálom előtt.
Azt mondtam, hollófekete lovamon
ülve akarok meghalni.

S amikor felültettek rád,
és előkészítették a kivégzést,
csak a parancsszavamra vártál,
s átugrottál a fal fölött.

Három mausergolyóval benned
vágtattál, fekete, megmentve az életem
amit te tettél értem, lovam,
barátom, soha nem felejtem.

A tiedet nem tudtam megmenteni,
s a keserűségtől csak sírni tudok,
ezért, hollófekete lovam,
soha nem felejtelek el téged.

Caballo prieto azabache,
como olvidarte te debo la vida.
Cuando iban a fusilarme,
las fuerzas leales de Pancho Villa.

Fue aquella noche nublada,
una avanzada me sorprendió.
Y…después de… de…sar…marme,
fui condenado al paredón.

Ya cuando estuve en capilla,
le dijo Villa a su asistente,
me apartas ese caballo
por educado y obediente.

Sabia que no iba a escaparme,
solo pensaba en mi salvación,
Y tú mi prieto azabache
también pensaste igual que yo.

Recuerdo que me dijeron
pide un deseo pa'[para] justiciarte
yo quiero morir monta'o [montado] en mi caballo
prieto azabache.

Y cuando en ti me montaron
y prepararon, la ejecución,
mi voz de mando esperaste
te abalanzaste sobre el pelotón.

con tres balazos de mauser,
corriste azabache, salvando mi vida,
lo que tu hiciste conmigo
caballo amigo no se me olvida.

No pude salvar la tuya,
y la amargura me hace llorar,
por eso prie…to a…za…bache,
no he de olvidarte nunca jamás.

Mexikói forradalom. Katonák. Agustín Victor Casasola (1874-1938) fotója. Vö. http://content-s10.cdlib.org/ark:/13030/hb400008gc/?layout=metadata&brand=calisphere
La Cucaracha. (A csótány) Az egyik legnépszerűbb forradalmi dal Mexikóban, s az egyik legismertebb külföldön. Gyerekként egy ártatlan változatát tanultuk az iskolában, amelyben nem volt szó sem marihuanáról, sem forradalmárokról.

Mexikói forradalom. A La Cucaracha corrido röplapja


A csótány, a csótány
már nem tud járni,
mert nincsen neki
marihuanája, amit szívjon.

Már elmennek a carrancisták,
már elmennek üres hassal
mert azt mondják a villisták,
hogy másként éhen fognak halni.

Szegény csótány
keserűen panaszkodik,
hogy nincs vasalt ruhája,
a szénhiány miatt.

(Kórus)

Szegény Madero,
szinte mindenki elhagyta,
Huerta, a részeg bandita
csak az eke elé jó ökörnek.

Kikeményítetlen ruhát
veszünk fel nap mint nap
és ilyen huncutságok nélkül
mindenki tökfejnek gondol.

(Kórus)

Mindenki a székért harcol
amelyből a sok pénz fakad
északon Pancho Villa
délen meg éljen Zapata!

Egy dolog fakaszt nevetésre:
Pancho Villát ing nélkül látni,
s egy dolog borzaszt el:
a hitvány Huertát ingben.

(Kórus)

Egy Fordocska kéne nékem
hogy megtegyem az utat
oda, ahová a Megegyezést
az anyjába elküldte Zapata.

Egy színes papagáj
azt mondja egy tarkának,
aki a hazámmal tréfál,
azt vigye el a…

(Kórus)

Egyesek sokat rabolnak
aztán messze rejtőznek el
a törvény is őket védi
s minket hisznek bűnösnek

(Kórus)

Milyen szépek a markotányosnők
amikor a fandangót járják
Éljen Pánfilo Natera
Durango büszkesége.

Meghalt már a csótány,
viszik már elföldelni
négy ölyv kíséri
meg a templom egere.

La Cucaracha, la cucaracha,
ya no puede caminar,
porque no tiene, porque le falta,
marihuana que fumar.

Ya se van los carrancistas,
ya se van por el alambre,
porque dicen los villistas,
que se estarán muriendo de hambre.

Pobre de la Cucaracha,
se queja con decepción,
de no usar ropa planchada,
por la escasez de carbón.

(Coro)

Pobrecito de Madero,
casi todos le han fallado,
Huerta el ebrio bandolero,
es un buey para el arado.

La ropa sin almidón,
se pone todos los días;
y sin esas boberías,
se me figura melón.

(Coro)

¡Todos se pelean la silla
que les deja mucha plata;
en el Norte Pancho Villa,
y en el Sur Viva Zapata!

Una cosa me da risa:
Pancho Villa sin camisa,
otra cosa me da horror,
al vil Huerta en camisón.

(Coro)

Necesito algún "fortingo"
para hacer la caminata,
al lugar donde mandó
a la convención, Zapata.

Una guacamaya pinta
le dijo a una colorada,
quien se meta con mi patria,
se lo carga la…

(Coro)

Hay unos que roban mucho,
y luego huyen muy lejos,
validos de fuero y mando
y de que nos creen pen…itentes.

(Coro)

Qué bonitas soldaderas
cuando bailan el fandango.
Viva Pánfilo Natera,
el orgullo de Durango.

Ya murió la Cucaracha
ya la llevan a enterrar,
entre cuatro zopilotes
y un ratón de sacristán.

Mexikói forradalom. Táncoló katonák. Agustín Victor Casasola (1874-1938) fotója. Vö. http://content-s10.cdlib.org/ark:/13030/hb5x0nb6gc/?layout=metadata&brand=calisphere
La Valentina. A forradalom egy másik híres dala, s a másik személyes kedvencem. Igaz, nem a háborúról szól, hanem egy szerelmes katonáról, aki tudja, milyen veszélyekkel jár „Valentinát” szeretni.

A „Valentina” corrido szövege, Mexikó, 1915


Valentina, Valentina,
el akarom mondani neked
milyen érzés uralkodik rajtam
ami eljönni kényszerített.

Azt mondják, hogy szerelmed
bajt hoz arra, aki szeret
de legyen, vigye el az ördög,
tudok én meghalni is.

Ha most tequilát iszom,
azért holnap sherryt fogok,
ha ma részegnek látnak,
holnap már nem látnak annak.

Valentina, Valentina,
lábad elé térdelek,
ha holnap meg kell, hogy öljenek,
akkor is csak egyszer ölnek meg.

Valentina, Valentina,
yo te quisiera decir
que una pasión me domina
y es la que me hizo venir.

Dicen que por tus amores
un mal me van a seguir,
no le hace que sean el diablo
yo también me sé morir.

Si porque tomo tequila
mañana tomo jerez,
si porque me ven borracho
mañana ya no me ven.

Valentina, Valentina,
rendido estoy a tus pies,
si me han de matar mañana
que me maten de una vez.

Végül néhány corrido igazi történelemlecke versben előadva, mint például ezek.

Mexikói forradalom. Agustín Victor Casasola (1874-1938) fotója. Vö. http://content-s10.cdlib.org/ark:/13030/hb2f59n9r0/?layout=metadata&brand=calisphere

3 megjegyzés:

IttasKöltő írta...

Kedvenc bejegyzésem a szerzőtől :)

El Mexicano írta...

Én ezt a corridót ismerem, a szövege nagyon vicces, emlékszem, annak idején szakadtam a röhögéstől, amikor fordítottam. Ide most nem írnám be, de akit érdekel, annak szívesen elküldöm, ha ír az elmexicano2010@facebook.com-ra.

Fábri Péter írta...

A La cucaracha c. dalt lefordítottam és meg is jelent Kováts Kriszta: A Felkelő Nap Háza című albumán. Itt hallgatható meg:
http://kovatsmuhely.andromedium.hu/sites/default/files/kovats_kriszta_-_a_felkelo_nap_haza_3_la_cucaracha.mp3

És köszönet az érdekes írásért és a dalokért.

Barátsággal Fábri Péter