Pásztor az Alamut alatt

Alamut vára szinte megközelítheteten sziklán emelkedik. A szikla mellett lefutó patak medrében igyekszünk felkapaszkodni hozzá. Kel fel a nap, felragyogtatja a nyárfákat a patak partján, s a nyárfákon túl a kopár hegyoldalakat. A falu végén, a kaptároktól visszatekintve látjuk, hogy kis csoport kanyarodik felfelé az úton. Pásztorok mennek a hegyekbe felváltani társukat, és egy öreg házaspár tereli ki hat birkáját a vár fölötti legelőre. Bevárjuk őket. Az öreg a fehér szamáron méltóságteljesen viszonozza köszöntésünket. „Ilyen korán?” kérdezi. „A faluban aludtak? Kinél? Áhá, Ruszuli agánál”, helyez el minket az értelmezhető világ koordinátahálójában. „Nem lesz nagyon hideg?” kérdezi, egyszálingemre mutatva. „Mire felérek, még ezt is levetném”, mondom. „Nem megyek én olyan magasra, mint maguk.” Egy darabig együtt haladunk. Ahol az út elágazik, int, hogy kövessük. „Ne egyenesen menjenek fel, kerüljenek velünk erre a mező felé, innen sokkal szebben látszik a vár.” Velük tartunk. Az újabb útelágazásnál hosszan nézünk utánuk, míg el nem tűnnek a hegy hajlatában.

A perzsa zene hatalma

Perzsa szetar-játékos és megrészegült hallgatója. Muhammad-Sharif Musawwir miniatúrája A trónoló hercegnő egy 1600 körüli példányából, talán Bokharából. The Smithsonian Institute

Sokszor írtam már, hogy a perzsa zene a világ egyik legkifinomultabb és legerőteljesebb zenéje. Olvasóink ezt eddig tarthatták akár személyes elfogultságnak is. Mostantól azonban cáfolhatatlan bizonyítékunk van rá, hogy a perzsa zene minden más zenénél nagyobb hatást gyakorol már az elfogultságtól mentes gyermeki lélekre is. Sturm Dániel olvasónk írta csupán egy órája blogunk Facebook-oldalán a következő üzenetet:

Kedves Studiolum! Nagy örömmel olvassuk a posztjaitokat. A Masule, 1975 írásban található dal ezt a hatást váltotta ki 16 hónapos gyerekünkből: http://www.youtube.com/watch?v=5dLIlW0yzfY Nagyon sok zenét hallgat, de semmire nem reagált még ennyire hevesen. Egyszerre volt szenvedélyes és nyugodt. Köszönjük ezt is!

Mi köszönjük a megosztott élményt, amelyet itt tovább osztunk. Minthogy a videón a zene kevéssé hallható, egymás alatt közöljük még egyszer a giláni népdalt és a táncos videót. A kettőt egyszerre elindítva talán jobban rekonstruálható a szituáció. És figyeljük meg, hogy a gyermek nemcsak pusztán a lendületes ritmusra táncol, hanem kifejezetten ennek a dalnak a kezdő hangjait ismételgeti!


Freidoun Poorreza – Hossein Hamidi: ناز بداشته Naz Bedashteh (Szép Bedashteh), gilani népdal. A می گیلان Mi Gilan (gilakiul) / Man-e Gilan (perzsául) (Az én Gilanom) albumról (2007)


Aki maga is próbálkozni akar vele, annak legyen itt a népdal helyett egy valódi perzsa tánczene a Zagrosz-hegyvidéki Loresztánból, a bakhtiarikkal rokon lori nomádoktól, kamancsén és dafon, kerek perzsa hegedűn és fakeretre feszített bőrből álló kerek nomád dobon.



Sepa va dopa. Loresztáni tánc

Lori táncosok

Sar Agha Seyyed

A nyugat-iráni Zagrosz hegyei között főként nomád törzsek élnek – Reza Pahlavi sah 1930-as évekbeli reformjai előtt ők tették ki Irán lakosságának tíz százalékát. De kevés közöttük az olyan, aki mindig is nomád volt, mint a qashqaiok (ejtsd ghasghaj), a délre, a Siráz fölötti hegyekbe levándorolt azeri és türkmén törzsek utódai, akik cigányosan színes ruháikban a sirázi bazárt lepik el úgy, mint a fekete-fehér bakhtiarik az iszfahánit, s akikről szintén szeretnék majd írni. Az iráni nyelvű nomádok, mint a kurd, lor és bakhtiari törzsek, valószínűleg régi földműves kultúrák utódai, akiknek falvai a mongol hódítás majd az oszmán-perzsa háborúk évszázadai alatt pusztultak el, s a hegyekbe menekült túlélők a nomád pásztorkodással cserélték fel a földművelést. Sok jel utal erre, mint például az előző bejegyzés végén látott kőoroszlánok, amelyeket máig a jeles törzsfők sírja fölé állítanak, s amelyek ősei a Zagrosz határolta méd birodalom palotái előtt álltak. De az is, hogy a bakhtiari pásztorok, ha tehetik, újra falvakat hoznak létre a hegyek között, immár nem földműves falvakat, mert ott már csak szikla van, hanem afféle tanyaközpontokat, ahonnét a család két-három hónapos legeltetésekre vonul ki a környező hegyekbe. Az egyik ilyen falu سر آقا سید Sar Agha Seyyed, azaz Szejjid aga forrása, Iszfahántól kétszáz kilométerre keletre, közvetlenül a Zagrosz gerince alatt.


Az iráni turizmus egyik sokcsillagos nevezetessége Masule falu a Kaspi-tenger partján, amelynek házai fecskefészkekként kapaszkodnak fel a hegyoldalra. Masule azonban szinte csak mesterséges turistalátványosság Sar Agha Seyyedhez és a többi hasonló névtelen faluhoz képest, s talán csak annak köszönheti hírnevét, hogy turistabusszal is megközelíthető. A bakhtiari falvakhoz nem vezetnek utak: erről maguk a bakhtiarik gondoskodtak az évszázadok folyamán, így védekezve a sokféle hódító ellen a mongoloktól a perzsa államig. A vidéket az év nyolc hónapjában egyébként is elzárja a külvilágtól a hó. Amikor azonban látogatható, olyankor gyönyörű zöld is, s a rövid tavasz és nyár alatt lázasan igyekeznek virágot hozni a vad és a „fordított” tulipánok, azaz császárkoronák. Mint Maryam Zandi, Abbas Ghaderi és Mirjam Terpstra képein.


چشمی کوهرنگ Cheshme-ye Kuhrang (Kuhrang-forrás; az egyik legismertebb forrás a bakhtiari vidéken). A Mahoor Institute موسیقی بختیاری Musiqi-ye bakhtiâri (Bakhtiari népzene) albumáról (2007)

Bakhtiari sátrak

Régóta szeretnék már írni az Iszfahán fölött, a Chahar Mahal hegyvidékén élő bakhtiari nomádokról, akik még ma is úgy vonulnak milliós tömegben nyári szállásukról a télire, a völgyekből a hegyi legelőkre, lélegzetelállító utakon át, hegyi folyókat nyájukkal együtt átúszva, mint ahogy az első iráni néprajzi film, a Grass (1925) bemutatja, s akik tavasszal színes ponyvás szekerekkel ereszkednek le Iszfahánba, hogy letegyék a bazárban a télen készített szőtteseiket. Kezdetnek álljon itt most csak az a fotósorozat, amelyet Alieh Sâdatpur – az öreg bicikliket megörökítő iszfaháni fotográfusnő – készített róluk, s amelyet Bahman Alaeddin azaz Masoud Bakhtyari bakhtiari népzenész blogján találtam. A kísérőzenét is az ő lemezéről vettem.


Masoud Bakhtyari (Bahman Alaeddin): Tey tum rah تی توم ره /Râh-e bârik راه باریک (Sikátor) (4'13"). A Bahang بهنگ /Arus عروس (Menyasszony) (2007) lemezről.