Áttűnés: Ferenc-bánya

Aknaszlatina, Ferenc-bánya, 1908

Aknaszlatina, Ferenc-bánya, 2012. Kállai Márton fotói

„Aknaszlatina vagy Solotvyno az egykor virágzó kárpátaljai sóbánya folyamatosan alakul. A felszínen, egykori bányászkolóniák alatt beszakad a föld, kráterek képzőnek a bányát alámosó víz hatására, miközben a felszínre törő, sóval telítődött oldat lebegtető holt tengeri élményére egyre több turista jön áztatni magát. A bányászatnak vége, a korábban zömmel ott dolgozó magyarok pedig egyre inkább kiszorulnak az újfajta szórakoztatás ukrán világából. A természet romjain egy új világ kezd kialakulni miközben a régi emlékeiben él tovább mellette.”

Aknaszlatina, Ferenc-bánya, 1910

Bátor férfi lebeg az egykori Ferenc-bánya beszakadása nyomán keletkezett krátertó sós vizén a bányafák között

Hapax legomenon

Vajon hol van az Ujpesti-út? Vagyis hát hol van az az Ujpesti-út, Újpesttől négyszáz kilométerre, amelyből mindössze egyetlen szám létezik, az 50-es, s a tőle jobbra és balra sorakozó házak már mind вулиця Петра Грози, arról a Petru Groza román politikusról elnevezett utca, aki az 1918-as gyulafehérvári gyűlésen elsőként indítványozta Erdély és Románia egyesülését, majd a szovjet hadsereg támogatta első kommunista román kormány miniszterelnöke volt, s ilyenformán még a mai ukrán-román feszültségek ellenére is megérdemli, hogy utca legyen róla elnevezve az ukrajnai Солотвино-n, azaz Aknaszlatinán?


Ukrajna és Románia között a Tisza a határ, a néhány éve újra megnyitott határállomás mellett kétnyelvű óriásplakát hirdeti: „A Tisza, mely összeköt minket.” A román oldali Máramarosszigeten, azaz Sighetu Marmațiein, ahol még a román boltosok is szívesen fordítják magyarra a szót az idegen kedvéért, a főtérről induló, Nicolae Titulescu román királyi külügyminiszterről elnevezett utca váratlanul szalad neki a határnak, látszik, hogy nem ilyen rövid fesztávra szánták. Száz méter és egy óra múlva a túlparton már вулиця Сігітська, Szigeti utca néven vezet rá a főutcára, amely mellett a szomszédos Tiszafejéregyházán (Біла Церква, Biserica Albă) az 1920-ban Szigettől elvágott haszidok alapítottak 1941-ben elnémult temetőt, és Ștefan cel Mare 15. századi moldvai fejedelem köztéri mellszobrára, amely mellett a sarkon, a Raiffeisen bank automatája fölött tűnik fel egyetlen házon a minden bizonnyal 1938-1944 közöttről ottmaradt Ujpesti-út felirat. Ghost script a javából.

Temető a Kárpátokban

A Fekete-Tisza felső völgye, Kőrösmező, a régi magyar-lengyel határ.





A Tatár-hágó után a Prut völgyében halad lefelé az út, az első település Tatariv, azaz Tatárfalva. Kijev eleste (1240) után itt húzódott a mongol birodalom határa is, a tatár csapatok többször is betörtek a Kárpátokon, míg csak az Anjou-uralkodók a Máramarosból kiküldött román kenézekkel meg nem alapíttatták ellenük ütközőállamnak a későbbi Moldvát. A tatár határőrök emlékét helynevek lánca őrzi végig a Kárpátok túloldalán, s egyes történészek szerint az ő elszlávosodott leszármazottaik az itteni huculok is, máig a tatárokéra emlékeztető kis termetű, nagy teherbírású lovaikkal.

Tatariv után a Prut völgye néhány száz méteren át kiszélesedik, s jobboldalt olyan baldachinos építmény tűnik fel, mint amit a görögkatolikus útszéli Mária-szobrok fölé állítanak. Sokszor elhaladtam mellette, mielőtt először megnéztem.



A baldachin alatt azonban nem Mária-szobor van, hanem kereszt, amelyet háromnyelvű – német, magyar, ukrán – felirata szerint a hadisírok gondozását végző Osztrák Fekete Kereszt és a magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum állítottak 2005-ben az első világháborúban itt elesett osztrák-magyar katonák emlékére. Körötte négy oldalt két-két sornyi, talán inkább szimbolikus mint valóságos sírkereszt, összesen negyvennyolc darab.

Vajon mikor eshettek el honfitársaink? Az 1914 végi orosz offenzíva során, amely Kőrösmezőig is elért? A Galíciát visszafoglaló 1915-ös tavaszi hadjárat idején? Több egymást követő ütközetben a Tatár-hágó védelmében? Aki tudja, írja meg.

Fogadóbizottság

A verklisek, és különösen a berlini verklisek után íme egy berlini verklis ma délelőtt a Berkaer Straßén. „Darf ich ein Foto machen?” „Na klooor”.

Végjáték

A Monarchiát, Bécsnél és Budapestnél is jobban, Lembergben és Csernovicban találja meg az ember, ahol a birodalom széthullása óta a házak többsége Csipkerózsika-álomba dermedve őrzi száz évvel ezelőtti állapotát, s ahol manapság már, ha felújítanak, szerencsés kézzel ismét a Monarchia hangulatát igyekeznek visszaállítani. És persze Odesszában, a kikötőváros ócskapiacán, ahol a hullámverés olykor még partra veti a hajótörött birodalom maradványait. Mint ezt a néhány képeslapot a múlt heti zsákmányból.

Őnagysága Pozdnik Paula úrleánynak, Kispest, Üllői út 220-22, Teudloff-Dietrich gyár.
Tátraszéplak, 1916 (?) X. 14. Feladó Ritter J. hadapródjelölt. Tátraszéplak,
hadikórház, Tivoli pavilon. Üdvözletét küldi kézcsókkal Ritter József.

A Hotel Palace Tivoli, ahol Ritter József lábadozott. (Nem saját képeslap)

A tátraszéplaki üdülőhely Tivoli szállójából küldött képeslap békebeli idilljén a nemrég megnyitott villamosvasút lassan kocog a Csorba-tó felé. A mai Gerlachfalvi csúcs, az egykori Magyarország legmagasabb pontja még Ferenc József nevét viseli, sőt él még Ferenc József is. De már két éve tart a háború, ezért küldi Ritter József hadapródjelölt a képeslapot az üdülőhelyen berendezett hadikórházból Pozdnik Paula úrleánynak Kispestre, a Teudloff-Dittrich vasöntödébe és tűzoltófecskendő-gyárba. Valószínűtlenül távolinak tűnik még az idő, amikor Tátraszéplak Tatranska Polianka, a csúcs a Cseh Legionáriusok majd Sztálin, s a vasöntöde a MÁVAG Gépgyár nevet kapja, Kispest pedig beolvad Budapestbe.

Wielmożna Iza Lewicka. Kraków/Krakau, Rakowicka 19. II. 1918. II. 20.
Ki tudja betűhíven átírni az ukrán nyelvű üzenetet?

Az olmützi Ferenc József-teret ábrázoló képeslapot Volodimir a lengyel Krakkóba küldte, ám ukrán nyelven szabadkozik rajta, hogy a tervezettnél néhány nappal többet kell töltenie Morvaországban: ez a konstelláció már önmagában hű lenyomata a Monarchiának. A képeslap igazi főszereplője azonban a villamos, amelynek kedvéért az egész kompozíciót kissé balra tolták. A villamosközlekedés 1899. április 1-én indult meg Olmützben, s az olmützi cseh sajtó hosszan és élvezettel taglalta a „német” jármű veszélyességét: „Óvakodj a villamostól! Szekereket zúz és embereket öl!”

Ugyanaz a villamos hátulról, az Erzsébet tér felől (Nem saját képeslap)

„Az olmützi elektromos vasút első áldozata!”

A hangulat csak akkor fordult meg, amikor a Ferenc József-tér neve Masarykra változott, s a villamos addig kizárólagosan német feliratait is kizárólagosan csehre cserélték. Ekkorra már valószínűleg az ukrán-lengyel házaspár is Kelet-Lengyelországban élt, amely nem sokkal később, a határok nyugatra tolódásával Ukrajnává vált: talán így került a képeslap Odesszába.

„Hurra!” Fräulein Lena Hock, Hier [Offenbach], Goethestr. 78. 1917. III. 15.
Liebe Lena! Sende Dir hiermit einen herzlichen Tagesgrüß. War gestern auf der Suche nach Dir, konnte Dich aber nicht finden, hatte auch sehr wenig Zeit. Heute haben wir Nachtübung und dabei wird es auch spät werden. Nächste Woche geht ein kleines Transport ins Feld bin nicht dabei weil 98er. Grüßst Dich herzlich Dein Seppl [?] – Herzlichen Grüß an Deine Mama. Ob ich Morgen kommen kann weiß ich noch nicht.

Nem a Monarchia képeslapja, de éppen lehetne: a „mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek”-műfaj egész Európára jellemző volt a háború kitörésekor, akarunk is belőle egy szép gyűjteményt közzétenni Natasa Gajdarovával a Nagy Háború blogról. Különös, hogy a lap még három évvel később is népszerű volt, bár az offenbachi Seppl még csak most indul a nagy utazásra.

„Polnische Wirtschaft”. Der Krieg 1914/15 in Postkarten. Abteilung: Das deutsche Heer. 11. Serie: Soldatenleben im Felde. Reinertrag für die Ostpreußenhilfe 1915

És itt már meg is érkezett. A müncheni Lehmann-kiadó frontéletet bemutató képeslap-sorozatának e darabja ugyan felirata szerint egy „lengyel gazdaságot” ábrázol ám e gazdaság gyümölcseit már a német katonák élvezik, minden bizonnyal az 1915. tavaszi gorlicei áttörés után, valahol Galíciában.

„Uniform austryjacki szary. Kołnierz […] na nim gwiazdki białe” (Deák Tamás olvasata)
Kérjük lengyel olvasóinkat, segítsenek a többi szöveg kiolvasásában.

Itt pedig a gazdaság egykori tulajdonosai, a Monarchia hadseregébe besorozva. A tulajdonos talán emlékül írhatta fel a képre, milyen ruhát viselt ekkor: „Osztrák csukaszürke egyenruha. Csőgallér […] és rajta fehér csillagok.” Szükség is volt az emlékeztetőre, mert az egyenruha csakhamar megváltozik.



A fénykép ünnepelt főszereplője immár az újonnan megalakult független lengyel hadsereg egyenruháját viseli, amely 1929-ig maradt ebben a formában. Három álló társa marcona tartással kompenzálja az egyenruha  hiányát és demonstrálja, hogy ha a haza szólít, ők is helytállnak majd. Szükség is lesz rá nemsokára.

Az odesszai ócskapiacon vásárolt fényképeket és képeslapokat szívesen átadom beszerzési áron + postaköltségért olyannak, aki igazán megbecsüli őket. A 003. és 009. számúnak már van gazdája.