Gyerekkorunk dalai

Az argentín gyerekek számára a hatvanas évektől kezdve María Elena Walsh jelentette a zenét.

Azt hiszem, igazi forradalmat csinált azzal, ahogy a gyerekekhez beszélt, ahogy énekelt és mesét mondott nekik. Soha sem ostoba, didaktikus, gügyögő módon. Történetei, dalai, játékai mindig a gyerekek intelligenciájára appelláltak, kigúnyolták a közhelyeket, új értelmet adtak a költészetnek.

A „Manuelita, la tortuga” talán a legismertebb gyerekdala.


Manuelita, la tortuga (Manuelita, a teknős)

Manuelita vivía en Pehuajó pero un día se marchó. Nadie supo bien por qué a París ella se fue un poquito caminando y otro poquitito a pie. Manuelita, Manuelita, Manuelita ¿dónde vas? con tu traje de malaquita y tu paso tan audaz. Manuelita una vez se enamoró de un tortugo que pasó. Dijo: –¿Qué podré yo hacer? Vieja no me va a querer. En Europa y con paciencia me podrán embellecer. Manuelita, Manuelita, Manuelita ¿dónde vas? con tu traje de malaquita y tu paso tan audaz. En la tintorería de París la pintaron con barniz. La plancharon en francés del derecho y del revés. Le pusieron peluquita y botines en los pies. Manuelita, Manuelita, Manuelita ¿dónde vas? con tu traje de malaquita y tu paso tan audaz. Tantos años tardó en cruzar el mar que allí se volvió a arrugar y por eso regresó vieja como se marchó a buscar a su tortugo que la espera en Pehuajó. Manuelita, Manuelita, Manuelita ¿dónde vas? con tu traje de malaquita y tu paso tan audaz.

Manuelita Pehuajóban élt, míg el nem indult egy szép napon, és senki se tudja, miért, de meg sem állt Párizsig, a fele úton sétálgatva, a másik felén meg csak úgy gyalog. Manuelita, Manuelita, Manuelita, hova mész zöld malachitpáncélodban merész léptekkel az úton? Manuelita szerelmes lett egy fiatal teknőcbe s azt gondolta: Mit tegyek? Öregen már nem szeret. Elmegyek hát Európába, ott majd kiszépítenek. Manuelita, Manuelita, Manuelita, hova mész zöld malachitpáncélodban merész léptekkel az úton? A „Párizs” festőműhelyben lefestették lakkfestékkel kivasalták franciásra elöl is meg hátul is fejére parókát tettek a lábára csizmát adtak. Manuelita, Manuelita, Manuelita, hova mész zöld malachitpáncélodban merész léptekkel az úton? Olyan hosszú volt a hazaút hogy újra megráncosodott, s éppen mint ahogy elindult olyan öregen érkezett meg hűséges teknősbékájához aki várt rá Pehuajóban. Manuelita, Manuelita, Manuelita, hova mész zöld malachitpáncélodban merész léptekkel az úton?

Amikor társaságban szóba kerül, azonnal kiderül, hogy életkortól függetlenül mindenki rajong a dalaiért. Tavaly a La Galera Encantada (Az Elvarázsolt Hajó) színház fantasztikus María Elena gyerekdarabja épp erről szólt: a színészek kedvenc dalait felevenítve azt találgatták, vajon melyiket mi ihlette. Itt olvasható spanyolul (és itt angolul) Ruth Mehl, a legjobb argentín gyerekszínházi író beszámolója az előadásról.

Nehéz néhány kiválasztott dallal illusztrálni, mi volt olyan jellegzetes María Elena Walshban. Hangulattól és körülményektől függően más-más jut az ember eszébe. Nekem például most a „Don, Dolón, Dolón”, amely egy képet ad elő találós kérdés formájában. Vajon kitalálják-e, mit?


Don dolón dolón*
* A cím a harang hangját utánozza, valószínűleg a „Ding Dong Bell, Pussy’s in the Well” dalocska mintájára.

Duermo en el aljibe con mi camisón apolillado, don dolón dolón, duermo en el aljibe con mi camisón. No son las polillas, son diez mil estrellas que se asoman, don dolón dolón, por entre los pliegues de mi camisón. Cuando sale el sol tengo que meterme en el aljibe, don dolón dolón, duermo en el aljibe con mi camisón. Cuando yo aparezco, todos duermen y la araña teje, don dolón dolón, salgo del aljibe con mi camisón. A ver si adivinan, a ver si adivinan quién es esta, don dolón dolón que está en el aljibe con su camisón.

Kút fenekén alszom molyette ingben don, dolón, dolón, kút fenekén alszom ingecskémben. De nem a moly ette, hanem ezer csillag don, dolón, dolón bújik meg ingecskémben. Mikor a nap süt, a kút fenekén alszom don, dolón, dolón a kút fenekén alszom ingecskémben. Mikor felkelek, már mindenki alszik, csak a pók sző don dolón dolón, mikor feljövök a kútból az égre ingecskémben. Lássuk, kitalálod, lássuk, kitalálod-e, ki lehet az don, dolón, dolón aki a kút fenekén alszik egy szál ingecskében.

Vagy a másik, a „Virslikutya Show” (spanyolul a tacskót hívják „virslikutyának”), amely szépen példázza, milyen fölényesen sikerült María Elena Walshnak elkerülnie a gyerekdalok és mesék Szkülláját és Kharübdiszét, azaz azt, hogy ha sikerül megmenekülniük az unalomtól, szükségszerűen didaktikusak lesznek. Ez az abszurd és mulatságos, meglepő rímekkel és váratlan fordulatokkal teli történet végül áltanulsággal zárul. Vagyis inkább nagyon is igazi és helyénvaló tanulsággal, csakhogy olyannal, amely teljesen eltér a hagyományos meséktől.


El show del perro salchicha (Virslikutya Show)

Perro Salchicha, gordo bachicha, toma solcito a la orilla del mar. Tiene sombrero de marinero y en vez de traje se puso collar. Una gaviota medio marmota, bizca y con cara de preocupación viene planeando, mira buscando el desayuno para su pichón. Pronto aterriza porque divisa un bicho gordo como un salchichón. Dice “qué rico” y abriendo el pico pesca al perrito como un camarón. Perro salchicha con calma chicha en helicóptero cree volar. La pajarraca, cómo lo hamaca entre las nubes y arriba del mar. Así lo lleva hasta la cueva donde el pichón se cansó de esperar. Pone en el plato liebre por gato, cosa que a todos nos puede pasar. El pichón pía con energía, dice: –Mamá, te ha fallado el radar; el desayuno es muy perruno, cuando lo pico se pone a ladrar. Doña Gaviota va y se alborota, Perro Salchicha un mordisco le da. En la pelea, qué cosa fea, vuelan las plumas de aquí para allá. Doña Gaviota: ojo en compota. Perro Salchicha con más de un chichón. Así termina la tremolina, espero que servirá de lección: El que se vaya para la playa que desconfíe de un viaje en avión, y sobre todo haga de modo que no lo tomen por un camarón.

A jóltáplált, gömbölyű Virslikutya napfürdőt vett a tenger peremén fején tengerészsombreróval és egy szál nyakörvvel a fürdőruha helyén. Egy álomszuszék sirály arra lebeg kancsal szemével aggódva kémlel keres és kutat és fürkész és töpreng hogy hogy áll a helyzet az ebéddel. Hirtelen lecsap, mert felfedezni vél valami kövér virsli-szerű csodabogarat: csak annyit mond: „nini!”, a csőrét nyitja ki és már viszi is, mint a snecihalat. Virslikutya angol hidegvérrel tűri, gondolván, hogy helikopteren repül a jómadár csőrében, mint a függőágy ölében a felhők között és a tenger körül. Így vitorláznak egész a fészekig ahol a fiókák már türelmetlenül várják a falatot, amivel megcsalatott az anyjuk, mert nem mindig minden sikerül. A fióka reklamál, hogy megáll a kanál: „Mama, becsapott téged ez a falat. Nagyon kutyaszerű máma a reggelű: hogyha belecsípek, ugat és harap.” Sirálynéba menten beleáll az ideg, ahogy Virslikutya bokán harapja: a pofonláda nyílik kinek-kinek, röpül a szőr és toll jobbra-balra. Sirály asszonynak egy monokli a szemén, Virslikutyának egy kék dudor a fején: ennyivel lett végül ki-ki gazdagabb meg egy tanulsággal, itt van, hallga csak: Aki a partra napozni megy, fogjon gyanút, hogyha repül, és legfőképpen öltözzék olyképpen hogy el ne vigyék eledelül.

Az állatok fontos szerepet játszanak María Elena Walsh verseiben. A fentiek mellett meg kell említsük a Macskát, aki kalapokra halászik, mindegyiket felpróbálja, s a dutyiban végzi, mert éppen rendőrsapkát ölt, amikor közzéteszik a körözést egy tolvaj macska ellen… vagy a szorgalmas tehenet, aki elhatározza, hogy beiratkozik Quebrada de Humahuaca iskolájába… vagy Hóseást, a mackót, aki overallban keresi fel a bazárt, s ott csodálatos dolgokra lel… vagy Mono Lisót, a majmot, aki tvisztelni tanítja a narancsokat… A lista a végtelenségig folytatható.

S ha már itt vagyunk, nem szabad megfeledkeznünk a Zoo Loco (Bolond állatkert) kötetről, amelynek szereplői kizárólag állatok. Ezek ugyan nem dalok, de jól mutatják María Elena Walsh kötődését angol családi örökségéhez, a nonszensz-rigmusokhoz. A könyvecske csupa rövid limerick-szerű versből áll, amelyek az argentín gyerekek számára közvetítik az angolok humorát (akik „igen komoly emberek, de roppant szeretnek ostobaságokat beszélni”, mint ő maga írja az előszóban). Ezek a történetkék, ahogy ő nevezi őket, bájosan abszurdak és megejtőek szabálytalanul hosszú-rövid verssoraikkal és a mindennapit a váratlannal kombináló rímeikkel. Csak két példa:

Un día, por la calle Carabobo se pasea una nena con un globo. De pronto da un traspié y todo el mundo ve que no es Caperucita, sino el lobo. Hace tiempo que tengo una gran duda hay una vaca que jamás saluda, le hablo y no contesta. Pues bien, la duda es esta: ¿será maleducada o será muda?

A Carabobo utcán, idehallgass, egy kicsi lány egy hatalmas léggömbbel futott orra is bukott úgy derült ki legott hogy nem Piroska ő, hanem a farkas. Régóta foglalkoztat egy dolog: van egy tehén, aki vissza sose köszön. Nem tudom, ez sértés, modortalan közöny, vagy csak nem megy neki a szövegértés?

A „Királyság a Feje Tetején”-ben ez a María Elena Walshra annyira jellemző látásmód válik uralkodóvá. Ez a képzeletbeli világ játékos és csalóka, de egyszersmind mélyértelmű és valóságos is, mert a szöveg gazdag és sok jelentésű, és többféle módon értelmezhető.



El reino del revés (A Királyság a Feje Tetején)

Me dijeron que en el Reino del Revés nada el pájaro y vuela el pez, que los gatos no hacen miau y dicen yes porque estudian mucho inglés. Vamos a ver como es el Reino del Revés. Me dijeron que en el Reino del Revés nadie baila con los pies, que un ladrón es vigilante y otro es juez y que dos y dos son tres. Vamos a ver como es el Reino del Revés. Me dijeron que en el Reino del Revés cabe un oso en una nuez, que usan barbas y bigotes los bebés y que un año dura un mes. Vamos a ver como es el Reino del Revés. Me dijeron que en el Reino del Revés hay un perro pekinés que se cae para arriba y una vez no pudo bajar después. Vamos a ver como es el Reino del Revés. Me dijeron que en el Reino del Revés un señor llamado Andrés tiene 1.530 chimpancés que si miras no los ves. Vamos a ver como es el Reino del Revés. Me dijeron que en el Reino del Revés una araña y un ciempiés van montados al palacio del marqués en caballos de ajedrez. Vamos a ver como es el Reino del Revés.

Azt mondják, a Királyságban a Feje Tetején a madarak úsznak és repülnek a halak, nem nyávognak a macskák, csak annyit: yes mert olyan sok angolt hallanak. Gyerünk, nézzük meg, ott van-e a helyén a Királyság a Feje Tetején. Azt mondják, a Királyságban a Feje Tetején nem a lábukkal táncolnak a népek, az egyik tolvaj rendőr a másik csendőr és kétszer kettő nem tesz ki négyet. Gyerünk, nézzük meg, ott van-e a helyén a Királyság a Feje Tetején. Azt mondják, a Királyságban a Feje Tetején a medve belefér egy dióba a kölykök bajuszt és szakállat viselnek és egy év csak három óra. Gyerünk, nézzük meg, ott van-e a helyén a Királyság a Feje Tetején. Azt mondják, a Királyságban a Feje Tetején van egy pekingi palotapincsi amelyik ha esik, felfelé esik míg egyszer végül nem tudott lejönni. Gyerünk, nézzük meg, ott van-e a helyén a Királyság a Feje Tetején. Azt mondják, a Királyságban a Feje Tetején egy Bandi nevű bácsi ezerötszázharminc csimpánzot nevel és egyiket se látni. Gyerünk, nézzük meg, ott van-e a helyén a Királyság a Feje Tetején. Azt mondják, a Királyságban a Feje Tetején a pókok és a százlábúak a palotában szörnyű úri rendben a sakktáblán vívják élet-halál-harcukat. Gyerünk, nézzük meg, ott van-e a helyén a Királyság a Feje Tetején.

Holnapig tudnánk mesélni María Elena Walshról és verseiről. Novellái külön posztot igényelnének, de már eddig is túlságosan igénybe vettük a jámbor olvasó türelmét. Noha sokkal többet hagytunk ki, mint amennyit elmondtunk, azt még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, milyen meghatározóak voltak ezek a dalok az argentín gyerekek sok generációja számára. Érdekes lenne látni, vajon így volt-e a szomszédos – persze ugyancsak spanyol nyelvű – országokban is.

Befejezésül a szorgos magyar kertészeknek küldöm ezt a dalt.



Canción del jardinero (A kertész dala)
(María Elena Walsh dalát ezen a felvételen León Gieco énekli)

Mírenme, soy feliz entre las hojas que cantan cuando atraviesa el jardín el viento en monopatín. Cuando voy a dormir cierro los ojos y sueño con el olor de un país florecido para mí. Yo no soy un bailarín porque me gusta quedarme quieto en la tierra y sentir que mis pies tienen raíz. Una vez estudié en un librito de yuyos cosas que yo sólo sé y que nunca olvidaré. Aprendí que una nuez es arrugada y viejita pero que puede ofrecer mucha, mucha, mucha miel. Del jardín soy duende fiel; cuando una flor está triste la pinto con un pincel y le toco el cascabel. Soy guardián y doctor de una pandilla de flores que juegan al dominó y después les da la tos. Por aquí anda Dios con regadera de lluvia o disfrazado de sol asomando a su balcón. Yo no soy un gran señor, pero en mi cielo de tierra cuido el tesoro mejor: mucho, mucho, mucho amor.

Nézzék csak, milyen boldog vagyok az éneklő levelek között amikor a szél a görkorcsolyáján a kerten végigzörög. Amikor aludni térek szemem lehunyva egy olyan országról álmodom, aminek virágszaga van. Nem tudok táncolni, de szívesebben is figyelek nyugodtan állva arra, hogy a lábam hogy ereszt gyökeret. Valaha megtanultam egy könyvből az összes gyomot meg egy csomó mást is amit csak én tudok. Megtanultam, hogy a dió ráncos és öreg kívül de ha felnyitod, sok-sok- sok-sok édesség van belül. A kert hűséges őre vagyok. Ha egy virág elszomorodik, kasztanyettán játszom neki, és ecsettel pingálok rá valamit. Doktor is vagyok, én őrködöm az összes virág fölött aki a huzatban dominózik, aztán meg csodálkozik, ha köhög. A kertbe Isten is rendszeresen ellátogat, felhőből locsolja, utána meg a nappal szárítgatja a virágokat. Nem vagyok nagy úr, de a földön kaptam egy kis darab eget ahol a legnagyobb kincset őrzöm: sok-sok-sok-sok szeretetet.

Mint a tücsök

Olvasóinkhoz intézett kérésünkre, hogy küldjék el nekünk saját történelmük énekeit, elsőként Julia válaszolt Argentínából, megosztva velünk az ő rendszerváltásuk dalait a 80-as évek elejéről. (A levél eredeti spanyol szövegét blogunk spanyol/angol nyelvű változatában olvashatják.)

A Wang folyó verseinek legutóbbi bejegyzését olvasva ébredtem rá, hogy nem tudnék igazán átfogó képet adni az argentín Átmenet dalairól. Hiszen annyi dal született akkoriban, amelyet nem ismerek, nem emlékszem rá, vagy csak a címét tudom, de soha nem hallottam. Mégis van néhány, amely azonnal felidéződik bennem, ha erre a korra gondolok.

Nem tudom, hogy egyformán jók-e, de tudom, hogy nem pontosan ugyanarról az időszakról szólnak. Némelyiküket magam is hallottam tizenkét évesen, amikor a demokrácia nevét újra emlegetni kezdték Argentínában, míg másokat szüleimtől örököltem. Az alábbiakban nagyon véletlenszerű válogatást adok belőlük, előre figyelmeztetve az olvasót, hogy a legutolsó dalok voltak a legáltalánosabb érvényűek.

Minthogy sok nagy név van, akik nem hiányozhatnának egy teljes áttekintésből, de akik nem váltak az én történelmem részévé, ezért úgy vélem, a legjobb, ha csak az 1982-83-as évek dalaiból válogatok.

Argentínát 1976 óta kormányozta az az önmagát „a nemzeti újjászervezés folyamatának” (Proceso de Reorganización Nacional) nevező katonai diktatúra, amely brutális elnyomás és sok ezer ember meggyilkolása révén szerzett szörnyű hírnevet magának. Az állam terrorizmusa láthatatlan csatornákon szerveződött, s valódi méretei a legtöbb argentín számára ismeretlenek maradtak egészen a demokrácia beköszöntéig. Az erőszak, cenzúra, elnyomás, és a mindezeket kísérő némaság légköre szinte természetes állapottá vált.

1982-ben a katonai junta elkövette legostobább lépését: háborút indított Nagy-Britannia ellen a Malvin- (angolul Falkland-)szigetekért. Noha mint minden honfitársam, én is vallom Argentínának a szigetekhez való jogát, ugyanakkor kétségbeejtő felelőtlenség volt a junta részéről az a gyilkos vállalkozás, hogy rosszul felszerelt és szinte teljesen védtelenül hagyott, kötelező katonai szolgálatukat töltő tizennyolc éves gyerekek tömegét küldje harcba a brit hadsereg ellen. Sajnálatos módon sok argentín a sovinizmustól elborult aggyal lelkesen éljenezte az ország de facto elnöke, Leopoldo F. Galtieri tábornok hadüzenetét. Épp a britektől elszenvedett, előre látható vereség vált az egyik legfontosabb tényezővé, amely a „Proceso” lemondásához és általános választások kiírásához vezetett 1983-ban.

A Nagy-Britannia ellen indított háború abból a szempontból is jelentős mozzanat volt, hogy ennek kitörésekor, 1982-ben a katonai diktatúra betiltotta az angol nyelvű zene sugárzását a rádiókban, ami elindította az úgynevezett „Rock Nacional” boom-ját (micsoda lázadás az „ellenség” szavát használni rá!)

1983-ban már mindannyiunkat lázban tartott a demokrácia közelgő eljövetele. Én ekkor 11-12 éves voltam (és, az egzotikus hatás kedvéért: Ushuaiában, a világ legdélebben fekvő városában laktunk), s emlékszem, mennyire lenyűgöztek a nagy argentín rockzenész, Charly García dalai, mint például az Inconsciente colectivo.


Charly García - Inconsciente colectivo - A Yendo de la cama al living c. lemezről, 1982

Kollektív tudattalan Charly García Születik egy virág, minden nap felkel a nap újra meg újra hallod a hangot, amely édes, mint a kenyér, s jó énekelni a kabócákkal együtt elméd ereszén. De van úgy, hogy valami transzformátor elszívja legjobb erőidet, visszafog, egyre többet követel tőled, s eljutsz oda, hogy már semmit nem akarsz De a szabadságot mindig ott hordozod valahol mélyen a szívedben, megronthatnak és elfelejtheted de mindig ott marad. A szabadságot mindig ott hordozod valahol mélyen a szívedben, megronthatnak és elfelejtheted de mindig ott marad Tegnap az éhezőkkel álmodtam, a bolondokkal, az eltűntekkel és a bebörtönzöttekkel, s ma úgy ébredtem, hogy ezt a dalt dalolom, amelyet oly régen írtak és amelyet énekelni kell újra, megint.

Inconsciente colectivo Charly García Nace una flor, todos los días sale el sol de vez en cuando escuchas aquella voz. Cómo de pan, gustosa de cantar, en los aleros de mi mente con las chicharras. Pero a la vez existe un transformador que te consume lo mejor que tenés te tira atrás, te pide más y más y llega un punto en que no querés. Mamá la libertad, siempre la llevarás dentro del corazón te pueden corromper te puedes olvidar pero ella siempre está Mamá la libertad, siempre la llevarás dentro del corazón te pueden corromper te puedes olvidar pero ella siempre está Ayer soñé con los hambrientos, los locos, los que se fueron, los que están en prisión hoy desperté cantando esta canción que ya fue escrita hace tiempo atrás. Es necesario cantar de nuevo, una vez más.

Emlékszem egy másik, későbbi dalára is, amely kimondatlanul is nagyon sokat mondott: A dinoszauruszok-ra (Los dinosaurios), amely világosan utalt a hatalmuktól búcsúzó tábornokokra, s egyszersmind az „eltűntekre” is, akiket az 1976 és 1983 között virágzó diktatúra állami terrorizmusa során letartóztattak, megkínoztak és a legtöbb esetben meggyilkoltak.


Charly García - Los dinosaurios - A Clics modernos lemezről, 1983

A dinoszauruszok Charly García Eltűnhetnek a barátok a negyedből Eltűnhetnek az énekesek a rádióból Eltűnhetnek, akik az újságban vannak Eltűnhet, akit szeretsz Akik a levegőben vannak, eltűnhetnek a levegőben Akik az utcán vannak, eltűnhetnek az utcán A barátok a negyedből eltűnhetnek De a dinoszauruszok biztosan eltűnnek. Nyugtalan vagyok, szerelmem Szombat este van, egy barátom börtönben ül. Jaj, szerelmem, eltűnik a világ. Ha a súlyosaknak kell, szerelmem, elcipelniük ezt a bőröndhegyet, jaj, szerelmem, szeretnék könnyű lenni. Amikor a világ lefelé húz, jobb nem kötődni semmihez. Képzeljék el a dinoszauruszokat az ágyban. Amikor a világ lefelé húz, jobb nem kötődni semmihez. Képzeljék el a dinoszauruszokat az ágyban. Eltűnhetnek a barátok a negyedből Eltűnhetnek az énekesek a rádióból Eltűnhetnek, akik az újságban vannak Eltűnhet, akit szeretsz Akik a levegőben vannak, eltűnhetnek a levegőben Akik az utcán vannak, eltűnhetnek az utcán A barátok a negyedből eltűnhetnek De a dinoszauruszok biztosan eltűnnek.

Los dinosaurios Charly García Los amigos del barrio pueden desaparecer Los cantores de radio pueden desaparecer Los que están en los diarios pueden desaparecer La persona que amas puede desaparecer. Los que están en el aire pueden desaparecer en el aire Los que están en la calle pueden desaparecer en la calle. Los amigos del barrio pueden desaparecer, Pero los dinosaurios van a desaparecer. No estoy tranquilo mi amor, Hoy es sábado a la noche, Un amigo está en cana. Oh, mi amor, Desaparece el mundo Si los pesados, mi amor, llevan todo ese montón de equipajes en la mano Oh, mi amor, yo quiero estar liviano. Cuando el mundo tira para abajo es mejor no estar atado a nada Imaginen a los dinosaurios en la cama Cuando el mundo tira para abajo es mejor no estar atado a nada Imaginen a los dinosaurios en la cama Los amigos del barrio pueden desaparecer Los cantores de radio pueden desaparecer Los que están en los diarios pueden desaparecer La persona que amas puede desaparecer. Los que están en el aire pueden desaparecer en el aire Los que están en la calle pueden desaparecer en la calle. Los amigos del barrio pueden desaparecer, Pero los dinosaurios van a desaparecer.

Az a dal azonban, amely a leginkább összefogott valamennyi argentínt, az León Gieco dala volt, a Csak arra kérem Istent (Sólo le pido a Dios), amelyet 1978-ban írta, de az 1982-es Falkland-háború idején vált a pacifizmus, majd a demokráciába való egész Átmenet himnuszává.


León Gieco - Sólo le pido a Dios - A IV LP lemezről, 1978 - Mercedes Sosa előadásában

Csak arra kérem Istent León Gieco Csak arra kérem Istent hogy ne legyen mindegy nekem a fájdalom hogy a száraz halál ne találjon engem üresen, hogy ne tettem volna meg, ami kell. Csak arra kérem Istent hogy ne legyen mindegy az igazságtalanság hogy ne üthesse meg a másik arcomat is a mancs, amely végigkarmolta emezt. Csak arra kérem Istent hogy ne legyen mindegy a háború, a hatalmas szörnyeteg, amely az emberek nyomorult ártatlanságán tapos. Cak arra kérem Istent hogy ne legyen mindegy a csalás s ha egy áruló többet tehet, mint mások ezek ne egykönnyen felejtsenek. Csak arra kérem Istent hogy ne legyen mindegy a jövő mert kimerült már, akinek mennie kell hogy egy másik kultúrában éljen.

Sólo le pido a Dios León Gieco Sólo le pido a Dios que el dolor no me sea indiferente, que la reseca muerte no me encuentre vacío y solo sin haber hecho lo suficiente. Sólo le pido a Dios que lo injusto no me sea indiferente, que no me abofeteen la otra mejilla después que una garra me arañó esta suerte. Sólo le pido a Dios que la guerra no me sea indiferente, es un monstruo grande y pisa fuerte toda la pobre inocencia de la gente. Sólo le pido a Dios que el engaño no me sea indiferente si un traidor puede más que unos cuantos, que esos cuantos no lo olviden fácilmente. Sólo le pido a Dios que el futuro no me sea indiferente, desahuciado está el que tiene que marchar a vivir a una cultura diferente

Mercedes Sosáról pedig, aki ilyen megindítóan énekli León Giecónak ezt az énekét, María Elena Walsh dala jut eszembe, amelyet még anyám mutatott nekem. Ez a zseniális és sokszínű költőnő a mi országunk gyerekirodalmának és gyerekdalainak valóságos intézménye, de emellett sok „felnőtteknek” szóló dala is van. Ezek közé tartozik a gyönyörű Szerenád a magam országához (Serenata para la tierra de uno), amely újra meg újra megindít (anyai örökség, semmi kétség). María Elena Walsh nagyon megszenvedte Juan Domingo Perón kormányainak (1946-tól 55-ig, majd 1973-tól 76-ig, 1974-től Perón elnökhelyettessé választott özvegyének vezetésével) s az ezt követő különféle diktatúráknak a szellemi bezártságát, amelyet csak a 60-as években szakított meg a demokrácia néhány apró lélegzetvétele. Ilyenformán ez a dala, amely minden nehézség, elnyomás és ellentmondás közepette is saját országa iránti szeretetéről és odaadásáról szól, nagyon pontosan fejezi ki sok argentín érzéseit. Persze nehéz elismernünk, hogy a magunk sorsáért egyedül mi vagyunk a felelősek, hiszen nem sújtott bennünket semmiféle idegen megszállás, háború vagy természeti katasztrófa, amellyel igazolhatnánk történelmünknek ezeket a mélypontjait. A dal szövege minderről csak finoman beszél, vádaskodás nélkül, csupán kimondatlanul érezhetjük, mennyi nehézségébe kerül vállalnia, hogy igen, „a maga országában” akar élni.


Serenata para la tierra de uno María Elena Walsh dala, amelyet ugyancsak Mercedes Sosa énekel

Szerenád a magam országához María Elena Walsh Mert fáj, hogy maradjak de meghalok, ha megyek mindenért és mindenek ellenére, szerelmem, én benned akarok élni. Illedelmes vidaláidért, fényes nappal botrányaidért, jázminillatú tavaszaidért, szerelmem, én benned akarok élni. Mert gyermekkorom nyelve kettőnk közös titka mert begyógyítottad kitépett szívem. Régi lázadásaidért fájdalmad idejéért végtelen reményedért, szerelmem, én benned akarok élni. Hogy gitárral bevesselek hogy óvjalak minden virágban hogy gyűlöljem, akik bántanak téged, szerelmem, én benned akarok élni.

Serenata para la tierra de uno María Elena Walsh Porque me duele si me quedo pero me muero si me voy, por todo y a pesar de todo, mi amor, yo quiero vivir en vos. Por tu decencia de vidala y por tu escándalo de sol, por tu verano con jazmines, mi amor, yo quiero vivir en vos. Porque el idioma de infancia es un secreto entre los dos, porque le diste reparo al desarraigo de mi corazón. Por tus antiguas rebeldías y por la edad de tu dolor, por tu esperanza interminable, mi amor, yo quiero vivir en vos. Para sembrarte de guitarra para cuidarte en cada flor, y odiar a los que te lastiman, mi amor, yo quiero vivir en vos.

Egy másik, számunkra emblematikus jelentőségű dala a Mint a tücsök (Como la cigarra). Ez a dal a 60-as évek katonai diktatúrájának végén született, az utolsó Perón-kormányt megelőzően, amely majd 1976-ban a „Procesó”-ba torkollik. A különös az, hogy mint maga a szerző elmesélte, 1975-ig akárhányszor előadta ezt a dalt, senki nem figyelt fel rá, nem értette meg igazán, ám néhány évvel később a demokrácia 1983-as újjászületésének egyik himnuszává vált. Nyilvánvaló, hogy igen sok argentín ekkor ébredt rá, hogy mi is olyanok voltunk és vagyunk, akár a tücsök.


Como la cigarra – María Elena Walsh, 1972 - Mercedes Sosa előadásában
(azt hiszem, a 70-es évek közepén)

Mint a tücsök María Elena Walsh Annyiszor megöltek annyiszor meghaltam mégis itt vagyok új életre kelve. Köszönetet mondtam a szerencsétlenségnek és a gyilkos kéznek, hogy olyan rosszul ölt meg, s tovább énekeltem. Dalolok a napnak mint a tücsök a föld alatt töltött év után mint a túlélő a háborúból jövet. Annyiszor eltapostak annyiszor eltűntem saját temetésemen egymagam gyászoltam zsebkendőmre csomót kötöttem aztán megfeledkeztem róla hisz nem az első eset volt és tovább énekeltem. Dalolok a napnak mint a tücsök a föld alatt töltött év után mint a túlélő a háborúból jövet. Annyiszor megöltek s annyiszor feltámadsz ahány éjszakát reménytelenül töltesz. S a hajótörés és a sötétség órájában valaki mindig megment hogy tovább énekelj. Dalolok a napnak mint a tücsök a föld alatt töltött év után mint a túlélő a háborúból jövet.

Como la cigarra María Elena Walsh Tantas veces me mataron, tantas veces me morí, sin embargo estoy aquí resucitando. Gracias doy a la desgracia y a la mano con puñal, porque me mató tan mal, y seguí cantando. Cantando al sol, como la cigarra, después de un año bajo la tierra, igual que sobreviviente que vuelve de la guerra. Tantas veces me borraron, tantas desaparecí, a mi propio entierro fui, solo y llorando. Hice un nudo del pañuelo, pero me olvidé después que no era la única vez y seguí cantando. Cantando al sol, como la cigarra, después de un año bajo la tierra, igual que sobreviviente que vuelve de la guerra. Tantas veces te mataron, tantas resucitarás cuántas noches pasarás desesperando. Y a la hora del naufragio y a la de la oscuridad alguien te rescatará, para ir cantando. Cantando al sol, como la cigarra, después de un año bajo la tierra, igual que sobreviviente que vuelve de la guerra.