Mint a tücsök

Argentína térképe dédnagynéném iskolai atlaszából (1915). Valószínűleg tőle származnak a feliratok is: Lima mellett: „kreolok, indiánok”. Bolíviában: „kaucsuk, ezüst. Főváros: Szükre”. Chile mellett: „salétrom, búza, burgonya”. Argentína mellett, fent Montevideo közelében: „marhatenyésztés, sok konzervet gyárt”, és lent Patagónia mellett: „sok ménes, gabona”.
Olvasóinkhoz intézett kérésünkre, hogy küldjék el nekünk saját történelmük énekeit, elsőként Julia válaszolt Argentínából, megosztva velünk az ő rendszerváltásuk dalait a 80-as évek elejéről. (A levél eredeti spanyol szövegét blogunk spanyol/angol nyelvű változatában olvashatják.)

A Wang folyó verseinek legutóbbi bejegyzését olvasva ébredtem rá, hogy nem tudnék igazán átfogó képet adni az argentín Átmenet dalairól. Hiszen annyi dal született akkoriban, amelyet nem ismerek, nem emlékszem rá, vagy csak a címét tudom, de soha nem hallottam. Mégis van néhány, amely azonnal felidéződik bennem, ha erre a korra gondolok.

Nem tudom, hogy egyformán jók-e, de tudom, hogy nem pontosan ugyanarról az időszakról szólnak. Némelyiküket magam is hallottam tizenkét évesen, amikor a demokrácia nevét újra emlegetni kezdték Argentínában, míg másokat szüleimtől örököltem. Az alábbiakban nagyon véletlenszerű válogatást adok belőlük, előre figyelmeztetve az olvasót, hogy a legutolsó dalok voltak a legáltalánosabb érvényűek.

Minthogy sok nagy név van, akik nem hiányozhatnának egy teljes áttekintésből, de akik nem váltak az én történelmem részévé, ezért úgy vélem, a legjobb, ha csak az 1982-83-as évek dalaiból válogatok.

Argentínát 1976 óta kormányozta az az önmagát „a nemzeti újjászervezés folyamatának” (Proceso de Reorganización Nacional) nevező katonai diktatúra, amely brutális elnyomás és sok ezer ember meggyilkolása révén szerzett szörnyű hírnevet magának. Az állam terrorizmusa láthatatlan csatornákon szerveződött, s valódi méretei a legtöbb argentín számára ismeretlenek maradtak egészen a demokrácia beköszöntéig. Az erőszak, cenzúra, elnyomás, és a mindezeket kísérő némaság légköre szinte természetes állapottá vált.

1982-ben a katonai junta elkövette legostobább lépését: háborút indított Nagy-Britannia ellen a Malvin- (angolul Falkland-)szigetekért. Noha mint minden honfitársam, én is vallom Argentínának a szigetekhez való jogát, ugyanakkor kétségbeejtő felelőtlenség volt a junta részéről az a gyilkos vállalkozás, hogy rosszul felszerelt és szinte teljesen védtelenül hagyott, kötelező katonai szolgálatukat töltő tizennyolc éves gyerekek tömegét küldje harcba a brit hadsereg ellen. Sajnálatos módon sok argentín a sovinizmustól elborult aggyal lelkesen éljenezte az ország de facto elnöke, Leopoldo F. Galtieri tábornok hadüzenetét. Épp a britektől elszenvedett, előre látható vereség vált az egyik legfontosabb tényezővé, amely a „Proceso” lemondásához és általános választások kiírásához vezetett 1983-ban.

A Nagy-Britannia ellen indított háború abból a szempontból is jelentős mozzanat volt, hogy ennek kitörésekor, 1982-ben a katonai diktatúra betiltotta az angol nyelvű zene sugárzását a rádiókban, ami elindította az úgynevezett „Rock Nacional” boom-ját (micsoda lázadás az „ellenség” szavát használni rá!)

1983-ban már mindannyiunkat lázban tartott a demokrácia közelgő eljövetele. Én ekkor 11-12 éves voltam (és, az egzotikus hatás kedvéért: Ushuaiában, a világ legdélebben fekvő városában laktunk), s emlékszem, mennyire lenyűgöztek a nagy argentín rockzenész, Charly García dalai, mint például az Inconsciente colectivo.


Charly García - Inconsciente colectivo - A Yendo de la cama al living c. lemezről, 1982

Kollektív tudattalan
Charly García

Születik egy virág, minden nap felkel a nap
újra meg újra hallod a hangot, amely
édes, mint a kenyér, s jó énekelni
a kabócákkal együtt elméd ereszén.
De van úgy, hogy valami transzformátor
elszívja legjobb erőidet, visszafog,
egyre többet követel tőled, s eljutsz
oda, hogy már semmit nem akarsz

De a szabadságot mindig ott hordozod
valahol mélyen a szívedben,
megronthatnak és
elfelejtheted
de mindig ott marad.
A szabadságot mindig ott hordozod
valahol mélyen a szívedben,
megronthatnak és
elfelejtheted
de mindig ott marad

Tegnap az éhezőkkel álmodtam, a bolondokkal,
az eltűntekkel és a bebörtönzöttekkel,
s ma úgy ébredtem, hogy ezt a dalt dalolom,
amelyet oly régen írtak
és amelyet énekelni kell
újra, megint.

Inconsciente colectivo
Charly García

Nace una flor, todos los días sale el sol
de vez en cuando escuchas aquella voz.
Cómo de pan, gustosa de cantar,
en los aleros de mi mente con las chicharras.
Pero a la vez existe un transformador
que te consume lo mejor que tenés
te tira atrás, te pide más y más
y llega un punto en que no querés.

Mamá la libertad, siempre la llevarás
dentro del corazón
te pueden corromper
te puedes olvidar
pero ella siempre está
Mamá la libertad, siempre la llevarás
dentro del corazón
te pueden corromper
te puedes olvidar
pero ella siempre está

Ayer soñé con los hambrientos, los locos,
los que se fueron, los que están en prisión
hoy desperté cantando esta canción
que ya fue escrita hace tiempo atrás.
Es necesario cantar de nuevo,
una vez más.

Emlékszem egy másik, későbbi dalára is, amely kimondatlanul is nagyon sokat mondott: A dinoszauruszok-ra (Los dinosaurios), amely világosan utalt a hatalmuktól búcsúzó tábornokokra, s egyszersmind az „eltűntekre” is, akiket az 1976 és 1983 között virágzó diktatúra állami terrorizmusa során letartóztattak, megkínoztak és a legtöbb esetben meggyilkoltak.


Charly García - Los dinosaurios - A Clics modernos lemezről, 1983

A dinoszauruszok
Charly García

Eltűnhetnek a barátok a negyedből
Eltűnhetnek az énekesek a rádióból
Eltűnhetnek, akik az újságban vannak
Eltűnhet, akit szeretsz
Akik a levegőben vannak, eltűnhetnek a levegőben
Akik az utcán vannak, eltűnhetnek az utcán
A barátok a negyedből eltűnhetnek
De a dinoszauruszok biztosan eltűnnek.

Nyugtalan vagyok, szerelmem
Szombat este van,
egy barátom börtönben ül.
Jaj, szerelmem,
eltűnik a világ.
Ha a súlyosaknak kell, szerelmem,
elcipelniük ezt a bőröndhegyet,
jaj, szerelmem, szeretnék könnyű lenni.
Amikor a világ lefelé húz,
jobb nem kötődni semmihez.
Képzeljék el a dinoszauruszokat az ágyban.
Amikor a világ lefelé húz,
jobb nem kötődni semmihez.
Képzeljék el a dinoszauruszokat az ágyban.

Eltűnhetnek a barátok a negyedből
Eltűnhetnek az énekesek a rádióból
Eltűnhetnek, akik az újságban vannak
Eltűnhet, akit szeretsz
Akik a levegőben vannak, eltűnhetnek a levegőben
Akik az utcán vannak, eltűnhetnek az utcán
A barátok a negyedből eltűnhetnek
De a dinoszauruszok biztosan eltűnnek.

Los dinosaurios
Charly García

Los amigos del barrio pueden desaparecer
Los cantores de radio pueden desaparecer
Los que están en los diarios pueden desaparecer
La persona que amas puede desaparecer.
Los que están en el aire pueden desaparecer en el aire
Los que están en la calle pueden desaparecer en la calle.
Los amigos del barrio pueden desaparecer,
Pero los dinosaurios van a desaparecer.

No estoy tranquilo mi amor,
Hoy es sábado a la noche,
Un amigo está en cana.
Oh, mi amor,
Desaparece el mundo
Si los pesados, mi amor, llevan
todo ese montón de equipajes en la mano
Oh, mi amor, yo quiero estar liviano.
Cuando el mundo tira para abajo
es mejor no estar atado a nada
Imaginen a los dinosaurios en la cama
Cuando el mundo tira para abajo
es mejor no estar atado a nada
Imaginen a los dinosaurios en la cama

Los amigos del barrio pueden desaparecer
Los cantores de radio pueden desaparecer
Los que están en los diarios pueden desaparecer
La persona que amas puede desaparecer.
Los que están en el aire pueden desaparecer en el aire
Los que están en la calle pueden desaparecer en la calle.
Los amigos del barrio pueden desaparecer,
Pero los dinosaurios van a desaparecer.

Az a dal azonban, amely a leginkább összefogott valamennyi argentínt, az León Gieco dala volt, a Csak arra kérem Istent (Sólo le pido a Dios), amelyet 1978-ban írta, de az 1982-es Falkland-háború idején vált a pacifizmus, majd a demokráciába való egész Átmenet himnuszává.


León Gieco - Sólo le pido a Dios - A IV LP lemezről, 1978 - Mercedes Sosa előadásában

Csak arra kérem Istent
León Gieco

Csak arra kérem Istent
hogy ne legyen mindegy nekem a fájdalom
hogy a száraz halál ne találjon engem
üresen, hogy ne tettem volna meg, ami kell.

Csak arra kérem Istent
hogy ne legyen mindegy az igazságtalanság
hogy ne üthesse meg a másik arcomat is
a mancs, amely végigkarmolta emezt.

Csak arra kérem Istent
hogy ne legyen mindegy a háború,
a hatalmas szörnyeteg, amely az emberek
nyomorult ártatlanságán tapos.

Cak arra kérem Istent
hogy ne legyen mindegy a csalás
s ha egy áruló többet tehet, mint mások
ezek ne egykönnyen felejtsenek.

Csak arra kérem Istent
hogy ne legyen mindegy a jövő
mert kimerült már, akinek mennie kell
hogy egy másik kultúrában éljen.

Sólo le pido a Dios
León Gieco

Sólo le pido a Dios
que el dolor no me sea indiferente,
que la reseca muerte no me encuentre
vacío y solo sin haber hecho lo suficiente.

Sólo le pido a Dios
que lo injusto no me sea indiferente,
que no me abofeteen la otra mejilla
después que una garra me arañó esta suerte.

Sólo le pido a Dios
que la guerra no me sea indiferente,
es un monstruo grande y pisa fuerte
toda la pobre inocencia de la gente.

Sólo le pido a Dios
que el engaño no me sea indiferente
si un traidor puede más que unos cuantos,
que esos cuantos no lo olviden fácilmente.

Sólo le pido a Dios
que el futuro no me sea indiferente,
desahuciado está el que tiene que marchar
a vivir a una cultura diferente

Mercedes Sosáról pedig, aki ilyen megindítóan énekli León Giecónak ezt az énekét, María Elena Walsh dala jut eszembe, amelyet még anyám mutatott nekem. Ez a zseniális és sokszínű költőnő a mi országunk gyerekirodalmának és gyerekdalainak valóságos intézménye, de emellett sok „felnőtteknek” szóló dala is van. Ezek közé tartozik a gyönyörű Szerenád a magam országához (Serenata para la tierra de uno), amely újra meg újra megindít (anyai örökség, semmi kétség). María Elena Walsh nagyon megszenvedte Juan Domingo Perón kormányainak (1946-tól 55-ig, majd 1973-tól 76-ig, 1974-től Perón elnökhelyettessé választott özvegyének vezetésével) s az ezt követő különféle diktatúráknak a szellemi bezártságát, amelyet csak a 60-as években szakított meg a demokrácia néhány apró lélegzetvétele. Ilyenformán ez a dala, amely minden nehézség, elnyomás és ellentmondás közepette is saját országa iránti szeretetéről és odaadásáról szól, nagyon pontosan fejezi ki sok argentín érzéseit. Persze nehéz elismernünk, hogy a magunk sorsáért egyedül mi vagyunk a felelősek, hiszen nem sújtott bennünket semmiféle idegen megszállás, háború vagy természeti katasztrófa, amellyel igazolhatnánk történelmünknek ezeket a mélypontjait. A dal szövege minderről csak finoman beszél, vádaskodás nélkül, csupán kimondatlanul érezhetjük, mennyi nehézségébe kerül vállalnia, hogy igen, „a maga országában” akar élni.


Serenata para la tierra de uno María Elena Walsh dala, amelyet ugyancsak Mercedes Sosa énekel

Szerenád a magam országához
María Elena Walsh

Mert fáj, hogy maradjak
de meghalok, ha megyek
mindenért és mindenek ellenére, szerelmem,
én benned akarok élni.
Illedelmes vidaláidért,
fényes nappal botrányaidért,
jázminillatú tavaszaidért, szerelmem,
én benned akarok élni.
Mert gyermekkorom nyelve
kettőnk közös titka
mert begyógyítottad
kitépett szívem.
Régi lázadásaidért
fájdalmad idejéért
végtelen reményedért, szerelmem,
én benned akarok élni.
Hogy gitárral bevesselek
hogy óvjalak minden virágban
hogy gyűlöljem, akik bántanak téged, szerelmem,
én benned akarok élni.

Serenata para la tierra de uno
María Elena Walsh

Porque me duele si me quedo
pero me muero si me voy,
por todo y a pesar de todo, mi amor,
yo quiero vivir en vos.
Por tu decencia de vidala
y por tu escándalo de sol,
por tu verano con jazmines, mi amor,
yo quiero vivir en vos.
Porque el idioma de infancia
es un secreto entre los dos,
porque le diste reparo
al desarraigo de mi corazón.
Por tus antiguas rebeldías
y por la edad de tu dolor,
por tu esperanza interminable, mi amor,
yo quiero vivir en vos.
Para sembrarte de guitarra
para cuidarte en cada flor,
y odiar a los que te lastiman, mi amor,
yo quiero vivir en vos.

Egy másik, számunkra emblematikus jelentőségű dala a Mint a tücsök (Como la cigarra). Ez a dal a 60-as évek katonai diktatúrájának végén született, az utolsó Perón-kormányt megelőzően, amely majd 1976-ban a „Procesó”-ba torkollik. A különös az, hogy mint maga a szerző elmesélte, 1975-ig akárhányszor előadta ezt a dalt, senki nem figyelt fel rá, nem értette meg igazán, ám néhány évvel később a demokrácia 1983-as újjászületésének egyik himnuszává vált. Nyilvánvaló, hogy igen sok argentín ekkor ébredt rá, hogy mi is olyanok voltunk és vagyunk, akár a tücsök.


Como la cigarra – María Elena Walsh, 1972 - Mercedes Sosa előadásában
(azt hiszem, a 70-es évek közepén)

Mint a tücsök
María Elena Walsh

Annyiszor megöltek
annyiszor meghaltam
mégis itt vagyok
új életre kelve.
Köszönetet mondtam a szerencsétlenségnek
és a gyilkos kéznek,
hogy olyan rosszul ölt meg,
s tovább énekeltem.

Dalolok a napnak
mint a tücsök
a föld alatt töltött
év után
mint a túlélő
a háborúból jövet.

Annyiszor eltapostak
annyiszor eltűntem
saját temetésemen
egymagam gyászoltam
zsebkendőmre csomót kötöttem
aztán megfeledkeztem róla
hisz nem az első eset volt
és tovább énekeltem.

Dalolok a napnak
mint a tücsök
a föld alatt töltött
év után
mint a túlélő
a háborúból jövet.

Annyiszor megöltek
s annyiszor feltámadsz
ahány éjszakát
reménytelenül töltesz.
S a hajótörés és a
sötétség órájában
valaki mindig megment
hogy tovább énekelj.

Dalolok a napnak
mint a tücsök
a föld alatt töltött
év után
mint a túlélő
a háborúból jövet.

Como la cigarra
María Elena Walsh

Tantas veces me mataron,
tantas veces me morí,
sin embargo estoy aquí
resucitando.
Gracias doy a la desgracia
y a la mano con puñal,
porque me mató tan mal,
y seguí cantando.

Cantando al sol,
como la cigarra,
después de un año
bajo la tierra,
igual que sobreviviente
que vuelve de la guerra.

Tantas veces me borraron,
tantas desaparecí,
a mi propio entierro fui,
solo y llorando.
Hice un nudo del pañuelo,
pero me olvidé después
que no era la única vez
y seguí cantando.

Cantando al sol,
como la cigarra,
después de un año
bajo la tierra,
igual que sobreviviente
que vuelve de la guerra.

Tantas veces te mataron,
tantas resucitarás
cuántas noches pasarás
desesperando.
Y a la hora del naufragio
y a la de la oscuridad
alguien te rescatará,
para ir cantando.

Cantando al sol,
como la cigarra,
después de un año
bajo la tierra,
igual que sobreviviente
que vuelve de la guerra.

7 megjegyzés:

. írta...

Nahát!Megint egy csoda! A " Sólo le pido a Dios" Mercedes Sosa előadásában egyik nagy kedvencem lesz. Köszönöm!

(De jó lenne az Orosz átmenet dalairól is olvasni, hallani!)

Studiolum írta...

Nekem is fantasztikus volt olvasnom, és még egyszer fantasztikus lefordítanom. Az orosz „átmenet” dalaiból sokat hallottam tanítványaimtól, de én magam nem merném megírni, más meg még nem jelentkezett onnét a felhívásra. Viszont a saját Okudzsavámról – kicsit kiegészítve azzal, amit tőlük hallottam – már terveztem írni. Hamarosan fogok is.

IttasKöltő írta...

Kedves nagyrabecsült jóuram!
Szeretnék egy e-mail-t küldeni, de elég béna vagyok és nem találom, az önét az oldalon kutakodva. Köszönöm.

Studiolum írta...

Itt van pedig oldalt "e-mail" fedőnéven: wang@studiolum.com

IttasKöltő írta...

Hozzászólásom felett, ha az ön nevére katintok nem kapok ilyen opciót. De lementem címét és valamikor a mai nap folyamán elküldöm a rövid tömör anyagot a képekkel. Köszönöm.

Studiolum írta...

Előre is köszönöm!

IttasKöltő írta...

Nem, nem! Én köszönöm előre is! Elküldtem levelem!