Città irreale

„Napnyugtakor minden város csodálatos, de némelyik még csodálatosabb. A domborművek rugalmasabbá válnak, az oszlopok gömbölydedebbé, az oszlopfők göndörebbé, a párkányok határozottabbá, a tornyok komorabbá, a fülkék mélyebbé, a tanítványok redőzöttebbé, az angyalok légiesebbé. Az utcákra lassan rátelepszik a sötétség, de a Fondamenta és ama hatalmas folyékony tükör számára, amelyen motorcsónakok, vaporettók, gondolák, lélekvesztők és uszályok, mint szétszórt öreg cipők szorgosan tapodják a barokk és gótikus homlokzatokat, nem kímélve a te tükörképedet sem, vagy az arra járó felhőét, még nappal van. „Színezd ki”, suttogja a téli fény, ahogy megül a kórház téglafalán, vagy a világűrben tett hosszú út után végre hazaérkezik a San Zaccaria frontonéjének paradicsomába. És az ember érzi, milyen fáradt a fény, ahogy még vagy egy órát ott pihen a Zaccaria márvány héján, miközben a föld lassan a másik arcát fordítja a mennyei világítás felé. A legtisztább téli fény ez. Nem hordoz magában sem meleget, sem energiát, levetkőzte és otthagyta őket valahol a világűrben, vagy a legközelebbi csillagfelhőben. Részecskéinek egyetlen vágya, hogy egy tárgyra találjanak, legyen bár kicsi vagy nagy, s azt láthatóvá tegyék. Privát fény ez, Giorgione vagy Bellini fénye, nem Tiepolóé vagy Tintorettóé. És a város lebeg ebben a fényben, ízlelgeti az érintését, a végtelen simogatását, amelyből érkezett. Hiszen végtére is a tárgy az, ami priváttá teszi a végtelent.”

Joseph Brodsky: Watermark. An essay on Venice, 1992

Áttűnés: Itt vannak

Shaun Tan: The Arrival, 2007

Velence, Campo dei Miracoli, 2015

Áttűnés: Az örök balatoni balkánzene

A csernovici színházban vendégszereplő „Balaton” szerb-magyar (!) cigányzenekar. 20. század eleje, innen

Velence, 2015

Assunta

Mi ez az izgalmas installáció, amely egymaga betölti a milánói Dómmúzeum, az egykori királyi palota egy teljes középkori termét? Talán olyanfajta modern Mária-szobor, amilyet az elmúlt években állítottak a római gettó kapuja mellett, a Sion Rózsája kápolnában, amely előtt a helyi zsidóknak évszázadokon át minden szombaton meg kellett hallgatniuk a domonkosok prédikációját, hogy esélyt kapjanak a megtérésre?


Nem. Sokkal inkább olyan spontán népi konstrukció, amely minden előzetes átfogó terv nélkül, lépésről lépésre alakul ki és terebélyesedik el helybéli iparosok keze nyomán, akiknek a sosem látott léptékű megbízás lehetőséget ad rá, hogy megéljék a bennük rejlő gyermeket. Mint az Ukrajnában látott vasbeton templom posztmodern konstruktivista zsaluzata.


Az ilyen alkalmi konstrukciók törvényszerű sorsa az elmúlás, kivéve ha tartós művek nem látható tartószerkezetének szánták őket. Mint a milánói vas szerkezetet, amely nem kortárs alkotás, mint első pillantásra gondolnánk, hanem kétszázötven éves steampunk. 1770-ben a Nagyboldogasszony-napi körmeneten a mennyekbe fölvett Mária óriási figuráját könnyítette ki és tette hordozhatóbbá. Giuseppe Antignati által faragott feje most is ott látható mellette a kiállításon, csakúgy, mint a kis modell, amely megmutatja, hogyan rendeződtek el a ruha redői a konstrukcióra itt meg ott ügyesen ráhegesztett erővonalak mentén. Amint az ukrajnai zsaluzat esetében is, a másodlagos szerkezet sokkal izgalmasabb a láthatónak szánt végső koncepciónál.


Esteban Salas (Santiago de Cuba, 1725-1803): Assumpta est Maria. Teresa Paz, Ars Longa de la Havane, Maitrise de la Cathédral de Metz

Wang-túrák a jövő évre

A Wang folyó túrái olvasóink kérésére nőttek ki a blogból. Immár negyedik éve szervezünk utakat olyan vidékekre, amelyeket jól ismerünk és szeretünk, s amelyek nem szerepelnek a turistairodák reklámjaiban, vagy ha igen, akkor sem ilyen mélyen alámerülve a hely történelmében és mindennapjaiban, a kis utcák szövetében, belső udvarokban, csak helyiek által látogatott kávézókban és kocsmákban: a Mediterráneumba, Kelet-Európába, a Kaukázusba, Iránba, a Távol-Keletre. Útjaink nem társasutazások, sokkal inkább baráti túrák. Szinte mindig van valaki, aki bevallja, hogy soha nem akart társasúton részt venni, de a blog kínálatának nem tudott ellenállni. A végén pedig megkönnyebbülten könyveli el, hogy de hisz ez nem is volt társasutazás. Amit igazán nagy elismerésnek tartunk. Friss híreinkért iratkozzon fel levelezőlistánkra a wang@studiolum.com címen!

Pompásan sikerült iráni utunkkal ez évi túráink sora véget ért. Idén a Wang folyó jócskán kilépett a medréből. Hagyományossá vált galíciai és máramarosi túráink mellett többször is bejártuk a Kaukázust, Grúziát és Azerbajdzsánt, első ízben szerveztünk túrát Iránba, és Mallorca után a Mediterráneumban is tovább terjeszkedtünk két római utunkkal. Prágai hétvégénkkel pedig titkos városi túráink sorát is megnyitottuk.

2016-ban ezeken az utakon haladunk tovább. Bejárjuk a Kaukázus harmadik országát, Örményországot is, Karabahhal együtt. Iránban regionális túrákat szervezünk Kurdisztánba, az iráni zsidó emlékekhez, a sivatag ősi településeire, és a történelmi városokba. A Mediterráneumban Mallorca és Róma mellett megismerjük Velencét is, végigjárjuk az Utas és holdvilág útját Urbinóból Umbrián és Toszkánán át Firenzéig, és behatolunk a Földközi-tenger egyik legarchaikusabb vidékére, Szardínia világtól elzárt hegyi falvaiba, a Barbagiába. Folytatjuk Galícia felfedezését: a hagyományos lembergi orthodox húsvét mellett megismerjük Galícia ukrajnai felének egykori zsidó településeit, ahogy két éve tettük nyugati, lengyel felének zsidó emlékeivel. Végül közkívánatra bejárjuk a sokféle régió és nyelv találkozásánál fekvő, és történelmi emlékekben rendkívül gazdag Szepességet is.

Kis létszámú, max. 16 fős túráink mellett idén elindítjuk exkluzív ötfős fotótúráinkat is, amelyek során terepjáróval járunk be egy-egy csodálatos és nehezen megközelíthető hegyvidéket, saját ritmusunkban haladva, hogy bármely szép látványnál megállhassunk fotózni, de szállásainkat és útvonalunkat már jó előre biztonságosan megszervezzük. Idén három ilyen utat tervezünk: Grúzia legszebb vidékére, az északi Szvanetibe, az iráni Kurdisztánba, és Irán egyik legszebb hegyvidékére, a Kaspi-tengertől délre fekvő, örökzöld Gilánba és Észak-Azerbajdzsánba.

Ajándékozzon Wang-túrát! Többen is írtátok, hogy szívesen ajándékoznátok szeretteiteknek karácsonyra egy Wang folyó-túrát. Ha kiválasztjátok, melyiket, akkor előreveszem annak a megszervezését, hogy megírhassam a pontos költséget.

Alábbi túranaptárunk a 2016-os évre szóló javaslatainkat tartalmazza. Mindegyiket akkor hirdetjük meg részletes útvonallal és költségtervvel, ha elég – legalább tíz, a fotótúráknál négy – érdeklődő van rájuk. Úgyhogy érdeklődjenek! :) Az egyes túrák részvételi díja – amely a szállásokat (kétfős szoba fele reggelivel), a bérelt buszt és a szervezés/vezetés költségét foglalja magában – 400 és 800 euro között mozog, a fotótúráké 1000 euro körül van; ennél pontosabbat a szervezés első köre után tudunk mondani. Érdeklődni, illetve levelezőlistánkra feliratkozni a wang@studiolum.com címen lehet. Minden változtatási javaslatot is szívesen fogadunk.

Túráinkról idén decembertől kezdve rendszeresen tartunk személyes, vetített képes beszámolókat is Budapesten (és kérésre másutt is). Ezekről is a fenti hírlevélben küldünk értesítést.


Január 15-22: Mallorca ünnepei. Mallorcát sokan német turistaparadicsomként ismerik, pedig ez csak a keskeny déli tengerpartra korlátozódik. A sziget valójában gyönyörű, archaikus és ismeretlen világ, ahogy azt korábbi beharangozónkban és közös posztunkban leírtuk, középkori falvakkal és apátságokkal, az arabokról maradt kertekkel és olajfa-ültetvényekkel, máig fennmaradt és eleven zsidó negyeddel, hagyományos kisvendéglőkkel, lenyűgöző hegyekkel és tengerparttal. A szigetet nemcsak azért a legjobb januárban meglátogatni, mert ekkor egyáltalán nincs turista, viszont langyos a levegő, és érik a narancs, hanem azért is, mert ekkor tartják a három legnagyobb ünnepet, Szent Antal megkísértésének malacsütéssel egybekötött éjszakáját, az állatok megáldását, és Szent Sebestyén ünnepét, amikor démonok ezrei vonulnak végig tüzes szekerekkel Palma óvárosán.

Február 26-28: Az eltűnt Prága. Prága többször is eltűnt már, de még mindig maradt belőle elég. Hétvégi túránkon – amely újévi kirándulásunk megismétlése és kibővítése – a prágai óváros látható és nem látható részeit járjuk be. A középkori utcák és átjáróházak, a szecessziós paloták és passzázsok labirintusát – myší díra, egérjáratait, ahogy Prágában mondják – végigjárva felelevenítjük azokat a világokat is, amelyek az átépítések és a történelem viharai során múltak el. Városi sétáink három súlypontja a néhány zsinagógától és a temetőtől eltekintve teljesen eltűnt egykori zsidó negyed, amelyet régi fotók és leírások alapján aprólékosan rekonstruálunk; az óváros déli része, az egykori kávéházak világa, amely az első világháborúnak köszönhetően menekült meg a modernizálástól; és a kevéssé ismert vár alatti utcák a Moldva túlpartján. Újévi túránkon sokat látott régi Prága-járók és söröző-tudósok is részt vettek, s a végén ámultan ismerték be, mennyi újat tapasztaltak. Az ő ajánlásukkal ajánljuk mi is a túrát idősebbeknek és haladóknak.

Március 12-15: Az ismeretlen Velence. „Apám két épületre korlátozta velencei látogatásait: a Szent Márk bazilikára és a Harry’s Barra”, írja John Julius Norwich, Velence nagy monográfusa. A mai turisták sincsenek másként. Ezen a hétvégén azonban továbblépünk, és sikátorról sikátorra, házról házra, a Lidótól a ma is élő zsidó negyedig bejárjuk Velencét, és megismerjük mindennapjainak történelmét. Az út egyben előjáték a szeptemberre tervezett Utas és holdvilág-túrához, amely Szerb Antal regényével szemben nem Velencében, hanem közvetlenül Umbriában indul majd. Aki tehát az egészre kíváncsi, itt kezdje!

Március 16-20: Róma titkai. A nagy sikerű tavaszi Róma-túrák megismétlése során bejárjuk a reneszánsz és barokk óvárost a Tiberis kanyarulatában, felkeressük a legfontosabb templomokat, palotákat és tereket, a kétezer éves gettót, a századfordulós városrendezés által meghagyott zugokat, végigjárjuk a középkori zarándokútvonalakat, kirándulunk a campagnára. Az öt nap alatt igyekszem sűrítve átadni mindazt, amit egy évet Rómában élve és azóta is gyakran visszajárva megismertem, s emellett megadni a magáét a kávézóknak, trattoriáknak és sziesztaidőben templomlépcsőn üldögélésnek is, amelyek nélkül nem lehet megismerni Rómát.

Március 22-29: Nagyhét Szardínián. Szardínia hegyektől körülzárt belső része, a Barbagia a Földközi-tenger egyik legarchaikusabb vidéke, lenyűgöző hegyvidék, évezredes hagyományokat őrző falvakkal, történelem előtti kőépítményekkel. A vidéket bejárni mindig nagy élmény, de mindenekelőtt húsvét táján, amikor az egész Mediterráneumra jellemző nagyheti ünnepségeket különösen szép és archaikus pompával ülik meg. A szertartásoknak felejthetetlen kísérői a többszólamú népi kórusok, amelyeket a déli szieszta idején a tavernákban hallgathatunk meg.

Összegyűjtött útibeszámolóink (további olvasnivalók 2016-os túráinkhoz): Mallorcai meghívó, 2014 Mallorcai útibeszámoló, 2014 Összegyűjtött mallorcai posztjaink Prágai meghívó, 2015 Újév Prágában, 2015 Összegyűjtött prágai posztjaink Római meghívó, 2015 Római útibeszámoló, 2015 (jön!) Összegyűjtött mediterrán posztjaink (jön!) Meghívó a lembergi húsvétra, 2015 Meghívó a lembergi klezmerfesztiválra, 2012 Lembergi útibeszámoló, 2012 Lengyel-galíciai útibeszámoló, 2014 Összegyűjtött lembergi posztjaink Grúziai meghívó, 2015 Grúziai program, 2015 Grúzia percről percre Grúziai útibeszámoló, 2015 (jön!) Összegyűjtött kaukázusi posztjaink Iráni meghívó, 2015 Kurdisztáni találkozások Perzsia, az első benyomás Iráni útibeszámoló, 2015 (jön!) Összegyűjtött iráni posztjaink Dél-csehországi meghívó, 2014 Dél-csehországi útibeszámoló, 2014 Összegyűjtött csehországi posztjaink

Április 28 – május 1: Orthodox húsvét Lembergben. Ezen részt venni már hagyomány a Wang folyón. A soknemzetiségű, sokvallású város görögkatolikus, orthodox és örmény hívei ezekben a napokban nemcsak a templomokban, de az egész városban ünnepelnek. Részt veszünk a görögkatolikus ételszentelésen a skanzen évszázados fatemplomaiban, az orthodox éjféli misén a reneszánsz görög templomban, és az Operaház örmény kórusa által kísért feltámadási szertartáson az örmény templomban, miközben meglátogatjuk az egykor lengyel és zsidó város emlékeit. Odafelé felkeressük Drohobycz barokk városkáját, Bruno Schulz szülőhelyét, visszafelé pedig Bolechów zsidó temetőjét, az egyik legszebb és legépebben megmaradt haszid temetőt Galíciában.

Május 2-10. és 16-24: Örményország és Karabah. Tavalyi kaukázusi – grúziai és azerbajdzsáni – túráinkat a harmadik országgal tesszük teljessé. Wizzairrel érkezünk Kutaisziba, onnan a Vardzia völgyén keresztül lépünk be az örmény hegyek közé, a legszebb időszakban, amikor a hegyvidék tavaszi zöld pompába öltözik. Mindenekelőtt a csodálatos örmény kolostorokat járjuk végig, de felkeressük Jerevánt és átmegyünk a vadregényes Karabahba is.

Május 9-17: Grúzia. A májusi nagy sikerű grúziai túra megismétlése, annyi változtatással, hogy Kaheti helyett Chiatura kötélpálya-városát és Katskhi kolostorát látogatjuk meg. Wizzairrel érkezünk Kutaisziba, innen felmegyünk Szvanetibe, Európa legmagasabban fekvő lakott településeihez, majd Tbiliszin át Mtskheta katedrálisához és onnan a grúz hadiútra. Goriban megnézzük Sztálin múzeumát és utolsó szobrát, majd lemegyünk délre, a vardziai barlangkolostorok csodálatos völgyébe, ahol a grúziai zsidók emlékeivel is találkozunk majd.

Május 29 – június 5: Irán, kurdisztáni fotótúra. Iráni Kurdisztánban ez a leggyönyörűbb hónap, amikor a hegyeket vad tulipánok és császárkoronák vörös szőnyege borítja. Ötfős terepjárónkkal Teheránból Qazwin és Alamut, az egykori asszaszin központ érintésével megyünk fel a kurd hegyekbe, Sanandajba, Kurdisztán fővárosába, onnan a világtól elzárt Howraman völgyébe, az iraki határra, majd Kermanshahon és a bakhtiari hegyeken át ereszkedünk le Iszfahánba.

Június 10-19: A zsidó és kurd Irán. Hamadan, Eszter királynő és Habakuk próféta hagyomány szerinti sírja, a legfontosabb iráni zsidó zarándokhelyek meglátogatása után kanyarodunk fel Kurdisztán hegyeibe, ahol még mindig látni fogjuk a vad virágok késő tavaszi vörös szőnyegét. A hegyvidékről a bakthiari hegyeken át ereszkedünk le Iszfahánba, ahol meglátogatjuk az élő – bár egyetlen útikönyv által sem említett – zsidó negyedet, tizenhét működő ezer éves zsinagógájával, és találkozunk a helyi zsidó közösséggel. • U.I.: Ez a túra programok ütközése miatt a jövő évre tolódik át!

Augusztus 20-25: Lembergi klezmerfesztivál és a galíciai stétlek. Az 1939-ben kettévágott Galícia nyugati, lengyel felét már bejártuk, megrázó tapasztalatainknak hosszú bejegyzést szenteltünk. Idén végre rászánjuk magunkat Kelet-Galícia egykori zsidó településeinek végigjárására. Látunk majd épen megmaradt stétleket, lélegzetelállítóan szép haszid temetőket, ma is működő zsinagógákat, találkozunk az utolsó galíciai zsidókkal. És az emléktúra feloldásaként részt veszünk a lembergi zsidó kulturális egyesület által immár hatodszor megszervezett klezmerfesztiválon, amelyen a nagy nyugati és izraeli nevek mellett csak itt hallhatunk ukrajnai, moldáviai és oroszországi hagyományos klezmorimot.

Augusztus 26-30: A Szepesség gótikus útja. A régi Magyarország egyik legkülönösebb, soknyelvű, sokféle hagyományú régiója, amely meghatározó évszázadokon át Lengyelország szerves része volt, és a magyarországi gótika legszebb emlékeit hagyta ránk. Eredeti cipszer lakóit 1945-ben kitelepítették, de a vidék máig őrzi kulturális különállását. Túránk során Lőcsétől Bártfáig a ma is álló középkori városokat és falvakat, s az eltűnt múltra emlékeztető udvarházakat és temetőket keressük fel.

Szeptember 2-8. és 9-15.: Utas és holdvilág. Túránkon Szerb Antal regényének útvonalát járjuk végig részletesen. Nem Velencétől indulunk, ami a regény szempontjából rossz ómen lenne a résztvevő párokra nézve, hanem Urbinóból, a Studiolum névadó reneszánsz városából, s innen megyünk végig Umbrián és Toszkánán, Gubbión, Assisin és Arezzón, a korareneszánsz művészet központjain át Firenzéig. Az út során Mihályhoz hasonlóan találkozunk a kereszténység előtti világ máig fennmaradt hagyományaival, a hegytetőkre épült sok ezer éves oszk városokkal, és az Appenninek csodálatos látványával. Egy-egy kivételesen szép útszakaszt pedig, akárcsak Mihály, gyalog teszünk majd meg.

Szeptember 30 – október 6: Irán, giláni fotótúra. Irán egyik legszebb tartományában, a Kaspi-tengertől délre fekvő Gilán és Észak-Azerbajdzsán örökzöld hegyvidékén teszünk egy hetes túrát öt fős terepjáróval. Lélegzetelállító hágókon, szurdokokon megyünk keresztül a shahsavan nomádok földjén, az „iráni Svájc” gyönyörű zöld fennsíkjain alszunk a talish nomádok sátraiban, végül Masule falujánál ereszkedünk le a Kaspi-tengerhez.

Október 8-15: Irán történelmi városai. Egy év múltán ismét Ashura ünnepére, a legfontosabb síita vallási ünnepre érkezünk Iránba. Az ünnepen, mint idén is, Kashanban és Nushabadban veszünk részt ottani barátainkkal. Meglátogatjuk Abyaneh városát, majd végigjárjuk a legfontosabb történelmi városok tengelyét Yazd, Iszfahán, Pasargade, Perszepolisz és Shiraz útvonalán. Innen belföldi repülővel megyünk vissza Teheránba.

Október 16-23: Irán, a sivatag ősi települései. Az iráni sivatag, mint írtuk, egyáltalán nem halott, hanem az ország különösen szép része. A föld alatti vízvezetékeknek köszönhetően sok ezer éves települések, karavánszerájok és kereskedelmi utak hálózata járja át, amelyek fontos szerepet játszottak Irán történelmében. Ezt a hálót járjuk végig a sivatag peremén álló történelmi városok, Kashan, Yazd és Iszfahán háromszögében, ezer éves zoroasztriánus és zsidó településeket felkeresve, lenyűgöző méretű agyag erődítményeket meglátogatva, a sivatag közepén, magányos karavánszerájokban, soha nem látott csillagos égbolt alatt éjszakázva. Ez a túra nagyban hozzájárul annak megértéséhez, hogyan látják az irániak saját országukat.

November 2-6: Dél-Csehország reneszánsz városai. Ez évi utolsó túránkon, a legszebb őszi színek idején Kelet-Európa műemlékekben leggazdagabb, természeti szépségével lenyűgőző, s ugyanakkor legkevésbé ismert vidékét járjuk végig öt nap alatt Brnótól Český Krumlovig. Látunk reneszánsz krokodilt, reneszánsz városkákat és reneszánsz zsidó temetőket, meglátogatunk középkori sörgyárakat és lovagvárakat, kolostorokat és búcsújáró templomokat, felfedezzük a kitelepített dél-csehországi németség nyomait. Évzáró túránkat Český Krumlovban, a Moldva fölött, a Moldva zenéjével fejezzük be.


Bendřich Smetana: Moldva (Hazám, 2. tétel). Karajan & Berlin Philharmonic Orchestra

Vas

Hossein Alizadeh: Aftab. Bayat-e Kord. A Sallâneh albumról

Fadrusz János: Hunyadi Mátyás (1443-1490). A kolozsvári Mátyás-szobor modellje a Magyar Nemzeti Galériában (1900). A háttérben: Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása (1860)

Szent Márton-nap

Szent Márton-nap vigiliáján Pannonhalma felé haladva a szőlőskertek meleg színekkel ragyognak fel a lenyugvó nap fényében. A tőkék már kopárak, a levelek vörös szőnyege a földre terült az érkező Márton előtt, akinek újborát ma este, a vesperás után bontják meg az apátságban a neve napjára adott fogadáson.

A mezők fölött avarégetések füstje száll, fanyar illat járja át a levegőt. Az út kis falvakon át vezet, a fogadók mindenütt Márton-napi libapecsenyére invitálnak. A Márton-napi újbor és a liba, a betakarítás utáni hálaadás és az utolsó nagy lakomaalkalom a hamarosan kezdődő adventi böjt előtt: legtöbbünknek ez a középkori eredetű hagyomány jut eszébe Mártonról. No meg a köpeny.


A látogatók szép modern fogadóépületénél öt órakor kezdődik a Szent Márton-lábnyom felavatása. A zarándoklábnyomot ábrázoló bronz dombormű az egész Európát behálózó Via Sancti Martini zarándokútvonal jelképe, amely a Szent Márton-hagyományt őrző, az ő nevét viselő vagy neki templomot szentelő településeket fogja össze. Ebbe kapcsolódott be a pannonhalmi Szent Márton apátság, a szent magyarországi tiszteletének egyik legjelentősebb központja. Az avatást Dejcsics Konrád, a pannonhalmi Szent Márton-év szervezője vezeti be, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és Orbán Róbert, az útvonal magyarországi tanácsának elnöke mondanak rövid beszédet. Mindketten azt hansúlyozzák, hogy Szent Márton maga is zarándok volt: nemcsak mert élete során a 4. századi Savariától, a mai Szombathelytől Itálián és Germánián át a galliai Tours-ig jutott, hanem mert ottani püspöki munkája, térítő és egyházszervező tevékenysége is egyetlen szüntelen vándorlás, s egyszersmind az Isten felé folytonos zarándokúton lévő ember eszményének megvalósítása volt. Halála után pedig tours-i sírja fölött épült Európa legnagyobb temploma és Róma után második legfontosabb zarándokhelye.

Az este vesperással zárul az ezer éves főapátság templomában. A kolostor valamennyi szerzetesének részvételével bemutatott mindennapos liturgia ezen a napon csak a pannonhalmi apátságban ismert, s az itteni kéziratokban már sok száz éve feljegyzett Szent Márton-himnusszal bővül. Az első antifóna közösen énekelt válasza, Ruhátlan voltam és felruháztatok, a köpenyét a koldussal megosztó Mártonra utal, a kiszolgáltatottak védelmezőjére, akinek ezt a vonását különösen hangsúlyozzák Pannonhalmán. A liturgia végén pedig a főapát, mint minden évben ezen az estén, ünnepélyesen elhelyezi az ónix főoltáron Szent Mártonnak, az apátság patrónusának az altemplomban őrzött ereklyéjét.

A másnap 11 órás ünnepi misét Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása celebrálja. Mártonról mint a püspökök példájáról beszél, aki hatalmas egyházszervező erőfeszítése mellett származásra, társadalmi helyzetre, sőt vallásra való tekintet nélkül egyaránt készségesen és alázatosan állt rendelkezésére minden rászorulónak. A mise után pedig Magyarország elnöke nyitja meg a Szent Márton születése 1700. évfordulójának szentelt nemzetközi Szent Márton-évet. Beszédében a pannóniai szentnek mint Magyarország pártfogójának jelentőségét hangsúlyozza.

Szent Márton, néphagyományok figurája, zarándok és püspök, az osztozás és a közösség jelképe, országok és fejedelmi alapítású kolostorok patrónusa, aki a maga korában határozottan szembeszállt a fejedelmekkel. Hány arca van ennek az ezerhétszáz éve született szentnek, az első európai személyiségnek, hányféle helyi jelentése, hányféle árnyalata tiszteletének az egykor általa is bejárt Via Sancti Martini mentén és azon túl szerte a kontinensen?

Ennek eredünk most nyomába, a Szent Márton-tisztelet legfontosabb európai központjait végigjárva, az Európa Kiadó által a Szent Márton-évre tervezett Szent Márton nyomában kiadványhoz anyagot gyűjtve, fotózva, interjúzva, könyvtárazva. Ennek az útnak egyes állomásairól tudósítunk a következő hetekben itt a blogon. Tartsanak velünk.