Masule, 1975


Az előző bejegyzésben a bakhtiari hegyi falu mögé utasítottam az észak-iráni turistaattrakciót, Masule faluját, s most szeretném valahogy jóvátenni ezt a sértést, ha másért nem, hát mert Masuléből származik Mousavi úr, a teheráni bazár melletti kedves kis sikátorszálloda vezetője, akinek a keze messze elér, s mindent be tud szerezni, ami hivatalosan nem létezik Iránban, legyen bár buszjegy Isztambulba, klasszikus koncertbelépő a Vahdat hangversenyterembe, vagy vízum Türkmenisztánba. Szándékosan nem a mai, valóban turistaparadicsommá felfeljesztett Masuléről mutatok azonban képeket, hanem a harminc évvel ezelőttiről, a ma már Portugáliában élő iráni örmény Ahmad Kavousian képeit 1975-ből, a sah idejéből (akinek portréi látszanak is az egyik ház falán), amikor még valóban olyan hangulata lehetett a helynek, mint a Zagrosz falvainak.


Masule a Kaspi-tengerparti Rashttól hatvan kilométerre fekszik Gilan tartományban, amelynek hegyei mindig ellenálltak a hódítóknak, beleértve az arabokat is, s ezért azzal büszkélkednek, hogy nyelvük – mert több ez már nyelvjárásnál – a legtisztábban őrizte meg az ősi perzsát. A falu az Elbrusz hegyláncai között, 1050 méteres magasságban épült, s egymással összeköttetésben álló házai több mint száz méter magasan kúsznak fel a hegyoldalra. Az udvarok és a háztetők egyúttal gyalogutcák is. A legtöbb ház oldalát hagyományosan sárga agyaggal tapasztják be, hogy minél kivehetőbbek legyenek a ködben, amely szinte állandóan ott úszik a város házai között.



Freidoun Poorreza – Hossein Hamidi: ناز بداشته Naz Bedashteh (Szép Bedashteh), gilani népdal. A می گیلان Mi Gilan (gilakiul) / Man-e Gilan (perzsául) (Az én Gilanom) albumról (2007)


دشت هايی چه فراخ!
کوه هايی چه بلند!
در گلستانه چه بوی علفی می آمد
من در اين آبادی پی چيزی ميگشتم
پی خوابی شايد
پی نوری ،ريگی،لبخندی.
Milyen tágasak a völgyek!
A hegyek milyen magasak!
Milyen illata van itt a fűnek!
Mi az, amit ebben a faluban keresek?
Talán az álmokat, talán a
fényt, a port, a nevetést.

Sohrab Sepehri (akitől itt is fordítottunk): آبادی Falu (részlet)


masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975 masouleh1975


7 megjegyzés:

IttasKöltő írta...

A hetes kép, a hármasnak a tükörképe???

Studiolum írta...

Igen, ezt észre se vettem. Két képként voltak felrakva a fotós lapján. Vajon melyik az eredeti?

Bébé írta...

Már rég akartam kérdezni: ha ilyen "ismerhető" szerző képeit használod fel, akkor előtte kérsz tőle engedélyt a másodlagos felhasználásra? vagy ez a blogvilágban nem szokás/nem kell?

hmmm...???

Studiolum írta...

A blogvilágban, úgy látom – és minél keletebbre megyünk, annál inkább – az a szokás, hogy blogban való átvételhez nem kell előzetes engedélyt kérni, csupán közvetlen linket adni a forráshoz. Egyfajta reklámnak is tekintik ezt, már csak azért is, mert azokon a nyelveken / területeken, ahol továbbpublikálom őket, nekik többnyire nem lenne közvetlen bemutatkozási lehetőségük. Sokszor volt már, elsősorban szovjet utódállamokban, hogy akit ilyen módon idéztem, megköszönte, sőt többekkel máig tartó nagyon jó viszonyba is kerültem. Viszont olyan egyszer se, hogy bárki bármilyen módon is kifogásolta volna az átvételt.

Gabor írta...

Masule nagyon kiesik a mostanra tervezett útvonalból?

Gabor írta...

Áh, mindegy. Végignéztem a blogon hivatkozott fotóalbumokat, és gyakorlatilag mindegyikről megkérdezhetném ugyanezt...

Studiolum írta...

Irán nagyon nagy ország. Már ez a mostani túránk is egy tour de force a maga 2000 kilométerével, pedig ez csak a történelmi városokat járja végig. Gilán önmagában is gyönyörű világ, Masule csak a kapuja. Gilán és az iráni azerbajdzsáni hegyek, a talish és sahsavan nomádok egy másik olyan tíznapos út, amit tervezek. Egy harmadik – ez lesz meg hamarabb, már tavasszal – Hamadán, a kurd hegyek, le a bakhtiari hegyvidékig, Sar Agha Seyyed falujáig. Úgyhogy lassan végigjárjuk a fotóalbumokat, inshallah…