Az elmúlt jövő

„Hajmáskér 100 év múlva” (a képeslap másik változatán: „1940-ben”). 1900 körüli képeslap. Hajmáskérről, Közép-Európa legnagyobb katonavárosáról lásd a Falanszter részletes írását

„Az aerodromon a tüzértelep fölé érve ismétlé azt az »intést«, amit már az anastaterrel szemben adott a hadviselőknek; detonatorának egy villanyszikráját aláküldé, s az egyenesen beletalált a Rodman-ágyú töltényszekerébe. Az felrobbant. Az aerodromon tovarepült, nehány perc múlva, midőn újra meggyűlt kondenzátorában a villany, megint visszatért, s ezt a műveletet folytatva, félóra alatt valamennyi töltényszekeret mind felrobbantott. A villám jól céloz; a töltényszekér és a bomba vasból vannak, odatalál bizonyosan. Hanem azt már tüzérek és hadvezérek csak messziről nézték. Menekült, és otthagyta lőporos szekereit és ágyúit mindenki.”
Jókai Mór: A jövő század regénye, 1872-74. A történet 2000-ben játszódik.


A fantáziálás a csupán karnyújtásnyira lévő jövő szédítő technikai lehetőségeiről, amely a határtalannak tűnő technológiai fejlődés láttán és Verne Gyula regényeitől ihletve ragadta magával a 19. század végén az európai és amerikai művelt közönséget, többek között a képeslapokban találta meg a maga olcsó és népszerű médiumát.

A várható technikai vívmányok részletes bemutatásának egyik gyakran kihasznált lehetősége volt az olyan képeslap-sorozat, amelynek egyes darabjait valamilyen élelmiszer – kávé, tápszer, cukor stb. – mellé csomagolták, arra buzdítva a vevőt, hogy gyűjtse össze a teljes sorozatot, ilyenformán valóban jövőt teremtve a forgalmazó cég számára. Mint az az 1910-es sorozat, amelyet a francia nemzeti könyvtár szájtja nemrég külön kiállításon mutatott be.


Német nyelvterületen többek között a Hildebrand kakaó- és csokoládégyár mellékelt dobozaihoz ilyen képeslapokat, amelyeket egy gyűjtő tett közzé néhány éve a Paleofuture blogon.


A nagyközönséget izgalomban tartó futurisztikus képeket azonban sikeresen kombinálták a képeslapok legfontosabb önálló műfajával, a városképekkel is, úgyhogy nyaralásról a jó néhány évvel későbbi helyszínről küldhetett képeslapot az ember, amibe talán a postai átfutást is bölcsen belekalkulálták. Az ilyen repülő objektumokkal updatált városképek, úgy tűnik, először Amerikában jelentek meg valamikor az 1900-as évek elején. A Postcard Collector fórumon egy gyűjtő azt írja, hogy az „In The Future” sorozatot főleg new englandi városokban adta ki Frank Swallow, Execter NH és a GMCCO (fekete-fehér), illetve Reichner Bros. és W. B. Hale (színes), s hogy neki több mint 300 különböző városkép van van belőle. Én egyelőre ennek kevesebb mint tizedét tudtam csak összegyűjteni különböző filatéliai szájtokról.


A jövőbeliesített városképek divatja Európára is átterjedt, sőt úgy tűnik, hogy pontosan ugyanazokat a futurisztikus montázselemeket használták hozzájuk. Én eddig csak egy tucatot találtam belőlük különféle filatéliai szájtokon, elsősorban német nyelvterületről, de biztos, hogy több is volt. Német (és svájci) sajátosságnak tűnik, hogy a kirándulásra kedvelt hegyvidékekről is készültek ilyen képeslapok.


Ahol azonban ennek a képeslaptípusnak igazán nagy divatja volt, az meglepő módon Magyarország. Az Eperjesről Budapestre költözött Divald Károly, aki 1896-tól kezdve vált az ország legnagyobb városképeslap-kiadójává, az amerikai sorozattal egy időben, és ugyancsak annak elemeit átvéve készített átfogó sorozatot a magyar városokról. Filatéliai és várostörténeti szájtokról eddig több mint ötvenet sikerült összegyűjtenem közülük, de a közöttük szereplő sok kis település (és a nem szereplő sok nagy) arra utal, hogy még jóval több is lehetett – aki tud még ilyenről, írjon! Néhány helyről kettő is készült, sőt Kőszegről három: ezek közül az egyik a fent említett német „jövőbeli kirándulóhegy” típusát veszi át. Az idáig összegyűjtött városképeket a korabeli Magyarország térképén elhelyezve mutatom be.


A térkép nagy felbontásban is lehozható (7 MB). Tetejére nagy-nagynéném írta be a nevét gyöngybetűkkel iskolakezdéskor, 1917. szeptember 1-én. Nem sokkal azelőtt, hogy ez a jövő végérvényesen múlttá vált volna.

5 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Nézem Kőszeget, a képzelet jobban működött, mint a valóság ma. Ezek a kötélpályák! Ezek a repülő ernyők,gömbök, léghajók tán? Érdekes nézni!

marguerite írta...

végülis érthető, hogy mennyire ráfixálódtak a repülésre, de az meg furcsa, hogy az épületek meg a városi tér besűrűsödése fel sem merült, pedig aztán ez lett a legjellemzőbb.
A levegőben közlekedő függővasút rögeszméje meg még évtizedekkel később is, még a Fahrenheit 451-ben is kitartott.

Studiolum írta...

Egyáltalán, nagyon különös, hogy mennyire úgy képzelték, hogy a szédületes technikai fejlődésnek semmilyen hatása nem lesz az ő életformájukra, ruháikra, megszokásaikra: voltaképpen feltalálták a steampunkot. Valószínűleg soha nem tapasztaltak ilyet, legalábbis nem egyetlen generáció alatt, úgy, hogy érzékelhető legyen a változás.

Különösen a 20-as évektől meginduló új scifivel összehasonlítva, ahol az új technológia radikálisan újat hoz az urbanisztikában, öltözködésben, stb. Talán kellett hozzá a világháború hatása, hogy az emberek lássák, hogy öröknek hitt dolgok gyökeresen megváltozhatnak.

Farkas írta...

Az angyalszárnyú kétfedeles repülőrőleszembe jutott Karl Bitter The Spirit of Transportation c. muonumentális reliefje a philadelphiai vasútállomáson:
www.youtube.com/watch?v=brOBSVOEVpE
Az alakok nagysága az adott közlekedési eszköz fejlettségét szemlélteti.
http://www.philart.net/images/large/trans5.jpg?PHPSESSID=ffffb03bca7290a08a9eaa22fb597ebd

Studiolum írta...

…és persze a lokomotív a legfejlettebb közlekedési eszköz, de hát mert volna léghajót tenni egy pályaudvar várótermébe!