Szellemképek

Henri Robin és a kísértet. Eugène Thièbault felvétele, 1863. Figyeljük meg az épp lejárt homokórát az asztalon!

Láttuk már, hogy a szerepeit kereső fotográfia a 19. század második felétől megteremtette és bevett műfajjá tette a halottak, mindenekelőtt a halott gyermekek megörökítését. A technikai lehetőségek korlátlanságától megrészegült kor azonban nem állt meg itt, hanem a halottak szellemének megörökítésével is megpróbálkozott. A kísérleti pszichológia naiv előfutárai, amelyek a szellemet valamilyen finom anyagi formának – ektoplazmának – tételezték fel, abban reménykedtek, hogy a fényképezőgépnek az emberi szemnél többet látó és objektívabb lencséje szerencsés körülmények között képes lesz majd megragadni a köztünk járó elhunytak körvonalait. S ahol a kereslet, ott a kínálat.

Moses Dow könyvkiadó portréja elhunyt asszisztense, Mabel Warren szellemével. William Mumler felvétele, 1871 k.

A szellemfotográfia megteremtése a bostoni William Mumler nevéhez fűződik, aki 1861-ben fedezte fel egy általa készített fotón egy nem sokkal korábban elhunyt unokatestvére körvonalait. Ettől fogva sorra készítette az olyan portrékat, amelyek ábrázoltjai mellett szellemfigurák is megjelennek. Machinációja akkor lepleződött le, amikor a nézők több szellemfigurában is élő bostoni lakosokat ismertek fel, akiknek képét Mumler előzetesen exponálta az üvegnegatívra. A módszer azonban ekkorra már elterjedt, és több fényképész is nagy sikereket ért el vele a piac legígéretesebb szegmensében, a spiritiszta körökben.

Mary Todd Lincoln elhunyt férje, Abraham Lincoln elnök szellemével. William Mumler felvétele, 1870-75 k.

Az öt nappal korábban elhunyt Lord Combermere szelleme a cheshire-i Combermere Abbey könyvtárszobájában. Sybell Corbett felvétele, 1891


Első világháborús repülőszázad csoportképe, egyikük feje mögött a két nappal korábban elhunyt Freddy Jackson szellemével, 1919

A legnagyobb hírnévre William Hope (1863-1933) tett szert, aki korábban ácsként dolgozott, de 1905-ben elkészítette első olyan fotográfiáját, amelyen barátja mögött egy szellem alakja tűnt fel. Ettől kezdve a spiritiszta körök megbecsült vendége lett, annyira, hogy nem is tudta kielégíteni megrendeléseiket, s ezért öt, általa betanított másik fotográfussal együtt szellemfotós céhet is alapított Crewe Circle néven. A céh különösen a világháborútól kezdve virágzott fel, amikor mindenki szerette volna legalább homályos szellem formájában viszontlátni a fronton elesett szeretteit. Hope munkásságát a legnagyobb nevek támogatták, Thomas Colley anglikán érsektől Sir Conan Doyle-ig. Noha 1922-ben könyvben leplezték le trükkjeit, népszerűsége nem csökkent, s 1933-ban bekövetkezett haláláig keresett fotós maradt. Fotóalbumát egy lancashire-i antikváriusnál találta meg a National Media Museum egyik kurátora. A képeket a múzeum nemrég tette közzé honlapján.


6 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

A kutyás ember hasonlít a László László magyar spritisztára ...

Studiolum írta...

…reinkarnáció? :)

Judit írta...

Nagyon érdekes volt! Ragyogóan összegyűjtött az anyag! van egy Barátnőm, javasolni fogom Neki, hogy küldjön Neked néhány fotót, mert olyan dolgok vannak rajtuk, amelyeknek nem kellene ott lenniük!

Studiolum írta...

Huh, már előre rettegek… :)

marguerite írta...

Ezek nagyon szép és izgalmas történeti kuriózumok, a fényképek is, meg készítők és a csalások története is, meg a hosszú időn keresztül népszerű médiumoké. De talán még érdekesebb és összetettebb a másik oldal, ahogyan megjelenik egy óriási igény valamilyen nagyon látványos, a megszokott érzékelésen túli tapasztalatra, és maga a struktúra, ahogyan felépül az intézményes vallás és a tudomány közötti térben egy ilyen rendszer, és mind a két irányba, a tudomány és az egyházak felé is rendkívül ambivalens, feszült, érzelmileg is telített kapcsolatokat sző. Azt hiszem az új tudományos kutatásokkal gyors tempóban előretörő materialista világmagyarázatok elvettek az emberektől valamit, amit nagyon akartak valamilyen módon visszakapni, és az egyház ezt az igényt csak elég korlátozottan tudta kielégíteni. És eközben a spiritizmus különböző szinteken részben a tudományhoz, részben a vallásos hithez is próbált kötődni, amit azok hol elfogadtak, de leginkább nem… az egész nagyon vibráló, instabil, nagyon szép.

Kinga írta...

Irto muris, es koszonom a feloldast. A multkori bejegyzes a gyerekekrol es az emigransrol keszult fotokkal kicsit kisertett, ez most remelhetoleg kiuti, mint a Reni Digestive.