A barátom háza


A Biblioteca de Babel könyvesbolt és borozó júliusban nyitott meg Palma óvárosában, a Calle Arabín. Az utca neve a nagy andalúziai szúfi költő, Ibn al-Arabí emlékét idézi, s talán nem véletlen, hogy Wang Weijel betérve mindjárt egy perzsa verseskötetre találtunk. A vékonyka kötet három 20. századi költő, Nimâ Youshij (1896-1960), Sohrab Sepehri (1928-1980) és Ahmad Shamlou (1925-2000) verseiből ad spanyol nyelvű válogatást. Ők voltak, Forough Farrokhzaddal és a már említett Mehdi Âkhavân-Sâlesszel együtt, a modern perzsa költészet megújítói, akik a lélegzés-szerűen lüktető perzsa szabad verset kialakították.

„Hármuk közül a legjobban Sepehri tetszett”, írja Wang Wei, aki tegnap fejezte be a könyvet, „noha ebben csak A víz lábnyomai című hosszú verset fordították tőle. Nagyon szeretnék többet is olvasni tőle. Olyan módon lát, ami nagyon vonzó, mert rendkívül mély tisztelettel van minden iránt, amit megnevez. Olyan, mint a perzsa zene, ugyanaz a figyelmes, nyugodt és mindenekfölött tiszteletteli komolyság.”


Sohrab Sepehri, aki a modern perzsa festészet előfutára is volt, verseit is képekből építi fel, olyan képekből, amelyek egyszerre gyökereznek a perzsa hagyományban és tárnak elénk valami meghökkentően újat. Mint az alábbi, 1967-ben megjelent verse: „Hol a barátom háza?” A vers kezdő sorát hét évvel Sepehri halála után Abbas Kiarostami kölcsönözte megrendítő filmjéhez, amelyben egy kisfiú keresi barátja házát az iráni hegyek között. S ezzel nemcsak barátja emlékének adózott, hanem a mesternek is, aki verseivel és képeivel az iráni filmművészet első, meghatározó nagy generációját tanította látni.

A vers címét nehéz magyarra fordítani. Tulajdonképpen „cím” vagy „lakcím” lenne, de perzsául a neshâni útbaigazítást, jelzést, emlékeztetőt is jelent. Wang Weinek könnyebb lesz majd spanyolra fordítania, mert a tágasabb dirección többet is magába foglal ezekből a jelentésekből.

Sokszor írtam már, hogy a perzsa vers egyik legfontosabb eszköze a nyelv zenéje, amely természetesen lefordíthatatlan. Ezért ha sikerül felvételt is mellékelnem a versről, azt mindig érdemes meghallgatni és hozzáképzelni a fordításhoz. Mint most is.


نشانی

خانه دوست کجاست؟ در فلق بود که پرسید سوار
آسمان مکثی کرد
رهگذر شاخه نوری که به لب داشت به تاریکی شنها بخشید
و به انگشت نشان داد سپیداری و گفت:
نرسیده به درخت
کوچه باغی است که از خواب خدا سبز تر است
و در آن عشق به اندازه پرهای صداقت آبی است
می روی تا ته آن کوچه که از پشت بلوغ، سر به در می آرد
پس به سمت گل تنهایی می پیچی
دو قدم مانده به گل
پای فواره جاوید اساطیر زمان می مانی
و تو را ترسی شفاف فرا می گیرد
در صمیمیت سیال فضا، خش خشی می شنوی
کودکی می بینی
رفته از کاج بلندی بالا، جوجه بردارد از لانه نور
و از او می پرسی خانه دوست کجاست؟


Neshâni

Khâne-ye dūst kojâst? dar falagh būd ke porsīd savâr
âsemân maksī kard

rahgozar shâkhe-ye nūri ke be lab dâsht be târīkhī-ye shenhâ bakhshīd
ve be angōsht neshân dâd sepidâri o gōft:

nareside be derakht
kuche bâghī’st ke az khâb-e Khodâ sabztar ast
be dar ân eshgh be andâze-ye parhâ-ye sedâght âbī’st
miravi tâ te-ye ân kuche ke az posht-e bolūgh, sar be dar miyârad
pas be samt-e gol-e tanhâyi mipichi
do ghadam mânde be gol
pâ-ye favvâre-ye jâvid-e asâtir-e zamīn mimâni
va to-râ trasī shafâf farâ migirad
dar samimiyyet-e sayyâl-e fazâ, khesh khesi mishinavi
kudaki mibini
rafte az kâj bolandi bâlâ, juju bardârad az lâne-ye nūr
va az ū miporsī: khâne-ye dūst kojâst?


Sohrab Sepehri: Neshani, Mahvash Shahegh előadása

Útmutatás

Hol a barátom háza? kérdezte a lovas a szürkületben.
Az ég megállt.

A vándor az ajkáról fakadó fény-ágat a homok sötétjének adva
ujjával egy nyárfára mutatva szólt:

A fa előtt
van egy kerti út, zöldebb, mint Isten álma
ahol a szeretet kék, mint az igazság szárnya.
Menj végig az úton, amely a kamaszkortól indul
aztán fordulj a magányosság virága felé
s két lépéssel a virág előtt
állj meg a földi legendák örök kútjának tövében
ahol áttetsző félelem fog el.
A tér tiszta áradásában susogást hallasz.
Egy gyereket látsz
a magas fenyő csúcsára mászott, a fény fészkéből fiókát szedni.
Tőle kérdezd: Hol a barátom háza?


Noha a vers szürreálisan modern, de a klasszikus perzsa költészetből vett képek azt is megengedik, hogy az olvasó a hagyományos jelentések szerint értelmezze őket. Mint Maryam Dilmaghani, aki 2007-ben, negyven évvel az eredeti vers és húsz évvel Kiarostami filmje után gyönyörű szúfi vallásos versként fordította angolra.

At the first light of the dawn
the loner knight asked:
"Do you happen to know
the abode of The Beloved?"


The skies went silent
save their mourning clouds,
save their falling stars.

The pilgrim gave up his glowing twig
to the gloom of the sands
and replied:

“Don’t you see that poplar tree?
Well, right before the tree,
There is lane that you’ll reckon, I deem.
For it is greener than a heavenly dream.
For it is generously shaded
with the deep blues of love.
Well, If you See.

So walk down that lane
You’ll arrive to the garden of sense
Turn to the direction of the loner lake
Listen to the genial hymn of leaves
Watch the eternal fontain
that flows from the spring of ancient myths
till you fade away in a plain fear.

When a rigid noise clatter into
the fluid intimacy of the space
you'll find a child
on the top of a tree,
next to the nest of owls
in hope of a golden egg.
Well, if you See.

You may be sure:
the child will show you the way.
Well, If you just ask about
the abode of The Beloved.
Első hajnalhasadáskor
kérdezte a magányos lovas:
Nem tudod véletlenül,
a Szeretett hol lakik?

Csöndesen forogtak az egek
kivéve a gyászoló felhőket
kivéve a hulló csillagokat.

A zarándok a ragyogó ágat
a homok sötétjének adva
így válaszolt:

“Látod azt a nyárfát?
Nos, épp a nyárfa előtt van
az az ösvény, amelyre gondolsz, úgy hiszem.
Mert zöldebb az, mint az égi álom
és a szeretet mély kékje
árnyékozza bőven.
Igen, Ha Látod.

Hát menj végig azon az úton.
Eljutsz majd az érzékek kertjéhez.
Fordulj ott a magányos tó felé
hallgasd a levelek mesteri himnuszát
figyeld az örök kutat
amely az ősi legendák forrásából fakad
míg elhalványulsz az áttetsző félelemtől.

S amikor éles zaj hasít
a tér áramló meghittségébe
egy gyereket látsz majd
egy fa tetején
a baglyok fészke mellett:
arany tojást remél.
Igen, Ha Látod.

Biztos lehetsz benne:
a gyerek utat mutat neked.
Igen, csak annyit kérdezz tőle:
a Szeretett hol lakik?




Shahab Tolouie: Tango Perso. A Tango Perso (2009) perzsa-flamenco lemezről.


2 megjegyzés:

Frici írta...

Nagyon jó a blog! :)

BÚÉK! :)

Névtelen írta...

Nagyon szép a vers.