Libajáték

Mint minden évben, idén is pontosan megérkezett Víctor Infantes irodalomtörténész és könyvkiadó karácsonyi ajándéka. Tizenharmadik éve már, hogy az Ediciones de la Imprenta így év végén megosztja a barátokkal ezeket a padlás porától megmentett kincseket. Köszönet érte.


Idén Victornak a szokásosnál is jobban sikerült meglepnie minket, mert a vaskos borítékban egy 1652 előttre datálható Libajáték lapult, amelyet épp a nagyra becsült palma de mallorcai Guasp nyomda adott ki. A kora reneszánszra visszavezethető játéknak ez az első olyan ismert táblája, amelynek útvonala a későbbiekben kanonikussá vált 63 kockából áll. Az igen jó állapotú eredeti fatáblát a mallorcai Valldemossa apátság őrzi.

A modern spanyol irodalom atyamestere, a Nobel-díjas Camilo José Cela a Guasp-nyomda 
fametszet-sorozatával illusztrálta a Papeles de Son Armandans első számát.

A Guaspok másfajta táblákat is nyomtattak a játék számára, mint az alábbit, ugyancsak a 17. században.

A játék fennmaradt táblái közül ez az, amelyik a legtöbb kockát tartalmazza: száznegyvenkettőt

Hab az ajándék tetején, hogy Victor a reprodukcióhoz Marcelo Grota egy írását is mellékelte a libajátékról illetve a Guasp nyomdáról. Aki el szeretne mélyülni valamelyikben a kettő közül, annak érdemes J. Martínez Vázquez de Parga Juego, figuración y símbolo. El tablero de la oca, Madrid: 451 Editores, 2008 és Miquela Forteza La xilografía en Mallorca a través de sus colecciones. La imprenta Guasp (1576-1958), Palma: Olañeta, 2007 munkáival kezdeni.

Boldog Raimundus Lullus megkövezése, 1755 k. Miquel Capó fametszőnek tulajdonítva,
aki a Guasp nyomda egyik legjobb művésze volt

Figyelemreméltó a hortus conclusus, amelybe a tábla labirintusa torkollik. Az Éden kertje ez, amelynek kapui megnyílnak a győztes előtt.


A (mallorcai) pénzérmék ugyanakkor kézzel foghatóbb díjat is kínálnak az erre fogékonyabb győztes számára.


2 megjegyzés:

G.d.Magister írta...

Kedvesem,

azért írj már valamit arról, hogyan zajlott eme játék! (Csekély spanyoltudásom mián)

Studiolum írta...

Igen, utólag gondoltam rá, hogy jó lenne külön bejegyzést írni erről a valaha nagyon elterjedt játékról. Ez volt az első európai táblás-dobókockás játék, minden későbbi hasonló őse, és hasonló módon is működött: ahányat dobtál, annyit léphettél előre, de bizonyos kockákon eltérő szabályok léptek életbe: pl. a 42-esre, „a labirintus házába” kerülve vissza kellett ugorni a 30-asra, másutt előre lehetett ugorni, megint másutt kimaradni a dobásból vagy kétszer dobni.

Minthogy a játék Lorenzo de’ Medici udvarában keletkezett a 15. század végén, ahol a tarokk is, ugyanaz a neoplatonista számszimbolika íródott bele mindkettőbe, amely ilyenformán a játékok révén a reneszánsz európai eszmetörténetet és ikonográfiát is befolyásolta.