Savalan Szultán


Este nyolckor találkozunk Teheránban, a mindig zsúfolt Âzadi pályaudvaron, éjjel érünk Qazvinba. A város a ramadáni letargiából felocsúdva elevenen lüktet, mintha Rómában lennénk, taxik suhannak, sokszemélyes motorok cikáznak éttermet keresve. Népszerű sült csirkés helyre ülünk be, elegancia a tetőfokon, amerikai gyorsétterem-fazon francia egyenruhás pincérekkel, a földszinten aranyhalas medence bágyadtan bólogató teknősökkel, akik itt kínai rokonaikkal szemben biztonságban vannak, a teknős húsa nem halal.


Éjjel háromkor a qazvini autópálya fizetős kapujánál, a többiekre várva, akik délután indultak Iszfahánból. Hatalmas tömeg, holnap ér véget a ramadáni böjt, négy nap ünnep következik, egész Irán útnak indul valahová. Szőnyeget terítünk a leállósáv aszfaltjára, gázégővel teát forralunk, süteményt eszünk.


Hajnalban ébredek a buszon, jobbra szédítő mélység, a Qezel Ozan folyó szurdoka, amint keresztülvágja magát az afshari nomádok aranyszínű hegyvidékén. Lágyan ívelő dombhátak ragyognak fel a kelő nap fényében, színes földtani rétegek tárulnak fel a kopár hegyoldalakon a folyó bonckése nyomán. Szántóföldek sakktáblái, gyér füvű mezőkön egy-egy magányos fa origója. A távolban hóborította fenséges hegylánc, a Savalan, Irán harmadik legmagasabb hegycsúcsa.

savalan1 savalan1 savalan1 savalan1 savalan1 savalan1 savalan1 savalan1 savalan1 savalan1 savalan1 savalan1 savalan1 savalan1 savalan1 savalan1 savalan1 savalan1

Napnyugtakor érünk az alaptáborba, háromezernyolcszáz méter magasan, a Savalan lábánál. Sátrat állítunk, az első éjszaka még szoknunk kell a magasságot, a ritka oxigént. A vulkáni hegyoldal bizarr sziklatömbjeinek védelmében erős illatú virágok nyílnak, hegyi levendula, zsálya, kökörcsin. A távolban, valahol mélyen Alvâresi falu, ahol a busz maradt. A csúcsról keskeny gleccserpatakok futnak le a völgybe, körben alattunk, a holdbéli síkságon a shahsavan nomádok jurtái és nyájai.

savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2 savalan2



Napszállta után a levegő hűvössé és súlyossá válik, felhők szivárognak a hegyek közé, összeállnak, beborítják a völgyet.

savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3 savalan3

Hajnali négykor derengő apró fénypontok kanyargó vonala halad a sötét hegyoldalon felfelé, a Savalan krátere felé. Teát főzünk, sátrat bontunk, elindulunk mi is az utat tapogatva a sziklák között. A félhomályból lassan bomlanak ki a szemközti hegyoldalak, a távolabbi csúcsok magányos szigetként emelkednek ki a völgyet borító vaskos felhőtakaróból.

savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4 savalan4

Nem vagyunk egyedül. Utunkat sok apró szempár kíséri. A perzsák elképesztő mennyiséget nassolnak, ennek ellenére karcsúak maradnak, ami nem igazság. A menet közben fogyasztott rágcsából az útra is bőven hull, aminek gyorsan lesz gazdája. A hegymászó-útvonal madarak és rágcsálók százait tartja el, akik egyáltalán nem tartanak az embertől, sokkal inkább a konkurrenciától, úgyhogy szorosan a nyomunkban vannak.




Négyezerhétszáz méteren, nem sokkal a csúcs előtt hóvihar tör ránk. A hó és a jeges eső a legkisebb résbe is behatol, el kell csomagolnom a gépet. Ha Hasszan nem kérné, hogy csináljak róla képet a hóesésben, dokumentumom sem lenne róla.


Mire elérjük a csúcsot, a Savalan Szultán 4811 méter magasan fekvő krátertavát, a vihar is eláll. Nincs már rá időnk, hogy felmásszunk a hegyoldalba, onnan készítsünk képet a tóról, sötétedésig még visszafelé is meg kell tennünk az ezer méter szintkülönbséget. A parton ünneplünk, mashallah guru, éljen a csapat, harsogjuk, teát főzünk a gleccsertó vizéből.

savalan5 savalan5 savalan5 savalan5 savalan5 savalan5

Az út visszafelé sem könnyebb, a sziklák iszamosak a hótól. Talán kétszáz méterrel járhatunk lejjebb, amikor a gerinc túloldaláról félelmetes dörgést hallunk. Sziklalavina. Megállunk, próbáljuk összerakni, mit láttunk fentről abban a völgyben. Azt reméljük, sem hegymászó, sem nomád pásztor nem járt most azon az oldalon.

savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6 savalan6


Nincsenek megjegyzések: