A félszemű kicsi koldusnak, aki a teheráni metrón végállomástól végállomásig Rumi-verseket énekelt, az ezer tomános bankóból – százötven forint – visszaadott ötszázat, mert ezért annyi jár, és nem engedte, hogy lefényképezzem.
Sorud, kermáni koldushegedű a teheráni Zenei Múzeumból, Mahmud Tabrizizâde játszik rajta
Utazzon velünk!
Heti előadásaink
Atlantisz
Ántivilág
Csehország
Fényiratok
Ismerd meg a
Kaukázus
A Kelet képei
Könyvek, kiállítások, zene, film
Krím
Lwów/Lemberg
Mallorca
Odessza
Papírmúzeum
Perzsa levelek
A propaganda múzeuma
Temetők
Üzenet a falon
A zsidó örökség
5 megjegyzés:
Ennek ürügyén van kedved írni, hogy hogyan is működik ez a személyek lefotózása c. dolog arrafelé, ha már a médiából annyi marhaság folyik ezügyben is ...
Hát úgy, ahogy bárhol máshol a világon. Az ember felveszi a szemkontaktust, mosolyogva biccent, a másik elmosolyodik, katt. Ha látják, hogy géppel mászkálsz, egy csomóan maguk ajánlkoznak modellt állni. És a végén mindig megköszönik, hogy lefotóztad őket. Nem tudom, mi probléma lenne vele, hát nézd meg, mennyi utcai arc van az előző posztokban.
"Lájk" már pusztán az ilyen fotókért is.
@Studiolum Hát ugye a mainstream lapokon általában folyik az észosztás a személyfotózás és - ábrázolás muszlim tilalmáról (mint a Charlie Hebdo eseteiben)
Vagy úgy! Hát a tilalom egyfelől csak szent személyekre vonatkozik (különben az Iszlám Állam nem tehetne közzé videókat). Másfelől a síiták hagyományosan sokkal lazábban veszik a személyábrázolást, hál’Allahnak, különben hová lenne a gyönyörű perzsa miniatúrafestészet, meg a sahok portréi. Síitáknál még a szent személyeket (Mohamedet, az imámokat és családtagjaikat) is szabad ábrázolni, csak az arcukat kell fehér folttal kitakarni.
Megjegyzés küldése