Sorud


A félszemű kicsi koldusnak, aki a teheráni metrón végállomástól végállomásig Rumi-verseket énekelt, az ezer tomános bankóból – százötven forint – visszaadott ötszázat, mert ezért annyi jár, és nem engedte, hogy lefényképezzem.



Sorud, kermáni koldushegedű a teheráni Zenei Múzeumból, Mahmud Tabrizizâde játszik rajta

sorud sorud sorud sorud sorud sorud sorud sorud sorud sorud sorud sorud sorud


5 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

Ennek ürügyén van kedved írni, hogy hogyan is működik ez a személyek lefotózása c. dolog arrafelé, ha már a médiából annyi marhaság folyik ezügyben is ...

Studiolum írta...

Hát úgy, ahogy bárhol máshol a világon. Az ember felveszi a szemkontaktust, mosolyogva biccent, a másik elmosolyodik, katt. Ha látják, hogy géppel mászkálsz, egy csomóan maguk ajánlkoznak modellt állni. És a végén mindig megköszönik, hogy lefotóztad őket. Nem tudom, mi probléma lenne vele, hát nézd meg, mennyi utcai arc van az előző posztokban.

Gabor írta...

"Lájk" már pusztán az ilyen fotókért is.

Tamas Deak írta...

@Studiolum Hát ugye a mainstream lapokon általában folyik az észosztás a személyfotózás és - ábrázolás muszlim tilalmáról (mint a Charlie Hebdo eseteiben)

Studiolum írta...

Vagy úgy! Hát a tilalom egyfelől csak szent személyekre vonatkozik (különben az Iszlám Állam nem tehetne közzé videókat). Másfelől a síiták hagyományosan sokkal lazábban veszik a személyábrázolást, hál’Allahnak, különben hová lenne a gyönyörű perzsa miniatúrafestészet, meg a sahok portréi. Síitáknál még a szent személyeket (Mohamedet, az imámokat és családtagjaikat) is szabad ábrázolni, csak az arcukat kell fehér folttal kitakarni.