Filmvetítés és blogtalálkozó

A budapesti Verzió Filmfesztiválon jövő pénteken 20:15-kor vetítik a Toldi moziban a fiatal iráni rendező, Ayat Najafi 2014-es filmjét (47 perc), amely magyarul a Dalok senkiföldjéről címet kapta. A vetítés utáni húsz percben én beszélgetek a rendezővel a filmről, és a közönség is kérdezheti őt.

És ha már így esett, akkor a filmet megelőzően 18 órától blogtalálkozót tartunk egy közeli kávézóban, ahol várhatóan a most végetért iráni útról és a jövőre tervezett utakról is szó lesz. Hogy pontosan melyikben, az attól is függ, hogy hányan leszünk, és mekkora termet kell foglalnunk. A mozihoz is tudnunk kell, hány helyet foglaljunk le a magunk számára. Ezért azt kérem, hogy aki tervez jönni akár az egyik, akár a másik helyre, írjon nekem a wang@studiolum.com címre holnapután, hétfőn déli 12:00 óráig. Aki még bizonytalan, az is írjon inkább, mert jobb, ha több helyre számítunk, mint ha nem férünk el. Aki nem tud jönni, de szeretné üdvözölni a többieket, az is írjon, átadom. A pontos helyszínt hétfő este teszem közzé ugyanitt. És ha szerencsénk van, péntekig még az olaj is megjön.

U.I. Szerencsére jó sokan jelentkeztetek, nem volt könnyű elég nagy és jó helyet találni. A befutó – keleti utazásainkhoz stílszerűen – a török étterem lett a Bajcsy és a Báthory sarkán, csak pár sarokra a Toldi mozitól, elég sok hellyel, összetolható asztalokkal, fantasztikus és olcsó ételekkel. Sajnos alkoholt nem adnak, de akinek a sör a blogtalálkozóhoz elmaradhatatlan, vegyen a szomszédban, szerintem senki nem szól rá, ha azt tölt a gránátalmaleves pohárba. A moziban pedig azt mondták, bizonytalan számot nem tudnak foglalni, de ki-ki foglaljon magának jegyet interneten a http://toldimozi.hu/filmek/12-verzio-dalok-senkifoldjerol címen.

Ayat Najafi filmje arról szól, hogyan igyekszik zeneszerző nővére, Sara újra színpadra vinni Iránban a forradalom előtti generáció dalait, és a női szólóéneklést, amely 1979 óta tilos a nyilvánosság előtt. A film eredeti perzsa címe – Morgh-e sahar, Hajnali madár – is az egyik legismertebb ilyen dalra utal. A dalról, amely többször is felhangzik a filmben, hol archív felvételről, hol a szereplő iráni és francia zenészek előadásában, régebben részletesen írtam: a kontextus megértéséhez érdemes ezt elolvasni a film előtt. Alább az egyik leghíresebb forradalom előtti énekesnő, Parisa előadásában halljuk. A vizuális hátteret a forradalom óta szándékosan elhanyagolt Golesztán-palota Qajar-kori csempéi szolgáltatják hozzá.


Parisa: Morgh-e sahar (Hajnali madár)