Jöjjön velünk Iránba!


Irán nem tartozik a felkapott turistacélpontok közé. Nagy szerencsénk ez, mert ha az ország lenyűgöző szépsége, a városok kulturáltsága, az emberek kedvessége, a történelmi emlékek sokasága, a kifinomult zene és művészet, a fantasztikus iráni konyha közismert volna, lépést sem tudnánk tenni a turistáktól, s nem invitálhatnánk olvasóinkat olyan exkluzív utakra, mint ez a mostani, amellyel elkezdjük bejárni Iránt.

Elkezdjük, mondom, mert Irán hatalmas ország. Egyik sarkától a másikig kétezerötszáz kilométer, s akkor még csak egyetlen utat jártunk végig. És közben roppant változatos ország, ahol annyi látnivaló van, a kurd hegyvidék tavaszi virágpompájától a kermáni sivatag elképesztő színeiig, az ezeréves városoktól a selyemutak karavánszerájaiig, a nomád törzsektől az évszázados bazárokig, ahová a törzsek tavasszal színes menetben hozzák le a télen a hegyekben megszőtt szőnyegeket. Hogy mindezt lássuk, többször vissza kell térnünk. Mostani, első utunkon október 22-től november 1-ig Perzsia történelmi középső tengelyét járjuk végig, a régi városok láncát Teherántól Perszepoliszig.



Soheil Nafisi: همه فصلن دنیا Hame-ye faslân-e donyâ, „A világ minden évszaka”. A ترانهای جنوب Tarânehâ-ye jonūb, „Déli dalok” (2010) lemezről. Egyszer már idézve ennél a kedves posztunknál, Alieh Sâdatpur fotója is onnan.



Repülőnk október 22-én délben indul és késő este érkezik Budapestről Isztambulon át a Teherántól délre fekvő nemzetközi repülőtérre, s innen bérelt busszal mindjárt az autópályán két órára fekvő Kashanba megyünk. A következő nap ugyanis Irán legnagyobb vallási ünnepe, Ashura napja, amelyen – ha már ilyen szerencsénk van – mindenképpen olyan hagyományos városban kell részt vennünk, mint a sok ezer éves karavánszeráj-város, Kashan. Az egész várost átfogó ünnepség-sorozat, a felvonulások és nyilvános szertartások mellett bejárjuk az agyagból épült óvárost, megnézzük a történelmi kereskedőházakat, s este az ötszáz éves szafavida kert – világörökség – melletti hagyományos teaházban vacsorázunk. Szállásunk egy négyszáz éves polgárházban lesz, amelyet kurd fiatalok alakítottak át hagyományos stílusú vendégházzá (erről még részletesen, interjúval együtt írunk).


Október 24-én, szombaton busszal kirándulunk a Kashantól délre fekvő hegyvidékre. Elhaladunk a natanzi urándúsító központ mellett (fényképezni szigorúan tilos, de nézni nem), megállunk a mongol kánok által épített 13. századi natanzi mecsetnél, majd elérünk Abyanehbe, a Vörös Faluba. Bejárjuk a falut és környékét, piknikezünk a patak partján (ahová Hamid barátunk, a helyi szálloda tulajdonosa szamárháton szállítja ki nekünk az ebédet), majd délután visszaérünk Kashanba. Körülnézünk a kashani bazárban – amely tegnap az ünnepség miatt zárva volt –, és este közösen főzünk perzsa vacsorát Farshaddal, a vendégház fiatal kurd vezetőjével.


Október 25-én, vasárnap reggel busszal megyünk át a két órára fekvő Iszfahánba, közben néhányszor megállunk szép látványoknál, hagyományos településeken. Iszfahán Irán legszebb városa, amely sok évszázadon át főváros is volt. Ezen és a következő napon bejárjuk a várost. A központban lévő szállodánkból a hatalmas bazáron át jutunk el a főtérre, amelyet a művészettörténet a világ tíz legszebb tere között tart számon. Megnézzük az örmény kézművesek kék csempéivel díszített Imám-mecsetet, az ezeréves Pénteki mecsetet, bejárjuk a nyolcszáz éves, és még ma is eleven zsidó negyedet, Irán legnagyobb zsidó központját, s az ötszáz éves Si-o-se azaz Harminchárom lyukú hídon átkelünk a Zayande, azaz Életadó folyó túlpartján fekvő örmény negyedbe. Felkeresünk perzsa kerteket és palotákat, megpróbálkozunk a bazár bejárásának eleve reménytelen kísérletével, nomád szőnyegeket nézünk, régi teaházakban vacsorázunk, hagyományos koncertet hallgatunk.


Október 27-én, kedden kora reggel távolsági busszal megyünk át a négy órára lévő Yazdba, a sivatag peremén fekvő karavánszeráj-városba. Bejárjuk az agyagból épült óváros labirintusát, amely még archaikusabb, mint Kashané, megnézünk ma is működő karavánszerájokat, sok száz éves mecseteket, polgárházakat, szentélyeket. Az ókori Perzsia zoroasztriánus vallásának – amelyet az iszlám mint „a könyv vallását” megtűrt – ma Yazdban van a legtöbb követője, így hát felkeresünk zoroasztriánus szentélyeket, és a városon kívül fekvő „csendtornyokat”, ahová a halottak testét helyezték ki elporladni, hogy se a föld, se a víz, se a tűz szent elemét ne szennyezzék. Hagyományos karavánszerájban eszünk hagyományos karaván-vacsorát, másnap pedig autóbusszal kirándulunk az iráni sivatag legszebb vidékére, amely itt nemzeti park.


Október 29-én, csütörtökön átbuszozunk Sirázba. Ez az út utazásunk leghosszabb szakasza, 400 kilométer, de autópályán tesszük meg, s közben többször megállunk szép látványoknál, történelmi emlékeknél, és ami a legfontosabb, Siráz előtt Perszepolisznál, az ókori Perzsia romjaiban is lenyűgöző fővárosánál, ahol nagyon részletes művészettörténeti vezetést tartok a jó állapotban fennmaradt épületekről, domborművekről és királysírokról. Késő délután érünk Sirázba, ahol aznap és másnap délelőtt megnézzük az óvárost, a bazárt, a gyönyörű mecseteket és polgárházakat. Délután pedig belföldi repülővel megyünk vissza Teheránba.


Utolsó napunkon, október 31-én Teheránban összegezzük benyomásainkat. A fiatal – 1790-ben alapított – fővárosban nem sok történelmi emlék van, eleget is láttunk idáig, szabadon sétálunk a modern belvárosban, piknikezünk a tavaly megnyitott Taʿbiat-parkban, a világ legnagyobb gyalogos hídjánál, majd este ezer méterrel magasabban, hegyek alatt patak mellett, a város fölött fekvő Darband mulatónegyed egyik hagyományos teaházában költjük el búcsúvacsoránkat. Kora reggel repülünk vissza, Isztambulon át déltájt érünk Budapestre.


Iránról és a perzsa kultúráról már nagyon sokat írtunk a Wang folyón, és még fogunk is sokat, különösen a meglátogatandó helyekről. A perzsa témájú posztokat a Perzsa levelek posztban gyűjtjük folyamatosan, nézzenek újra és újra vissza. És ha bármire kíváncsiak, jelezzék, megrendelésre is szívesen írunk posztot.

A részvételi díj – amely magában foglalja a szállodákat reggelivel (kétágyas szoba fele), a távolsági és bérelt buszokat, a repülőjegyet Sirázból vissza Teheránba, valamint perzsául tudó és az iráni kultúrában járatos művészettörténész kalauzolását, aki én volnék – 700 euro. Ehhez járul még a repülőjegy (jelen pillanatban Budapest-Isztambul-Teherán és vissza 330 euro), valamint az iráni vízum kb. 100 eurós díja. A jelentkezési határidő augusztus 20, csütörtök, a szokásos wang@studiolum.com címen.



3 megjegyzés:

Piroska írta...

Érdekel ez az utazás, de van néhány kérdésem, amit privátban szeretnék feltenni.

Studiolum írta...

Már meg is válaszoltam :)

Tamas Deak írta...

és igen, láccólag a www.flypgs.com/en/ megy Teheránba Pestről ...