A perzsa sivatag


Irán egy nagy tálhoz hasonlít. Pereme magas hegységek gyűrűje, ahol a tengerek felől érkező eső lehull, s a közepe egyetlen nagy sivatag, ahol olykor éveken át egyetlen csepp sem esik. A termékeny hegyvidékről lefutó folyók a sivatagba érve eltűnnek a homokban, vagy sós mocsarakká szétterülve párolognak el.

De az iráni sivatag nem halott. A sós homokon szárazságtűrő növények élnek, amelyek sokféle állatnak szolgálnak rejtekhelyül és táplálékul. És ahol a földalatti víztáblákhoz lefúrt kutak, vagy az ezekre épülő sok ezer éves földalatti csatornarendszer lehetővé teszi, falvak, városok, karavánszerájok nőnek ki a földből, öntözik a mezőket, rizst, sáfrányt, pisztáciát termelnek rajtuk.

Az európaiakkal szemben az irániak nem úgy tekintenek a sivatagra, mint pusztaságra. A ʻsivatag’ indoeurópai megfelelői, desert, Wüste, pusztyina a latin, germán, szláv „elhagyatott, üres” szavakból származnak, míg a perzsa کویر kavir eredete a latin capere-vel rokon ʻbefogad, körülvesz’ ige. Az iráni városlakók ugyanazzal az izgalommal és kíváncsisággal járnak kirándulni és piknikezni a sivatagba, mint mi a hegyekbe. S hogy az ott élő földművesek hogyan viszonyulnak a sivataghoz, arról Nasrollah Kasraian, a neves iráni fotográfus így ír nemrég megjelent کویرهای ایران Kavirhâ-ye Irân, „Irán sivatagai” c. albumának bevezetőjében:

„Agha Ali Abbas szentélyétől Maranjab felé útközben néhány afgán napszámos és egy barátságos középkorú iszfaháni földműves társaságában pihentem meg. Ez utóbbi dinnyét termesztett kicsi földjén, s meghívott magához egy teára. Elmondtam neki, hogy a sivatagot fényképezem. Ő azt mondta, nem tud írni és olvasni, de a sivatagot gyönyörűnek látja. Járt már a Kaspi-tengernél, ahol minden zöld, de azt monotonnak találta. Számára a sivatag minden részletének más-más árnyalata van. Annyi látnivaló van itt. Hirtelen feltűnik előtted egy sárga domb, s csak csodálkozol, ki hintett ilyen sok színt erre a hegyoldalra. Aztán egy kicsit továbbmész, és egy nagy ezüst sávot is felfedezel ugyanazon a dombon. Egyet kellett értsek vele. Én ugyan tudok írni és olvasni, de ez csak meghatározott célokra szolgál. Itt, mondtam, csak a szem számít, s a szemünkkel mindketten ugyanazt látjuk. Pontosan ezeket a látványokat keresem már harmincvalahány éve, mondtam, s ezeket szeretném megmutatni másoknak is.”


Kasraian, sokgenerációs iráni művész-család tagja, 1966 óta fényképezi Iránt. Húsz fotóalbuma jelent meg Irán történelmi városairól és az iráni nomádokról, a türkménektől a kurdokon át a baludzsikig. Az 1970-es évek vége óta járja a sivatagot, s új albumában közel negyven év munkájából tesz közzé százötven képet.

kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 kavir0 Az iráni sivatag települései, Kasraian fotóival illusztrálva. Az iráni „tányér” pereme valójában körbeér, de felső és keleti részét az orosz és brit hatalmak a 19. század elején választották le Tadzsikisztán, illetve Afganisztán néven. A sivatagról az irániak mint egybefüggő egészről beszélnek, csupán a 19. századi európai földrajztudomány különböztette meg az északi Sós-pusztát (Kavir) a déli Holt-sivatagtól (Lut).



Kayhan Kalhor (kamanche): شب کویر (Shab-e kavir, Éjszaka a sivatagban, 6:15). A شب، سکوت و کویر (Shab, sokut ve kavir, Éjszaka, csönd, sivatag) című lemezről

kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1 kavir1

Arg-e Bam (Bam erődje)

kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2 kavir2

A bazár kupolái, Kerman

kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3 kavir3

Homokdűnék Mesr falu közelében

kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4 kavir4

Boroujerdi-ház, Kashan

kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5 kavir5


21 megjegyzés:

Jozsef Petrenyi írta...

Rizs a sivatagban? Érdekes.

Studiolum írta...

Igen, magam is láttam, hatalmas táblákban, ahol az elárasztást meg tudják oldani.

pera írta...

Csak ámul az ember, köszönjük!

Egy kérdés: az angol desert szó nem a kopt deseret-re megy vissza?

Tamas Deak írta...

... ami az óegyiptomi "vörös"-re vezethető vissza (deseret). Amikor a Nílus felhordta a termékeny talajt, akkor volt fekete, kemet.

pera írta...

Köszönöm, ezzel én is tisztában voltam.
Még talán a modern kori dezertál is ezzel kapcsolatos. Bár az első dezertőrök nem katonák voltak, hanem egyiptomi keresztény fellahok, akik az iszonyatos adóterhek elől kimenekültek a sivatagba, és ezzel megteremtették a szerzetesség intézményét.

Studiolum írta...

Igen, ez egy tetszetős feltételezés, hogy a „vörös föld” lenne a sivatag, szemben a termékeny és lakott „fekete földdel”. Nyelvileg ez kissé sántít, mert a ʻvörös’ a koptban nem nem deseret, hanem dešeret, de ez még elmenne. Ennél fontosabb, hogy a desertus, deserta, desertum szó sokkal kézenfekvőbben következik a latin ʻdesero, deserere, deserui, desertum’, „elhagy” (vö. dezertál) szóból, annak melléknévi igeneve: „elhagyatott” (maga a ʻdeseroʻ ige pedig a ʻsero, serere, serui, sertum’, „vet, összeköt, alapít” szó de- fosztóképzős ellentéte). Ezt bizonyítja, hogy a latin irodalom, pl a Vulgata is melléknévi igenévként, nemben az alannyal egyeztetve használja a szót: pl. Izajás 64,10: „Civitas sancti tui facta est deserta, Sion deserta facta est, Jerusalem desolata est” – „Szent városodat elpusztították, Sion pusztává lett, Jeruzsálem elhagyatottá.” Lásd itt a ʻdesertum’, „sivatag” szó etimológiáját, és a modern európai ʻdesert, deserto’ stb. szavak leszármaztatását belőle.

Miközben ezt írom, jött meg Pera második kommentje, a dezertőr fellahokkal… hát… amit az ember nagyon szeretne, azt mindig meg tudja magyarázni… :) :) :) ennyi erővel maga a „szerzetesség”, sőt a „szeret” szó is a kopt deseret-ből jön, hiszen de szerettek a dezertőr fellahok nem adót fizetni, de szerzetesnek állni. :D Ismeritek Babits kis írását Káp istenről?

pera írta...

Köszönöm! :D

Tamas Deak írta...

Hát pedig elég sokan a Vörös És Fekete Országnak (is) nevezték Egyiptomot ... és ami a legizgalmasabb : Bernardino de Sahagún feljegyzett mexikói "legendáiból" tudható, hogy Quetzalcoatl a "Vörös És Fekete Országából" érkezett és ment oda vissza.
Ez - többek között - az amit szívesen kikutatnék ha lenne pénzem.

Studiolum írta...

Nem, nem Egyiptom mint vörös és fekete föld, dešeret és kemet együttesében kételkedem, ez így van. Hanem abban, hogy a dešeret lenne a latin desertum és rajta keresztül a modern európai desert stb. forrása. A š/s szépséghibán túl: a latin és az egyiptomi nyelv nemigen érintkezett, görög volt a közvetítő, de a görögbe ez a kifejezés nem ment át, ott a sivatagot az ἔρημος szóval jelölik, amelynek struktúrája ugyanaz, mint a latin desertum-é: fosztóképzős melléknévi igenév „elhagyatott, lakatlan” jelentésben. Ebből az erēmos szóból lesz a latinban az ʻeremita’/ʻremete’ (és az Ermitázs), mint a… mint a kopt deseret szóból az egyiptomi ʻszerzetes’… :D :D :D A „desertum” a latinban már évszázadokkal Antonius és Kleopátra, az első latin-egyiptomi érintkezés előtt létezett. És hát főleg: magából a latin nyelvből tökéletesen le lehet vezetni a szót, amely pontosan úgy viselkedik, mint egy hajlékony, sokalakú latin melléknévi igenév, nem úgy, mint az idegenből átvett egyalakú, gyakran deklinálhatatlan kölcsönszavak szoktak.

Tamas Deak írta...

Passzolom, az én forrásom Varga Domokos több könyve ... Viszont tényleg, pont ezt akartam tőled megkérdezni : V. D. is hoz példákat a sumér nyelv egyes szavaira (pl. é - ház, á - víz, stb.) Ezeket honnan lehet tudni, hogy így ejtették ki (akár a feltételezés szintjén) ? Ezeken a korabeli "rozettaköves" szótárakon volt "kiejtés" jelzése is? Vagy hogy? Ebben a kérdésben a gugle sem a barátom ... (ezért ér többet az élő barát aki nem szerzetes :) )

Tamas Deak írta...

A deseret legutolsó Studiolumos etimológiája már a gyöknyelvészet határait feszegeti :)

Studiolum írta...

Nem, nem, már belül is van rajta, de én elhatárolódom tőle :)

Tamas Deak írta...

Viszont a kérdésemben segíts, ott nem kell szecesszió :)

Studiolum írta...

Igazából nem lehet tudni, hogy ejtették ki. Minden rekonstrukció. Egyfelől az alapján, hogy más ókori nyelvek hogyan ejtették ki az adott nyelvből vett kölcsönszavakat, másfelől a rokon vagy leszármazott nyelvek kiejtése alapján. Ez többé-kevésbé működik az egyiptominál, amelynek közeli leszármazottja a ma is beszélt kopt, és amely ráadásul jórészt hangjelölő írás volt (de azért itt is csak mássalhangzóval szokták megadni a kiejtést, pl. dšrt a hipotetikus dešeret helyett). Vagy a kínainál, ahol kétezer éve teljesen másképp ejtették az írásjegyek jó részét, de azokban is van fonetikus elem, vannak korabeli átvételek más nyelvekbe, és vannak ma is kínai beszélők, nem is kevesen. Az ékírásnál már nehezebb, mert kevésbé hangjelölő, rengeteget változott a használata során, és nagyon sok olyan konvenció van benne, mint a mai angol írásban (azaz egyféleképpen írták a hagyomány miatt, de minden írnok tudta, hogy másképpen kell ejteni). Az akkád kiejtést, amely sémi nyelv, a későbbi sémi nyelvek alapján rekonstruálják. A sumért viszont, amely izolált nyelv, az akkádba átment kölcsönszavak alapján rekonstruálják, úgyhogy a bizonytalanság felszorzódik. A Journal of Cuneiform Studies-ben sok tanulmány szól egy-egy ékírásos sumér szó helyes kiejtéséről, a rekonstrukciók elképesztő változatosságát felvonultatva.

Bébé írta...

ha egy kicsit elszakadunk a győknyelvészettől, ezek a csodás fotós könyvek (vagy legalább a sivatagos), kapható Európában? vagy te megvetted kint?

Studiolum írta...

Sajnos nem. Épp néztem, még az Amazonon is csak három régi kis album kapható (de azok is out of print) Kasraian több mint húsz könyvéből. És akkor még nem beszéltünk az iráni könyvesboltokat megtöltő gyönyörű albumok sokaságáról, mert Iránban nagyon sok jó fotós van. Én ezt most vettem kint, annyi más albummal, hogy a húsz kilós poggyászkeretet még ne sokkal lépjem túl (és akkor az ötven CD-t már a kézipoggyászban kellett hoznom :) ). A magammal hozott albumokat majd sorra publikálom, és ahogy járok ki Iránba, hozok újabbakat. Illetve megbeszéltem teheráni könyvesbolttal, hogy küldik a katalógusaikat, és személyesen rendelhetek tőlük, ők megoldják a fizetést és a szállítást. Az iráni rendelésekben ugyanis az a legnehezebb, hogy az embargó miatt nem lehet oda kártyával fizetni – valószínűleg az európai internetes könyvesboltok is ezért nem árulnak ilyen könyveket, túl a perzsa nyelv csekély ismeretén.

Bebe írta...

De ha megy majd tura osszel Iranba, akkor "szisztematikusan" be lehet vasarolni es szetosztani az utazokozonseg kozott a municiot... :-)

pera írta...

Az eremiták logikája hasonló a dezertáláshoz, azt nem vettem figyelembe, hogy persze a hellenisztikus Egyiptom kultúrnyelve már a római kor előtt jóval a görög volt. Hova szorult vissza egyébként a kopt a városok elgörögösödése után, a vidék nyelve lett? A stilita remeték milyen nyelven (nem) beszéltek? Figyelembe véve, hogy Róma kultúrnyelve a görög volt, nem lehet, hogy a görög szó mintájára keletkezett a desertum? Igaz, a görög kapcsolatok felpezsdülése előtt láttak már a légiók sivatagot!

Studiolum írta...

A desertumban nem kell görög mintát keresni, csak a logikájuk ugyanaz, hát mindkettő indoeurópai nyelv, ugyanolyan a fosztóképző- meg a particípium-szerkezetük. Ezer hasonlóan képzett szó van még a latinban. A desertum már az első nem-töredék latin szövegekben, Plautusnál és Terentiusnál előfordul a Kr.e. 3. században, jóval Róma elgörögösödése előtt.

Érdekes módon az ókori Egyiptom egyáltalán nem görögösödött el, a görög hatás megállt a tengerparton, Alexandriában és környékén, az ország belsejének városai továbbra is elsősorban egyiptomi nyelven beszéltek, bár kétnyelvű papiruszokat szórványosan több helyen is találni. Egyiptom majd elarabosodni fog a 7. századtól, de akkor sem a vidék nyelve lesz a kopt, hanem mindmáig vegyesen beszélik az arabbal városban és falun, régiótól függően többé vagy kevésbé.

A sztiliták, az 5. századi szíriai oszlopszentek viszont szírül beszéltek, azaz keresztény arámul, azon a nyelven, amelynek máig fennmaradt változatát valószínűleg ezekben a hónapokban irtotta ki az ISIS ki az utolsó négy olyan szíriai keresztény faluból, amely még ezt beszélte. Én magam személyesen ismerek egy öreg sztilitát, írok is majd róla, de ő grúzul beszél.

Tamas Deak írta...

@Studiolum, köszönöm az infókat. Viszont akkor fogalmam sincs, hogy - ha már őt bántom, de nem érdemli meg :) - Varga Domokos honnan veszi a könyveiben a határozottan átírt, fonetikus szavakat (nemcsak sumerra, akkádra, csomó másra is)
Ugyanő azt is írja, hogy az egyiptomi-görög kétnyelvűség műveltségi szint kérdése volt, és művelt görögök is tanultak egyiptomiul.
Hát, nagyon kéne az az alexandriai könyvtár.

Studiolum írta...

Én ugyan nem tanultam sumérul, de feltételezem, hogy ha a sumerológus tudós tankönyvet ír, megkíméli a kezdőt a tudomány kétségeitől, és az aktuális konvenciót írja le. Aki pedig jól ismert nyelvek tanulásához szokott, mint pl. Varga Domokos, nem is sejti, hogy milyen ellentmondások vannak a konvenció mögött, hanem laikus mérnök-újságíróként elfogadja ezt mint az egyetlen helyes kiejtést. Legalábbis így képzelem.

A görög-egyiptomi kétnyelvűség valóban létezett, és valóban tanultak a művelt görögök egyiptomiul (nagy sikk volt, hát Platón óta ezt tartották a legmagasabb rendű tudásnak), de ez alapvetően csak Alexandriára és a tengerpartra érvényes. A beljebb fekvő Egyiptomról csak a papirusz-leletek és feldolgozásuk óta tudunk többet, és ezek alapján ott nagyon más volt a nyelvi helyzet.