Korábbi helyszíni tudósítások: • Szent Sebestyén-napi kolbászsütés • Szent Antal megáldja az állatokat • A démonok távozása • Az első fonográf Mallorcán • Az első bicikli Mallorcán • Mallorca üzen • Az összes mallorcai poszt |
A sokféle élményt összefoglaló alábbi közös poszthoz én csak egyet teszek hozzá, mindannyiunk képeiből. Azt a kis pincehelyiséget, amelyben egy darab Budapestre találtunk Palmán, s amely a várost járva második otthonunkká, találkozó- és pihenőhelyünkké vált. Az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek zenéi és filmjei, kimért borok, szódavíz, jó társaság, romkocsma-fíling Palma szívében, a zsidó negyedben. A Sifonería.
Studiolum
Áldás
További albumok: • Mallorca 2014 – I. • Mallorca 2014 – II. |
Ilyen élményhez Bach dukál, alkalomhoz illőn vidám:
Bach: Parasztkantáta, Dein Wachstum sei feste und lache vor Lust! – Dietrich Fischer-Dieskau
És ha már megrendülés, akkor itt egy kép Deià templomából, kommentár nélkül, csak a tökéletes zenével:
Bach, H-moll mise, Agnus Dei – Andreas Scholl
R. Kati
Solaris
Tengeri szél az árbocok között a palmai kikötőben
A tenger fordított ég, zaklatott tükre a nyugodt kék kupolának, amely elválasztja őt az ürességtől. Viharvert kőkeretben nyíló égbolt, szaggatottan kígyózó hegylánc magas, közönyös falai. A nyolc szél hirtelen rohamai, neveik költőisége, gregal, llevant, xaloc, migjorn, llebeig, ponent, mestral és tramuntana; az ide-oda áramló hideg légtömegek dala.
A tramuntana, a nyugati szél ezekről a hegyekről veszi a nevét, amelyek a tengerparton emelkednek, a szinte kiszáradt folyó torkolatánál, csillogó víztükrök kavicsos medrénél, szél-csavarta növényzet között. A természet színpada, amely a dráma érzetét keltve azt sugallja, hogy talán a megrendülés és tisztelet mindenfajta érzése a tengerrel való archetipikus találkozásból fakad, különösen amikor a tenger a hegyekkel és az éggel ér össze.
Hogy ezek az élettelen kőből, csapkodó hullámokból és nyüzsgő teremtményekből formált absztrakciók, s az általuk kiváltott megilletődés és feszültség mennyire része sajátos emberi perspektívánknak. Kicsik vagyunk és törékenyek, de kíváncsiak. Eszembe jut Lem Solarisa, az óceán, mely olyan kreatív és finom formákkal bűvöli el a földi látogatókat, amelyeknek ezek még a leírására is képtelenek. Könyvtárnyit lehetne írni róla, teljesen akkor sem értenénk meg. Azt hiszem, a bölcs Lullus, a Nyugalom szigetének itteni szülöttje valami hasonlót érezhetett. Időtlennek látjuk ezeket az eleven, de élettelen dolgokat, miközben tudjuk, hogy a tengerfenék idővel hegycsúccsá válhat. Az örökkévaló is változik.
Rozmaring és babér illata a sziklák és fák között. Érett narancstól roskadozó fák. A sziklából, mintegy annak folytatásaként kiemelkedő kőtemplom, meztelen haranggal koronázva, rozsdásodó fogaskerék és lánc, hogy megszólaljon. Láthatatlan nyáj távoli kolompját hallom a dombtetőről, elveszve valahol a távoli tölgyek és forrásokban bővelkedő hegyi legelők között.
Hajnalban a felhők dühödt eozin-rózsaszínben ébrednek, míg lángolásukat meg nem szégyeníti és finom ibolya árnyalatokká nem fakítja a hirtelen forrósággal felkelő nap, s égbolt-színűre nem hűti a tenger lélegzete.
Máskor éppilyen dühödt, de játékos démonok törnek elő, tűzzel, a legbrutálisabb és legmohóbb elemmel, s töltik be a levegőt khthonikus dobolással. Rakéták süvítenek és süketítenek, ahogy a szemben álló csapatok előretörnek a jó és gonosz háborújában. Felvonulás, vibráló teremtés-eposz, katolikusra festett pogány mitológia. Testek folyója tölti meg az utcát, amely valaha folyó volt, a tüzes láva lassú ütemével haladva előre, kén és puskapor bűzével töltve be a teret. A jó végül rituálisan legyőzi a gonoszt, s mi tovább haladhatunk, ahogy eddig is, minden évben.
Alagút a tengerparton, Sa Calobra
Lloyd Dunn
Fák
Időtlen idők óta Mallorcán a fák vidáman nőnek!
Még egyszer Palma de Mallorca, és utazás a Wang folyó partján. Egész úton odafelé azon gondolkodám, hogy a szokványos turistafotók helyett mit fotózzak majd. Tudtam, hogy a helyzet is diktálni fog ötleteket. Így is lett. Elsőként a fák ragadtak meg, és felötlött bennem Bolyai Farkas szerelme A FÁK IRÁNT. Ő azt mondta, hogy „a fa társasági lény, egyedül nem nő vidáman”.
Erre voltam kíváncsi, vagyis arra, hogy melyik fa melyikkel társul Mallorcán a magány ellen. Íme a fényképmelléklet.
Mallorcán a fák „vidáman nőnek,” mert nem magányosak.
Anna
Tűz
Natalie
Szent Antal
Tánc Sa Poblában, Szent Antal megkísértésének éjszakáján
További felvételek itt hallhatók.
Deák Tamás
Sikátor
Ezeregy képet csináltunk. Billegő árbócokról a verőfényes kikötőben, meg hömpölygő, hegyszirten átbukó ködfelhőkről. Templomokról, remetelakokról és málló vakolatú, csodaszép belső udvaros házakról. Vannak zöldellő ligetek és kéklő tengeröblök, kanyargó utcák, sikátorok száradó ruhával, távolban mandulaliget. Narancsfák. Halpiac – nyúzott ördöghal és angolna, más szörnyek és kagylóhegyek. És felhők: libbenők és gomolygók. És azok a meredélyek – szakadékok és hegyormok! Meg a Szent Antal- és Sebestyén-ünnepeken lőtt fotók. És a talajóták földje! De én mégsem ezek közül választottam. A nyolc kép mindegyike street art. Kortárs képzőművészek alkotásai: kisebb-nagyobb falragaszok, vakolatfestmények, monokróm nyomatok és spray-vel készült fúvatok. Egytől egyig Palma de Mallorca házfalairól.
Zsuzsa
Születés
További albumok: • Formentor • Talayota nekropolisz • Palma de Mallorca • Ördög, angyal, szoknyás Krisztus • Granja, San Marro, Valldemossa • Tenger • Graffiti, falragasz, tábla • Arcok • Útitársak • Fák |
Egy újszülött kisbárány lábra állása, első lépései és Ramón Llull (Raimundus Lullus) világának megismerése.
A kolostor, ahol Raimundus remeteként élt, egy dombtetőn fekszik, a „megszokott” fantasztikus tengeri panorámával.
Vonzott a kert, a tenger, a szürke olajfák ritmikus hajlású törzsének számomra megnyugtató rendet nyújtó látványa.
Elindultam és földbe gyökerezett a lábam.
Bárányok legelésztek mellettem, ám észrevettek, így a csapat lassan elsétált. De egy bárány nem mozdult. Közelében, a földön egy kis fehér gombóc feküdt. Az újszülött kisbárány, láthatóan már tisztára nyalogatva. Nem ment el az anya a többi báránnyal: a kicsinye mellett maradt.
Az anya-bárány nyugodt volt, nem félt tőlem. Ennek ellenére én nem mertem túl közel menni, nehogy elzavarjam, nehogy miattam hagyja ott a kicsit.
Mintegy fél órát lehettem a közelükben, ezalatt a kisbárány lábra állt, rogyadozó, hosszú lábain imbolyogva anyjához ment. Az anya odébb lépett, arra kényszerítve ezzel a kicsit, hogy kövesse őt. És a bárányka egyre ügyesebb lett.
Nemsokára szopni kezdett, ez láthatóan csak néhány korty lehetett, mert az anya ezalatt is továbblépett, a kicsi pedig egyre biztosabban követte őt.
Végül már szaladt!
Miért ragadott meg engem ez a látvány, sokat gondolkodtam ezen azóta is. Az anya-gyermek kapcsolat fájó-szép emléke miatt talán, vagy a hely, a színek, a szél, szagok, fények olyan egybeesése volt, ami így hatott rám? Biztosan minden így együtt, biztosan az a vágyódás-visszavágyódás-érzés volt az oka, amit mindig érzek, amikor a mediterráneum bármely országában járok.
Nagyon jó volt ez a félóra, évek óta nem voltam együtt ennyit önmagammal, önmagamban.
És a másik élmény pedig a nagy Raimundus! A kolostorépületben volt egy kis kiállítás a munkáiról, életéről. Mindamellett, hogy filozófus, költő és feltaláló volt, nagy „arc” lehetett! (Felesége, amikor megunta – nem annyira a kicsapongó életmódját, mint inkább – azt a szenvedélyt, ami férjét a tudományok felé hajtotta, féltve gyermekeik megélhetését, pert indított ellene és gondnokság alá vetette még megmaradt családi vagyonukat…)
Raimundus nagy ötlete egy logikai „gép”, az Ars Magna, ami egy kombinatorikus kerék, és amelynek a forgatásával a gondolkodás elemeiből (szavak, betűk, jelek halmaza) minden igazság bebizonyítható, minden megtanulható.
A legviccesebb számomra az, amit az általam is gyakorolt jogtudomány gyors(talpaló) megtanulhatóságáról írt: »Mivel az ember élete rövid, a jogtudomány pedig terjedelmes, azért arra szolgál ez a mesterség (az ars magna), hogy a jogtudományt mindenki egy rövidke könyvecskéből meg tudja tanulni.« Állítása szerint az ars magna segítségével egy közepes tanuló három hónap, egy jobb képességű két hónap, egy kitűnő pedig négy hét alatt jogtudós lesz… Minek is magoltam én annyit és minek is ülök még most is a könyvek és (hála Raimundusnak!!!) a számítógép előtt annyit! Raimundus fogalmai szerint igen gyenge képességű tanuló lennék…
D. Kati
Ünnep
Gábor
Adiós
Nagy Tibor
3 megjegyzés:
A közelben van a Bambi eszpresszó hozzánk, szóval a Sifoneria egyből népszerű hely lett elmondás alapján :)
Nézem a képeket, és itt mindenki mosolyog. Mindenkinek olyan felhőtlen nyugodt a tekintete, kisimult, egészséges.
Még a kutyák és a macskák is mintha a mesekönyvből sétáltak volna elő.
Nálunk mindenki sápadt és komor, mindenki a mélybe, az örvénybe bámul. Nálunk örök a tél.
Ezek meg csak nézik ahogy nőnek az olajfák, meg iszogatják a finom kis boraikat négy euróért...
A lélek tesz csuda dolgokat.
Megjegyzés küldése