Meccs


Tegnap, az ukrajnai futball-EB kezdete előtt egy hónappal új orosz-ukrán filmet mutattak be az elmúlt száz évben Ukrajnában játszott egyik legnevezetesebb nemzetközi mérkőzésről. Illik is nagyon az efféle alkalomhoz, hogy felelevenítsék a vendéglátó ország sporttörténelmének jeles eseményeit, különösen ha az egykori ellenfél is újra részt vesz a bajnokságon.


A film az 1942. augusztus 9-én a kijevi Zenit stadionban rendezett meccset mutatja be, amelyen a Wehrmacht katonái („Flakelf”) és a feloszlatott Dinamo Kijev játékosai („FC Start”) csaptak össze egymással. Noha a meccs előtt az öltözőben (egy másik változat szerint egyenesen a „koncentrációs táborban”, ahol a futballistákat „fogva tartották”) az SS figyelmeztette az ukrán csapatot, hogy jobb lesz veszíteniük, az ukránok mégis helytálltak, és 5:3-ra verték meg a vendégeket. Ezt követően a németek az egész csapatot (sőt Alekszandr Borscsagovszkij 1946-os filmforgatókönyve szerint a teljes közönséget is) kivégezték. A játékosok a Szovjetuniót és Sztálint éltetve haltak meg. Vértanúságuknak Pjotr Szeverov Az utolsó párbaj című novellája (1957) és könyve (1958) – a mítosz hivatalos változata –, majd a Dinamo stadionban 1971-ben és a róluk Zenitről Startra átnevezett stadionban 1981-ben emelt szobor állít emléket. Illetve mostantól kezdve ez a film is.


A könnyfakasztó történet, mint a film megjelenése kapcsán az orosz blogok és cikkek tömegével mutatják ki, teljes egészében koholmány. A Dinamo játékosai a német megszállástól kezdve civilben dolgoztak, és Start néven alapítottak „amatőr” csapatot, amely 1942 folyamán hét nemzetközi meccset is játszott a megszálló csapatokkal. Mindegyikben nyertek, s ezt nem követte semmilyen megtorlás. A Terrikon orosz futball-lap a mérkőzések eredményeit is közli:

06.21
06.28
07.05
07.17
07.19
07.26
08.06
08.09
magyar helyőrség csapatával
német légierő csapatával
román helyőrség csapatával
RSG (német hadsereg)
MSC WAL (magyar hadsereg)
GK Szero (magyar hadsereg)
Flakelf (német hadsereg)
Flakelf (német hadsereg)
7:1
7:1
11:0
6:0
5:1
3:2
5:1
5:3


A szemtanúk visszaemlékezései szerint a találkozók barátságos légkörben zajlottak, s a hivatalos szovjet változattal (és a mostani filmmel) szemben a bíró sem német, hanem rendszerint román volt, akik nem szimpatizáltak túlzottan a németekkel. Míg a szovjet változat szerint a meccs úgy eldurvult, hogy a németek a bíró szeme láttára rúgták véresre az ukrán játékosokat, a valóságban egyetlen kiállítás történt durvaságért, s az illető éppen német játékos volt. A hamburgi ügyészség 2005-ben indított vizsgálata kimutatta, hogy a legenda egyetlen elemére sincs bizonyíték. A meccs után pedig a két csapat közös baráti fotót készített, amelyet a Dinamo-szurkolók évtizedeken át rejtegettek, mint olyasvalamit, ami teljesen lehetetlen a hivatalos valóság szerint, s csak 2007-ben tette közzé a Киевские Ведомости.


A játékosok közül valóban letartóztattak ötöt, de egészen más okból. A Dinamo ugyanis a Cseka, majd az NKVD hivatalos csapata volt. Még Dzserzsinszkij alapította, és Berija is lelkesen támogatta, olyannyira, hogy – Sebag Montefiore Sztálin-életrajza szerint – attól sem riadt vissza, hogy az országos liga fontosabb mérkőzései előtt ideiglenesen vagy véglegesen letartóztassa az ellenfél kulcsjátékosait, illetve máshonnét (így az odesszai Piscsevikből) való emberrablással erősítse meg a csapatot. A csapat játékosai egyúttal az NKVD tagjai is voltak, s ez utóbbiakra a Gestapo hivatalból vadászott. Az ötből az egyiket már a meccs előtt letartóztatták és agyonlőtték, mert megtalálták nála saját NKVD-egyenruhás fényképét (a legendában, illetve a filmben a mérkőzésen rúgják véresre). A másik négyről pedig tulajdon honfitársaik jelentették ezt a Gestapónak az augusztus 16-án az ukrán nacionalista hadsereg „Ruh” csapata elleni győztes meccs (8:0) után. Mind a négyet Babij Jarban lőtték agyon.


A közös ukrán-orosz filmnek már a forgatása is nagy vihart kavart az oroszbarátság kérdésében végletesen megosztott országban tavaly júliusban, amikor Sztálin portréja heteken át kint függött a kijevi opera épületén.


Az egy hónappal az Európa-bajnokság elé időzített filmbemutató pedig még komolyabb diplomáciai bonyodalmak elé állította az ukrán kormányt, amely a német és ukrán szurkolótábor közötti feszültség fellángolásától tart. Olyan finom részleteket is kifogásolnak, hogy a németekkel együttműködő ukránok ukránul, míg a velük szembeszálló hős ukránok oroszul beszélnek a filmben.


Az ukrán állami filmügynökség ezért a május 3-ra tervezett filmbemutatót további vizsgálat indokával elhalasztotta. A halasztás a törvény szerint 25 napig terjedhet, de valószínűleg ezt követően sem lesz nehéz indokot találni további néhány hetes késlekedésre a bajnokság lezárultáig.


Az állami ügynökség döntését minden oldalról nagy felháborodás fogadta. Az oroszbarát ukrán blogokon és fórumokon amiatt, hogy a nacionalista vezetés ismét le akarja tagadni a szovjet múlt egy dicső epizódját. A nacionalista fórumokon azért, hogy az ország egyáltalán részt vett egy ilyen, az ukrán függetlenségi múltat besározó, s az új orosz kurzushoz igazodó propagandafilm elkészítésében. Oroszországi fórumokon ujjal mutogatnak Ukrajnára, mint amely továbbra sem képes szembenézni kollaboráns múltjával. Az orosz on-line filmvetítők és forgalmazók pedig szépen keresnek a felszított ukrán igények kielégítésével.


Az Európa-bajnokság még el sem kezdődött, s úgy tűnik, Ukrajnának máris sikerült berúgnia az első öngólt.

Фильм основан на реальных событиях” – „A film valós eseményeken alapul”


12 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

Most van valami a levegőben ...

http://www.mult-kor.hu/20100816_feher_zsidoknak_tartottak_a_hollandokat_a_nacik

Tessék elolvasni, nem offtopic !

pera írta...

Annyira jó úgysem lehet, mint a Két félidő a pokolban!

Studiolum írta...

A Fábri-filmet sajnos nem láttam, de a Matcs recenzióiban többször előjött, hogy ezt is a halálmeccs, mégpedig annak szovjet feldolgozása ihlette meg, nem sokkal a Dinamo magyarországi fellépése előtt

pera írta...

Garas halálára készült ez a kis méltatás:
http://pera-graner.blogspot.com/2012/01/regi-idok-garasa.html

Petrus Augustinus írta...

Ohh, és örök szerelmem, az orosz szépség tökéletes megtestesítője, Jelizaveta Bojarszkaja (Bojár Bözske) játszik benne, az 'Admiral' Anna Vasziljevnája!!! :) El is olvadtam.

Studiolum írta...

Izom Tibi jó összefoglalót írt a halálmeccsről, de amikor kiderült, hogy nagy része tőlem van, sajnos törölte, pedig kértem, hogy ne tegye. itt az eredeti

Petrus Augustinus írta...

Az index ma kezdett el vele foglalkozni. Természetesen a mainstream tévedés szintjén, csak a végén megemlítve, hogy sokan úgy gondolják, hogy nemigaz a történet: http://index.hu/tudomany/tortenelem/2012/06/19/gyoztek_es_ez_az_eletukbe_kerult/

Studiolum írta...

Igen, már többen is felhívták rá ma a figyelmemet. A legendát körömszakadtáig védő cikkben az a legérdekesebb, hogy a szavahihetőség végett beépíti az összes azóta előkerült adatot (nem azonnal végezték ki őket, hanem megvárták a Ruh elleni meccset – miért is???; meg csak az egyik volt NKVD-s tiszt – mikor mind az volt, ex officio, stb.), miáltal épp az eredeti legendát heréli ki, megszüntetve megőrizni.

Tamas Deak írta...

Igen, én sem véletlenül keveredtem ehhez a cikkhez ma ... A BBC history szerintem rendszeresen írhat hülyeségeket, a múltkor szenzációként közölték II. Miklós és II. Vilmos táviratváltását, márhogy ez először jelent meg magyarul. Persze 1915-ben és 1929-ben is közölték már ezeket magyarul.

Petrus Augustinus írta...

Ez a legnagyobb gond ezekkel a népszerűsítőkkel...

Studiolum írta...

na írtam rá egy részletesebb választ is, itt: http://wangfolyo.blogspot.hu/2012/06/gyoztek-es.html

Tamas Deak írta...

Volt régen a Népszerű történelem sorozat, nem biztos, hogy azt kellene feléleszteni :)
Egyébként annyira döbbenetes, hogy miközben annakidején "népszerűsítették" a történelmet ezekkel a sorozatokkal, a professzionális és korabeli szinten ugyanúgy olcsón hozzáférhető történészmunkákban már gyakorlatilag a maival megegyező profizmus és inkább tárgyszerű értékelés volt jelen. Jó példa a szintén népszerű történelmes Magyar Tanácsköztársaság című könyv, amiben még az összes klasszikus tanácsköztársaságos toposz jelen van, míg kb. ugyanakkor megjelenő Tanulmányok a két világháború közti Magyarországról c. kötetben a toposzokat már hülyeségnek minősítik. (Pl. tudás monopóliuma és társaik.)