Meccs

Tegnap, az ukrajnai futball-EB kezdete előtt egy hónappal új orosz-ukrán filmet mutattak be az elmúlt száz évben Ukrajnában játszott egyik legnevezetesebb nemzetközi mérkőzésről. Illik is nagyon az efféle alkalomhoz, hogy felelevenítsék a vendéglátó ország sporttörténelmének jeles eseményeit, különösen ha az egykori ellenfél is újra részt vesz a bajnokságon.


A film az 1942. augusztus 9-én a kijevi Zenit stadionban rendezett meccset mutatja be, amelyen a Wehrmacht katonái („Flakelf”) és a feloszlatott Dinamo Kijev játékosai („FC Start”) csaptak össze egymással. Noha a meccs előtt az öltözőben (egy másik változat szerint egyenesen a „koncentrációs táborban”, ahol a futballistákat „fogva tartották”) az SS figyelmeztette az ukrán csapatot, hogy jobb lesz veszíteniük, az ukránok mégis helytálltak, és 5:3-ra verték meg a vendégeket. Ezt követően a németek az egész csapatot (sőt Alekszandr Borscsagovszkij 1946-os filmforgatókönyve szerint a teljes közönséget is) kivégezték. A játékosok a Szovjetuniót és Sztálint éltetve haltak meg. Vértanúságuknak Pjotr Szeverov Az utolsó párbaj című novellája (1957) és könyve (1958) – a mítosz hivatalos változata –, majd a Dinamo stadionban 1971-ben és a róluk Zenitről Startra átnevezett stadionban 1981-ben emelt szobor állít emléket. Illetve mostantól kezdve ez a film is.


A könnyfakasztó történet, mint a film megjelenése kapcsán az orosz blogok és cikkek tömegével mutatják ki, teljes egészében koholmány. A Dinamo játékosai a német megszállástól kezdve civilben dolgoztak, és Start néven alapítottak „amatőr” csapatot, amely 1942 folyamán hét nemzetközi meccset is játszott a megszálló csapatokkal. Mindegyikben nyertek, s ezt nem követte semmilyen megtorlás. A Terrikon orosz futball-lap a mérkőzések eredményeit is közli:

06.21 06.28 07.05 07.17 07.19 07.26 08.06 08.09

magyar helyőrség csapatával német légierő csapatával román helyőrség csapatával RSG (német hadsereg) MSC WAL (magyar hadsereg) GK Szero (magyar hadsereg) Flakelf (német hadsereg) Flakelf (német hadsereg)

7:1 7:1 11:0 6:0 5:1 3:2 5:1 5:3

A szemtanúk visszaemlékezései szerint a találkozók barátságos légkörben zajlottak, s a hivatalos szovjet változattal (és a mostani filmmel) szemben a bíró sem német, hanem rendszerint román volt, akik nem szimpatizáltak túlzottan a németekkel. Míg a szovjet változat szerint a meccs úgy eldurvult, hogy a németek a bíró szeme láttára rúgták véresre az ukrán játékosokat, a valóságban egyetlen kiállítás történt durvaságért, s az illető éppen német játékos volt. A hamburgi ügyészség 2005-ben indított vizsgálata kimutatta, hogy a legenda egyetlen elemére sincs bizonyíték. A meccs után pedig a két csapat közös baráti fotót készített, amelyet a Dinamo-szurkolók évtizedeken át rejtegettek, mint olyasvalamit, ami teljesen lehetetlen a hivatalos valóság szerint, s csak 2007-ben tette közzé a Киевские Ведомости.


A játékosok közül valóban letartóztattak ötöt, de egészen más okból. A Dinamo ugyanis a Cseka, majd az NKVD hivatalos csapata volt. Még Dzserzsinszkij alapította, és Berija is lelkesen támogatta, olyannyira, hogy – Sebag Montefiore Sztálin-életrajza szerint – attól sem riadt vissza, hogy az országos liga fontosabb mérkőzései előtt ideiglenesen vagy véglegesen letartóztassa az ellenfél kulcsjátékosait, illetve máshonnét (így az odesszai Piscsevikből) való emberrablással erősítse meg a csapatot. A csapat játékosai egyúttal az NKVD tagjai is voltak, s ez utóbbiakra a Gestapo hivatalból vadászott. Az ötből az egyiket már a meccs előtt letartóztatták és agyonlőtték, mert megtalálták nála saját NKVD-egyenruhás fényképét (a legendában, illetve a filmben a mérkőzésen rúgják véresre). A másik négyről pedig tulajdon honfitársaik jelentették ezt a Gestapónak az augusztus 16-án az ukrán nacionalista hadsereg „Ruh” csapata elleni győztes meccs (8:0) után. Mind a négyet Babij Jarban lőtték agyon.


A közös ukrán-orosz filmnek már a forgatása is nagy vihart kavart az oroszbarátság kérdésében végletesen megosztott országban tavaly júliusban, amikor Sztálin portréja heteken át kint függött a kijevi opera épületén.


Az egy hónappal az Európa-bajnokság elé időzített filmbemutató pedig még komolyabb diplomáciai bonyodalmak elé állította az ukrán kormányt, amely a német és ukrán szurkolótábor közötti feszültség fellángolásától tart. Olyan finom részleteket is kifogásolnak, hogy a németekkel együttműködő ukránok ukránul, míg a velük szembeszálló hős ukránok oroszul beszélnek a filmben.


Az ukrán állami filmügynökség ezért a május 3-ra tervezett filmbemutatót további vizsgálat indokával elhalasztotta. A halasztás a törvény szerint 25 napig terjedhet, de valószínűleg ezt követően sem lesz nehéz indokot találni további néhány hetes késlekedésre a bajnokság lezárultáig.


Az állami ügynökség döntését minden oldalról nagy felháborodás fogadta. Az oroszbarát ukrán blogokon és fórumokon amiatt, hogy a nacionalista vezetés ismét le akarja tagadni a szovjet múlt egy dicső epizódját. A nacionalista fórumokon azért, hogy az ország egyáltalán részt vett egy ilyen, az ukrán függetlenségi múltat besározó, s az új orosz kurzushoz igazodó propagandafilm elkészítésében. Oroszországi fórumokon ujjal mutogatnak Ukrajnára, mint amely továbbra sem képes szembenézni kollaboráns múltjával. Az orosz on-line filmvetítők és forgalmazók pedig szépen keresnek a felszított ukrán igények kielégítésével.


Az Európa-bajnokság még el sem kezdődött, s úgy tűnik, Ukrajnának máris sikerült berúgnia az első öngólt.

„Фильм основан на реальных событиях” – „A film valós eseményeken alapul”