A csecsen lány

Tanburi Cemil Bey Épp idén lesz száz éves, de még ma is olyan friss és eleven, mint amikor szerzője, Tanburi Cemil Bey először viaszhengerre játszotta. Valójában persze nem Cemil Bey volt a szerzője, mint ahogy származására nézve sem csecsen volt, hanem görög, a közeli Midilli, görögül Leszbosz szigetéről, onnan hozták magukkal a századforduló Isztambuljának kávéházaiban zenélő vándor görög baglamajátékosok, akik majd a kisázsiai görögség 1920-as évekbeli összeomlása – a Katasztrofé – után Athénba menekülve ilyen félig keleti, félig görög dallamokból teremtik meg a rebetiko zenéjét.

A századforduló Isztambulja azonban még egy birodalom fővárosa volt, sokféle népességgel és sokszínű zenei élettel, amelynek gazdagságáról az utóbbi években alkothatunk igazán fogalmat, ahogy a Kalan Müzik sorra adja ki archív felvételeken és modern zenészek autentikus előadásában az oszmán birodalom utolsó évtizedeinek zenéjét. A kávéházakban a görög baglamások mellett örmény ud-játékosok, szefárd énekesnők, török gazel-énekesek, azeri kamancsésok, kurd vándorlantos aşık-ok, az Ismail Kadare által Az álmok palotájá-ban megénekelt balkáni szláv és albán énekmondók zenéltek, virágzott még az oszmán udvari, dervis- és katonazene, amely a Nyugatról beáramló klasszikus és szórakoztató zenével ötvöződve annak sokféle egzotikus helyi változatát hozta létre. Isztambult még ma is áthatja a spontán zene az újra meg újra imára hívó müezzinek hangszóróitól az árusok kántálásán át a boltokból és kávéházakból kihallatszó különféle anatóliai rádiók sugározta zenéig, s elképzelhetjük, Caucasian beauty, archive photo from the 19th centurymennyivel gazdagabb volt ez a zene a 20-as évek előtt, mielőtt az oszmán birodalom széthullása, a nemzetiségek kiirtása, elűzése vagy elnyomása, az udvar és a hagyományos vezető réteg eltűnése és a dervisrendek betiltása véget nem vetett ennek a sokszínűségnek.

Ennek a világnak volt elismert figurája Tanburi Cemil Bey, a páratlanul tehetséges zenész, aki egyformán jól játszott török tanburon – amelyről nevét is kapta –, azeri kamancsén, görög laután, perzsa kanunon és sok más hangszeren, s Isztambul- és birodalomszerte játszott szerzeményeiben éppilyen harmonikusan olvasztotta egybe az egyes hangszerek és nemzetiségek zenei világát. A „csecsen lány”, akárcsak a Jókainál többször is szereplő elbűvölő cserkesz nők vagy az orosz „кавказская красавица” az a hamvas bőrű, fekete hajú, nagy szemű, elérhetetlen kaukázusi szépség, akit birodalomszerte vággyal emlegettek a költők és a kávéházi énekesek. A róla szóló görög dal Tanburi Cemil Bey jellegzetes Hüseyni taksim-jával, improvizatív bevezetőjével vált híressé Törökország-szerte. Sajnos Cemil Bey archív fonográf-felvételeinek épp az a darabja nincs meg nekem, amelyen a Çeçen kızı-t maga játssza, de a kurd szúfi zenész Kudsi Erguner együttesének hagyományos előadásában legalább megérezhetünk valamit az eredeti dal erejéből.








Kudsi Erguner, Çeçen kızı, a „Tanburi Cemil Bey” lemezről

A dalnak többféle feldolgozása is megtalálható a YouTube-on, visszafogottabb oszmán stílusú zenekari változata, Cihat Aşkin nyugati zenekarra hangszerelt előadása, s olyan, népszerűségéről tanúskodó verziók is, mint James Brown Funk és Emin Findikoglu dzsesszesített feldolgozása, egy névtelen kanun-előadás, amelyen a Hüseyni taksimmal bevezetve halljuk, egy másik, amelyet mintha csak a Fonó előterében játszana a maga örömére néhány zenész az előadás szünetében, s mindennél ékesszólóbban egy amatőr felvétel, amely csak ennyit mond önmagáról: „egy török Amherst mellől”.

Nekem három feldolgozás tetszik a legjobban. Az első Necati Çeliknek és hagyományos együttesének előadása a TRT tévéből, a Hüseyni taksimmal bevezetve.


A másodikon a patinás isztambuli Veysel hangszerház (mennyire szeretnék tőlük egy lantot!) muzeális hangszereit bemutató videósorozatban Alper Taş játssza Beşiktaşlı Vasil 1910-ben készült udján.


A harmadik pedig a Balkan Messengers fusion-változata, az utóbbi húsz évben felvirágzott török Balkán-nosztalgia jegyében. Talán ez érzékelteti a leginkább, milyen erővel szólhatott ez a dal a maga egykori világában.








Balkan Messengers, Çeçen kızı, a „Balkan Messengers 2” lemezről

2 megjegyzés:

marguerite írta...

mindennap várom, hogy van-e új bejegyzés.

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm, és nagyon meg vagyok hatódva. És persze nagyon jólesik.

Szeretnék is írni minden nap, de muszáj mindig várnom, amíg teljesen megérik, amit írni akarok. Ez néha egy perc alatt megvan, néha meg napokig tart. Mára éppen megérett egy, úgyhogy hamarosan ki is teszem az ablakba.

Én viszont nagyon örülök, hogy te minden nap pakolsz ki új ékszereket, néha többet is egy nap. Nagyon jó látni és olvasni őket.