Kiki, Buba és a tangó kontúrjai

Gyerekkorom óta taszított a kerek,
gyerekkorom óta szögletest rajzolok.
Pavel Kogan, „Zivatar”, 1936

Murat Erdemsel, tíz éves tapasztalattal rendelkező tangótanárunk szeret úgy bemutatkozni, mint „elsősorban szenvedélyes tangótáncos és gondolkodó”. „Második szakmám a festés és zenei elemzés”, mondja Murat, „és nem is tervezem a sorrend felcserélését. Ilyenformán minden művemet azért készítem, hogy táncosaink és diákjaink ihletet merítsenek belőle.” Nem csoda, ha Muratnak ritka tehetségét, a zene megfestését a második helyre kell sorolnia, amikor minden diákja odavan a grafikus zeneiségről tartott előadásaiért, amelyeken Murat két vidám asszisztense, Kiki és Buba játssza a főszerepet.

Hadd mutassam be munkatársainkat. Itt láthatóak, az alábbi egyszerű képen. Azt hiszem, mindenki kitalálja, melyik Kiki és melyik Buba.


A szögletes csillag alakzat (természetesen ő Kiki) és a kerek, yin-yang formájú Buba annak a klasszikus pszichológiai kísérletnek köszönhetik világra jöttüket, amely kimutatta, hogy a hangok érzékelésére való képességünk szorosan kapcsolódik a geometriai alakzatok felfogásához. („Nagy ügy!” mondhatnák a tangótáncosok, akik hozzá vannak szokva, hogy „a táncparkettre rajzolják a zenét”. De a pszichológusok és nyelvészek számára ez valódi felfedezés volt, amelynek részletesebb tárgyalását a lábjegyzetre hagyjuk.)

Egyáltalán nem nehéz a tangó zenéjében felfedezni Kiki és Buba sziluettjeit. A T, A, N betűk szögletes kontúrjai úgy csengenek, mint a zongora billentyűi, míg a G és O lágyan gördül, akár a hegedű vagy az énekes hangja. És a tangóharmonika természetesen mindenre képes a tangó éles fordulataitól az emberi sírásig.

Ugyanilyen könnyű a táncparketten is felfedezni Buba és Kiki körvonalait. A legegyszerűbb egyenes lépés, amelyet a tangó kvintesszenciájaként ismerünk, egyszersmind Kiki lineáris geometriájának is az alapja, míg az ochók és girók Buba hasonlóképpen alapvető görbületeinek leképezései.


Persze nem lehet a tangó végtelen sokféleségét egyértelműen szétválasztani erre a két egyszerű figurára. Kiki szögletessége és Buba kereksége nem zárják ki egymást a zenében. Gyakran együtt hallani őket egyazon zenei frázisban, egyazon zenekar különböző hangszerein. A tanguero mindig szabadon megválaszthatja, hogy a két egymás mellett létező emocionális geometria melyikével akarja kifejezni magát, s olykor sok kicsi Kiki hímezi körbe Buba hullámait. A geometriai kontúrral együtt változik a zene általános színezete is: az árnyalatok melegebbé, majd hidegebb válnak, a hullámok a magasba emelkednek, majd megint visszaesnek. Murat és Michelle szájtján láthatjuk Murat tangófestményei keletkezésének (Organito de la Tarde, S.O.S., Poema) egyes lépéseit, az átfogó geometriai struktúra felvázolásától a látvány és hang részletes kidolgozásáig. (Az olvasó is megpróbálkozhat ezzel a módszerrel. Nemrégen került fel a szájtra Murat „gyakorlati útmutatója”, egyfajta kifestőkönyv Carlos Di Sarli „Indio Mansó”-jához. Murat 2012 január közepére ígéri a saját „Indio Manso”-festményének közzétételét, úgyhogy még mindenkinek van ideje önállóan kipróbálni a saját kreativitását.)

És természetesen a geometria nyelvét végtelen változatossággal lehet lefordítani a lépések nyelvére. Még az egyenes lépések is ívessé válhatnak, ahogy Bubához illik; s még az ochókban is hangsúlyossá válhat a szögletesség a megszakítatlan, áramló kerekség helyett.

De túlságosan előreszaladtunk. „Buba” és „Kiki” csodás szavak, de a zene nem csak „szavakból” áll. (Talán látták Benjamin Zander fantasztikus videóját, amelyen azt mutatja be, hogyan hangsúlyoz a kezdő zongoratanuló minden egyes hangot, a haladó egyre kevesebbet… míg végül, ha abba nem hagyja a tanulást, eljut az igazi zenei mondatokig.) A szövegek, mint ez is, amelyet most olvasnak, kényelmessé tettek bennünket az írásjelek kifejezett használata révén. De volt idő, amikor a pontok, vesszők, sőt a szóközök jelölését is amatőrizmusnak tartották. Cicero mélyen elítélte ezeket a „tehetségtelen szónokok számára készült jelöléseket”, mikor egyedül a szépségnek és a célszerűségnek lenne szabad megszabnia a szüneteket, a lélegzetvételeket, a beszéd gyorsulásainak és lassulásainak ritmusát, ahogy egy emberi páros mozgásának ritmusát is a fizikai célszerűség és szépség szabja meg: quae non aut spiritu pronuntiantis aut interductu librarii sed numero coacta debet insistere. (És nem, abban az időben még nem voltak páros táncok: Cicero a… klasszikus birkózók összehangolt mozgásáról beszél!)

A tangótáncosoknak ugyancsak ezeket a régi szabályokat kell követniük, minthogy a zene sem használ írásjeleket, hanem ehelyett a dallam szépsége és belső logikája szabja meg a lépéseket. S emellett gyakran kapunk segítséget a tangó szövegétől is. Ezért igyekszem mindig megérteni és átérezni a letras-t, s ha lehetséges, az eredeti ritmusát megőrző fordítást is készíteni belőle. A zene ritmusa és tagolása ilyenkor a jól ismert és kényelmesen központozott szöveg formáját ölti. Akinek a szöveg jobban segít meghallani a zene ritmusát, annak néhány egyszerű útmutatással is szolgálhatok a klasszikus spanyol románc olvasatához (amelyek szeretett gyermekére, a tangó-letras-ra is érvényesek). Az egyik a sinalefa, a magánhangzók összeolvadása (ha egy szó magánhangzóval végződik, s a következő azzal kezdődik, a kettő egyetlen „költői szótaggá” olvad össze). A másik, hogy egy verssor soha nem végződhet hangsúlyos szótaggal (ha a hangsúly mégis a sor utolsó szótagjára esik, az nem a valódi ritmikus végződés, hanem ezt egy „néma költői szótag”, egyetlen szünet követi).

De van, akinek a vizuális gondolkodás a könnyebb, és a színek mondataira fordítja le a dallamot. Murat például így ábrázolja a frázisokat és szüneteket Biagi „Lejos de Ti” című tangójában:

LEJOS DE TI (VALS). Letra de Mauricio Rocha Sin rumbo fijo mi vida va quien sabe donde se detendrá tal vez el dia que mi vagar de nuevo amada te vuelva a hallar

Távol tőled (tangó-keringő). Letra: Mauricio Rocha Iránytű nélkül sodródik életem ki tudja, holnap hová érkezem talán eljön egyszer a nap, amikor ismét rádtalálok végre, kedvesem

Vidám rajzolást mindenkinek!

Jegyzet Kikihez és Bubához:

Kiki és Buba története azzal a pszichológiai kísérletsorozattal kezdődött, amelyet Wolfgang Köhler német kutató több mint 80 éve végzett. Köhler két egyszerű alakzatot – egy kerek, amőbaszerű formát és egy csillagszerű szögletes körvonalat – mutatott a vizsgálat alanyainak, majd megkérdezte, hogy a két „marsbéli nyelvből” vett szó közül melyik melyiknek felel meg. Köhler kísérletét később sokféle változatban ismételték meg, különféle nyelveken és kultúrákban, más-más korú gyermekekkel, de úgy tűnik, hogy a „Kiki” és „Buba” szavak mindannyiunk számára ugyanazt a jelentést hordozzák. „Természetesen” mindenki számára Kiki a szögletes csillag és Buba a yin-yang-szerű ívelt alakzat.

Vajon miért van ez így? Kortárs pszichológusok, V. Ramachandran iskolája szerint az ok a szinesztéziára, „az érzékek összeolvadására” való képességünkből fakad, amely közvetlen szerepet játszik a tangóban, abban, hogy egész testünkkel képesek vagyunk „hallani” a zenét.

A szinesztéziát gyakran különleges adottságnak, „a hangok színének” vagy „a színek ízének” érzékelésére való ritka képességnek tekintik. Ramachandran azonban kimutatja, hogy ezek a szokatlan perceptuális képességek az emberi agynak a különböző érzékszervekből származó adatokat feldolgozó területei közötti „ideg-alagutakból” fakadnak. Ha például a látó- és hallóterületek közötti „információs csatorna” szélesebb a szokásosnál, úgy a hangstimulus átterjedhet a vizuális területre is, s nemcsak hangként, hanem színként is érzékeljük. Az emberek 1-2 százaléka rendelkezik a szinesztetikus percepciónak ezzel a képességével.

Miután azonban a pszichológusok felfedezték, hogy az emberek 98%-a tekinti Bubának a hullámos és Kikinek a szögletes formát, ilyenformán összekapcsolva egymással a hang és a geometriai forma benyomását, el kellett fogadniuk azt a meglepő feltételezést, hogy szinte mindannyian képesek vagyunk a szinesztéziára, az érzékek összeolvadására. (Azóta egy kivételt erősítő szabályra is fény derült: a Kiki-Buba kísérlet gyakran mond csődöt veleszületett idegösszeköttetésbeli problémák esetében.) De vajon miért ilyen gyakori a szinesztéziának ez a sajátos fajtája?

Az agynak a hangok feldolgozását végző központja olyan szoros közelségben van a geometriai formák felismerésének központjával, hogy az ide érkező benyomások könnyen terjednek át a szomszédos területekre is. Ezzel függ össze az is, hogy az irányváltoztatás, gyorsulás, forgás érzékelése (belső fülünk ősi funkciói) még egyaránt kapcsolatban állnak a hallással és a proprioceptióval (izmaink helyzetének és feszültségének belső érzékelésével).

A Kiki-Buba dualizmus mindezidáig elsősorban a pszichológusokat és az emberi proto-nyelv teoretikusait szórakoztatta, s egyedül a marketing-kutatás hasznosította a gyakorlatban is annak tudását, hogy milyen hang milyen asszociációkat kelt a fogyasztó elméjében. De ennek egyszer s mindenkorra vége! A felfedezés a táncparketten hozza meg igazi gyümölcsét! :)

Tangó-glosszárium

Terpsichoral Tango Addict’s glossary
Tejastango Guide to Tango Terminology