Messina, 1908

Százhárom évvel ezelőtt, 1908. december 28-án hajnalban a valaha feljegyzett legnagyobb erejű európai földrengés rázta meg a szicíliai Messina városát, majd perceken belül tizenkét méteres szökőár söpört végig a partvidéken. A város szinte minden épülete összedőlt, hetvenezer embert maga alá temetve.







Messina a Szicíliát az olasz félszigettől elválasztó szoros partján fekszik, Reggio Calabriával szemben. A két görög alapítású város volt az az Odüsszeából ismert Szkülla és Kharübdisz, amelyek között áthajózva vagy az utóbbi örvénye szívta be a bárkákat, vagy az előbbi tizedelte meg a hajósokat. A város már korábban is gyászos szerepet játszott az európai történelemben: kikötőjéből indult európai útjára 1348-ban a Fekete Halál, amely két év alatt elpusztította a kontinens lakosságának felét. Egy évszázaddal az 1908-as katasztrófa előtt, 1783-ban már nagy földrengés rázta meg Messinát, de a figyelmeztetés nem használt. A várost ugyan elegáns, de a földrengésnek ellent nem álló, gyengén alapozott, súlyos tetőszerkezetű épületekkel építették újjá.




Korabeli fotókon gyakran látunk olasz, angol, sőt amerikai haditengerészeket, akik a katasztrófa utáni héten érkeztek Messinába a túlélők segítségére. Kevéssé ismert azonban, hogy a romba dőlt városban napokig egyedül az orosz hadiflotta tengerészei mentették a romok alól a túlélőket, látták el a sebesülteket, oltották el a kitört tüzeket, és szállították át kevésbé katasztrófasújtott vidékre azokat, akiknek mindenük odaveszett. A cári flotta négy cirkálója – a Ceszarevics, a Szlava, az Admiral Makarov és a Bogatir – ugyanis földközi-tengeri iskolaútjuk során, fedélzetükön a pétervári tengerészakadémia kadetjeivel éppen egy nappal előbb horgonyoztak le a délebbre fekvő Augusta kikötőjében, és parancsnokuk, V. Litvinov admirális a hír hallatára táviratban kért engedélyt az orosz tengerészeti minisztériumtól a mentésben való részvételre. Eközben még fegyveres harcra is sor került. Az összedőlt börtönökből kiszabadult közel nyolcszáz bűnöző bandákba verődve kezdett fosztogatni a városban, de az orosz tisztjelöltek sikeresen alkalmazták az akadémián frissen szerzett képzésüket a túlerővel szemben.




A helyszínre érkező Viktor Emánuel olasz király személyesen köszönte meg a segítséget a tengerészeknek, majd táviratban II. Miklós cárnak, s a következő évben Messina testvérvárosául fogadta Szentpétervárt. A kapcsolat máig él. Az évfordulóról rendszeresen megemlékeznek az olasz és orosz neten is, ahonnét az archív fotókat összegyűjtöttem. Az alábbi dokumentumfilmet pedig az orthodox Szolunszkij alapítvány pétervári tévécsatornája mutatta be néhány hónappal ezelőtt.

Az újjáépítés megsegítésére kiadott képeslap a messinai túlélő postások képével, segélybélyegek
orosz, német és magyar címlettel, és a mentésben részt vevő orosz, angol és
amerikai tengerészeknek adományozott olasz királyi kitüntetés