Lyukkártyák letűnt művészete

Мы любим всё – и жар холодных числ, И дар божественных видений, Нам внятно всё – и острый галльский смысл, И сумрачный германский гений…

Szeretünk mindent: a hideg számok hevét, és a földöntúli látomását, elfogadunk mindent: a gall elme erejét és a német géniusz borongását…

Alekszandr Blok: Szkíták, 1918

Gyerekeknek szóló újévi matinéra készültünk – utazás egy varázs-mesekönyv segítségével –, s régi könyveink között keresgélve bukkantam rá erre a szép 80-as évekbeli lyukkártya-olvasóra, határozottan lányos kézírással megírva és a mi varázskönyvünkhöz nagyon hasonló pasztell színekkel kiszínezve.


Ahogy rákerestem a neten, mindössze egyetlen további példát találtam, a hozzávaló kártyával együtt, sokkal kevésbé artisztikusat, és határozottan fiús kézírásút.


Az ilyenek, emlékszem, valamikor ezerszámra készültek a KGST-országokban, s talán Nyugaton is. Mind elvesztek volna?

Hogy felelevenítsem, hogy is működtek ezek a leolvasók, már én is kénytelen voltam újra elolvasni az EBCDC lyukkártya-leírást (amelynek táblázata az összes ismerős ASCII-karaktert tartalmazza):


A szabályok meglehetősen egyszerűek. Szemléltetésükre én is készítettem egy demo-lyukkártyát printerrel és zsilettpengével. A leolvasás lépéseinek egymásutánját az alábbi flash-képsorozat szemlélteti. A kártyát a leolvasón áttolva mindig egy oszlop látszik a vékony nyíláson. Egy lyuk kell legyen a felső három sor (0, 11, 12) valamelyikében, s az onnen kiinduló színes csíkot követve választjuk ki, hogy az 1-9 sorok valamelyikében látható másik lyuk melyik oszlopra vonatkozik. (A legelső oszlop például először a 12. sorban van kilyukasztva (aha, a kék csíkot kell követni!), aztán pedig lejjebb a 8-ban (tehát a „H” a megfelelő jel). Ha az 1-9. sorokban csak egyetlen lyuk van, akkor a leolvasó jobb oldali karakterkészletét kell figyelembe vennünk. Ha azonban kettő, akkor az egyiknek föltétlenül a 8. sorban kell lennie, ahol a leolvasóra rajzolt kicsi nyíl mutatja, hogy a baloldali karakterkészletből kell kiválasztanunk a másik lyukhoz tartozó karaktert.

Néhány nem-alfanumerikus szimbólumon már nekem is gondolkodnom kellett. Ilyen például a ¤. Ezt valamikor a dollár-jel helyett használták. Olasz telekommunikációs szakemberek alakították ki még a komputerkorszak előtt, s egyfajta „univerzális pénznem-jel” volt a politikailag terhelt $ helyett. 1964-ben a CCITT (a Nemzetközi Távíró- és Telefontechnikai Konzultációs Bizottság) ábécé-munkacsoportja tette szabványos nemzetközi jellé a dollárgyűlölő keleti tömb országainak nagy örömére. Eleinte fel sem merült, hogy nyomtatható karakternek kellene lennie, csupán az egyes tagországok valutáit jelképező helykitöltő karakter volt, de a számítógépek és a lyukkártyák eljövetele saját életet lehelt belé. (A Wikipedia szerint ez a négysugarú nap-jel már a krétai lineáris A és B írásokban is létezett, feltehetően az 1000-es számot jelezve.)

A ¬, a logikai negáció szimbóluma az én generációm számára mindenekelőtt az Assembly nyelv homályos emlékét idézi fel, de még a mai egyetemisták számára is ismerős lehet az International Baccalaureate tudáselméleti kurzusaiból.

A lyukkártya ma már a múlt kísértete csupán. A raktári rendelésekben, tömegközlekedési jegyeken, s végül számítógép-programozásban játszott több mint száz éves szerepe a feledés homályába merült. Történelmének utolsó, dicstelen epizódját a 2000-es floridai elnökválasztási fiaskó jelentette a maga tömérdek „lógó”, „lebegő” sőt „terhes” perforációjával (amelyek azonnal eszembe jutottak az általam zsilettpengével készített lyukkárya „lógó” és „lebegő” perforációi láttán)

De a múlt kódjainak megfejtése tovább él – a számok költői szépsége pedig örök!

Александр Дольский. Арифметика Однажды 2/12 позвали 3/13: – Пойдемте, 3/13, пройдемся вечерком. – Ах, что Вы, 2/12, – смутились 3/13, – Увидят 5/15, что Вы со мной вдвоём. – Пусть видят 5/15, – сказали 2/12, – Мне это, 3/13, поверьте, все равно. Пусть знают 5/15, – сказали 2/12, – Что я Вас, 3/13, люблю уже давно. – И я Вас, 2/12, – сказали 3/13, – Пройдемте, 2/12, подайте мне пальто. Ну что нам 5/15, ну что нам 6/16, Ну что нам 7/17 и даже если 100!

Alekszandr Dolszkij Számtan Egyszer 2/12 azt mondta 3/13-nak: – Jöjjön velem, 3/13, egy esti sétára. – Ah, 2/12, mondta szemlesütve 3/13 Meglátja 5/15, hogy kettesben vagyunk. – Csak lássa meg 5/15, mondta 2/12. Higgye el, 3/13, édesmindegy nekem. Tudja csak meg 5/15, mondta 2/12 Hogy én magát, 3/13, már régóta szeretem – Én is éppígy magát, 2/12, mondta 3/13. Menjünk hát, 2/12, adja kérem a kabátom. Miért is törődnénk 5/15-del, miért is törődnénk 6/16-dal, Miért is törődnénk 7/17-del, vagy akár 100-zal!