Keleti szél

A Wang folyón már írtunk régebben a csereszabatosságról, igaz, akkor arról elmélkedtünk, milyen könnyen lehet a tegnapi ellenségből barátot csinálni, és fordítva. A plakátot könnyű kijavítani, csak színeket, szövegeket és szimbólumokat cserélünk, és máris ugyanolyan hatékonyan utáljuk tegnapi barátainkat, amilyen könnyen megszeretjük tegnapi ellenségeinket. Sokkal félelmetesebb, megdöbbentőbb, megrázóbb azonban, amikor a gyűlölet logikája – főleg ha a gyűlölet tárgya ugyanaz – egymástól függetlenül hoz létre szinte teljesen csereszabatos produkciókat.

Az 1941-es év filmtörténete két olyan produkciót is számon tart, amelynek célja az 1939. szeptemberi Lengyelország elleni akció megindoklása és a lengyelek elleni gyűlölet felkeltése, ébren tartása. Ebből a világ számára csak a náci változat közismert, de ha a szovjet változatot is megismerjük, láthatjuk, hogy megdöbbentően azonos képi és szerkezeti egységek és szimbólumok vannak mindkettőben.

Időrendben a szovjet változat, a Ветер с востока készült el 1941 elejére a Wang folyó olvasói által már ismert kijevi filmstúdióban, Abram Room rendezésében. A forgatókönyvet Dubrovszkij és Kucser írta; segítséget nyújtott hozzá Vanda Vasziljevszkaja.

Abram Room 1894-1976Keleti szél

A film főszereplői Buhra, Kondrakova, Bzseszkaja. A filmet 1940 nyarán forgatták az épp frissen elfoglalt területeken, a tájakból kiindulva valószínűleg a magyar határ közelében. A bemutató 1941 februárjában volt. Nem tudjuk, hogy valaha is bemutatták volna külföldön, vagy Magyarországon. Arról sem tudunk, hogy lenne bármilyen megkötés, akár a forgalmazhatóságával, akár a bemutathatóságával kapcsolatban.

Már javában dobozolhatták és szállíthatták ezt a filmet a (nagy)szovjet filmszínházakba, amikor megkezdődtek az első, belső műtermi felvételei a Heimkehr című német filmnek, amelyet az addigra már befutott sztárrendező, Gustav Klimt fia, Gustav Ucicky rendezett. A forgatókönyvet Gerhard Menzel írta.

Gustav Ucicky 1898-1961Hazatérés

A film a korabeli – és jórészt ma is ismert – teljes német szupersztárgárdát felvonultatja; Paula Wessely, Attila Hörbiger, és még sok akkori kedvenc szerepel, illetve a megszállt Lengyelország még megmaradt néhány színésze, köztük a szupersztárnak számító, a háború előtt sokat foglalkoztatott Bogusław Samborski (akiről még szó lesz pár sorral lejjebb). Szerepel továbbá benne Józef Horwáth, akiről tökéletesen magyar hangzású nevén és a képén kívül az égvilágon semmit nem tudunk.



A film belső felvételei 1941 júliusára fejeződtek be, a külső felvételeket Kelet-Poroszország és a régi lengyel határ környékén készítették, és a film az 1941. augusztusi velencei filmfesztiválon szerepel, és nyer. Németországi bemutatója októberben volt.

Magyarországra 1942 januárjában jut el Az ősi rög címmel. A Mozi Ujság február 19-i száma már műsoron jelzi: csak Budapesten, az Alkotás és a Pongrác mozikban, és március 11-re már le is veszik a magyar mozik műsoráról.

Délibáb, 1941. december 27. Az Urániában lesz a díszbemutató...

A film jelenleg Ausztriában és Németországban nyilvános helyen nem vetíthető. A lengyel Wikipedia cikk szerint Lengyelországban oktatási céllal vetíthető, történész jelenlétében, és a filmet meg kell előznie és követnie kell vitának, eszmecserének. Ezt tesszük most mi is.

Mindkét film szinopszisa azonos: a lengyel urak/lengyelek elnyomása alatt sínylődő ukrán/német kisebbség folyamatos sérelmeket, jogfosztást, kifosztást, majd erőszakot kénytelen elszenvedni, de a végén minden jóra fordul, mert keletről/nyugatról megérkeznek a felszabadítók és ugyan áldozatok árán, de minden rendben lesz.
Nézzük tehát filmjeink képi és egyéb toposzait, szimbólumait. A jelű képekre kattintva a vonatkozó részleteket is megnézhetjük. Kattintás előtt szeretném jelezni, hogy természetesen vannak a két filmben a nyugalmat megzavaró, megrázó képek, jelenetek is.


Mindkét film a régi Kelet-Lengyelországban játszódik, a náci változat Łuckban kezdődik 1939. március 27-én. A szovjet változat 1938 júniusában kezdődik és ugyan nem nevezi meg a pontos helyszínt, de amikor egyszer főhőseink bemennek a „városba”, azt a képekből egyből megismerjük, egyrészt a kijevi filmstúdió egy másik munkájából, másrészt a Wang folyó szorgalmas olvasói régebbi cikkeinkből is.

Lwów, Adam Mickiewicz szobra. Jobboldalt Tungsram felirat a ház tetejénŁucki vajdaság

Ugyan mindkét filmben a lengyel a legfőbb ellenség, de egy ellenség nem ellenség. Jobb odafigyelni, mert több is van.


A lengyel hatalom alapvetően erőszakos. Ennek legfőbb reprezentánsa a szimbólumértékű lengyel rendőr, akinek típusa sokszorosan visszaköszön későbbi filmekből és aki sokszor megjelenik mindkét filmben.


Szimbólumértékű az iskola is. A náci változatban a német kisebbségi iskolát erőszakkal bezárja a lengyel hatalom, a szovjet változatban az oktatás eszközeit kobozza el a lengyel rendőr.


A lengyel hatalom továbbá megalázza az elnyomottat…


…és kretén is. Az okos néző már érti is az iskolák iránti ellenszenvet…


Kicsit megszakítjuk az egymás mellé tett képek sorát mivel jobb oldali képeken, a náci változatban Bogusław Samborskit látjuk a polgármester szerepében. Az ő szereplése rendkívüli vihart kavart már a megszállás alatt is, hiszen a háború előtti Lengyelország egyik szupersztárja jelenik meg előttünk, aki megjelenésében a korabeli magyar színeszek közül leginkább Csortos Gyulára, a megformált karakterek habitusában leggyakrabban Kiss Ferencre hasonlít. Teljes bizonyossággal nem ismert, miért vállalta vagy hogyan kényszerítették a szerepre, a már említett lengyel Wikipédiás cikk szerint zsidó feleségét mentette volna a szerep elvállalásával. Tény: Samborskinak a megszállás alatt nem történt bántódása, pedig a földalatti mozgalom például a szintén szupersztár Igo Symet kollaborálásért likvidálta. Samborski 1943-ban Németországba megy, ott Gottlieb Sambor néven résztvesz két filmben, majd Argentínába távozik, és ott is hal meg 1970-ben. Távollétében életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. A filmbeli szereplésért sok lengyel színész kapott súlyos ítéleteket a háború után. Némelyikük bíróság előtti védekezésében megjelenik a kétségbeesett abszurditás is: a wikis cikk szerint a lengyel rendőrt játszó Michal Pluciński (őt láthatjuk hárommal feljebb a jobb oldali képen) azzal védekezett, hogy rossz német nyelvtudása miatt nem észlelte, miről szól a film.

Bogusław Samborski a Gehenna (Út a pokolba) című 1938-as film főszerepében. A maszkírozás azonos a polgármesterével, szerepe ugyanolyan gonosz...A Gehenna másik két főszereplője, Witold Zacharewicz és Ina Benita

Bogusław Samborski a Róza című 1936-os filmben, „civilben”. Partnere szintén Witold ZacharewiczA három főszereplő együtt. Mindhármuk útja a pokolba vezetett: Witold Zacharewicz Auschwitzban halt meg 1943-ban 29 évesen, Ina Benita pedig az 1944-es varsói felkelés során a csatornában pusztult el gyermekével együtt 32 évesen

Folytatván eredeti témánkat, lássuk a lengyel hatalom további jellemzőit. Vélhetően e hatalom kreténségéből fakad nemcsak az a hit, hogy őskori eszközeivel győzhet a fejlettebb ellen…


…de az is, hogy ezt a hitet agresszíven kommunikálja is. Itt ismét megszakítjuk az egymás mellé tett képek sorát, mert ez a rész a szovjet változatban megdöbbentő, legalábbis azoknak biztosan, akik nem hallottak arról az időszakról, amikor a náci Németország egy rövid ideig a haladó országokhoz csatlakozott.

A német film az agresszív kommunikáció toposzát viszonylag röviden intézi el: bemutat egy lengyel háborús plakátot.


Lengyelek ! Nem tegnap óta vagyunk itt. Elértünk messzire nyugatra.
Felül jobbról balra: Ma / Bolesław idejében / Valamikor...


A szovjet változatban híreket hallgatnak a rádióból lengyelül majd németül.

Tu Warszawa i wszystkie rozgłośnie Polskiego Radia. Podajemy wiadomości dziennika wieczornego.

Dzisiaj o godzinie ósmej rano, Jego Królewska Mość Jerzy VI, król Anglii, przyjął ambasadora polskiego w Londynie Raczyńskiego i jeszcze raz zapewnił go, że Anglia w każdej chwili da zbrojną pomoc Polsce.

Żądając zwrotu Gdańska.

Miasto Gdańsk nigdy nie dostanie się w ręce niemieckie. Jesteśmy gotowi w każdej chwili odeprzeć atak wroga i nawet sami, bez pomocy naszych sojuszników Anglii i Francji, zetrzeć na proch butę niemiecką.

Lecz my Gdańska nie oddamy! Żołnierz nasz mocno dzierży broń w swym ręku i kiedy zajdzie potrzeba, na rozkaz Naczelnego Wodza, Armia Polska pójdzie na Wrocław, Królewiec, aż do samego Berlina.

Hier ist der Reichsender Berlin und alle angeschlossene Sender.

Das ist Deutsche Nachrichtenbüro.

Aus Kattowitz meldet, heute Morgen wurden wieder zwei Leichen deutscher Volksgenossen auf der Strasse in Königshütte gefunden.

Beide sind ermordet.
Itt Varsó, és az összes lengyel rádióállomások. Esti híradót adunk.

Ma reggel nyolc órakor őfelsége VI. György, Anglia királya fogadta Raczinski londoni lengyel nagykövetet és újra biztosította őt, hogy Anglia minden körülmények között fegyveres segítséget nyújt Lengyelországnak.

Gdansk visszatérésének követelése.

Gdansk városa nem kerülhet német kézre! Készen állunk minden ellenséges támadás visszaverésére. Akár egyedül, szövetségeseink, Anglia és Franciaország segítsége nélkül is kisöpörjük a gőgös németeket.

De Gdanskot nem adjuk!

A katonan erősen tartja fegyverét a kézben, és ha szükséges, a főparancsnok utasítására a lengyel hadsereg bemasírozik Breslauba, Königsbergbe, vagy akár Berlinbe is.

Itt a berlini Birodalmi Rádió és az összes rádióállomások.

A Német Távirati Iroda szerint:

Kattowitzból jelentik, hogy ma reggel két újabb német néptársunk holttestét találták meg Königshütte utcáin.

Mindkettőjüket meggyilkolták.

Alighanem kevesen gondolták eddig, hogy létezik olyan szovjet film, amely – ha csak halvány utalással is, de – szolidáris a náci Németországgal.

De amiről a szovjet film csak beszél, azt a náci változat be is mutatja. Mert hát a lengyelek provokálnak és gyilkolnak is, természetesen csak ha sokan vannak kevés ellen, például a moziban. Az itt következő képsor vége: lincselés.

Német, csend legyen!Mit foglalkozol ilyen lump alakkal!

…kifelé!Ki kellene irtani ezeket a német árulókat!

Mért nem énekelsz velünk?! (a lengyel himnuszt)Ha nem énekelnek, kifelé a németekkel!!

Nem, nem, itt maradnak, felállnak a székekre és éneklik a himnuszt!Énekelni!!

A lengyel rendőr ugyan megjelenik, de nem csinál semmit. Tehát az erőszak fokozódik.

Jön a német!


A szovjet változatban sem maradunk erőszak nélkül. Ott az erőszak elkövetője előbb a lengyel rendőr…



…majd a lengyel hadsereg maga.


Ennyi gazság már tűrhetetlen, tehát el kell jönni és fel kell szabadítani. Újra egymás mellé tesszük a képeket.


Mindkét felszabadítási akciót értékes történelmi dokumentumokkal mutatja be a két film: a szovjet változat Molotov 1939. szeptember 17-i, a német Hitler 1939. szeptember 1-i rádióbeszédét idézi fel.


Ввиду всего этого правительство СССР вручило сегодня утром ноту польскому послу в Москве, в которой заявило, что советское правительство отдало распоряжение Главному командованию Красной армии дать приказ войскам перейти границу и взять под свою защиту жизнь и имущество населения Западной Украины и Западной Белоруссии…

Ich habe nun vier Monate lang dieser Entwicklung ruhig zugesehen. Allerdings nicht, ohne immer wieder zu warnen. Ich habe in letzter Zeit nun diese Warnungen verstärkt. Ich habe dem polnischen Botschafter mitteilen lassen, vor nun schon über drei Wochen, dass, wenn Polen noch weitere ultimative Noten an Danzig schicken würde, dass wenn es weitere Unterdrückungsmassnahmen gegen das dortige Deutschtum vornehmen würde oder wenn Polen versuchen sollte, auf dem Wege zollpolitischer Massnahmen Danzig wirtschaftlich zu vernichten, dass dann Deutschland nicht mehr länger untätig zusehen könnte! Und ich habe auch keinen Zweifel darüber gelassen, dass man in dieser Hinsicht das heutige Deutschland nicht verwechseln darf mit dem Deutschland, das vor uns war. Man hat versucht, das Vorgehen gegen die Deutschen damit zu entschuldigen, dass man erklärte, die Volkstumsdeutschen hätten Provokationen begangen. Ich weiss nicht, worin die Provokationen der Kinder oder Frauen bestehen sollen, die man misshandelt, die man verschleppt, oder worin die Provokationen derer bestanden haben soll, die man in der tierischsten, sadistischsten Weise teils misshandelt, teils getötet hat. Das weiss ich nicht. Aber nur eines weiss ich: dass es keine Grossmacht von Ehre gibt, die auf die Dauer solchen Zuständen zusehen würde!

A felszabadítók repülővel jönnek. A szovjet filmben jobbról, a náci filmben balról.


Majd jönnek a tankok. Ha épp JÖNNEK, mindig jobbról jönnek.


…és a végén segítség az elnyomottnak, mentjük ami menthető, nyugtatjuk őket az átélt gyötrelmek után.


…de a filmben vajon mindenki azt kapja amit megérdemel…?


Nehéz és könnyű így a végén bármilyen egyszerű összegzést is adni. Bizonyos : azt a sok energiát amit ebbe a két filmbe beleöltek, tényleg jobb ügyhöz méltó buzgalommal jobb ügyhöz kellett volna adni. A világnak pedig észre kellene vennie, hogy milyen következményekkel is jár(hatot)t a keleti szél végigsöprése Európa szerencsétlenebbik felén.

17 megjegyzés:

Petrus Augustinus írta...

Remek összehasonlítás! Ám a kérdésem az, hogy tényleg voltak 1918-1939 közt atrocitások a német kisebbség ellen a lengyelek (hatóságok/civilek) részéről, esetleg intézményes jogsértések is? Mert a világháború utáni deportálásokról tudunk.

Tamas DEAK írta...

Szép és jó kérdés. Amint még jobban felfejlődik egyelőre alapfokú lengyel nyelvtudásom, biztos tudok erről többet is, illetve Studiolum is tervez majd a témáról írni, ha jól tudom.
Egy tény: a Heimkehrben van egy jelenet, amint a német nagykövet Beck ezredesnél interveniál. Az 1939-ben megjelent "1939 Így láttuk mi" című könyv kronológiája szerint viszont azzal utasította el a lengyel kormány Hitler állításait és nyilatkozatait atrocitásügyben, hogy a német nagykövet egyszer sem jelent meg a külügyminisztériumban ez ügyben panaszt tenni.
Azt szerintem biztosra lehet venni (?), hogy augusztus második felében már forró volt a levegő, én azt is el tudom képzelni, hogy a német filmhíradóban mutatott német házakat ért támadások valósak lehetnek, akkor már mindenkinek viszketett a tenyere, és viszkető tenyerű kézzel tartani a ravaszt ... hát az sose vezet jóra.
A személyes véleményem szerint olyan jellegű intézkedéssorozatok, amik akár a Csehszlovák Köztársaságban is megtörténtek a kisebbségek ellen, valószínűleg nem történtek Lengyelországban. Csehszlovákiában pl. a magyar nótáknak is írtak cseh szövegeket, csak azokat lehetett - elvileg - énekelni, Lengyelországban pedig jiddis nyelvű filmek is készültek.

Studiolum írta...

Én több helyen is találkoztam a lengyelországi németek elleni atrocitásokkal a 30-as évek végéről, de mindig olyan típusú, kifejezetten ennek a kérdésnek szentelt, gazdagon illusztrált korabeli német kiadványokban, hogy nem tudom eldönteni, mennyi belőlük az igazság és mennyi a propaganda. Jó lenne ennek valamilyen hiteles forrásból utánanézni, de vajon honnan?

Tamas DEAK írta...

Jó kérdés ... hogy egy kicsit csináljak magamnak is reklámot, elindítottam a http://hasznosmulatsagok.blogspot.com -ot, ott vannak már cikkek a csehek által elkövetett magyarellenes incidensektről. Ezekről én oral history szintjén is hallottam, tehát olyan típusú incidensek biztosan voltak, ha esetleg az épp színezés/nem igaz amit az akkori újság írt. Én ilyesmiről nem hallottam/olvastam lengyel viszonylatban.
Nekem van egy Pamiętamy!... nevezetű vastag 18-as karikás hatvanas évekbeli lengyel horrorkiadványom, éppen azon gondolkoztam, hogy vajon nem csúszott-e néhány szovjet atrocitás a németek közé ...

Petrus Augustinus írta...

" Jó lenne ennek valamilyen hiteles forrásból utánanézni, de vajon honnan?" - elképzelhető lenne, hogy ez a második világháború előzményeinek egyik legkevésbé feldolgozott szegmense?

"[...] vajon nem csúszott-e néhány szovjet atrocitás a németek közé ..." - nagyon nem látom kizártnak; Katyń történetét ismerve..

Tamas DEAK írta...

Tegnap este fedeztem fel még egy apró heimkehres gonoszságot : a lincseléses filmhíradó az 1938-as jubileumi november 11-i ünnepségből lett összekalapálva ...

Fritz David írta...

"Én több helyen is találkoztam a lengyelországi németek elleni atrocitásokkal a 30-as évek végéről, de mindig olyan típusú, kifejezetten ennek a kérdésnek szentelt, gazdagon illusztrált korabeli német kiadványokban"

A németek folyton a brombergi incidenst szeretik felidézni, és ilyenkor rendszerint "elfelejtik", hogy az 1939. szept. 3-án történt, tehát már a német agresszió és a helyszínen történt német szabotázscselekmények után.

Ami Katynt illeti, ott meg még semmi sem biztos:
http://chss.montclair.edu/english/furr/pol/discuss_katyn041806r.html

Studiolum írta...

A német kisebbséggel szembeni lengyel aggresszióról kezdetleges magyar fordításban is olvasható az 1940-es hivatalos német kiadvány. Ez az 1939 augusztusában és szeptemberében megölt 13 ezer, az eltűntekkel együtt 58 ezer lengyelországi németről beszél, számos részletes tanúvallomással. Hogy milyen mértékben tényszerű, azt nem tudom: a német hatalomnak, akárcsak a fenti filmben, nyilvánvalóan érdekében állt az atrocitások hangsúlyozása.

Tamas DEAK írta...

Hát mondjuk komoly kiadvány meg fordítás, amelyik összekeveri Pilsudski marsallt Carlos Gardellal ... legalább az év stimmel, ha már más nem.
Rydz-Smigly marsall budapesti szállását pedig én személyesen mindennap látom, meg is fogok erről majd emlékezni ... :)
Egyébként a Heimkehr ezért döbbenetes erejű film, mert szinte rögtön mindenki ezt kérdezi, hogy mi van ha ... érdekes, hogy a Menschen im Sturm, ami ugyanez szerb változatban, nem is ismert egyáltalán.
Egyébként majd szeretnék e témában egy 2.0-t is postolni, ugyanis készült még egy - részben - lengyelellenes szovjet film is.

Tamas DEAK írta...

Visszatérve az előző kérdésre még röviden, 41 júliusában a német filmhíradó simán bemutatta nem is egyszer a GPU/NKVD által megkínzott áldozatokat. A lengyel hadjáratról szóló film legdurvább képe egy döglött tehén volt egy tanyán, amit állítólag a lengyel katonák gyújtottak fel.

Studiolum írta...

Nem kérdés, hogy egy 1940-ben a Német Birodalom által publikált kiadvány éppannyira elrugaszkodhatott a tényektől, mint egy tetszőleges korabeli szovjet kiadvány, amelyeknek megbízhatóságáról tudunk egyet s mást. Azt érdekes volna tudni, vajon foglalkoztak-e komoly – akár lengyel, akár német – történészek azóta vele, s mit jelentettek ki róla. Még az is lehet, hogy érdemes erről német és lengyel nyelvű apróhirdetést feladni itt a blogban.

Tamas DEAK írta...

Jöjjön néhány digitalizált idézet az "1939. Így láttuk mi" c. könyvből ...

Az 1939 nyarán hangoztatott német érvnek eléggé ismeretesek. Hitler ismételten kijelentette: lehetetlen állapot, hogy Németország egyik nagy területéhez csak Lengyelországon keresztül lehessen eljutni, hogy egy régi német várost nem engednek csatlakozni Németországhoz és hogy a korridoron s általában véve Nyugatlengyelországban több, mint egymillió német kénytelen lengyel fennhatóság alatt élni. Hitler Daladierhez írott levelében megkérdezte, mit tenne Daladier, ha Franciaország egy részét egy idegen állam "folyosójá ` választaná el az anyaországtól és Marseillet nem engedné visszatérni Franciaországhoz? Ez a német érv.
Egyik legelfogulatlanabb és legtárgyilagosabb lengyel barátom viszont a következõkben foglalta össze 1939 nyarán elõttem a lengyel érveket:
"A történelem folyamán Pomorze, amit az utóbbi idõben korridornak neveznek, legalább annyi ideig volt lengyel, mint német fennhatóság alatt. Ez kétségkívül eredetileg lengyel terület. Erre a vidékre az elmult évezred közepetáján egyre nagyobb arányokban vándoroltak be a németek. A német kereskedõk természetesen szívesen telepedtek le a Keleti tengerbe ömlõ folyók torkolatánál s ezért németesítették el lassú beszivárgásukkal Lengyelország és Baltikum nagy kikötõvárosait. A Visztula torkolatánál Danzigban, a Memel torkolatánál Memelben, a Düna torkolatánál Rigában és a többi kikötõvárosokban, mint például Libauban, így keletkeztek kisebb-nagyobb német települések. Ezekkel kapcsolatban helyezkedhetnénk arra az álláspontra is, hogy itt tulajdonképpen bevándorlás történt és a bevándorlók nem
nevezhetik magukat hódítóknak, nem követelhetik maguknak azt a területet, amelyre õseik egyenként és magánemberekként azért jöttek, hogy jobb legyen a megélhetésük".
"Ez a kérdés egyik oldala. A korridorral pedig az a helyzet, hogy a békeszerzõdés után a miénk lett. Húsz éven keresztül dolgoztunk a fejlesztésén. Lengyelország, amelynek egész területe hadszíntér volt a világháború alatt, amely emberben, fizikai és erkölcsi értékekben a legtöbbet veszített valamennyi hadviselõ nép között, s amelyet a háború után anyagilag nem segítettek, inkább kiszipolyoztak: szörnyû körülmények között és hihetetlen erõfeszítésekkel látott hozzá az újjáépítéshez. Ha az eseményeket elszigetelten kizárólag a békekötés óta szemléljük, akkor le kell szögeznünk, hogy Lengyelország húsz éven keresztül munkájának, erõfeszítésének anyagi, szellemi és erkölcsi erejének legnagyobb részét arra használta fel, hogy tengeri kijáratát kiépítse és erõsítse. Gdynia a békekötés idején nyolcvan-kilencven viskóból álló nyomorúságos halászfalu volt. Ma 120.000 lakosú, gyönyörûen kiépített, tágas, modern kikötõváros, amely hatalmas forgalmat bonyolított le. Egy nemzet, húsz évi munkájának eredményét a húsz év befektetéseinek legnagyobb részét egyszerre megsemmisíteni: ez igazság?"
"Mi volna tehát az igazságos megoldás?" kérdeztem. "Egyszerû. Pomorze, vagyis a korridor lengyel marad."
[...]
Öt évi látszólag zavartalan jóviszony után mi robbantotta ki az ellentétet? Mert, hogy egy tucatnyi vámtisztviselõ hatásköre miatt vagy néhány apró ,;határincidens" miatt öt év baráti együttmûködése és jóviszonya nem szûnik meg, az körülbelül nyilvánvaló. Azt is jól tudja mindenki, hogy a
határincidensek általában: tünetek. Két ország között hosszú évekig nincs határincidens, aztán egyszerre, szinte napnap után jelentik, hogy a határõrség tüzel egymásra . . . Nem valószínû, hogy a határon szolgálatot teljesítõ katonák és vámtisztviselõk máról•holnapra nem tudnak többé fegyelmezetten viselkedni, s a laikus azt is nehezen érti meg, mi elõny származik abból az egyik államnak, ha utasítja három határõrét, 'hogy néhány száz méteres sétát tegyen a szomszédos állam területén?
Nem, a határincidensek nyilván tünetei valami másnak, valaminek, ami egyszerre megváltoztatja 'két szomszédos ország viszonyát.
(folyt)

Tamas DEAK írta...

(foly)

[...]
(Weizsacker a szovjet segítséggel kapcsolatban:) nemcsak teljesen jelentéktelen lenne, hanem, hogy az USSR a végén részt kérne a lengyel zsákmány fölötti osztozkodásból. "
[..]
Az incidens a következõ volt: Három lengyel vámfelügyelõ mialatt mótorcsónakon a ~kikötõben körúton volt, fe1fedezett egy német hajót, amely lámpák nélkül jött be a kikötõbe és minthogy muníciócsempészést gyanítottak, reá reflektoroztak. Amikor a vámfelügyelõk parthoz értek, a danzigi rendõrség letartóztatta õket. A lengyel fõmegbízott jegyzékben ~követelte szabadlábra helyezésüket, de nem túlságosan energikus szavakkal. Ha nem kap választ rövidesen, a népszövetségi főmegbízottat kéri az ügy elintézésére." újabb incidensekrõl számoltak be a lapok, a német sajtó egyre izgatottabban és egyre felháborodottabban tiltakozott "a lengyelországi német kisebbség elviselhetetlen üldözésé" ellen és Európa érezte, hogy "itt az õszi 'krízis".
[...]
Hitler ezután vadul megtámadta a lengyeleket, százezer német menekültrõl beszélt Lengyelországból, németek elleni túlkapásokról, német intézmények bezárásáról és általában a német nemzetiségek rendszeres üldözésérõl lengyel részrõl. Azt mondta,~ hogy naponta százával kapja a táviratokat üldözött honfitársaitól. Ezt nem tûrheti tovább stb. Közbevágtam a megjegyzéssel, hogy mialatt nem próbálom ~tagadni a vegzálások elõfordulását (de a lengyelekét sem Németországban), a német sajtóbeszámolók igen túlzo2tak. Megemlítette a németek kasztrálását. Történetesen tudtam egy esetrõl. A szóbanforgó német szexuális mániákus volt, akivel csak úgy bántak, mint ahogy megérdemelte. Hitler visszavágása szerint nem egy, hanem hat eset volt.
[...]
1. A lengyel provokációk elviselhetetlenné váltak, tekintet nélkül arra, hogy ki viseli értük a felelõsséget. Ha a lengyel kormány magáról a felelõsséget elhárítja, úgy ez csak annak a bizonyítéka, hogy nincs többé befolyása katonai alárendeltjeire. Az elmult éjszaka megint 21 határincidens fordult elõ, amelyek folyamán német oldalról a legnagyobb fegyelmezettség nyilvánult meg. Az összes határincidenseket lengyel oldalról provokálták. Azonkívül tûz alá vettek rendes forgalmat Iebonyolító utasszállító gépeket. Ha a lengyel kormány kijelenti, hogy mindezekért nem felelõs, úgy ez csak azt bizonyítja, hogy nem képes saját embereit féken tartani.
2. Németország minden körülmények között el van határozva, hogy a keleti batárain ezeknek a macedóniai állapotoknak véget vessen és pedig nemcsak a nyugalom és a rend, hanem az európai béke érdekében is.
[...]
Német csapatok a sziléziai határon is átjöttek egyszer Szcziglo, kétszer Rybnik közelében és kétszer másutt: tüzeltek, határõrházakat és vámépületeket géppuskákkal és 'kézigránátokkal támadtak meg. A lengyelek élénken tiltakoztak Berlinben. 4. A Gazetta Polska (a lengyel félhivatalos lap) sugalmazott vezércikkében ma azt állítja; hogy ezek többek az incidenseknél. Nyilvánvalóan elõkészített támadások, katonai jellegû fegyelmezett osztagok által, amely rendes katonai fegyverekkel rendelkeztek és Egyik esetben a sorkatonaság egy osztagából álltak. A támadások többé-kevésbé folytatólagosak. 5. Ezek az incidensek nem vették rá Lengyelországot, hogy elveszítse nyugalmát és Eris védelmi eltökéltségét. A tények magúk helyett beszéltek és a támadás német oldalról jött."
Másnap Kennard nagykövet újabb távirati jelentést küldött :
"Amennyire meg tudom ítélni a németek állításait, a német kisebbségek tömeges brutalitásáról a lengyel hatóságok által: durva túlzások, ha nem teljesen légbõlkapottak. 2. Semmi jel nem mutat arra; hogy a lengyel polgári hatóságaik nem lennének urai a helyzetnek. Varsó (és amennyire meg tudom ítélni, Lengyelország többi része) még mindig teljesen nyugodt. 3. Ezek az állítások emlékeztetnek a náci propaganda tavalyi módszerére Csehszlovákiával kapcsolatban.

Tamas DEAK írta...

A francia sárga könyv eloszlat minden kétséget. (Megintcsak hangsúlyoznám, hogy újra 1939-es korabeli magyar kiadványokból idézek.)

206. sz.
Léán Noél varsói francia nagykövet jelenti Georges Bonnet külügyminiszternek:
Varsó, 1939 aug. 21. 15 óra 47. (Erkezett 17 óra 35.)
A Pat-ügy~ökség egyik jelentése szerint hivatalos helyen a leghatározottabban cáfolják azokat a meröben légbõl kapott német propagandajelentéseket, amelyek szerint a lengyelországi német kisebbséget "terrorizálják", a letartóztatott németeket "kínozzák" s ugyancsak cáfolják, hogy a németek tömegesen menekülnek a Birodalomba.Ezzel szemben a lengyel ujságok arról írnak, hogy a határsávon a német hatóságok több lengyel iskolát lefoglaltak, német katonaságot szállásoltak el bennük, az iskolai felszerelést kidobták az utcára.Arról is hírt adnak, hogy Német-Sziléziában a különböz8 lengyel szervezetekben alkalmazott személyeket munkatáborokha zárták, s hogy számtalan lengyel munkást Németország belsejébe szállítottak.
210. sz.
Georges Bonnet külügyminiszter levele Léon Noel varsói francia nagykövethez:
Páris, 1939 aug. 21. 22 óra 30. .
A lengyelországi német 'kisebbség állítólagos üldöztetését a német sajtó és rádió ugyanolyan nyomatékosan kiaknázza, mint mult évben a szudétavidéki eseményekkel kapcsolatos híreit.A lengyel kormánynak érdekében állna, hogy ezt a manõvert kijátssza azzal, hogy:
1.' a német sajtónak és rádiónak küldje meg a szükséges helyreigazításokat s ugyanakkor lehetõleg pontos adatokat szolgáltasson a francia és az angol rádiónak, amelyek révén ezeknek módjuk lenne arra, hogy a vádak alaptalanságát bebizonyítsák;
2. minden szükséges intézkedést megtegyen, hogy a helyszínén elejét vegyék olyan eseményeknek, amelyeket a német propaganda felhasználhatna.
Noha nem kételkedem abban, hogy a varsói kormány tudatában van ez intézkedések fontosságának, Önre bízom, hogy alkalmas formában és a szükséges tapintatossággal meggyõzõdjék foganatosításukról.
Georges Bonnet.
215. sz.
De la Tournelle, danzigi francia konzul Georges Bonnet külügyminiszternek:
Danzíg, 1939 aug. 23. 20 óra 35. (Érkezett 23 órakor.)
Ma újból letartóztattak hat lengyel vasutast, akiket azzal vádolnak, hogy lengyel vámhivatalnokok által nekik juttatott fegyvereket rejtegetnek. Négyet szabadon bocsátottak, kettõt továbbra is fogságban tartanak. A danzigi területen megölt lengyel katona holttestét állítólag különbözö más holttestek beleivel tömték ki s a tetemet kiszolgáltatták a népszövetségi biztosnak.A szabadváros szenátnsa a katonaság számára lefoglalt két lengyel iskolát.
La Tournelle.
223. sz.
Léon Noel varsói francia nagykövet jelenti Georges Bonnet külügyminiszternek:
Varsó, 1939 augusztus 24-én,, 19 óra. (Érkezett 23 óra 55.)
A lengyel sajtó ma a következõ incidensekrõl számol be :
1. A sziléziai határon letartóztattak egy lengyel diplomciai futárt. Allítólag Breslauban bebörtönözték, iratait a konzulátus és a követség közbelépésre ellenére elkobozták.
2. Egy német hárommotoros bombavetõ repülõgép ma este állítólag elrepült Bohumin fölött. Egy lengyei vadászgép üldözõbe vette, amire a bombavetõ német területre tért vissza.
3. A néhány mappal ezelött danzigi területen megölt lengyel katona holttestét megcsonkított állapotban adták át a lengyel hatóságoknak. Ez a tény általános felháborodáat keltett.
4. Amí azt a két német személyszállító gépet ílletí, amelyeket tegnap a D. N. B. szerint danzigi öböl fölött a lengyelek állítólag megtámadtak, a lengyel sajtó a következõ helyreigazítást közli. Reggel 8 órakor egy német gép repült el lengyel terület fölött, de egyetlen puskalövést sem adtak le rá. Négy órakor egy másik gép repült el Hel félsziget tilos területe fölött. A lengyel légelhárító tüzérség három figyelmeztetéí lövést adott le, amire a német gép megfordult és visszatért.
Léon Noel.

(folyt)

Tamas DEAK írta...

(folyt)

237. sz.
Léon Noel varsói francia nagykövet jelenti Georges Bonnet külügyminiszternek:
Varsó, 1939 augvsztus 2.5-én, 15 óra 48. (Érkezett 18 óra 47.)
A lengyel sajtó szerint a németek a 23-áról 24-ikére virradó éjszaka lengyel területen több helyen támadásokat intéztek lengyel alattvalók ellen. Körülbelül 20 német éifélkor behatolt a makoszowi pályaudvarba és vámhivatalba s ott többszáz puskalövést adott le. 0 óra 30 és 1 óra 45, valamint 2 óra 30 .és 2 óra. 50 között újabb német atrocitásokra került sor. A Rybnik szamszédságában fekvõ vámhivatalt gépfegyvertûzzel támadták meg. A lengyeI követség a német kormánynál bejelentette tiltakozását.
Léon Noel.
255. sz.
Léon Noel varsói francia nagykövet jelenti Georges Bonnet külügyminiszternek:
Varsó, 1939 augusztus 26, 16 óra 35. (Érkezett 19 óra 20.)
Lipski úr sürgönyébõl arról értesülök, hogy a kancellár tegnap nagykövetünknek 24 lodzi és 8 bielskoi német meggyilkolásáról számolt be.Arciszewszki úr szerint ezek a vádak teljességgel alaptalanok. Semmi okom nincs rá, hogy állításában kételkedjem.
Léon Noel.
265. sz.
Léon Noel varsói francia nagykövet jelenti Georges Bonnet külügyminiszternek:
Varsó, 1939 augusztus 27, 15 óra 20. (Érkezett 17 órakor.)
A lengyel sajtó ûjabb német határsértésekrõl számol be. .A németek a határ legkülönbözõbb pontjain támadóan lépnek fel.A keletporoszországi határon emberéletben is kár esett. A mlawai kerületben német katonák átlõttek a lengyel határon s két lengyel határört megöltek. A szomszédságban, Dzialdowo mellett egy német tüzérségi osztag lengyel területre hatolt., az egyik tüzér elesett.Pomerániában, a czenstochovai és sziléziai kerületekben, számszerint nyolc, kevésbé jelentõs incidensrõl számolnak be. A szlovák határon gépfegyvertûzzel támadtak meg egy lengyel örjáratot.A sajtó szerint német repülõgépek újból átrepültek lengyel terület fölött és a tilos heli zónáha is behatoltak.
Léon Noel.
274. sz.
Léon Noel varsói francia nagykövet jelenti Georges Bonnet külügyminiszternek:
Varsó, 1939 augusztus 28, 15 óra 50. (Érkezett 17 óra 45.)
A lengyel sajtó szerint a németek a határ különbözõ részein tíz esetben hatoltak be lengyel területre. Hol õrjáratok jelentek meg a határon túl, hol pedig puskalövésekkel vagy gépfegyvertûzzel támadták meg a lengyel területeken tartózkodó határõrséget.Dzialdowo közelében (a keletporoszországi határon) német lovasõrjárattal találkoztak 6 kilométerre a határon innét. Egy német lovast és lovát agyonlõtték. Nowy-Targ mellett, a szlovák határ metntén is történt összeütközés.A hivatalos lengyel közleménybõl kiderül, hogy a német örjáratok lengyel részrõl minden esetben csak a határõrség ellenállásába ütköztek.
Léon Noel.
275. sz.
Léon Noel varsói francia nagykövet jelenti Georges Bonnet külügyminiszternek:
Varsó, 1939 augusztus 28, 18 órakor (Érkezett 20 óra 40.)
Július 15-én az itteni német követtel beszélgetést folytattam, amelynek folyamán a követ elismerte, hogy a lengyel hatóságok ugyam több közigazgatásí jellegû intézkedést hoztak, amelyek a németek ellen irányulnak, de egyébként már hosszabb ideje nem élhet más panasszal.Arciszewszki úrnak azt tanácsoltam, igyekezzék elérni, hogy valamilyen semleges személyiség a helyszínen megvizsgálja az eseményeket s megcáfolja a német kancellár által terjesztett álhireket.
Léon, NoeL.
276. sz.
Léon Noel varsói francia nagykövet jelenti Georges Bonnet külügyminiszternek:
Varsó, 1939 augusztus 28, 18 óra 05. (Érkezett 21 óra 05.)
Azok a garázdálkodások, gyilkosságok, stb., amelyek Hitler kancellár szerint annyi német esett áldozatul, szemenszedett koholmányok. A lengyel hatóságok cáfolatainak igazságához nem férhet kétség. Lehetetlen, hogy Danzigban vagy Bielskóban németeket öltek meg úgy, hogy errõl az ottlakó franciák ne értesüljenek. Egyébként is megállapítható, hogy a németek tartózkodtak a pontos adatok, nevek, stb. említésétõl. A lengyel külügyminiszterhez a német követ részérõl sem érkezett semmiféle tiltakozás.
Léon Noel

(kiemelés tőlem,folyt)

Tamas DEAK írta...

(folyt)

290. sz.
Léon Noel varsói francia nagykövet jelenti Georges Bonnet külügyminiszternek:
Varsó, 1939 augusztus 29, 22 óra. 03. (Érkezett 30-án,, 0 óra 15.)
A leyelországi német kisebbségekre nézve a következõ tájékoztató adatokkal szolgálhatok.
l. Az 1931-ben történt népszámlálás alkalmával 741.000 németet számoltak,azaz az összlakosság 2.13 százalékát. A születési arányszám a lengyeleknél erõsebb lévén mint a németeknél, ez a százalékszám azóta valószínûleg csökkent.
2. A német kisebbség sehol nem alkot különálló tömör csoportokat, hanem szétszórva él az ország területén. Még az orosz határ közelében is találni kisebb német szigetekre.
3.A Folyosón kevés német él.
4. Nem tûr kétséget, hogy a német kisebbség nagyrésze békében megfér a lengyelekkel.
Léon Noel.

Csakbetksszmk írta...

Ez a blog többet ér, mint a boltban tíz könyvből kilenc. Hála érte. Remélem, gondoskodtok arról, hogy a Blogger lelövése után is elérhető legyen. ;)