A bélyegek nyelve

Raimundo de Madrazo y Garreta (1841-1920): Cím nélkül

„Köztudomású, hogy van bélyegnyelv is, mely
úgy áll a virág­nyelvhez, ahogy a morzeábécé az írott ábécéhez.”
Walter Benjamin: Bélyegkereskedés (1928)

A karácsony előtti hetek valamikor a képeslapok ideje voltak. De ki ír még karácsonyi lapot az e-mail korában? Eltűntek a postahivatalokból is, ahol pedig már november végétől kezdve lehetett válogatni közülük. Eltűnnek lassan a képeslapra ragasztható bélyegek is, amelyekről Walter Benjamin különös éleslátással jósolta meg száz éve, hogy nem fogják túlélni a huszadik századot. És velük együtt tűnnek el a hozzájuk fűződő szokások, köztük az egyik legkülönösebb, az elmúlt évszázadban eltűnt számos nyelv egyike: a bélyegnyelv is.


Filatéliai és árverési oldalakon néha találni olyan képeslapokat, amelyek a tengerészeti zászlójelekhez hasonlóan kis képekkel szemléltetik, mit jelent, ha a bélyeget a feladó ilyen vagy olyan állásban ragasztotta a képeslapra. A szokás valószínűleg egyidős a képes üdvözlőlappal, amely éppen az Osztrák-Magyar Monarchiából indult világhódító útjára 1869-ben. Legrégebbi említését a Szarvas és vidéke hetilap 1890. július 13-i számában találtam, s eszerint már jó ideje virágoznia kellett a nagyvilágban:


Az újdondász reményei nem voltak hiábavalóak. Az új divat gyorsan elterjedt, s a bélyegnyelv szabályai a századfordulótól kezdve a virág-, zsebkendő- és legyezőnyelv mellett külön fejezetet kaptak az illemtankönyvekben. Sőt több országban külön kézikönyvecskékkel segítették elő e nyelv elsajátítását, mint amilyen George Bury Cupid’s code for the transmission of secret messages by means of the language of postage stamps-ja (Ashford, Middlesex, 1899) volt, amelyből a Tower Projects Blog közölt néhány oldalt.




Ezzel egy időben jelentek meg az olyan üdvözlőlapok is, amelyek képes felükön rövid bevezetőt nyújtottak az új nyelv grammatikájába.





Rövid bevezetőt, mondom, mert ritka volt az olyan lap, mint a fenti angol, cseh, finn és orosz, amely a bélyegeknek a képeslapon elfoglalt helyét is értelmezte, akár képes példákkal, akár táblázatba rendezve. A lapok többsége megelégedett annyival, hogy a bélyeg állásához fűzött egy-egy rövid magyarázatot. A legegyszerűbb változat az volt, ahol a bélyeg különböző állásai erotométer-mutatóként a szerelem hőfokát jelezték, mint az alábbi francia, belga, vagy a kuriózumként magyar nyelvű üdvözlettel megírt bolgár lapon.




Más lapok, épp ellenkezőleg, az elutasítás okát hozták a nem kívánatos udvarló tudomására a bélyeg megfelelő állása révén.




A többség azonban ennél árnyaltabb üzeneteket is hordozott, a habozástól a vágyakozáson át az elutasításig, sőt olyan konkrét utasításokat is, mint „legyen holnap a szokott helyen”, vagy „ő mindent megtudott”! Ilyenfajta üzeneteket találunk az alábbi francia, lembergi kiadású lengyel és svéd lapokon (az utóbbi értelmezéseinek angol fordítása itt olvasható).





Az Osztrák-Magyar Monarchia lapjainak különlegessége volt, hogy a megszámozott bélyegállások megfejtését nem a bélyeg mellett, hanem a hátoldalon közölték. Valamint az is, hogy bármelyiket használták is a birodalom sok nyelve közül, a szerelmesek legszívesebben Ferenc József fejével üzentek egymásnak.


Sajnos az egyetlen magyar lapot, amelyet egy dán filatéliai oldalon találtam, időközben eladták és eredeti képét törölték, csak ezt a kicsit tudtam előbányászni a Google cache-ből. Viszont a bejegyzés közzététele után Natasa a Nagy Háború blogról elküldte az alábbi változatát (amelyet ezúton is nagyon köszönünk):







Olykor a nyelv tagoltabbá vált, s nem egy bélyeg forgatásával, hanem két bélyeg egymáshoz való helyzetével fejezte ki az érzelmek árnyalatait, mint az alábbi angol és német lapokon.





A legyegyszerűbb változatokon, amelyek úgy viszonyultak a valódi bélyegnyelvhez, mint az űrlap a szabad fogalmazványhoz, az egyforma állású bélyegekhez társított más-más aláírások közül kellett választani aláhúzással, vagy a három lehetőség közül a kívánt színű bélyeget kellett a képeslapra ragasztani.




A bélyegnyelvnek, mint minden nyelvnek, természetesen megvoltak a maga dialektusai. Ezek olykor egy-egy többnyelvű kiadóhoz kötődtek, mint a fenti osztrák-magyar példák, vagy az alábbi orosz-finn illetve páneurópai képeslap-változatok illusztrálják.









Néha a képeslap, akárcsak a szótanító kártyák, csupán a bélyegnyelv egyetlen elemét tartalmazta, valószínűleg egyfelől didaktikus céllal, másfelől hogy a teljes sorozat összegyűjtésére ösztönözze a rajongókat.











A múzsák a háborúban sem hallgattak, hanem Marsot Vénusz erejével megtámogatva a győzelem szolgálatába szegődtek.


A bélyegnyelv divatja országonként más-más kort ért meg. Oroszországban, ahol pedig nagy divatja volt, a forradalom után nem adtak ki ilyen képeslapot, akárcsak a szocialista országokban 1945 után. Egyfelől az etikett is burzsoá csökevénynek számított, másfelől a hatalom sem tűrt semmiféle kódolt üzenetet. Nyugat-európai országokban azonban egészen a hatvanas évek végéig megtaláljuk előfordulásait.





Ma már nehéz megállapítani, mennyire használták a levelezésben a bélyegnyelvet. Korabeli társasági lapokból, lektűrökből talán lehetne idézeteket előásni rá. Sokatmondó utalás rá a filatéliai oldalakon található bélyegnyelv-képeslapok felbélyegzése. Bármilyen kevés is az ilyen képeslap, meglepően sokra ragasztották fel a bélyeget a képes oldalon bemutatott változatokat követve. Ami egyszersmind jól mutatja ezeknek a képeslapoknak a funkcióját is: hogy aki nem tanulta meg fejből az illemtankönyvek idevágó fejezetét, az is könnyen kiválaszthatta róla a kívánt üzenetet, a címzett pedig a bélyeggel kódolt édes üzenet megfejtését.


Ugyanazon lapok elő- és hátoldala






Ha azonban olyan képeslappal vagy borítékkal találkozunk, amely nem ad kódot a bélyeg állásának értelmezéséhez, ott csak találgatni tudunk, melyik dialektust és illemtankönyvet használta a feladó, s vajon a megfelelő árnyalatot értette-e a címzett. Ki tudná megmondani, volt-e, s ha igen, mi volt a titkos üzenete az alábbi küldemények bélyegeinek?




15 megjegyzés:

Éva írta...

Nagyon érdekes volt!

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm. Tovább is van, mondjam még?

Éva írta...

Igen:D Egy ideje olvasgatom a blogot, és nagyon tetszik. Mindig valamilyen gyöngyszemecskére bukkanok visszamenőlegesen is. A blog neve megtévesztett ugyan...:) Szóval minőségi munka, és ez ritka drága kincs a mai (internetes) világban is. Megragadom az alkalmat és gratulálok!

Studiolum írta...

Nagyon hálásan köszönöm. Az ilyen visszaigazolások jelzik, hogy van értelme. De hadd kérdezzem meg, mert kíváncsi vagyok rá: hogyan tévesztett meg a blog neve?

Éva írta...

Wang folyó versei!Először is kínaira gondoltam, másodszor versekre. Aztán csak ámultam bámultam, ennyi gyönyörűséges míves munkán.
„hagyta, hogy az órák teljenek, s elvégezzék benne munkájukat”
Nem vagyok "szakember" csak egy érdeklődő aki kalandozik. Még sehol sem tartok.A mai elbulvárosodott világban olyan jó itt minden:) Tetszik a "Bugyrok" sok témája. A verseket is nagyon szeretem, de a fotókat még talán jobban. És a "régi világot" is. Előbb a "temetőkben" jártam.Mennyi érdekesség, különlegesség. Nagyon jó a blogon a sok kis fénykép amire rákattinthatok és már nézhetem is ami érdekel. Hatalmas munka minden elismerésem.

bitxəšï írta...

Egy japán blogon most olvastam, hogy Japánban is létezett ez a "bélyegnyelv" kittekotoba 切手言葉 néven. A blog írója egy Sóva-korszak eleji, kisiskolásoknak szóló kiadványban találkozott vele. (小学趣味読本)
Egy másik bejegyzésből azt is megtudtam, hogy Kínában is létezik ez a szokás.
http://www.excite.co.jp/News/bit/00091188201596.html?_p=1

marguerite írta...

de mi értelme egy olyan titkos üzenetnek, amit a mamám/férjem/nagynénim is ki tud kódolni?! én inkább egy makramét küldenék, inka csomóírással.

marguerite írta...

vagy így ,)

Studiolum írta...

én azt hiszem, ezek nem titkos üzenetek voltak, hanem inkább ún. édes titkok (vö „helyettem, kis virág”)

az általad hozott példa az viszont nagyon is az! azóta sem hagyott nyugodni, gyűjtögettem az előfordulásait, és épp most van sajtó alatt egy poszt, ami ezeket mutatná be, az idézett bejegyzésből tegnapelőtt lelopott képeslappal indítva ;)

Studiolum írta...

bitxəšï: Próbáltam rákeresni a japán szóra, de nem volt (általam) értékelhető találat. A kínai bejegyzés viszont nagyon érdekes. Mit mond a japán szöveg, mikor élt ez a szokás Kínában?

bitxəšï írta...

Nekem a szövegből az jött le, hogy ez ma élő szokás, de azért megkérdezem Doufukuai 豆腐块 kollegát, hogy mit tud erről (http://doufukuai.blogspot.com/).

Ami a japán bélyegnyelvet illeti, egyelőre a fent említett blogbejegyzésen (http://www.excite.co.jp/News/bit/E1298887519026.html?_p=1) kívül nem találtam mást. Valahogy meg kéne szerezni azt a Sóva kori könyvet...

frijol írta...

Kedves Studiolum,

Ez a magyar nyelvű lap, amiről nem tudtál megfelelő méretű képet lementeni, nekem megvan. Pontosabban egy olyan változata, ahol az előlapon, a bélyegek alatt magyarázza a jelentést. Ha kéred, szívesen elküldöm, hogy feltehesd.

Studiolum írta...

Nagyon örülnék neki! Kérlek, hogy ha tudod, küldd el mellékletként az oldalsó sávban, az „Egyebeink” alatt található e-mailre. És ha esetleg van bármi más olyan anyagod, amit érdemesnek tartasz megosztani az olvasókkal, annak is örülök. Nagyon köszönöm!

Chouwen írta...

bitxəšï hívta fel a figyelmem a posztra, mely egyébiránt nagyon érdekes! A 邮票语言-re azt találtam, hogy a XIX.-XX. század fordulóján volt nagy divatja Kínában is, még az I. világháború kitörése előtt. Gyakorlatilag hasonlóképp lehetett értelmezni, mint a Szarvas és vidéke lapban megadott instrukciók szerint:

邮票的上端向下表示:我很爱你,但是却不敢向你倾诉衷情!

邮票向右倾斜表示:我决不再生你的气!

邮票向左倾斜表示:实在太抱歉了,请你原谅我吧!

邮票的上端向右表示:我的嫉妒心很强,失去你我会担惊受怕!

邮票的上端向左表示:我盼望你能再次光临,温柔的小天使!

两张邮票对贴表示:看到你与别人嬉闹,我简直就要发疯。

两张邮票倾斜着对贴表示:我只想单独地和你在一起

两张连着的邮票贴在一起表示:你简直太美丽了,能跟你交上朋友,我真感到荣幸!

两张邮票倾斜着贴在信封的上端表示:为什么我们只是握握手而已。。。。。。?

三张邮票贴在一起表示:你真的爱我吗?我等待你的回音!

Studiolum írta...

Ez a bejegyzés rendkívül népszerű volt az elmúlt héten. Idézte többek között – a teljesség igénye nélkül – The New Yorker, BoingBoing, Tai-Wiki-Widbee, Bruce Schneier, Neatorama, Crackajack, stb., jó százezernyi érdeklődőt küldve a bejegyzés angol változatához. A legtöbben azt emelték ki, amire én nem is gondoltam: hogy a bélyeg-pozíciók szerepe mennyire hasonló a mai emoticonokhoz.